2010. június 30., szerda

Épp most hívtam (volna) fel az OEP-et, de senki nem dolgozik, mert köztisztviselői munkaszüneti nap van. Mondta egy rendész. Nem is tudtam, hogy ezek köztisztviselők...Pedig fontos lehet. Más a büntetési tétel. Más.

Na, azt szerettem volna kihatolni pu, hogy az OEP központi számla által benyelt 3900 millió forint elosztása az EüTv. 142. §-ában felsorolt feladatok között kinek a felelősségére, kiknek a közreműködésével, és milyen elvek alapján, milyen arányban történik?

És hogy ezt hol lehet megnézni?

Tehát nem csak a kötelező védőoltás érdekel már engem, amivel össze-vissza halandzsázik a Jogi Főosztály, hanem MINDEN. Az összes, a Kincstár által elvileg megfinanszírozott feladatra költött rész-összeget szeretném látni. És megtudni azt, hogy ki dönti el, melyik terület mekkora összegből fog működni. Vagy, mint az én esetemben is, öszeomlani.

Mert azt nyugodtan elfogadhatjuk, hogyha egy alapellátási praxisban a kötelező védőoltás, a terhestanácsadás, a halottkémlés hetedik hete nem működik, akkor az a rendszer összeomlott. Tragédia.

De senkit nem izgat.:-)

Nem igaz?


írta Giulio

Miközben az orvostársadalom ígéretet kapott az új kormánytól arra, hogy letiprás helyett partneri viszony, és jogszerű kapcsolattartás lesz a vezérlő elv a szakma és a vezetés között, a tegnap ellenőrzött orvoskolléga a mai napon már meg is kapta tértivevényes figyelmeztetését.

Lássunk csodát, a levélben kizárólag a 4/2000-es, illetve a 18/1998-as miniszteri rendeletek szerepelnek, pontosan úgy, ahogyan az alábbi levezetésemben bizonyítottam.

Más jogszabályt az ÁNTSZ vagy nem ismer, vagy nem használ. Kollíziót nem ismer. Joghierarchiát nem ismer. Alkotmány, PTK nem érdekli. Nekik ez a Biblia. Ingyenes munkára fogják kényszeríteni a kollégát. Igen, ez a Sztálinizmus.

Ezek a rendeletek azonban egy kalap cart nem érnek jogosult nélkül. Ezt akartam bizonyítani.

Q.E.D.

Amúgy ez a levél már majdnem jó is, ugyanis csak annyi hiányzik belőle, hogy a teljesített "kötelezettség" ellenértékét ki fogja kifizetni?

Mert ugye azt nem felejtettük el, hogy a jelenleg futó OEP finanszírozási szerződés ezt a tevékenységet nem fedi le, mert ezt rendelet tiltja. De az OEP megkapta a pénzt a Kincstártól, ezt is tudjuk. Az ÁNTSZ vegye rá az OEP-et, hogy fizessen.:-)


írta Giulio

Az orvosokat rendszeresen vegzáló ÁNTSZ dolgozók nem jogászok. Sőt, legtöbbjüknek elemi jogi ismeretei sincsenek. Az ellenőrzések kapcsán előre gyártott jegyzőkönyvsablonokkal érkeznek, amiket a joghoz szintén nem értő felettesektől kapnak, valamint van néhány primitív utasításuk, hogyan kell megfélemlíteni az ellenőrzött orvosokat.

A háziorvosok esetében a leggyakrabban hivatkozott jogszabályok a 4/2000. EüM. rendelet, illetve a 18/1998. NM rendelet, mindkettő jogi torzszülött.

Egyrészt a joghierarchiában csaknem legalul vannak, (ennél hülyébb jogszabályokat már csak az önkormányzatok képviselő testületei hoznak), másrészt, és ez a lényeg, az ÁNTSZ (OEP, EBF) súlyosan hibás jogszemléleti magatartást követ.

Színvakok, képtelenek felfogni, hogy miközben a fenti két rendelet valóban hatályban van, aközben a teljes magyar hatályos jogszabály tömeg valamennyi alkatrésze egyidejűleg szintén joghatásokat fejt ki. Az ÁNTSZ nem teheti meg, hogy ebből a rendszerből kiemel két ostoba rendeletet, és függetlenítve ezeket a corpus juristól, figyelmen kívül hagyja a többi, egy időben hatályos, és esetleg magasabb rendű jogszabályokat. Ez jogi analfabetizmus.

A háziorvosi praxisok piaci szolgáltatók, és nem állami cégek, pláne nem az ÁNTSZ alárendeltjei.

A legfontosabb szabály (miután az ÁNTSZ hatósági rendelkezések útján követi el a legkirívóbb bűneit), a PTK 198. §-ának harmadik bekezdése.

Az ÁNTSZ - legtöbbször - a praxisok kötelezettségeit a fenti két miniszteri rendelettel próbálja meg alátámasztani. Azonban a PTK 198. §. 3 bekezdése így szól:

(3) Szolgáltatásra irányuló kötelezettség és jogosultság jogszabályból vagy hatósági rendelkezésből szerződéskötés nélkül is keletkezhet, ha a jogszabály vagy a törvényes jogkörében eljáró hatóság így rendelkezik, és a kötelezettet, a jogosultat és a szolgáltatást kellő pontossággal meghatározza. Ebben az esetben - jogszabály vagy hatóság eltérő rendelkezése hiányában - a szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

A megfelelő nagy dózisú gyógyszerek rendszeres szedésével szerintem elérhető lenne, hogy az ÁNTSZ (OEP) dolgozók ezt megértsék.

A hivatkozott miniszteri rendeletek súlyos hibája, hogy a felsorolt kötelezettségek pontos megjelölése, és a kötelezett (a háziorvos) nevesítése mellől kimaradt belőlük a jogosult kellő pontosságú meghatározása. Szó sincs jogosultról.

Innen kezdve mindkét rendelet sánta ló, ugyanis verbálisan felsorol ugyan "kötelezettségeket", de ezek a kötelezettségek mégsem jönnek létre, pusztán amiatt, hogy e jogszabályok nem nevesítik a jogosultat, azt a személyt, vagy jogi személyt, akinek a kötelezettség teljesítése után kötelessége lenne a teljesített szolgáltatást kifizetni.

Minden olyan OEP követelés, vagy EBF, ÁNTSZ határozat, ami pusztán e két miniszteri rendeletben megállapított "kötelezettségekre" alapul, semmis, egyszerűen a jogszabály hibás volta és a PTK előírásainak megszegése miatt.

A cél ezekkel persze az, hogy az orvosokat ingyenes munkára próbálják kényszeríteni. Az OEP ugyanis rengeteg "kötelező" tevékenységért nem fizethet, így ezeket sokáig kénytelenek voltunk pusztán a fenyegetőzések hatására ellentételezés nélkül végezni.

Most ért véget ez az időszak.

Kétféle megoldást látok.

Az egyik, a szórványperek, vagy például a Kasszaorvosi Szervezet kollektív támadása a felháborító rendszer ellen, amiket biztosan megnyernek az orvosok évek alatt, de ezek tovább fogják rontani a már amúgy is katasztrofális egészségügyi közhangulatot.

A másik, sokkal elegánsabb lehetőség az lenne, hogy a jogalkotó, felismerve, (illetve beismerve) a helyzet tarthatatlanságát, maga tesz rendet, és a szolgáltatás-ellenszolgáltatás alkotmányos, és polgári jogi követelményét egyensúlyba hozza saját hatáskörében.

A Magyar Köztársaságban senkit nem lehet ingyenmunkára kényszeríteni.

Alkotmányellenes, és nagyon szemét módszer a joggal történő visszaélést használni erre a célra.

Ráadásul átlátszó már, mint a forrásvíz. Lebukott a jogalkotó.

Megfontolásra ajánlom ezt a kis szösszenetet mindenkinek, aki éppen azzal van elfoglalva, hogy orvosokat fenyeget jogellenesen. Meglepetések érhetik.



ÁNTSZ, Székely Tamás, már unom, de azért próbálkozom

írta Giulio

Valamennyi háziorvos, házi gyermekorvos,

Székhelyén

Tisztelt Kolleganő, Kollega!


Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzéséről, e tevékenységek szakmai minimumfeltételeiről és felügyeletéről szóló 20/2009 (VI.18) EüM rendelet alapellátást érintő része 2010. július 1-től alkalmazandó. A jogszabály leírja az egészségügyi szolgáltató feladatait, melynek biztosítását az ÁNTSZ-nek ellenőrizni kell. Kérem, hogy a rendeletben foglaltak megvalósításáról gondoskodni szíveskedjék.

kistérségi tisztifőorvos sk.

Tatabánya, 2010. június 21.

------------

Kezdjük azzal, hogy a dologban sokkal nagyobb gond, hogy a miniszter már megint megszegi a PTK-át. A jelzett rendelet leír egy rakás feladatot, kötelezettséget, de elfelejti megjelölni, hogy ezért ki fizet? Mostanra szerintem már a leghülyébb tisztiorvos is érthetné, hogy ingyenmunka nincs. Sőt, akár Székely Tamás is érthetné.

Miután a rendeletben járványügyi feladatok vannak felsorolva, ezeket az OEP nem finanszírozhatja, nem is finanszírozza, ezekre szerződést nem köthet. Vagyis ahhoz, hogy a kötelezett szolgáltató kötelezettsége valóban létrejöjjön, kellő pontossággal meg kellett volna jelölni a jogosultat, vagyis azt, aki a szolgáltatásért majd fizetni fog. Ezt a rendelet semmilyen formában még csak nem is pedzegeti, márpedig ez az E-alapból megint csak nem finanszírozható. Nem tudom, hogy a jogalkotó valóban gyakorló elmebeteg-e, vagy csak direkt, tréfából, idióta jogszabályokat tojik hetente, de ezt a rendeletet megint magasról le lehet xarni, mert elcseszték. Nincs kötelező ereje, mert a PTK 198. §. 3. szakaszával ütközik.

Szerintem.:-)

Ingyenmunka pedig sem az Alkotmány sem a PTK szerint nincs. A rendelet hatálya minden szolgáltatóra kiterjed, nem csak a finanszírozottakra, hanem a magánorvosokra is. A volt miniszter úgy gondolja, hogy ezeknek füttyent, azok meg dolgoznak? Csak úgy ingyen? A szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár. Ebben a rendeletben szó nincs a plusz szolgáltatás ellentételezéséről. Ezek teljesen el vannak tévedve. Ritka hülye jogszabály, de azért olyan nagyon nem lóg ki a sorból. Csak éppen senkit nem kötelez semmire.

Az ÁNTSZ-től természetesen nem várom el, hogy ezt elsőre felfogja, de az államtitkárság lassan mozgásba lendülhetne, mert dől ránk a hülyeség minden irányból. Majd ezek jönnek ellenőrizni, és fogalmuk sem lesz arról, hogy nincs mit. A jogalkotásban ezen a téren súlyos, rendszerszintű, alapvető szemléleti hiba van. Az ingyenmunka alkotmányos tilalmát tiporja valamennyi, amelyik erre a kaptafára készült.

A fenti Eüm. rendelet (is) a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (továbbiakban: Jat) 1. § (2) bekezdésébe ütközik, tekintettel arra, hogy az alacsonyabb szintű jogszabály, nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Márpedig a Jat. 1. § (1) bekezdése alapján mind az Alkotmány, mind pedig a PTK a jogforrási hierarchia magasabb szintjén áll, mint az Eüm. rendelet.

Csak ezt a jogalkotók szeretnék elfelejteni...


http://giulio.freeblog.hu/


AZ ÁNTSZ SZINDRÓMA

- írta Giulio

Vannak bizonyos központi idegrendszeri betegségek, amik nem veleszületettek, nem is fertőzés, vagy degeneratív folyamatok okozzák, hanem gerinctelen élőlények egyfajta végletes, hosszú távú kiszolgáltatottság-érzése eredményezi, az apátiával rokon stationaer állapotból hirtelen szadista kirohanásokban, és papírlobogtatásban, érthetetlen, összefüggéstelen mormogásban, vagy éppen üvöltözésben megnyilvánuló zavaros elmeállapotként írható ez le. Írta ma egy kollégám, hogy ÁNTSZ ellenőrzés volt nála, ide beemelem a lényeget.

"Az E-alapból nem finanszírozott tevékenységek felfüggesztése tárgyában szíves figyelmembe ajánlották a 4/2000 EüM, valamint a 18/1998 NM rendelet mélységes tanulmányozását, melyek értelmében nekem ezek kutya kötelességeim, és ezek be nem tartása esetén szabálysértési eljárást fognak indítani ellenem. Ezt jegyzőkönyvezték.Én pedig azt mondtam, hogy ezt egyelőre nem írom alá. Elmélyedek benne. :-) "

A kolléga véleményem szerint nagyon jól tette, hogy egy ilyen dilettáns, idióta jegyzőkönyvet nem írt alá. A "kutyakötelesség" ugyanis a Magyar Köztársaság területén ismert fogalom ugyan, de önkéntesség híján sosem lehet ingyenes.

A vélhetően súlyosan zavart ÁNTSZ dolgozók által felhívott két balfac miniszteri rendelet attól olyan ótvaros jogi szempontból, hogy a kutyakötelességhez nem rendeli oda a kutya biztos vacsoráját. Pedig ezek párban vannak. De jure.

A hivatkozott osotba rendeletek szépen megnevezik a szolgáltatást, a kötelezettet, és elfelejtik kellő pontossággal körülírni a jogosultat.

Enélkül azonban sajnos egyik sem ér egy kalap cart sem, illetve annyit érnek, mint azok, akik ezt így kitalálták. 1998-ban, meg 2000-ben. Az ilyen gányolt rendelet nem hoz létre a teljesítésre vonatkozóan kötelezettséget.

A PTK 198. §-a ugyanis ezeket megizéli. Ezeket írjátok fel valahová, mert fontos.:-)

Én sem magamtól tudom.

Az ingyenmunka alkotmányellenes, PTK-ba ütközik, és ráadásul pimaszság is, Sztálin halott, kedveseim.

A múlt héten már tövig megcumiztattuk a mélyen tisztelt OET-t, és most következik a hasonló hatalmi doxazmáktól vélhetően súlyosan betekeredett szakmai hatóság megrendszabályozása, ami úgy látszik, kellő kormányzati erély nélkül mégiscsak a mi feladatunk marad.

De már nagyjából látjuk, hova kell rúgni, hogy fájjon nekik. És fájni fog. Az OET-nek is megígértem, és betartottuk. Nyeltek, mint a torkos borz. Ezeknek is megígérem. Vért fogtok hugyozni.


http://giulio.freeblog.hu/

2010. június 29., kedd





A nagy lehetőség olyan, mint a napfelkelte. Ha túl sokáig várunk rá, elszalasztjuk.
(William Arthur Ward)



2010. június 28., hétfő


Michael Müller – Karin Böhm:

Az egészségügy kiadásai és azok finanszírozása

1. Bevezetés:

Az egészségügy kiadásairól és finanszírozásáról szóló elemzés elsősorban a Szövetségi Statisztikai Hivatalnak az egészségügyi kiadásokra vonatkozó adatain alapul. Ez részletes információkat nyújt arról, hogy mely költségviselő mennyit költött és azokat milyen szolgáltatásokra fordította. Az eredmények osztályozása három dimenzióban, költségviselők, szolgáltatástípusok és intézmények szerint történt.

2. Keretfeltételek:

2. 1. A betegbiztosítás szabályozása:

A társadalombiztosítási teherviselők különböző feladatait a lakosság betegség esetén, a munkahelyi balesetek vagy az ápolásra szorultság következményeivel szembeni biztosítása tekintetében az ún. Társadalombiztosítási Törvénykönyv (Sozialgesetzbuch – SGB) egyes könyvei szabályozzák.
 A kötelező betegbiztosítás (Gesetzliche Krankenversicherung – GKV) szolgáltatásai elsősorban a megelőzésre, a korai felismerésre és a betegségek kezelésére terjednek ki.
 Az egészséggel szorosan összefüggnek a kötelező nyugdíjbiztosításnak az orvosi rehabilitációra irányuló szolgáltatásai, valamint a kereső- és munkaképtelenség esetén nyújtott nyugdíjak.
 A kötelező balesetbiztosítás szolgáltatásai munkahelyi balesetekre, munkahelyre utazás közben bekövetkezett balesetekre és foglalkozási megbetegedésekre terjed ki. Ez az iskoláskorú gyermekekre is vonatkozik.
 A szociális ápolásbiztosítás feladata az ápolásra szorulók alap- és betegápolása, valamint a háztartásban való ellátása. A privát betegbiztosítás keretében biztosított személyek kötelesek az ápolásra szorultság esetére privát kötelező ápolásbiztosítást kötni.

A lakosság különböző csoportjai részére kiegészítő betegbiztosítási rendszerek működnek, amelyeket többnyire adóforrásokból finanszíroznak. Ide tartoznak: a szociális segélyek, a menedéket kérelmezők, a háborús áldozatok ellátása.
Azok az önálló vállalkozók, köztisztviselők és közalkalmazottak, akiknek az évi jövedelme meghaladja a 47.250 eurót (2006) – a kötelező biztosítás megkötésének határértékét – szabadon választhatnak a kötelező vagy a privát betegbiztosítás rendszerében való biztosítás megkötése között.


2. 2. A biztosítási védelem Németországban:

A betegpénztárak üzleti statisztikái és a mikrocenzus együttes elemzéséből kitűnik, hogy 2006-ban a német lakosság 88%-a rendelkezett kötelező és 10%-a privát betegbiztosítással. Mindezek mellett léteznek bizonyos speciális biztosítási formák a szociális segélyekben részesülők, a katonák, a rendőrök és a háborús károsultak részére. A lakosság csekélyebb, 1997-ig azonban emelkedő számú része (éves átlagban 196.000 személy) nem rendelkezik semmiféle betegbiztosítási védelemmel és betegség esetére való semmiféle biztosítással. Németországban „a versenynek a kötelező betegbiztosítás területén való erősítéséről szóló”, 2007. április 1-én hatályba lépett törvény bevezette a biztosítás megkötésére való kötelezettséget. A szövetségi kormány becslései szerint a kötelező betegbiztosításban 134.000, a privát betegbiztosításban 5.000 „visszatérőre” lehet számítani.

A kötelező betegbiztosítás keretében a biztosítottak (70 millió fő) 48%-a a rendszer tagja, 24%-a nyugdíjas és nyugdíjat kérelmező, 28%-a járulékmentesen együttesen biztosított hozzátartozó.

2. 3. Gazdaság, demográfia és az orvostudományban elért előrelépés:

A jogszabályokból származó keretfeltételek jelentős befolyást gyakorolnak az egészségügyi kiadások mértékére és szerkezetére. De más tényezők szerepe is fontos:
 A makrogazdasági adatok, elsősorban 2002-2005 között, csak mérsékelt növekedési rátákat tükröznek. Ez a viszonylag magas munkanélküliséggel és ennek következtében a társadalombiztosítási rendszerek alacsonyabb bevételeivel függ össze.
 Emelkedik az időskorúak aránya, akiknek a kezelése és ellátása magasabb kiadásokkal jár, miközben a családi kötelékben élők száma csökken. Emelkednek a szociális ápolásbiztosítás kiadásai, mivel az életforma megváltozása miatt egyre kevesebben rendelkeznek a családon belüli ápolásra való lehetőséggel és egyre többen szorulnak professzionális ápolásra.

A Szövetségi Statisztikai Hivatal koordinált lakossági előrejelzése szerint 2050-ben a német lakosság átlagéletkora 50 év, a 65 év fölöttiek aránya 32% lesz. Az időskorúak aránya, ami azt tükrözi, hogy hány nyugdíjaskorú (65 év fölötti) jut 100 keresőkorúra (20-64 év közöttire), 2005-2050 között 32-ről 60-ra emelkedik. Az egy nőre jutó szülések számának állandósága mellett (1,4 gyermek) 2050-ben a fiúk várható élettartama 83,5 év, a lányoké 88 év lesz.
A hivatalos ápolási statisztika szerint az ápolásra szorulók száma 2007 decemberében 2,25 millió volt. A szövetségi és tartományi statisztikai hivatalok előrejelzése szerint 2050-ben 3,36 millió ápolásra szoruló személlyel számolhatunk.

 Az elmúlt negyven év során az egészségügyi kiadásoknak a GDP-hez viszonyított aránya a nyugati ipari államokban, egyebek között az orvostudomány lehetőségeinek bővülésével és a betegek ehhez kapcsolódó igényeinek növekedésével erőteljesen növekedett. Az orvostudomány területén elért előrelépés a folyamatinnováció folytán forrásmegtakarításhoz vezethet, az új diagnosztikai és terápiás eljárások azonban egyben a kiadások emelkedését gerjesztik. Az orvostudomány fejlődése a magasabb várható élettartamhoz vezet, ez azonban az időskorúak krónikus megbetegedéseinek növekedésével jár, amiből ismét csak az időskorúakra fordított kiadások emelkedése következik.

3. Az egészségügyi kiadások:

Az egészségügyre fordított kiadások összege 2006-ban összesen 245,0 milliárd euró volt. Ebből 236,0 milliárd eurót folyó egészségügyi kiadásokra, 9,0 milliárd eurót az épületekre és az egészségügy beruházási javaira fordítottak. A szélesebb értelemben vett egészségügyi szolgáltatások területén amelyek nem képezik az egészségügyi kiadások részét, további 59,3 milliárd eurót költöttek táppénzre és előrehozott nyugdíjakra, 15,5 milliárd eurót pedig betegséggel összefüggő következményekre, pl. fogyatékkal élők beilleszkedésének segítésére, betegek részére a háztartásban nyújtott segítségre. Egészségügyi kutatásra 2,6 milliárd eurót, egyetemi oktatásra 1,6 milliárd eurót költöttek.

Az egészségügyi kiadások 1995-2006 között nominálisan 186,5 milliárd euróval emelkedtek, ami 31,3%-os növekedésnek felel meg. Az általános fogyasztói árindex ugyanebben az időszakban 16,6%-kal emelkedett. Az egészségügyi szolgáltatások árai általában az általános árszínvonalnál erőteljesebben emelkednek. Ez nem az egészségügy specifikuma, hanem rendszerint a szolgáltatásintenzív gazdasági szektorokban jelentkezik. A GDP 1995-2006 között 25,2%-kal emelkedett. Az egészségügyi kiadásoknak a GDP-hez viszonyított aránya 2006-ban 10,6% volt.

Az egészségügyi kiadások 2995-2006 között évente átlagosan 2,5%-kal emelkedtek. A költségek emelkedése nem volt egyenletes, általában a költségcsökkentési intézkedéseket tartalmazó törvények szerint alakult. 2004-ben a kötelező betegbiztosítás modernizációjáról szóló törvény bevezetését követően az előző évihez képest enyhe csökkenés következett be. A törvényhozói intézkedések az adott időszakban nem korlátozódtak egyoldalúan a költségcsökkentésre, számos strukturális intézkedést is tartalmaztak, amelyek a minőség és a hatékonyság javítását, a jobb betegirányítást célozták.

3. 1. A kiadások költségviselők szerinti alakulása:

Az egészségügyi szolgáltatásokra fordított kiadásokat Németországban számos költségviselő viseli: állami költségvetési források, a kötelező betegbiztosítás, a szociális ápolásbiztosítás, a kötelező nyugdíjbiztosítás, a kötelező balesetbiztosítás, a privát betegbiztosítás (beleértve a privát biztosítónál való kötelező ápolásbiztosítást), a munkaadók, a privát háztartások és a privát nonprofit szervezetek.

Az egészségügyi kiadások költségviselők szerint:
Forrás: Szövetségi Statisztikai Hivatal

Költségviselők 1995 2000 2005 2006
milliárd euró
Állami költségvetési források 19,9 13,6 13,6 13,4
Kötelező betegbiztosítás 112,5 123,9 135,9 139,8
Szociális ápolásbiztosítás 5,3 16,7 17,9 18,1
Kötelező nyugdíjbiztosítás 4,4 3,5 3,6 3,6
Kötelező balesetbiztosítás 3,4 3,7 4,0 4,1
Privát betegbiztosítás (és ápolásbiztosítás)
14,3 17,6 22,0 22,5
Munkaadók 7,8 8,7 10,1 10,4
Privát háztartások / Privát szervezetek n.p.
19,0 24,7 32,2 33,3
Összesen: 186,5 212,4 293,3 245,0

Az egészségügyi kiadások 1995-2006 között az állami költségvetési források (-32,9%) és a kötelező nyugdíjbiztosítás (-18,6%) kivételével minden költségviselőnél erőteljesen emelkedtek: a kötelező betegbiztosításban 24,3%-kal, a privát betegbiztosítóknál 57,4%-kal, a privát háztartásoknál és a privát nonprofit szervezeteknél 75,4%-kal.

3. 2. A kiadások szolgáltatástípusok szerinti alakulása:

A szolgáltatástípusok szerinti költségszerkezet mind az ambuláns, mind a kórházi ellátásokat tartalmazza, mivel a szolgáltatások típus szerinti osztályozása független az intézmények szerinti osztályozástól.

Az egészségügyi kiadások szolgáltatástípusok szerint:
Forrás: Szövetségi Statisztikai Hivatal

Szolgáltatástípusok: 1995 2000 2005 2006
milliárd euró
Prevenció / egészségvédelem 7,5 7,5 8,9 9,3
Orvosi szolgáltatások 51,7 57,5 64,4 66,4
Ápolási / terápiás szolgáltatások
43,7 52,3 57,5 58,8
Hotelszolgáltatások 16,0 16,5 17,7 18,5
Áruk 47,8 55,7 64,5 65,8
Ebből:
Gyógyszer 26,4 31,6 39,4 39,6
Segédeszköz 8,8 10,4 10,5 10,9
Fogpótlás (csak anyag- és laborköltségek)
5,5 5,4 5,1 5,5
Betegszállítás 2,8 3,4 4,0 4,0
Igazgatási költségek 9,9 11,3 13,1 13,1
Beruházások 7,2 8,3 9,2 9,0
Összesen: 186,5 212,4 293,3 245,0

A kiadások volumenének kétharmada az orvosi szolgáltatásokra, az árukra és az ápolási/terápiás szolgáltatásokra esik.

Az orvosi szolgáltatások alap-, különleges, labor- és sugárdiagnosztikai szolgáltatásokra tagolódnak. Ezek térítése a privát biztosítottak és az önerőből fizetők esetén az orvosok és fogorvosok díjszabásai alapján (Gebührenordnungen für Ärzte und Zahnärzte – GOÄ/GOZ), a kötelező betegbiztosítás tagjai esetén az egységes értékelési skála (Einheitlicher Bewertungsmaßstab – EBM/BEMA) alapján történik. 2006-ban orvosi kiadásokra 66,4 milliárd eurót fordítottak, tehát ez volt a legköltségigényesebb szolgáltatástípus. Ezt az összeget a következő szolgáltatásokra fordították:
 20,7 milliárd eurót alapszolgáltatásokra (betegeknek nyújtott tanácsadásra, receptek kiállítására, beteglátogatásra, vizsgálatokra);
 33,1 milliárd eurót különleges szolgáltatásokra (szakorvosi tevékenységekre, protétikai és állcsontsebészeti fogászati szolgáltatásokra, valamint fekvőbeteg szolgáltatásokra);
 6,1 milliárd eurót laborszolgáltatásokra;
 6,5 milliárd eurót sugárdiagnosztikai szolgáltatásokra.

1995-2006 között az orvosi szolgáltatásokra fordított kiadások 28,4%-kal emelkedtek, ami nem éri el az összkiadások átlagát. Ez az ambuláns orvosi szolgáltatások költségvetési szabályozásának tulajdonítható.

Az áruknak nevezett tételhez gyógyszerek, segédeszközök, fogpótlás és egyéb dologi igény tartozik. 2006-ban mindezekre 65,8 milliárd eurót költöttek. A kiadások megoszlása:
 39,6 milliárd euró gyógyszerekre;
 10,9 milliárd euró segédeszközökre;
 5,5 milliárd euró fogpótlásra (anyag- és laborköltség);
 9,8 milliárd euró egyéb dologi igényekre.

Az elmúlt tizenkét év során a kiadások 37,8%-kal emelkedtek. Meghaladták az átlagot a gyógyszerekre (+50,1%) és az egyéb dologi igényekre, egyebek között narkózisra és műtéti szükségletekre (+36,4%) fordított kiadások. Részben átlagon aluli volt a segédeszközökre (+24,6%), valamint fogpótlásra (+1,3%) fordított kiadások emelkedése. Figyelembeveendő azonban az adott időszakban változtak az önrészekre vonatkozó szabályok. A gyógyszerkiadások korlátozása már több alkalommal a törvényhozás figyelmének középpontjába került. Ennek ellenére a kötelező betegbiztosítás területén a gyógyszerkiadások 57%-kal emelkedtek, ami meghaladja a gyógyszerkiadások összessége területén való emelkedést. A privát betegbiztosításban a gyógyszerkiadások 104%-kal emelkedtek.

Prevencióra és egészségvédelemre 2006-ban 9,3 milliárd eurót fordítottak. Az elmúlt évek egészségügyi reformjai átalakították a betegpénztárak mozgásterét az egészségfejlesztési intézkedések tekintetében. A 2000. évi egészségügyi reform óta az elsődleges prevenció a betegpénztárak tevékenységének középpontjába került. Ennek során kiemelt jelentőségű az üzemi egészségfejlesztés. A szövetségi kormány által tervezett prevenciós törvény célja, hogy a prevenció az akut kezelés, a rehabilitáció és az ápolás mellett az egészségügyi rendszer negyedik pillérévé váljon.

A kórházi kezelés esetén nyújtott hotelszolgáltatások költségei 2006-ban elérték az egészségügy kiadásainak 7,6%-át. Ez eléri a 18,5 milliárd eurót. Ezeket a szolgáltatásokat a betegbiztosítók, valamint a baleset- és nyugdíjbiztosítók fizetik. Az ápolási otthonokban való elhelyezés esetén a szállást és az ellátást maguk a betegek fizetik, mivel ez nem része az ápolásbiztosítás szolgáltatási katalógusának.

Betegszállításra 4,0 milliárd eurót költöttek, ami az egészségügyi kiadások 1,7%-a. Ez kiterjed az elsődleges ellátás során való és a sürgősségi betegszállításra, a mentőkocsik üzemeltetésére, a légimentésre, az elsősegélyre, a mentőkocsival, taxival vagy bérautókkal való betegszállítás költségeire.

Igazgatási szolgáltatásokra 2006-ban 13,1 milliárd eurót költöttek, ami az egészségügyi kiadások 5,3%-ának felel meg. Az igazgatási kiadások 1995. óta több mint 30%-kal, a kötelező betegbiztosításban 25%-kal emelkedtek. Az igazgatási költségeknek az egészségügyi összköltségekhez viszonyított aránya a kötelező betegbiztosításban 2006-ban 5,7%, a privát betegbiztosításban magasabb volt.

A beruházások összege 2006-ban 9,0 milliárd euró volt. Az egészségügyi kiadások statisztikájában ez elsősorban az állami költségvetési forrásokból származó kórházi beruházásokra és beruházási hozzájárulásokra, egészségügyi kutatásra és képzésre fordított összegek formájában jelenik meg.

A felsorolt kiadások mellett az egészségügyi kiadások statisztikai számítása az alábbi szélesebb értelemben vett egészségügyi kiadásokat is tartalmazza:

 1,6 milliárd euró képzésre;
 2,6 milliárd euró kutatásra;
 15,5 milliárd euró a betegség következményeivel kapcsolatos kárpótlásra;
 59,3 milliárd euró jövedelmi jellegű szolgáltatásokra.

A betegség következményeivel kapcsolatos kárpótlás betegek vagy fogyatékkal élők szakmai beilleszkedését, a háztartás vezetésében való megsegítését célozza. Ezek nem egészségügyi szolgáltatások. A szakmai és a társadalmi integrációt segítő szolgáltatásokat elsősorban a szociális segélyek keretében nyújtják.
A jövedelmi jellegű szolgáltatások nyújtására betegség, sérülés vagy átmeneti helyzetben, munka- és keresőképtelenség miatti előrehozott nyugdíj esetén, valamint betegség és anyaság esetén a fizetés továbbfolyósítása formájában kerül sor. A jogszabály szerint a munkaadóknak alkalmazottaik betegségének első hat hetében továbbra is fizetniük kell a fizetést. A bruttó fizetés 70%-ának megfelelő táppénz fizetésére csak ezt követően kerül sor, amit már a kötelező betegbiztosítás fizet.

3. 3. Az egészségügyi kiadások intézmények szerinti alakulása:

Az egészségügy területén rendeltetésüktől, tulajdoni formájuktól, jogi formájuktól függetlenül intézményként határozhatók meg azok a szervezetek, amelyek üzemként, hivatalként vagy szolgáltatóhelyként egészségügyi szolgáltatást nyújtanak. Ide tartoznak az ambuláns ellátást nyújtó intézmények, a kórházi és részben kórházi intézmények, a mentőszolgálatok és az igazgatási szervezet. A kiadások alakulását az ambuláns, valamint a kórházi és részben kórházi intézmények szabják meg. Ezekre jut az egészségügy összkiadásainak 85,2%-a.

Az ambuláns szektorban 2006-ban a kiadások összege 118,6 milliárd euró volt, ami az egészségügyi összkiadások 48,4%-ának felel meg. A kiadások megoszlása:
 36,4 milliárd euró orvosi praxisokra;
 15,8 milliárd euró fogorvosi praxisokra;
 7,1 milliárd euró egyéb egészségügyi szolgáltatók praxisaira (pszichoterapeutákra, masszőrökre);
 34,7 milliárd euró gyógyszertárakra;
 15,5 milliárd euró egészségügyi iparra és kiskereskedelemre (optikusokra, fogtechnikusokra);
 7,4 milliárd euró az ambuláns ápolás intézményeire,
 1,6 milliárd euró egyéb ambuláns intézményekre.

Az ambuláns intézmények kiadásai 1995-2006 között 31,6 milliárd euróval (+36,3%-kal) emelkedtek. Az emelkedés mértéke a gyógyszertáraknál (11,1 milliárd euró; +47,1%) magasabb volt, mint az orvosoknál (9,4 milliárd euró; +34,8%). Az emelkedés mértéke az ambuláns ápolási intézményeknél volt a legmagasabb, ami az ápolásbiztosítás bevezetésével és az ambuláns ápolás kiterjesztésével függött össze. Ezek volumene 90%-kal emelkedett. A legalacsonyabb mértékű emelkedést a fogorvosoknál regisztrálták.

Az egészségügyi kiadások 36,8%-a (90,1 milliárd euró) a (részben) kórházi intézményekre esik. Az egyes intézmények szerinti lebontásban:

 63,9 milliárd euró kórházakra;
 7,4 milliárd euró rehabilitációs intézményekre;
 18,8, milliárd euró (részben) bentlakásos ápolási intézményekre jut.

Az egészségügyi kiadások intézmények szerint:
Forrás: Szövetségi Statisztikai Hivatal

Intézmények: 1995 2000 2005 2006
milliárd euró
Egészségvédelem 1,8 1,8 1,9 1,9
Ambuláns intézmények 87,0 100,8 115,3 118,6
ebből:
Orvosi praxisok 27,0 30,8 35,1 36,4
Fogorvosi praxisok 14,0 14,7 15,2 15,8
Egyéb egészségügyi szolgáltatók praxisai
4,8 5,8 7,0 7,1
Gyógyszertárak 23,6 28,2 34,7 34,7
Egészségügyi ipar / kiskereskedelem
12,5 14,1 14,7 15,5
Ambuláns ápolás 3,9 5,8 7,1 7,4
Egyéb intézmények 1,1 1,3 1,6 1,6
Kórházi / részben kórházi intézmények
70,9 78,8 87,5 90,1
ebből:
Kórházak 51,1 56,4 62,1 63,9
Rehabilitációs intézmények
7,6 7,5 7,3 7,4
Intézményi / részben intézményi ápolás
12,2 14,9 18,1 18,8
Mentőszolgálatok 1,7 2,1 2,6 2,6
Igazgatás 11,0 12,7 14,6 14,5
Egyéb intézmények és privát háztartások
6,3 7,4 7,3 7,3
Külföld 0,6 0,6 0,9 1,0
Beruházások 7,2 8,3 9,2 9,0
Összesen: 186,5 212,4 293,3 245,0

Az emelkedés értelemszerűen a kórházi intézményekben volt a legintenzívebb: 1995-2006 között az orvosi szolgáltatásokra és árukra fordított kiadások emelkedése 39% volt. A (részben) bentlakásos ápolási intézményeknél az emelkedés 54% volt. Az egészségvédelemre, mentőszolgálatokra, igazgatásra, egyéb intézményekre és privát háztartásokra, külföldi szolgáltatásokra és beruházásokra 2006-ban 36,4 milliárd eurót költöttek. Az egyéb intézmények és privát háztartások tételénél a kiadások összege 2006-ban 7,3 milliárd euró volt, a kiadások emelkedése 1995-2006 között átlagon aluli volt, ami az ápolást otthonukban hozzátartozóik részéről igénybe vevők számának enyhe csökkenésének tulajdonítható.

3. 4. Indikátorok:

Az egészségügyi kiadásoknak a GDP-hez viszonyított aránya Németországban 2006-ban10,6% volt. 1995-2003 között ez 10,1%-ról 0,7 százalékponttal emelkedett. Németországban az egészségügyi kiadások 2006-ban a német autóipar belföldi forgalmának (áfa nélkül) 2,4-szeresét tették ki. Az egészségügyben foglalkoztatottak száma az autógyártásban foglalkoztatottak 5,7-szerese volt.
Az egy főre eső egészségügyi kiadások összege 2006-ban 2.970 euró volt, 1995-höz viszonyítva 700 euróval emelkedett.

3. 5. Nemzetközi összehasonlítás:

Az egészségügyi kiadások nemzetközi összehasonlítása az OECD adatai alapján történik. Az OECD „az egészségügyi számlák rendszerének” kifejlesztésével megteremtette az egészségügyi kiadások mérésének hatékony keretfeltételeit. Az egészségügyi számlák rendszerének bevezetése azonban a tagállamokban eltérő, ezért a nemzetközi összehasonlítás lehetőségei egyelőre korlátozottak.

Az egészségügyi rendszerek közötti különbségek elsősorban az egészségügyi kiadások finanszírozása területén jelennek meg. Az Egyesült Királyságban, ahol országos egészségügyi rendszer működik, 2006-ban az egészségügyi kiadások 87%-át az állam finanszírozta. Németországban és Franciaországban, ahol társadalombiztosítási rendszerek működnek, az állami források aránya 77%, ill. 80%. Az állami finanszírozás aránya Japánban, Olaszországban, Dániában és Svájcban 84 és 60% között mozog. A privát költségviselők csak az Egyesült Államokban dominálnak (54%).

Egészségügyi kiadások nemzetközi összehasonlításban:
Forrás: OECD Health Data 2008

Országok GDP-arány Egy főre eső kiadások USD vásárlóerő paritásban
Németország 10,6% 3.371
Franciaország 11,0% 3.449
Olaszország 9,0% 2.614
Japán 8,1% 2.578
Dánia 9,5% 3.362
Svájc 11,3% 4.311
Egyesült Királyság
8,4% 2.760
Egyesült Államok
15,3% 6.714

3. 6. Jövedelmi jellegű szolgáltatások:

Jövedelmi jellegű szolgáltatásokban rendszerint betegek és sérültek részesülnek általános létfenntartásuk céljából. Ide tartoznak: az alkalmazottak fizetésének továbbfolyósítása betegségük első hat hetében („Entgeltfortzahlung”), a táppénz, amit a betegség hetedik hetétől kezdve a kötelező betegbiztosítás fizet a bruttó bér 70%-ának megfelelő összegben, valamint a sérülés és keresőképtelenség esetén járó nyugdíjak. 2006-ban Németországban 59,3 milliárd euró összegben fizettek ki jövedelmi jellegű szolgáltatásokat. Ennek több mint a felét a munkaadók fizették. Ennek legnagyobb részét a fizetés továbbfolyósítása tette ki. A jövedelmi jellegű szolgáltatások több mint egynegyedét a nyugdíjbiztosítás fizette foglalkozási és keresőképtelenségi nyugdíjak formájában. 2006-ban 1995-höz viszonyítva 7,2 milliárd euróval kevesebb jövedelmi jellegű szolgáltatást fizettek, ami a betegállományban levők arányának csökkenésével függ össze.

4. Finanszírozási áramlatok az egészségügyben:

4. 1. A finanszírozás elvei:

A német társadalombiztosítás ágazatai:

 a kötelező betegbiztosítás;
 a szociális ápolásbiztosítás;
 a kötelező nyugdíjbiztosítás és
 a kötelező balesetbiztosítás,

a szociális elv alapján működő kötelező rendszerek, azaz jogszabály által elrendelt állami gondoskodásról van szó. A kötelező betegbiztosításban az alkalmazottak jövedelemarányos járulékait a munkavállalók és a munkaadók fele-fele arányban fizetik. A saját jövedelemmel nem rendelkező hozzátartozók (havi 400 euró jövedelemhatárig) járulékmentesen együttes biztosítással rendelkeznek. Az egészségügy modernizációjáról szóló 2004. évi törvény a családpolitikailag indokolt, biztosítástól idegen szolgáltatások vonatkozásában bevezetett egy szövetségi átalány hozzájárulást, amelyet a szövetségi költségvetésből fizetnek. Ennek összege 2006-ban 4,2 milliárd euró volt.

A társadalombiztosítás ágazatai között kölcsönös finanszírozási áramlatok zajlanak. A kötelező nyugdíjbiztosítás a nyugdíjasok részére betegbiztosítási járulékokat utal át a kötelező betegbiztosításba. A kötelező betegbiztosítás a megbetegedett személyek részére járulékokat fizet a táppénzből a kötelező nyugdíjbiztosítás és az ápolásbiztosítás részére. A kötelező betegbiztosítás keretében működik egy strukturális kockázatkiegyenlítés az egyes betegpénztárak kockázatainak kiegyenlítése céljából, amelyek a biztosítottak közötti jövedelmi és morbiditásbeli különbségekből keletkeznek.

A privát betegbiztosítás ezzel szemben a járulékszámítás tekintetében mindenekelőtt az individuális és a kockázati ekvivalencia elvéből indul ki. A járulékszámítás a kialkudott biztosítási szolgáltatásokon, az egyes biztosítottak életkorán, nemén és kórtörténetén alapul. A nemnek, mint kockázati tényezőnek a figyelembevételét, az Európai Bíróság ítélete alapján időközben törölték. A privát betegbiztosításban nem létezik a házastársak és a gyermekek járulékmentes együttes biztosítása.

4. 2. A finanszírozási áramlatok:

Egészen leegyszerűsítve: az egészségügyben szétosztott forrásokat az ún. „elsődleges finanszírozók (közköltségvetések, állami és privát munkaadók, privát háztartások és privát szervezetek) bocsátják rendelkezésre és azokat a szolgáltatásokat igénybe vevő privát háztartások, ill. a betegek részére adják tovább. Az „elsődleges finanszírozók” finanszírozzák a biztosítókat, akik átvállalják az egészségügyi szolgáltatások nagy részének rendelkezésre bocsátását és a jövedelmi jellegű szolgáltatások kifizetését.

A finanszírozási mérlegben figyelembevett finanszírozási volumen 2006-ban 324,0 milliárd euró volt. Ennek az elsődleges finanszírozók közötti megoszlása: 16,9%-ot (54,8 milliárd eurót) a közköltségvetések, 34,9%-ot (113,2 milliárd eurót) a munkaadók, 48,1%-ot (155,9 milliárd eurót) a privát háztartások és a non-profit privát szervezetek viseltek.

A finanszírozás szerkezete 1995. óta a közköltségvetések és a munkaadók javára és a privát háztartások és privát szervezetek terhére tolódott el. Miközben 1995-ben a közköltségvetések még az egészségügy finanszírozási terhének 17,9%-át (47,6 milliárd euró) viselték, ez az arány 2006-ban 16,9%-ra csökkent. A munkaadók hozzájárulásának aránya 5,4 százalékponttal, 40,3%-ról 34,9%-ra csökkent. Abszolút számokban azonban a finanszírozási hozzájárulás 6,3 milliárd euróval emelkedett. A privát háztartások és a privát szervezetek 1995-höz viszonyítva 2006-ban 45 milliárd euróval többet fizettek, finanszírozási arányuk így 41,8%-ról 48,1%-ra emelkedett.

5. A járulékok:

5. 1. Bevételi rendszerek:

2006-ban a nyugdíjbiztosítás bevételeinek 74%-a, az ápolásbiztosítás bevételeinek 99%-a járulékokból származott.

A kötelező betegbiztosítás, a szociális ápolásbiztosítás és a kötelező nyugdíjbiztosítás járulékait a munkavégzésből származó járulékköteles jövedelem százalékos tételeként direkt levonják a fizetésből. A kötelező betegbiztosítás járuléktétele betegpénztáranként és a biztosított státusa szerint változó. 2006-ban a társadalombiztosításra kötelezett alkalmazottak átlagos járuléktétele 13,31% volt. Ezt a munkavállalók és a munkaadók fele-fele arányban fizetik. 2005. július 1-i hatállyal kötelezték a betegpénztárakat a járuléktétel 0,9%-os csökkentésére. Ezzel egyidejűleg bevezettek egy azonos mértékű kiegészítő járuléktételt, amit egyedül a munkavállalóknak kell fizetniük.

A szociális ápolásbiztosítás járuléktétele 1996. július 1. óta 1,7% volt. Gyermektelen munkavállalók részére a járuléktételt 2005. január 1-től 1,95%-ra emelték. Az ápolás továbbfejlesztéséről szóló törvény szerint 2008. július 1-től a paritásos alapon fizetett járuléktétel 1,95%-ra, gyermektelenek részére 2,2%-ra emelkedett.

A kötelező nyugdíjbiztosítás járuléktétele 2006-ban 19,5% volt, amit időközben 19,9%-ra emeltek. A járulékot itt is fele-fele arányban a munkavállalók és a munkaadók fizetik. A kötelező balesetbiztosításban a járulékokat egyedül a munkaadók fizetik.

Németországban a társadalombiztosítás finanszírozása felosztó-kirovó rendszer szerint történik. A kötelező betegbiztosításban a szolgáltatásokra fordított kiadások finanszírozásáról szóló jogszabályok szerint a betegpénztárak éves kiadásainak a bevételi oldalon fedezettel kell rendelkezniük. Ennek érdekében a betegpénztárak költségvetéseket állítanak össze, amelyek végrehajtását a szövetségi és tartományi felügyeleti szervek ellenőrzik, engedélyezik és felügyelik. A betegpénztárak nem jogosultak működésük hitelekből való finanszírozására. A kötelező nyugdíjbiztosítás területén és évente járulékokból származó jövedelmek már évek óta nem fedezik az éves kiadásokat. A negatív szaldót a szövetség hozzájárulásaival próbálják elkerülni. A szociális ápolásbiztosításról szóló jogszabályok szerint az éves bevételeknek fedezniük kell az éves kiadásokat. Negatív szaldó esetén a kiegyenlítés a szociális ápolásbiztosítás tőketartalékából történik.

A nyugdíj- és az ápolásbiztosítás rendszerétől eltérően, amelyeknél a járuléktételeket törvény rögzíti, a kötelező betegpénztárak bizonyos mozgástérrel rendelkeznek a járuléktételek individuális alakítására. Az „Egészségügyi Alap” felállításával, 2009. január 1-től az általános járuléktételt 14,6%-ban és az ehhez hozzáadódó rendkívüli 0,9%-os rendkívüli járuléktételben egységesen határozták meg. A betegpénztárak standardizált kiutalásokban részesülnek az Egészségügyi Alapból biztosítottaikért, továbbá a súlyos megbetegedésben szenvedő biztosítottaikért kockázati pótlékokat is kapnak. A betegpénztáraknak lehetőségük van tagjaiktól a bruttó jövedelem egy százalékáig terjedő kiegészítő járulékot behajtani, amennyiben az Egészségügyi Alapból származó kiutalások nem lennének elegendők kiadásaik fedezéséhez. A jól gazdálkodó betegpénztárak azonban akár a járulék visszafizetését is elrendelhetik a biztosítottak részére. A kötelező betegbiztosítás területén mostantól fogva a verseny döntő pénzügyi versenytényezője már nem a járuléktétel, hanem a kiegészítő járulék mértéke vagy a díjkifizetés, amelyben a betegpénztárak közötti különbség van. A verseny legfontosabb instrumentumai azonban a betegpénztárak által az ellátás és a szolgáltatások területén nyújtott kínálat. Ezzel kapcsolatban a törvényhozó kiegészítő szerződési lehetőségeket és választható tarifákat vezetett be.

5. 2. A járulékok alakulása a kötelező betegbiztosításban:

A kötelező betegbiztosítás járuléktétele 1995-2006 között 13,15%-ról 13,31%-ra emelkedett. A járuléktétel emelkedése különösen 2001-2003 között volt feltűnő. A 0,9%-os kiegészítő járuléktétel 2005. július 1-i bevezetésével, amelyet egyedül a kötelező betegbiztosítás tagjainak kell fizetniük, az általános járuléktétel 2004-2006 között csökkent.

A többi társadalombiztosítási ágazat járulékainak alakulása: A szociális ápolásbiztosítást 1995. január 1-én vezették be, a járuléktétel 1% volt. A szolgáltatásoknak az intézményi területre való kiterjesztésével a járuléktétel 1996. július 1-től 1,7%-ra emelkedett. Az ápolás továbbfejlesztéséről szóló törvény hatályba lépésével 2008. július 1-től a járuléktétel 1,95%-ra, gyermektelenek számára 2,2%-ra emelkedett. Az általános nyugdíjbiztosítási járulék 1995-2006 között 18,6%-ról 19,5%-ra emelkedett. A járuléktétel mértéke 2007. óta 19,9%.

6. A privát háztartások hozzájárulása:

A privát háztartások egyrészt társadalombiztosítási járulékaikkal finanszírozzák az általuk igénybevett szolgáltatásokat, másrészt az egészségügyi kiadások bizonyos részét, mint számukra nyújtandó különszolgáltatásként finanszírozzák. Az angol nyelvterületen ezekkel kapcsolatban meghonosodott az „out-of-pocket payment” kifejezés. Ezek a hozzájárulások különböző formákban jelennek meg:

 A társadalombiztosítás bizonyos szolgáltatásai esetén a biztosítottaknak törvény által rögzített önrészeket kell fizetniük.
 Bizonyos szolgáltatások, mint a kötelező betegbiztosítás keretében való fogpótlás vagy a szociális ápolásbiztosítás ápolási szolgáltatásai tekintetében a törvény meghatároz egy rögzített maximális határt. Amennyiben a tényleges költségek meghatározzák ezt a határt, a különbséget a biztosítottaknak maguknak kell fizetniük.
 Az egészségügy bizonyos javainak és szolgáltatásainak költségeit a biztosítottaknak teljes egészében maguknak kell viselniük, függetlenül attól, hogy ezeket orvos írta-e fel. Többek között ilyenek az egyéni egészségügyi szolgáltatások (individuelle Gesundheitsleistungen – IgeL), amelyeket a betegpénztárak nem fizetnek ki.

 Mind a kötelező, mind a privát betegbiztosításban léteznek hozzájárulási tarifák („Selbstbehalttarife”) és járulékvisszatérítéssel járó tarifák. A hozzájárulás a biztosítási szerződés tartalmától függ. A hozzájárulási tarifáknál a biztosítottnak egy meghatározott határig magának kell fizetnie a költségeket, mielőtt egy meghatározott összegtől benyújthatja térítési igényét a biztosítónál.

6. 1. A kötelező betegbiztosítás szolgáltatásaiért fizetett „önrészek” („Zuzahlungen”):

A kötelező betegbiztosításban a betegekre háruló önrészek fizetése fix euró-összegekben vagy a költségek százalékos arányában történik.

Annak érdekében, hogy a biztosítottak az önrészfizetéssel ne terheljék túl magukat, a teljesítendő önrészek felső határát a bruttó jövedelem 2%-ában, krónikus betegek esetén annak 1%-ában határozták meg.

(táblázat)

6. 3. Nemzetközi összehasonlítás az önrészek vonatkozásában:

Németországban az önrészeknek az egészségügy összkiadásaihoz viszonyított aránya 1995-ben 9,7%, 2006-ban 13,2% volt. Ez az arány Svájcban 30%, Ausztriában 16,5%, Norvégiában 15,6%, Dániában 14,3%. Franciaországban az önrészek aránya ugyan mindössze 7%, ott azonban a privát kiegészítő biztosítások rendszere csaknem az egész területen rendelkezésre áll. A törvény által előírt önrészeket emezek hajtják be.

7. Összefoglalás:

 1995-2006 között az egészségügy összkiadásai 58,5 milliárd euróval emelkedtek és elérték a 145 milliárd eurót. A GDP-hez viszonyítva azonban az emelkedés nem haladta meg az átlagot. Az egészségügyi kiadásoknak a GDP-hez viszonyított aránya 10,% és 10,8% között mozgott.
 A legnagyobb költségviselő a kötelező betegbiztosítás, amelynek keretében a német lakosság 88%-a biztosított és amely az egészségügyi kiadások 57%-át viseli. A privát finanszírozású szolgáltatások jelentősége folyamatosan nő.
 A költségek szempontjából legjelentősebb szolgáltatástípusok: az orvosi szolgáltatások, egészségügyi áruk (gyógyszerek, segédeszközök, fogpótlás, egyéb egészségügyi szükséglet).
 A legköltségesebb intézmények a kórházak. Kórházi szolgáltatásokra 26%-ot, az orvosi praxisokra és gyógyszertárakra együttesen 29%-ot fordítanak. Nemzetközi összehasonlításban Németország az egészségügyi kiadásoknak a GDP-hez viszonyított aránya tekintetében a felső negyedben, az egy főre eső kiadások tekintetében az OECD-tagállamok középmezőnyében található.
 Jövedelmi jellegű szolgáltatásokra 2006-ban kereken 59 milliárd eurót fordítottak.
 Az egészségügy finanszírozásának struktúrája 1995. óta a közköltségvetések, valamint a munkaadók javára és a privát háztartások és privát szervezetek terhére alakult. A jövőben növekedni fog a szövetségi forrásokból való finanszírozás jelentősége.
 1996-ban a privát háztartások 5,3 milliárd euró önrészt fizettek be a kötelező betegbiztosításba. Legtöbb önrészt gyógyszerekért és orvosi kezelésekért fizették. Az önrészek mértéke megfelel a szomszédos országokénak.

[A tanulmány a Robert Koch-Institut honlapján (47 p.):
http://www.rki.de/cln_091/nn_199850/DE/Content/GBE/Gesundheitsberichterstattung/GBEDownloadsT/ausgaben__finanzierung,templateId=raw,property=publicationFile.pdf/ausgaben_finanzierung.pdf ]

Csatolt file:onreszek_a_kotelezo_betegbiztositasban.doc

2010. június 26., szombat



Újabb világcsalás lepleződik le - kimondták az igazságot a "disznónátháról"

Emlékszik még valaki a tavalyi „újinfluenza”-járványra? Nevezték a betegséget „sertésinfluenzának” meg H1N1-nek is - ez utóbbinak alighanem azért keresztelték el, mert olyan módfelett tudományosan hangzik. Nem tűnik fel senkinek, hogy már egy szó sem esik a „több millió ember halálával fenyegető” járványról? Vagy csak úgy magától lecsengett volna az egész? Vagy tényleg azoknak volt igazuk, akik szerint a gyógyszergyártó multicégek félrevezették a fél világot, csak azért, hogy hatalmas oltóanyag-készletüket eladva mesés profitra tegyenek szert?

Paul Flynn brit munkáspárti parlamenti képviselő az Európa Tanács megbízásából egy jelentést készített, melyben fehéren-feketén leszögezi: „a sertésinfluenza-járvány sohasem létezett.” A dokumentum bírálja az Egészségügyi Világszervezetet is, amely nem állt a helyzet magaslatán az állítólagos járvány kitörése idején, és bizony jócskán hozzájárult a teljesen indokolatlan pánikhangulat kialakulásához. A fő felelősség azonban a gyógyszergyártó cégeket terheli - mutat rá a jelentés -, amelyeknek csakis egyetlen cél lebegett a szemük előtt: minél nagyobb profitra akartak szert tenni.

Flynn tanulmányában megemlíti, hogy úgy a gyógyszergyártó cégek, mint az egészségügyi hatóságok képviselői világszerte legalább 7 és fél millió ember halálával számoltak a „járvány” során. Ehhez képest az áldozatok száma alig éri el a 20 ezret! Nagy-Britanniában pedig az előrejelzések alapján a hatóságok arra számítottak, hogy 65 ezer ember is meghalhat, ezzel szemben alig 500-an vesztették életüket a „sertésinfluenza” következtében. Viszont a gyógyszergyártó cégek jól jártak, mert egyedül a szigetországban 540 millió font értékben adtak el oltóanyagot.

Flynn leszögezi: „Aligha lehet kétséges, hogy az elejétől fogva erősen eltúlozták a járvány veszélyességét... A kormányok pedig rákényszerültek a szigorú intézkedések életbe léptetésére.” Megjegyzem, a munkáspárti képviselő óvatosan fogalmaz, annál is inkább, mert valószínűleg kénytelen megvédeni a nem létező járvány idején Nagy-Britanniát irányító munkáspárti kormány intézkedéseit. Ugyanakkor a politikus nem hallgatja el, hogy „Nagy-Britanniában a kormányzat legalább 1 milliárd fontot költött a sertésinfluenza elleni harcra, ami csakis az egészségügyi rendszer más területeinek az elhanyagolása árán volt lehetséges.”

Paul Flynn véleménye szerint igencsak furcsa döntést hozott az Egészségügyi Világszervezet, amikor néhány héttel a „világjárvány” kihirdetése előtt módosították a „halálos kór” meghatározásának feltételeit. „Ebben az esetben nem csupán összeesküvés-elméletről van szó, hanem egy fölöttébb jövedelmező összeesküvésről is” - mondja ki az igazságot a munkáspárti angol politikus.

A Daily Mail című angol lap korábban felfedte, hogy a kormányzat megbízásából a „járvány megfékezésén” dolgozó egészségügyi szakértőknek és orvosoknak több mint a fele valamilyen kapcsolatban állt a gyógyszergyártó lobbival. Például a sertésinfluenza elleni harc céljából felállított, és 20 főt számláló úgynevezett Tudományos Tanácsadó Testület 11 tagja állt valamelyik gyógyszergyártó cég alkalmazásában. Hasonló következtetésekre jutottak a British Medical Journal, valamint a londoni székhelyű Bureau of Investigative Journalism elnevezésű szervezet megbízásából elvégzett vizsgálódások során is.

Sőt, az is kiderült, hogy az Egészségügyi Világszervezet is számos olyan „tudósra” és „szakértőre” hallgatott, akik szoros kapcsolatban álltak a gyógyszergyártókkal. Gregory Hartl, az Egészségügyi Világszervezet szóvivője ugyanakkor leszögezte: „Halálos járvány akkor tör ki, ha egy olyan vírus terjed el világszerte, amely ellen az immunrendszer alig tud, vagy egyáltalán nem képes védekezni... A kór 9 hét alatt 74 országban ütötte fel a fejét, tehát joggal állítottuk, hogy járványról van szó.” Az pedig, hogy az Egészségügyi Világszervezet számos vezető munkatársa bizonyos gyógyszergyártó cégek alkalmazásában is áll, a szóvivő szerint nem jelent feltétlenül „érdekütközést”.

Nincs itt mit szépíteni: a gyógyszergyártó lobbi hatalmas propagandakampányba kezdett, és az egyes kormányok mellett, valamint az Egészségügyi Világszervezetben dolgozó ügynökei segítségével elhitették a világgal, hogy egy rettenetes járvány fenyeget, mely csak úgy előzhető meg, ha az emberek beoltatják magukat.

Világszerte milliók estek pánikba, és – sok „tekintélyes” orvos és számos más híresség és közéleti személyiségek rábeszélésére – beadatták maguknak a sebtiben kidolgozott oltóanyagot. A gyógyszergyártók hatalmas profitra tettek szert, miközben azok, akik a vakcina esetleges káros mellékhatásaira figyelmeztettek, ostobának, gazembernek, sőt „szélsőségesnek” lettek bélyegezve. Ennyit tehát a rajtunk élősködő oligarchiák aljasságáról és az érdekükben minden hazugságra kész média megbízhatóságáról.

Perge Ottó - Daily Mail nyomán


Túlzott volt a H1N1 körüli

pánikkeltés

2010. június 25.

Az Európa Tanács megkérdőjelezi a járvánnyal kapcsolatos előrejelzéseket és döntéseket.


A strasbourgi dokumentum követeli, hogy legyenek átláthatóak az Egészségügyi Világszervezet (WHO) döntései, és folytassanak le független vizsgálatot az ügyben.

Az ET-határozathoz kapcsolódó jelentés szerint erős a gyanú a gyógyszeripari lobbi erőteljes befolyására. Mint a jelentésben megállapították, a WHO eltúlzott döntései aláásták a nemzetközi szervezetbe vetett bizalmat.

A vitában az Egészségügyi Világszervezet az Európa Tanács meghívása ellenére nem vett részt.

Forrás: MTI



Titkosított

boszorkánykonyha

2010. június 26.

Omninvest-ügy: variációk vakcinabizniszre


Az persze magától értetődő, hogy miközben a demokratikus ellenzék még a rendszerváltoztatással bíbelődött, az éber gazdasági rendszerváltoztatók nem hagyhattak parlagon egy olyan kecsegtető piaci szegmenst, amilyet a menetrendszerű influenzajárványok és ennek állami megrendeléseken keresztüli leküzdése jelent. Más lapra tartozik, hogy az Omninvestnek az MSZMP utódpártjának újbóli, 1994-es hatalomra jutásáig eltelő néhány évet azért ki kellett bekkelnie.

Nehéz idők voltak, de aztán 1993-ban már kapott állami megrendeléseket az Omninvest, 1995-ben pedig 557 millió forint influenzabevételt kasszírozott a költségvetésből. Nem csoda, ha evés közben megnőtt az étvágy is: a Horn-kormány megalakulása után lényegében ugyanaz a tulajdonosi kör, amely az Omninvestet is alapította, létrehozta a Medyag Immunbiológiai Diagnosztikai Termelő és Kutatásfejlesztő Kft.-t, amely ma már szintén az "állami piac" meghatározó szereplője. Árbevétele pél­dául 2006-2008 között majd kétmilliárd forint volt, nyeresége pedig ugyanezen idő alatt több mint félmilliárd forint. Kell-e mondani, hogy a tulajdonosokat szintén a liechtensteini Vaduzban, majd később a ciprusi Larnacán lelhetjük - illetve hát nem lelhetjük - fel.

Az Omninvest cégalapítói 1991-ben azt is pontosan tudták: a vakcinagyártás és -kutatás - ahogyan a gyógyszergyártás is - mindig is az állambiztonság megkülönböztetett figyelmét élvezte. "A Kőbányai Gyógyszergyár, az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár, a Chinoin és a Gyógyszerkutató Intézet évtizedekig szigorúan védett objektum volt - mondta lapunknak Bálint László nyugalmazott alezredes, nemzetbiztonsági szakértő. - A védelemhez hozzátartozott a humánerőforrás, tehát a kutatóorvosok és a személyzet kiemelt ellenőrzése is, mert a nagy külföldi gyógyszergyárak bizony előszeretettel utaztak magyar koponyákra. Ha kellett, megszervezték disszidálásukat is, hogy agyuk, kutatásaik eredményét elszívják. A védelem része volt az átkosban, hogy a BRFK útlevélosztályának az állambiztonsághoz véleményezésre meg kellett küldenie a kiutazási, illetve útlevélkérelmeket. Miután a hatvanas évektől kezdve sokan leléptek, nagyon megnézték, kiket engednek ki például a szakmai konferenciákra."

Így érthető meg, hogy az új világhoz, a piacgazdasághoz alkalmazkodó pártállami emberek milyen személyzeti politikával szervezik meg cégüket egy ilyen kényes területen. Egy kis zuglói telephelyről "világhódító" útjára induló Omninvest tulajdonosi köre lényegében megegyezik egy bizonyos Econettel (nem azonos a tőzsdei karriert befutó hasonló nevű vállalkozással), s részben átfedésben van egy magánnyomozó céggel is, amelynek alapítói között találjuk Dósa Istvánt, az 1989-ben feloszlatott Munkásőrség országos parancsnokának helyettesét, Ilcsik Sándort, a Kádár-korszak utolsó belügyminiszter-helyettesét és Kaizinger Zoltánt, aki a III/III 2. a osztályának hadnagya volt. Jelesül a belső elhárításban, az ifjúságvédelem területén dolgozott, amelynek kiemelt célcsoportja az egyetemisták, főiskolások megfigyelése volt.

A haláláig az Omninvest fel­ügyelő­bizottságában is helyet kapó Kaizinger Zoltán tehát nem csupán fideszes és szabad demokrata fiatalokról készített jelentéseket, hanem tehetséges orvosegyetemisták körében is otthonosan mozoghatott.

Sokat sejtető találgatásokra ad okot, hogy az Omninvest mai ügyvezetője, Zimonyi Ferenc szintén tulajdonos volt abban a biztonsági cégben, amelyet fent említett pártállami urak alapítottak. Ezek az urak nem utcáról betévedt emberekkel dolgoztak. Vajó Péter, az Omninvest egyik alapítója sem rendszeridegen: ő a KISZ KB Középiskolások és Szakmunkástanulók Tanácsának elnöke volt, ebben a minőségében Draskovics Tibor főnöke, egyébként pedig korábban iskolatársa. Az univerzális exminiszter a KISZ-ben Vajó helyettese volt a középiskolai tanácsban. Vajó Péter testvére, Zoltán pedig az Omninvest kutatási igazgatója.

Az Omninvest tehát egy igazi családi vállalkozás, amelyben jól ötvöződik a titokvédelem a mikrobiológiával és kémiával, valamint a kapcsolati tőke a marketinggel és az üzleti befolyással.

Persze nem csak Vajó és Draskovics örök és megbonthatatlan barátsága jelenti a KISZ-es múltat ebben a történetben. A KISZ KB osztályvezetője, Szilvásy György orvos testvére, Szilvásy István erősen lobbizik, tanulmányt jegyez a vakcinák sikeréért, nem is szólva Gyurcsány Ferencről, aki személyesen látogat el Pilisborosjenőre, a vakcinabirodalom főhadiszállására, hogy bejelentse, a világon elsőként Magyarországon gyártják a madárinfluenza H5N1 vírusa elleni oltóanyagot. Még az Amerikai Mikrobiológiai Társaságnál is lelkesen tapsolnak. Gyurcsány Ferenc egyébként kormányfői minőségében jelenti be a nagyszerű sikert, a tudományos világot kevésbé érdeklik azok a da­liás idők, amikor Gy. Ferenc Vajóval, Draskoviccsal, Szilvásyval együtt reformálgatta az "emberarcú szocializmust", mígnem 1989-ben a KISZ KB titkárává nevezték ki.

Lassan tehát összeáll a humán oltóanyagok humánpolitikai háttere is. Csak azt az egy dolgot sehogy sem sikerül kideríteni, hogy valójában kik állnak a vakcinabiznisz mögött.

A valódi tulajdonosok névtelenségét a titkokat zseniálisan őrző - és nyilván jól megfizetett - strómanok, offshore cégek és titkosítások szavatolják.

Meddig még?




Matolcsy és az Európai Bizottság is vizsgálódik

Vizsgálatot indít a nemzetgazdasági miniszter a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalnál (NKTH), lehetséges ugyanis, hogy az Omninvest "önmagát bízta meg a H1N1 influenzajárvány elleni oltóanyag kifejlesztésével" - közölte a Nemzetgazdasági Minisztérium. A magyar kormány 2010 elején arról döntött, hogy Magyarországot az új típusú influenza elleni vakcina kutatási és gyártási központjává teszi. Az NKTH kiírt egy nyílt pályázatot, amelyre egyedül az Omninvest Development Kutató, Fejlesztő és Kereskedelmi Kft. jelentkezett. "Egyes információk szerint az Omninvest Development a kutatások elvégzésére közbeszerzési eljárást írt ki, amelynek győztese az Omninvest Kutató, Fejlesztő és Kereskedelmi Kft. lett" - áll a közleményben. A tárca szerint az Európai Bizottság Versenyjogi Főigazgatósága is vizsgálatot folytat. (MH)


Bán Károly

Forrás: Magyar Hírlap

A cikksorozat következő része >>>




Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk.
Mintha régen testvérek lettünk volna. Méginkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás, csak visztontlátás.
Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt.
( Hamvas Béla)

Tőkebefektetés és stratégiai tervezés az egészségügyi létesítményekben


A kórházak az egészségügyi rendszerek létfontosságú alkotóelemei. A WHO Európai Régiójában a kórházi szektor a nemzeti egészségügyi kiadások 35-70%-át teszi ki. Habár a tőkebefektetések az összes egészségügyi kiadásnak csupán 2-6%-át alkotják, az, hogy a kórházak hogyan vannak megépítve (amely messze a legfőbb tőkeberuházást jelenti) évtizedekre előre meghatározza a működési és orvosi költségek áramlását. Ez azt jelenti, hogy annak a módszernek, ahogyan több millió eurót invesztálnak évente Európa-szerte új egészségügyi létesítményekbe, illetve a régiek felújításába, fontos következményei vannak az egész rendszer pénzügyi fenntarthatóságára nézve. Ez a beruházás figyelemreméltó lehetőséget nyújt, hogy az egészségnyereséget maximalizálják. Biztosíthatja azt is, hogy a szolgáltatások megfeleljenek a fogyasztók legitim elvárásainak. Ugyanakkor a gyakorlatban ezek a lehetőségek sokszor hiányoznak.

Számos kulcsdimenzió van a tőkebefektetések vizsgálatára, amelyekről azonban kevés a bizonyíték. Mely finanszírozási mechanizmus a leghatékonyabb a kórházakban való beruházás esetében? Hogyan lehet az egészségügyi létesítmények teljes életciklusát figyelembe venni a kezdeti tervezési fázisban? Hogyan lehet a kórházakat képessé tenni a jövőbeni változásokhoz való alkalmazkodásra? Milyen hatással vannak a szisztematizált ellátási modellek a kórházak funkcionálására? Hogyan kellene a kórházakat konceptuálisan strukturálni (azaz olyan entitásként, amely ki tudja elégíteni az ellátási szükségleteket), illetve tényleges épületként? Hogyan lehet a kórházakat környezetvédelmi szempontból fenntarthatóbbá tenni? Hogyan lehet a szolgáltatásokat tőkévé konvertálni? Ezek azok a kérdések, amelyek foglalkoztatják az új kórházak tervezésében, finanszírozásában, valamint menedzsmentjében érdekelteket.

A cikk szerzői egy kétrészes tanulmányra alapozták feltevéseiket, amelyet 2006-2009 folyamán hajtottak végre. Az első rész néhány európai ország esettanulmányát tartalmazza, illusztrálva a kórháztervezés innovatív megközelítését. A fejezetekben szó esett a rugalmas dizájnról, a betegutakról, integrált regionális tervezésről és az ellátási modellek integrációjáról.

A második részben a szerzők elemzik az első részben beazonosított kulcselemeket, a publikált szakirodalom felülvizsgálatára, valamint az esettanulmányokra alapozva. A szerzők különböző megközelítéseket tártak fel a kapacitástervezésre, az új ellátási modellekre, új tőkefinanszírozási modellekre, az életciklus-gazdaságtan alkalmazására, valamint a fenntartható tervezés innovációjára vonatkozóan.

Új megközelítések a kapacitástervezésben

Habár a kórházi szolgáltatások bevétele a legtöbb európai országban egyre inkább a tevékenység mérésén (pl. DRG-kon) alapul, egy nemzetközi összehasonlítás úgy találta, hogy az ágykapacitás továbbra is preferált tervezési egység a kórházi ellátásban Finnországban, Németországban, Olaszországban, Új-Zélandon és a legtöbb kanadai tartományban. A vizsgált országok közül csak Anglia és Franciaország mozdult el a szolgáltatás-volumenen és tevékenységen alapuló tervezés felé. Ugyanakkor az ágyak foglaltsága és a lakosságszámra vetített ágyak aránya továbbra is fontos mércét jelent.

Ez a megközelítés azonban számos problémát generál, mivel sem az ágyszám, sem az ágyak betöltöttsége nem jelent megfelelő mércét a kórházi szolgáltatások számára, tekintve a case-mix széles variációját, valamint a betegek különböző kezelési költségeit, és arra sem alkalmasak, hogy előre jelezzék a jövőbeni keresletet. Majdnem általánosnak mondható ugyanis az a tendencia, hogy nő az egynapos esetek száma, miközben a kórházi tartózkodás időtartama rövidül, így az ágyak egyre kevésbé tudják megfelelően betölteni a kapacitásmérés funkciót. Ebből kifolyólag, a kórházi kapacitástervezést inkább a folyamatok szolgáltatásának képességére kellene alapozni. Ezért a kórház valódi kapacitásának sokkal kifinomultabb értelmezésére van szükség. Sokkal célszerűbb lenne az ún. betegutakat megvizsgálni, azaz az egészségügyi szakemberek által elvégzett folyamatokat, valamint a létesítményeket, amelyek megfelelnek ezeknek a folyamatoknak. A finnországi Coxa Kórház, valamint a spanyol Alzira-modell különböző megközelítéseket illusztrál ezen célkitűzések elérésére.

A rugalmasság biztosítása a jövőben

Az egyik legfőbb tényező, ami kihívást jelent az egészségügyi szektorba történő hatékony tőkebefektetés szempontjából, az a változó környezet, amelyben a kórházak működnek Európában. A kórházaknak számos változó és egymással kölcsönhatásban lévő tényezőhöz kell alkalmazkodniuk, beleértve a lakosság elöregedését, a betegségmintákban bekövetkező változásokat, az egészségügyi munkaerő mobilitását, az új technológiák és gyógyszerek bevezetését, a politika és a közvélemény növekvő elvárásait, valamint az új finanszírozási mechanizmusokat. A rugalmasság kulcsfontosságú aspektus: hogyan lehet a kórházakat úgy megépíteni és finanszírozni, hogy könnyen tudjanak alkalmazkodni a változó igényekhez?

Ideális esetben az épületeknek képesnek kell lenniük az alkalmazkodásra, megengedve változtatásokat az elrendezésben, funkcióban és volumenben. Egyre fontosabb az is, hogy felül tudjunk tekinteni a kórház életciklusán, felismerve az épület valódi értékét, valamint a néhány iroda, hotel vagy apartman későbbi átalakításának lehetőségét.

Életciklus-perspektíva

Az életciklus-szemlélet kulcsfontosságú. Az elmúlt évtizedekben a tőkeeszközök ténylegesen szabadon álltak rendelkezésre a legtöbb egészségügyi szolgáltató számára Európában, mivel kormányzati költségvetésből finanszírozták őket, kevés vagy nulla kockázattal a szolgáltatók számára. Ennek azonban 2 fontos hátránya van: egyrészt a tőkeállomány egyszerű túlhalmozódásához vezethet, másrészt a befektető intézmények nincsenek arra ösztönözve, hogy viseljék a beruházás hosszú távú következményeit. Ezen tőkefinanszírozási mechanizmus dominanciája miatt gyakran nincsenek tudatában a tőkebefektetések valós költségeinek, és az életciklus-koncepció is alulfejlett maradt. A helyzet azonban változó, Hollandiában például a kormány belefoglalta a tőkeköltséget az output árazási mechanizmusba, miközben az Egyesült Királyságban a kórházak éves tőkedíjat fizetnek a Kincstárnak.

Az életciklus perspektíva szempontjából nyilvánvaló, hogy a kezdeti befektetés csak egy kis része az épület költségeinek annak teljes életciklusa alatt. A norvég kormány jelenleg kiszámolja az összes fő infrastrukturális projekt életciklus-költségét. Az ilyen számviteli gyakorlatok feltárják, hogy a kórházi költségek jelentős része nem az „elsődleges” orvosi folyamatokhoz kapcsolódik, hanem az olyan kiegészítő „másodlagos” szolgáltatásokhoz, mint a létesítmény-menedzsment. A kórháztervezés, amely explicit módon számításba veszi a létesítmény menedzsment-költségeit, valószínűleg jelentős hatékonyság-nyereséget eredményez, akár 20%-os költségmegtakarítással.

Szisztematizált betegutak

Az egészségügyi létesítmények elsődleges funkciója, hogy képessé tegyék az egészségügyi dolgozókat a magas minőségű egészségügyi ellátás biztosítására, amely megfelel a lakosság igényeinek. Ez a létesítmények tervezésének betegutakkal történő integrációját teszi szükségessé. A betegutakat az 1980-as években kezdték kifejleszteni, amely az eljárások standardizálásához vezetett arra a felismerésre alapozva, hogy számos területen – legalábbis kezdetben – a betegeknek hasonló szükségleteik vannak. Természetesen jelentős számú betegnek le kell térnie a standard betegútról. Ezért lényeges, hogy a betegutak elegendő rugalmasságot foglaljanak magukba, hogy meg tudjanak felelni a betegek különleges szükségleteinek, valamint azon betegek szükségleteinek, akiknek több egészségügyi problémájuk is van. Mindazonáltal, lehetséges egyszerűsített csatornákat kialakítani, amelyek lehetőséget biztosítanak a fejlett koordinációra.

A szisztematizált ellátásban történő gondolkodás szükségességét egyre inkább megerősíti a kórházak (illetve általában véve az egészségügy) folyamatokat menedzselő létesítményekként való szemlélete. Ahogyan számos más komplex eljárásban, a 80:20 szabály érvényes, azaz a tevékenységek 80%-át lehet standardizálni, illetve költség-minimalizáló protokolloknak alávetni. Ez kihatással van a kapacitástervezésre, mivel tartalékkapacitást kell beépíteni a rendszerbe, hogy megbirkózzon az ellátás azon 20%-ával, amely nem standard és elkerülhetetlen hullámzásokat a keresletben. Fontos megjegyezni, hogy az egészségügyi ellátás iránti kereslet nem konstans, ezért mindig szükség van tartalékkapacitásra, hogy az ilyen hullámzásokkal meg lehessen birkózni.

Az egészségügyi rendszer egészét szemlélve

A kórházakba való befektetés, különösen egy ilyen gazdasági recessziós időszakban, a kórházak egészségügyi rendszerekben betöltött jövőbeni szerepének stratégiai visszatükröződését igénylik. A kórházi kezelés gyakran csak része egy hosszabb vagy szélesebb betegútnak. Az elmúlt évtizedekben jelentős változások történtek az egészségügyi szolgáltatások konfigurációjában. Számos ellátást, amelyet korábban a kórházakban biztosítottak, egyéb létesítményekre ruháztak át, és egyre inkább elismert az alap-, a szociális, valamint az ambuláns ellátás helyettesítő szerepe. A közösségi létesítmények felé történő elmozdulást elsősorban pénzügyi megfontolások motiválták (habér kevés a bizonyíték arra nézve, hogy ez jelentős költségmegtakarításokhoz vezet), ugyanakkor követte azon lehetőségek növekedését is, hogy komplex és kifinomultabb diagnózist és kezelést biztosítsanak az alapellátó létesítményekben.

Ezek a trendek kiváltották az egész rendszerre kiterjedő tervezés iránti igényt, olyan szakszavakban kifejezve, mint „területi egészségügyi ellátás”, „az ellátás folytonossága”, „integrált betegutak”, „ellátási hálózatok”. Új ellátási hálózatok jönnek létre, amelyek nem korlátozódnak a kórházakra, pl. ellátási csomagok olyan betegségek számára, mint pl. diabétesz, asztma, szívbetegség vagy daganatos megbetegedés, amelyek az alap-, másodlagos és szociális ellátást magukban foglaló, integrált klinikai betegutakon alapulnak. Észak-Írországban például az egészségügyi szolgáltatások a regionális tervezésben szorosan összekapcsolódnak a közösségi szolgáltatásokkal.

Következtetések

A tanulmány szerzői, miközben felismerték, hogy a tőkebefektetés számos kulcsdimenziójára vonatkozóan még mindig kevés bizonyíték áll rendelkezésre, úgy vélik, hogy tanulmányuk számos lehetőséget bemutat, amelyek révén a tőkebefektetések sikeressége növelhető. Ezek magukban foglalnak olyan megközelítéseket, amelyek a finanszírozási rendszerek beruházásokhoz történő igazítására irányulnak, biztosítva az épületek jövőbeni rugalmasságát, teljes rendszer-perspektívát tekintve, a szisztematizált ellátásra építve, figyelembe véve az egészségügyi létesítmények életciklusát, valamint biztosítva az új épületek környezeti és egyéb fenntarthatósági aspektusait. Habár gyakran nem könnyű választ adni a tőkebefektetési projektek speciális kérdéseire, vannak pontos mutatók, mint például merre kellene irányítani a politikai figyelmet és a jövőbeni kutatást.(AZS)

Forrás: Bernd Rechel - Stephen Wright - Barrie Dowdeswell - Martin McKee: Even in tough times: investing in hospitals of the future. Euro Observer, 2010 tavasz. 12. évf., 11. szám.

http://www2.lse.ac.uk/LSEHealthAndSocialCare/LSEHealth/pdf/euroObserver/obsvol12no1.pdf

2010. június 24., csütörtök



Bejelentések az egészségügyi bizottság ülésén


Nem vezetik be július elsejétől az új minimumfeltételeket, nem szűnik meg az orvosok részmunkaidős közreműködői szerződéses alkalmazása, és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) online vényellenőrzési rendszere sem válik élessé a jövő hónaptól a patikákban – jelentette be Cserháti Péter a Nemzeti Erőforrások Minisztériumának helyettes szakállamtitkára a Parlament egészségügyi bizottságának ülésén. Ezzel több, a működést hátráltató gátat emeltek ki a rendszerből.

A grémium Szócska Miklóst, az egészségügyért felelős szakállamtitkárt hallgatta meg, aki itt mutatta be helyetteseit, Páva Hanna jogászt – aki korábban szociális területen már tevékenykedett az államigazgatásban, és Cserháti Pétert, aki orvosi pályáját hagyta el a közigazgatásért.

Szócska Miklós, ahogyan korábbi nyilatkozataiban is, ismételten azt hangsúlyozta, partnerségi alapon kívánják átalakítani az egészségügyet, annak minden résztvevőjét bevonva a változások előkészítésébe. A korábbi, erőszakos adminisztratív intézkedések helyett közmegegyezéssel kívánnak dolgozni.

A cél az lenne, hogy a hazai egészségügyi közkiadásokat, amelyek jelenleg a GDP 3,6%-át teszik ki, legalább a Visegrádi Együttmőködés többi országának 6%-os szintjére emeljék.

Az ellátórendszer jelenleg a fenntarthatóság peremén áll, emberi erőforrás krízis jellemzi, és teljes a káosz a nyilvántartásokban, nem lehet pontosan tudni, hogy mely területeken hány ember dolgozik.

A tárca az alap- és a járóbeteg-ellátás erősítésével tehermentesítené a kórházakat, az ellátásszervezésben pedig markáns szerepet vállalna az állam. Mivel a közigazgatási reform elmaradt, így az egészségügyi ellátást sem lehet regionális alapon megszervezni. Az egészségügyi vezetés ezért organikus területi egységekben gondolkodik majd, a helyi viszonyok figyelembevételével.

Kérdésekre válaszolva Szócska ismét hangsúlyozta, a lopakodó privatizációt ki kell zárni az ágazatból, meghatározott keretek között azonban kaphat szerepet a magántőke is. A kórházak adósságának rendezése függ a jövőbeni gazdasági stratégiai tervtől, ami korábban hiányzott az ágazatból. Természetesen szóba kerülhet az intézmények konszolidációja, ám a korábban jól gazdálkodó kórházak ennek nem láthatják kárát. Ugyanakkor elmondta azt is, nem minden esetben kapnak tiszta jelentéseket a kórházak adósságairól.

Szócska Miklós arról is beszámolt, hogy nem csak a rezidensek képviselőivel folytatnak folyamatos egyeztetéseket. Tárgyalóasztalhoz ültek a gyógyszerkereskedőkkel, és a gyógyszerészeti kamarával is, a gyógyszerellátás helyzetének mielőbbi rendezése érdekében.

A szakállamtitkár kijelentette, a jelenlegi népegészségügyi rendszernek nagy felelőssége van abban, hogy ma Magyarországon ennyire rossz állapotban van az egészségügy, ezért a mostani rendszer javítgatása helyett több haszna van a földig bontásnak, onnan kezdve az újraépítést. Ezen a területen tehát radikális intézkedések várhatóak.

Cserháti Péter, helyettes szakállamtitkár szerint a betegellátást veszélyeztetné, ha életbe lépne az új minimumfeltételekre vonatkozó törvény. A kórházak jelenlegi gazdasági helyzete nem teszi lehetővé a hiányzó szakszemélyzet és eszközök pótlását.

eLitMed.hu,
Tarcza Orsolya