Egészség globális gazdasági krízis idején: a WHO Európai Régióját érintő vonatkozások

Az „Egészség átfogó gazdasági krízis idején: a WHO Európai Régióját érintő vonatkozások” témakörben tartandó oslo-i konferencia (2009. április 1-2.) az egyike azoknak a rendezvényeknek, melyeket a WHO a jelenlegi helyzet egészségi állapotot érintő és egészségügyi vonatkozású áttekintésére szervezett. A konferencia célja, hogy segítséget nyújtson az európai országoknak a kockázatok megelőzéséhez és az irányelvek áttekintéséhez.

A rendezvény a 2009. január 19-én, Genfben tartott magas szintű találkozót követi, ahol a résztvevők a pénzügyi és egészségügyi krízist tekintették át, és előkészíti a témakör megvitatását a 2009 szeptemberében, Koppenhágában tartandó 59. WHO-ülésszak idejére. Az oslo-i találkozó ajánlásai hozzá fognak járulni a Regionális Bizottság szeptemberi ülésszakán hozandó döntésekhez.

A dokumentum az alábbiak szerint vázolja a jelenlegi gazdasági helyzetet:

A globális gazdasági helyzet 2008 óta folyamatosan hanyatlik, és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) előrejelzése szerint a világgazdaság növekedése a 2008-as 3,3%-os értékről 2009-ben 0,5%-ra esik vissza. Jóllehet minden régiót és országot érint a válság, ennek mértéke különböző.

A beruházások és az ipari termelés csökkenése növeli a munkanélküliséget. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) becslései szerint a globális munkanélküliség elérheti a 7,1%-ot 2009-ben. Az Európai Unióra vonatkozó érték 2010-ben előreláthatólag 9,5% lesz.

A kereslet csökkenésének tulajdoníthatóan bizonyos árufajták ára csökken, más árak stagnálnak vagy kis mértékben emelkednek. Az IMF szerint a gazdaságilag fejlett országokban az infláció rekordmértékben 0,25%-ra csökkenhet, mi több a defláció kockázata sem kizárt.

Számos nemzeti valuta jelentősen leértékelődött. 2008 novembere óta az euróhoz képest az angol font 30%-kal, a lengyel zloty 32%-kal, a cseh korona 18%-kal, a román lei 17%-kal, a magyar forint 15%-kal ér kevesebbet.

A gazdasági krízis a költségvetési egyenlegek romlásához, az államadósság növekedéséhez vezet. Ez minden fejlett országra jellemző, a közepes jövedelmű országokban pedig kritikus méreteket érhet el. A pénzügyi egyensúly jelentős romlására számítanak 2009-ben a balti országokban és a közép-kelet európai országokban.

A válság hatása a szegény és sérülékeny társadalmi csoportokban a legerőteljesebb. A WHO Európai Régiójának országaiban a lakosság jelentős részét érinti a szegénységi kockázat. Az EU lakosságának 16%-a a hivatalosan definiált szegénységi kockázattal él, kiemelten érintettek a gyermekek és az idősek.

Nagymértékben segített a kormányok és a központi bankok gyors reagálása a krízishelyzetre, de továbbra is nagy nyomás nehezedik az átfogó pénzügyi struktúrára. A biztosítótársaságok és a nyugdíjpénztárak különösen érintettek.

A kormányok jelentős erőfeszítéseket tesznek a különböző gazdasági szektorok megsegítésére, a fogyasztás ösztönzésére, a foglalkoztatás támogatására, stb. Az európai kormányok jelentős figyelmet fordítanak a szociális kohézió fenntartására, a társadalom védelmére.

A krízis a szociális normákban és a gazdasági életben is változásokat fog hozni. Széles körben elismert tény a pénzügyi szektor átfogó, koordinált szabályozásának szükségessége.

Krízis idején számos változás következhet be az egészségügyi rendszerek erőforrásaiban (anyagi és humán erőforrások, gyógyszerköltségek, infrastruktúra stb.), az életkörülményekben, a társadalmi normákban. Az adóból finanszírozott rendszerekben a GDP csökkenése az egészségügy számára nyújtható állami hozzájárulások csökkenéséhez vezet. A bérekre vetített biztosítási hozzájárulásokból finanszírozott rendszerekben a munkanélküliség növekedése az egészségbiztosítás bevételeit csökkenti. A gyógyszerek ára ugyanakkor pl. a valutaleértékelődések miatt növekedhet. Ezek a bevételteremtésre és a vásárlóerőre gyakorolt hatások arra indíthatják a döntéshozókat, hogy költségvetési megszorításokat vezessenek be, felhasználói hozzájárulást (co-payment) állapítsanak meg, illetve növeljék ennek díjtételét, szűkítsék a szolgáltatási csomagot vagy hosszabb várakozási idővel számoljanak.

Mind ez ideig viszonylag kevés változás volt megfigyelhető. Az európai egészségügyi szektor stabilnak tűnik, és még mindig teremt munkalehetőségeket. A hitelválság leginkább a privát beruházókat és egészségbiztosítást érinti. A háztartások előrelátható jövedelemcsökkenése leginkább a magánkiadások alakulására gyakorolt hatást. A valuták leértékelődése a gyógyszerek és az orvosi műszerek árának növekedéséhez vezet, de jelenleg még viszonylag kis változások érzékelhetőek a gyógyszerfogyasztásban és az egészségügyi szolgáltatások igénybevételében.

A növekvő munkanélküliség, az életkörülmények romlása és a válság okozta stressz kockázatos magatartásformákhoz (fokozott gyógyszerfogyasztás, alkoholizmus) vezethet. A jelenlegi helyzet a munkalehetőségek keresésére migrációt válthat ki a lakosság körében, de az egészségügyi dolgozók esetében ez a tendencia eddig még igen korlátozott mértékben jelentkezett.

A nemzetközi Valutaalap legutóbbi jelentése szerint a globális növekedési ráták 2010-re állnak vissza a 3%-os szintre. Az állami finanszírozás gyors visszaesésének egészségügyi vonatkozásai ez év végén lesznek leginkább érezhetőek, amikor a 2010-es költségvetések megvitatására kerül sor. A pénzügyi intézkedések mozgástere nagy valószínűséggel korlátozott marad. Az egészségügyi rendszerek erőforrásaira nagy nyomás nehezedhet az elkövetkező években. Az egészségügyi hatóságoknak és az illetékeseknek nehéz időkben kell meghozniuk a megfelelő intézkedéseket.

Sok országban a potenciálisan energiatakarékos, hatékony beruházások kérdése van napirenden, mivel ily módon kívánják csökkenteni a kórházak, azaz az egészségügyi rendszerek fenntartási költségeit. Mindenesetre a helyzet megoldásának az egyes országok speciális igényeire kell alapulnia. A különböző tevékenységek összehangolása szükséges, de elsősorban az ország-specifikus programok előkészítésének és kidolgozásának kell prioritást biztosítani.

A kormányok jelenleg rendkívül érzékenyen kezelik az egészségügyi szektor és az egészségi állapot gazdaságra gyakorolt kulcsfontosságú szerepét. Az alapellátásra vonatkozó, az „Egészséget Mindenkinek” és az Egészséget Minden Vonatkozásban” irányelvekkel kapcsolatos akcióknak, az Egészség Szociális Determinánsaival foglalkozó Bizottság tevékenységének, valamint az Egészséget és a Jólétet előmozdító Egészségügyi Rendszerekre vonatkozó Tallinni Charta irányelveinek köszönhetően, a WHO Európai Régiójának sok döntéshozója felismerte, hogy az egészségügyi szolgáltatások hozzáférhetővé tétele az egyike a szegénységet és a társadalmi egyenlőtlenségeket leghatékonyabban csökkentő módszereknek, és hogy az egészségre fordított beruházások pozitívan hatnak a társadalmi stabilitásra és a gazdaságra.

A régóta esedékes, de nagy kihívást jelentő alapvető reformintézkedésekhez szükség van a legfontosabb területek, szolgáltatások és tevékenységek meghatározására, és ezek egyeztetésére. A WHO Európai Régiójának tagországai kötelezettséget vállaltak arra, hogy a Tallinni Charta szellemében (szolidaritás, equity, a szegényekre és a sérülékeny csoportokra fordított figyelem) tesznek lépéseket egészségügyi rendszerük fejlesztésére, és ennek társadalmi vonatkozásait gondosan tanulmányozzák.

Minden szektor vonatkozásában szükséges az egészségügyi miniszterek fellépése az egészség előtérbe helyezéséért és a hátrányos helyzetűek felkarolásáért.

A rizikóhelyzetek megelőzése érdekében alapvető fontosságú a gazdasági és a társadalmi helyzet országos és nemzetközi szintjeinek, valamint egészségi állapotot és egészségügyi rendszereket érintő hatásának rendszeres elemzése. Regionális szinten intézkedéseket hoztak egy, a WHO által támogatott virtuális hálózat és platform felállítására azzal a céllal, hogy a minisztériumokhoz és minden illetékeshez eljuttassák a releváns információkat, és igény szerint tanácsadással szolgáljanak a kríziskezeléshez.

Végül a dokumentum a tagországok számára átfogó ajánlásokat nyújt az egészségügyi rendszerek potenciális krízishelyzetének kezelésére az alábbiak szerint:

- az egészségügyi minisztériumon belül egy krízishelyzetet megelőző csoport felállítása a szükséges információk időben történő gyűjtésére és elemzésére,

- az érdekeltek megfelelő tájékoztatása, állandó párbeszéd a szakszervezetekkel, a fogyasztói társaságokkal és más testületekkel,

- közvetlen dialógus fenntartása a kormányon belül és szoros kapcsolattartás az egészségügyi és a pénzügyminisztérium között, az egészségügyi költségvetések védelme, a gazdasági kilábalásra vonatkozó tervekben (költségcsökkentésre irányuló) egészségügyi és környezettel kapcsolatos beruházások figyelembe vétele,

- a fejlesztésre vonatkozó tervek és programok áttekintése a különösen költséges berendezésekre fordítandó beruházások csökkentése, illetve az intenzívebb munkát igénylő tevékenységek támogatása érdekében,

- gondos monitorozás, és ahol szükséges, a foglalkoztatás fenntartása az egészségügyi szektoron belül,
- felkészülés az erőforrásoknak a lényegi egészségügyi prioritásokra (fertőző betegségek megelőzése) való reallokációjára,

- minden érdekelt fél felkészítése a pénz jobb beosztására,

- az intézmények vezetésének speciális technikai irányelveket kidolgozó csoportokkal való támogatása, illetve az egészségügyi intézmények vezetésének közvetlen támogatása az új helyzet kezelésében a költségek csökkentésével, ugyanakkor a minőség és a biztonság megóvásával,

- a szükséges egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés fenntartására és kiterjesztésére vonatkozó opciók meghatározása és elemzése,

- felhívás az egészségügyi egyenlőtlenségek megoldásának kiemelt kezelésére.

Forrás:
http://www.euro.who.int/Document/HSM/Oslo_DP_crisis_implic.pdf