Ki kezdte..? ..és folytatja

valaki?

Költői a kérdés, ámbár a címben feltett kérdést, mégsem lehet elégszer feltenni. Felvetni azt, vajon ki az okozója annak a lehetetlen helyzetnek, amelyben ma gyógyítanunk kell? Ki kezdte az orvosokat (rettegve szellemi entitásuktól) alantas gondolatoktól vezérelve, anyagi eszközökkel sarokba szorítani, megalázó helyzetbe hozni immár közel hatvan éve?

Kik voltak azok, akik e szándékot kivirágoztatták, és a mai napig karban tartják? Vajon miért született éppen öt esztendeje az első ún. "zöldkönyv", amely kormányzati pénzből, kormánypárti politikusok nevével fémjelezve, hiteles adatokkal támasztja alá azt a súlyos humánerőforrás hiányt az egészségügyben, amelyet köztestületünk már annak előtte határozottan jelzett, vállalva a riadalomkeltés bélyegét.

A tagság, amely a politika viharai közepette, túlélve a megsemmisítés markáns szándékát, becsülettel kitart kamarája, azaz saját maga mellett, joggal várja választott vezetőitől, hogy szolgálják meg a beléjük helyezett bizalmat, cselekedjenek. Ezért éppenséggel az a dolgunk, hogy felhasználva mindazon ismeretanyagot, amelyhez éppen munkákból fakadóan hozzájuthatunk, és szem előtt tartva a mindenkor hatályos törvényes rendet, olyan módszereket igyekezzünk alkalmazni, és a tagjainknak megmutatni, amelyekkel jogos követeléseinknek, elvárásainknak érvényt szerezhetünk.

Teljesen nyilvánvaló kell legyen mindenki előtt, hogy csak olyan módszerekkel érdemes próbálkozni, amelyek meglépik valamennyi érintett (így különösen a döntéshozók, valamint a társadalom) ingerküszöbét, hisz ennek hiányában az eredménytelenség garantált. Elérkezett az idő, amikor az eredményes érdekérvényesítéshez a tagok tevőleges részvétele, kollégáink "kamaraként" való megnyilvánulása egyre nélkülözhetetlenebbé válik.

Gazdasági válság ide, gazdasági válság oda, nincs mit szégyenkezni azon, hogy törekvésünk a magasabb bér kiharcolása, törvényi garancia a bérfelzárkóztatásra, életpályamodell elfogadtatása, legyen az akár megmosolyogtatandó, avagy megvetendő - - hiszen ez a dolgunk. És ez persze egyedül nem megy!

Köztudott, nincs az a demokratikusan választott képviseleti szerv, amely dönthet azok helyett, akik tevőleges részvétele elengedhetetlen a remélt sikerhez, és akiknek egyben személyes joguk eldönteni, óhajtanak-e élni köztestületük kidolgozott és felkínált módszerével, avagy teljes tájékozottságuk és felelősségük birtokában távol tartják magukat tőle, akár a rabszolgaságot is inkább vállalva. E döntés tehát szabad joguk, amelyet a választott vezetőknek tiszteletben tartani kötelező, és egyben a további munkájukhoz iránymutató.

Dr. Éger István

(Forrás: Orvosok Lapja)

WebDoki

http://www.webdoki.hu/cikk.php?cid=51652