A rokkantnyugdíjasok száma nem csökken

A rokkantnyugdíj az egészségügyi szempontokon túl három nézőpont metszetében vizsgálható. A nyugdíjrendszer, a foglalkoztatási és a demográfiai nézőpontok egymástól élesen nem választhatók el, és a hatásmechanizmusok sem különíthetők el. Röviden tekintsük át az egyes elemeket.

A magyar nyugdíjrendszer sajátosságai

A mai magyar nyugdíjrendszer három pillére úgy került kialakításra a kilencvenes években, hogy a rokkantnyugdíjasok ellátása teljesen az első pillér keretei között maradt. A felosztó-kirovó elven működő társadalombiztosítási nyugdíj fedezi mind a rokkantak, mind a hozzátartozók ellátását, miközben a magánpénztári tagok 1998 óta a munkáltatói befizetéseken felül csak 0,5%-ot fizetnek a nyugdíjkasszába. Mintegy 2 millió magánpénztári tag keresetének jelenleg 8%-a "hiányzik" a TB bevételi oldalán évről évre.

A társadalombiztosítási kockázatközösség tagjainak befizetései jelentősen csökkentek éppen abban az időszakban, amikor a rokkantnyugdíjasok száma közel másfélszeresére emelkedett. Egy ijesztő adat, amely gyakorlatila máig sem változott: 2006. elején a 2.751.238 nyugdíjban részesülő ember 29%-a korbetöltött vagy korhatár alatti rokkantnyugdíjat kapott.

A munkanélküliség előli menekülés (lehetősége)

A gazdasági átmenet sajátos helyzetet teremtett a munkaerőpiacon a kilencvenes évek elejétől kezdődően. A képzettséggel nem rendelkező és/vagy elavult szaktudású emberek tömegét fenyegette a munkanélkülivé válás. Mivel munkahelyteremtéssel, átképzéssel a foglalkoztatást nem tudták növelni, nem lehet véletlen, hogy ezekben az években a korhatár alatti rokkantnyugdíjasok száma a korábbi 200-220 ezerről fokozatosan a duplájára emelkedett. Ismert adat, hogy a rokkantnyugdíjasok teljes számán belül a korhatár alatti rokkantnyugdíjasok száma 2000 óta meghaladja a korbetöltött rokkantak számát.

Az országon belüli mobilitás szinte teljes hiánya is akadályozta a foglalkoztatási aktivitás emelkedését. Az elhelyezkedési esélyek javítását célozta az a döntés, amelynek következtében a felsőoktatásban résztvevők száma jelentősen emelkedett. Itt azonban kettős hatást figyelhetünk meg: kezdetben a foglalkoztatási aktivitás csökken, hisz a 18-24 évesek kisebb hányada próbál elhelyezkedni. Így csökken azok száma is, akik a társadalombiztosítási alapba befizetnek. A későbbiekben, a diploma megszerzését követően remélhető az elhelyezkedési esélyek javulása, a magasabb fizetés és ennek eredményeként a magasabb járulékfizetés, továbbá a jobb munkakörülmények miatt a megrokkanási hányad csökkenése.

Demográfiai hatások

Az idősödő népesség a fejlett világban régóta ismert, nemzetközi jelenség. Örvendetes, hogy az emberek egyre tovább élnek, a születéskor várható élettartam évente mintegy három hónappal emelkedik.

A magyar nők várható élettartama kevésbé marad el a gazdaságilag fejlett OECD tagállamokban mért átlagkortól, mint a magyar férfiaké. Az ismert adatok alapján látható, hogy a kezdeti, születéskor várt élettartamban becsült 8,5 évnyi különbség az évek során fokozatosan csökken.

A társadalmi-gazdasági felzárkózást várhatóan követik a demográfiai tendenciák is, ezért Hablicsek László 2050-re már átlagosan 6 évnyi várható élettartam növekedést prognosztizál.

A hosszabbodó élettartam és a csökkenő születésszám együttes hatásaként tovább emelkedik a társadalomban a nyugdíjkorúaknak az aktív keresőkhöz viszonyított részaránya, az időskori ráta. A rokkantnyugdíjasok számának alakulása kettős súllyal terheli az időskori rátát, mert a létszámuk tovább emeli a tört számlálójában a nyugdíjban részesülőket, és csökkenti a nevezőt, az aktívak számát.

Az európai országokban évek óta emelkedik a születéskor várható, és lassabban, néha megtorpanásokkal a megrokkanásmentesen megélt évek száma is. Ezt a tendenciát mutatja az az összevetés, aamelyben, ahol 18 európai ország adataiból számolt átlagévek szerepelnek. Itt azonban a megrokkanás nélkül megélt évek is elérik a néhány országban bevezetni tervezett 65 éves nyugdíjkorhatárt. Tehát pénzügyi szempontból a nyugdíjjárulék befizetését nem akadályozza a korai megrokkanás.

Nem megnyugtató a helyzet viszont, ha a környező országokhoz és Európa nyugati feléhez viszonyítjuk a magyar életkilátásokat. Mind a születéskor várható, mind a megrokkanás mentesen megélt években jelentős elmaradást mutatnak a 2003-as adatok.

A hiányzó évek - néhol közel egy évtized - mind az egyének, mind a társadalom szempontjából veszteséget jelentenek. Az egészség és az aktivitás megőrzése, a munkaképes kor meghosszabbítása nem csak a járulékbefizetés fenntartása érdekében lenne fontos. A megrokkanást követő rehabilitáció, a csökkent munkaképességűek foglalkoztatása, az aktívak közé visszailleszkedés segítése számos szakember összefogását igénylő, de nem halogatható teendő.

Kovács Erzsébet
Budapesti Corvinus Egyetem
(Forrás: IME)