W. Neumann: Egészségügyi rendszer francia módra
A francia egészségügy igen teljesítményerős. Ami még több: a WHO 2000. évi jelentésében Franciaország 191 állam összehasonlításában az első helyet kapta. Bár ez a rangsor – mint sok hasonló összehasonlítás – nem problémamentes, mégis azt lehet mondani, hogy az egészségügyi ellátás Franciaországban átfogó és erősen betegorientált és ezért joggal tartozik az európai országok csúcscsoportjába. Azt, hogy Franciaország egészségügyi ellátása Európában az első helyek egyikét foglalja el, a legújabb „Euro Health Consumer Report 2007” is megerősíti. Ez a jelentés 2005. óta évenként hasonlítja össze az európai egészségügyi rendszereket 27 egyedi indikátor és öt fő kategória alapján, mint betegjogok és beteginformáció, várakozási idők a kezelésekre, kezelési eredmények és teljesítmények szerint pl. a szürkehályog-műtétek vagy veseátültetések száma, költségmentesség, a gyógyszerek rendelkezésre állása, a gyógyszerek új engedélyezésének illetve új fejlesztésének gyorsasága. Franciaország itt a kitűnő harmadik helyet foglalja el, Ausztria és Hollandia után, de még Svájc és Németország előtt. Ez a hely a csúcscsoportban visszatükröződik a francia egészségügyi rendszer magas fokú differenciáltságában, kínálati struktúrájában, biztosítási szolgáltatásaiban és nagy pénzügyi ráfordításaiban. Számok és tények Az egészségügyi ellátás kínálatát az állami és a magánstruktúrák egymásmellettisége jellemzi. A betegeknek szabad orvosválasztásuk van és szabad hozzáférésük a különböző kórházakhoz. Összesen közel 3000 egészségügyi intézmény van, kb. 2 millió foglalkoztatottal, ebből csaknem 200000 orvos az ambuláns területen illetve a kórházi szektorban. Ez utóbbi nem egészen félmillió ággyal rendelkezik az egésznapos kórházi ápolásra. A több mint 72000 aktív gyógyszerészből kb. több mint 23000 önálló. Egy 2006. évi reprezentatív tanulmány szerint a gyógyszertárak 36%-ának nagyobb a forgalma, mint 1,5 millió euró és 13%-ának kevesebb mint évi 800000 euró. A betegbiztosítás Franciaországban Minden Franciaországban élő személynek – jövedelmétől függetlenül – hozzáférése van az egészségügyi ellátáshoz. A betegbiztosítás magában foglal - egy általános rendszert a biztosítottak túlnyomó részére; ebbe 1999. júliusa óta azokat a személyeket is bevonják, akik pénzügyi vagy más okokból (pl. illegális bevándorlás) addig nem rendelkeztek biztosítási védelemmel; - speciális rendszerek meghatározott szakmai csoportokra pl. mezőgazdák vagy iparosok; - kb. 100 speciális rendszer különösen a közszolgálatban. A franciák közel 90%-ának van kiegészítő biztosítása (magán vagy szövetkezeti biztosítóknál), mivel a költségtérítés foka az általános rendszerben átlagosan alig több, mint 70%. Teljes magánbiztosítás ezzel szemben nincs. Ez a rendszer azonban hosszabb ideje egy magas alkalmazkodási kényszer alatt van, ami az utóbbi években egy „tartós reformstresszé” fejlődött. Ez lényegében két egymással összefüggő probléma, amely előtt a francia rendszer áll: egyrészt a drámaian fejlődő finanszírozási deficit, másrészt az egészségügyi rendszer egyre komplexebbé és áttekinthetetlenebbé váló szervezete, ami érinti a szolgáltatási kínálat struktúráját, a szolgáltatás iránti kereslet megfelelő kielégítését és az állam szabályozási funkcióját. Az egészségügyi kiadások 40 év alatt mindig 2%-kal erősebben növekedtek mint a GDP. Ma az egészségügyi kiadások a GDP több mint 11%-ára rúgnak, a 60-as évek 3,5%-ával szemben. Még problematikusabb a betegpénztárak deficitjének fejlődése. Nem fékezték meg a deficites fejlődést Ezt a drámainak nevezhető deficitfejlődést eddig nem tudták megfékezni, amint azt a költségkorlátozás illetve bevételnövelés különböző kezdeményezései mutatják. A francia egészségügyi rendszer több mint 20 reformja 1976. óta nem hozott tartós megoldást. Az alapellátásban a biztosítottak önrészesedése, ami a háziorvosoknál 30-ról 40%-ra emelkedett, a laborvizsgálatokra 40%-ra, a gyógyszerekre 35-65%-ra, a fekvőbeteg ellátásra 0-ról 20%-ra, csak a már említett kiegészítő biztosítások növekvő jelentőségéhez vezetett. A különböző nagyvonalú kiegészítő biztosítások kétharmadát kb. 750 szövetkezeti pénztárak kezelik, a többi az üzleti szolgáltatókra esik. A biztosítási rendszer komplementer szektorára a szolidaritási elv csak igen korlátozottan vonatkozik. A kiegészítő betegpénztárak konkurálnak egymással, a biztosítási viszonyok rendkívül egyenlőtlenek, a magángazdasági területen feltételeik részben a biztosítottak egészségi állapotától függenek. Tekintet nélkül erre a kiegészítő betegpénztárak az önrészesedések nagy részét vállalják – emelkedő tendenciával. Munkavállalói járulék, mint adóhoz hasonló járulék A kísérletek, hogy egy megváltoztatott finanszírozási rendszerrel oldják meg a problémát, nem sikerültek. A munkavállalók és munkáltatók eredetileg több mint 90%-os járulékain keresztül finanszírozott kötelező biztosítást a 90-es évek elején tartósan megváltoztatták. Igy a munkavállalói járulékot csaknem teljesen egy adóhoz hasonló járulékká alakították át, amelyet minden jövedelemre kivetnek. Az adótétel a keresőjövedelmekre, tőke és vagyonjövedelmekre 7,5%. Az ugyancsak adóköteles jövedelempótló szolgáltatásokat, mint a nyugdíjak egy bizonyos összegen felül 6,6%-kal adóztatják. A kötelező betegbiztosítás messzemenő friskalizálásának az lett a következménye, hogy a munkavállalók ma jövedelmük 0,75%-os maradék összegét mint „eredeti” betegbiztosítási járulékot fizetik, a munkáltatók 12,8%-ot fizetnek a bruttó bérekre. Racionalizálások és járulékemelések, kezelési irányelvek Párhuzamosan a pénzügyi szabályozási kísérletekkel Franciaországban az állam és a betegpénztárak egy egész sor szabályozó reformintézkedést tettek, mint pl. a szolgáltatási kínálatok racionalizálása kötelező kezelési irányelvekkel. Továbbá racionalizálták a gyógyszerrendelést orvosi kritériumok értelmében ugyanúgy mint a racionalizálások a kórházügyben költségvetési tervezéssel. Ehhez tartozott kórházak bezárása illetve összevonása is és egy jobb infrastruktúratervezés a kórházépítésben. A betegek számára orvosi kezelésenként egy euró praxisdíjat írtak elő. Ezenkívül a fekvőbetegellátásban az önrészesedést napi 13 euróról 2007-ig fokozatosan 16 euróra emelték. A reform további eleme a szakorvosi ellátáshoz való közvetlen hozzáférés megnehezítése és egy egyénre szabott orvosi dokumentáció bevezetése a betegek jobb hosszantartó kezelésére egy teljesebb információval. Végül a reform a generikumok fokozott fejlesztését és alkalmazását célozza és egy független szakértői kör beállítását a gyógyszerkínálat jobb struktúrálására. Franciaország éllovas a gyógyszerfogyasztásban Európai összehasonlításban Franciaország volt és marad a legnagyobb gyógyszerfogyasztó (egyebek között antibiotikumokban, orális antidiabetikumokban, antidepresszívumokban, nyugtatókban) és átlagosan a legmagasabb gyógyszerkiadásai vannak egy lakosra évente 505 euróval. Ezért évek óta megkísérlik ebben a szektorban a kiadásemelkedéseket különböző intézkedésekkel jobban kézben tartani. Ezt célozta éveken át az önrészesedés emelése és a támogatási összegek csökkentése. Ma Franciaországban a gyógyszerek költségtérítési lépcsőzve van, a következők szerint: - 100% kb. 30 pótolhatatlan, drága gyógyszerre, súlyos vagy hosszantartó betegségekre pl. rák vagy diabétesz, - 65% a legtöbb erős gyógyszerre, p. antibiotikumok, - 35% az un. terápiailag „gyenge” gyógyszerekre, mint a homeopátiás szerek egy része, gyógyszerek szimptomatikus panaszok ellátására, - 15% azokra a gyógyszerekre, amelyek hatása nem kielégítőnek van besorolva, pl. vénainszufficiencia kezelésére, ezeket 2008. január 1-je óta nem térítik. Egy másik kezdeményezés a generikumok fokozott alkalmazása. A generikumok felírásának az aránya a 2002. évi 10%-ról 2004-ben 13%-ra emelkedett. Ezek teszik ki a felírásköteles gyógyszerek forgalmának 7%-át. A generikumképes gyógyszerek 70%-os helyettesítési arányára törekszenek. Gyenge az öngyógyszerelés Franciaországban az öngyógyszerelés különösen gyenge. A franciák átlagban 26 eurót adnak ki a nem felírásköteles gyógyszerekre, szemben 30 euróval Lengyelországban, 43 euróval Nagy-Britanniában, 47 euróval Olaszországban és több mint 60 euróval Németországban, amely e téren éllovas. Ugyanakkor azonban egy évek óta tartó növekedést lehet megfigyelni (2006: 8,4%), ami az elmúlt évben is 4,1%-kal folytatódott. A szakmai szövetség számításai szerint évente 2,5 milliárd eurót lehetne megtakarítani, ha a felírásköteles gyógyszerek 5%-át helyettesítenék. Ma az OTC az egész gyógyszerforgalom 6,1%-át teszi ki. Ez kb. 1,9 milliárd eurónak felel meg. Összefoglalva Franciaországban a költségfejlődés korlátozásának politikája mindenekelőtt a generikumok fokozott alkalmazására irányul, illetve a térítés lépcsőzésére és kevésbé a gyógyszereknek a térítési katalógusból való teljes kivételére. Ez nem utolsó sorban azzal magyarázható, hogy az OTC terület erőteljesebb fejlesztése a politika számára azt a veszélyt jelentené, hogy szemére vetik a felelősségből való visszavonulást. Tekintettel az egészségügyi ellátás nagy jelentőségére a francia nyilvánosságban, ez az út politikailag különösen robbanó lenne. Demográfiai adatok Lakosság összesen: 63,573000 lakos 20 éven aluli 25% (kb. 16 millió) 20-59 éves 53,9% (kb. 34 millió) 60 éves és idősebb 21,1% (kb. 13 millió) Várható élettartam 80,7 év férfiak 77,2 év nők 84,1 év Születési arány 2,0 Gyógyszertár gyógyszertárak száma 23000 egy lakosra jutó gyógyszertár 1 gyógyszertár 2764 lakosra egy napra jutó vevők száma 4 millió egy lakosra jutó gyógyszertár 1 gyógyszerész 1138 lakosra átlagéletkor 45 év gyógyszerészhallgatók száma évente 2790
Csatolt file:	az_egeszsegugyi_kiadasok_aranya_gdp.doc
Csatolt file:	egy_lakosra_juto_egeszsegugyi_kiadasok_2006.doc