2013. január 31., csütörtök

 

Whitbourne, SK:
Betekintés a szexuális fantáziák világába

Forrás: Susan Krauss Whitbourne: An Inside Look at Sexual Fantasies. Psychology Today, January 15, 2013
Fordította: Fehér Zsuzsa
Bizonyára vannak Önnek is szexuális fantáziái. Másoknak is van, és vannak, akik ezt kutatják is. Pillantsuk bele, mit is találtak, hátha olyan, vagy éppen más, mint az Öné.


















2013. január 27., vasárnap





Ismételten az influenza elleni védőoltásokról
( különös tekintettel az I.trimesteri oltásokra)

" Az orvosok jól ismerik a "Cochrane Collaboration" non-profit intézetet, ami már húsz éve dolgozik a legnagyobb nemzetközi orvosi adatbázis feltöltésén, azaz a világban elvégzett nyilvános orvosi kutatások eredményeit összegzi és foglalja össze. 2010-ben, az intézet rájött néhány érdekes dologra, miután átvizsgálta az influenza vakcinákról szóló kutatási eredményeket. Az derült ki lényegében a Cochrane intézet számára, hogy rendszerint azok a kutatások tulajdonítanak jelentős hatékonyságot az influenza vakcináknak, amelyeket a vakcinagyártók rendeltek, a közpénzből financírozott kutatásokkal szemben.

A Cochrane intézet jelentése szerint, a tudományos szempontból megbízható kutatások azt mutatják ki, hogy az influenza tüneteinek legfeljebb 12%-át enyhíti az oltás és ezt is csak az "A" és "B" típusú vírusok esetében, amelyek az influenza vírus féléknek csupán a tized része (jelenleg több, mint 200 influenza vírus létezik). Más szóval, idézve a Cochrane jelentésből, ideális körülmények közt -amikor a vakcina és a vírus passzolnak egymáshoz- minden harmincharmadik beoltott influenza-fertőzött közül csak egy kerüli el a betegség tüneteit; amikor pedig a vakcina nem teljesen passzol az adott vírushoz (a gyakoribb eset), csupán minden századik beoltott kerüli el a tüneteket
..
Érdemes említeni a Cochrane intézet két másik megállapítását is, amelyek cáfolják a vakcinagyártók állításait. Az egyik az, hogy az influenza lehetséges szövődményeit nem előzi meg az oltás; a másik pedig az, hogy az oltás nem csökkenti a vírus átadásának a lehetőségét. A szövődmény-megelőzési (a Cochrane intézet szerint nem bizonyított) érvet arra használják a vakcinagyártók, hogy a "fokozottan veszélyeztetett kockázati csoportok" igénybe vegyék az "ingyenes" oltást; különösen a krónikus légzőszervi betegségben, a szív- és ér-rendszeri betegségben, az immunhiányos állapotban szenvedők, a súlyos anyagcsere-megbetegedésben szenvedők, valamint a 65 éven felüliek egészségi állapotuktól függetlenül. Azt az (a Cochrane szerint szintén nem bizonyított) érvet pedig, hogy az oltás csökkenti a vírus átadásának a lehetőségét arra használják a vakcinagyártók, hogy mind azok is igénybe vegyék az oltást, akik kapcsolatban állnak az előzőleg felsoroltakkal. Ezzel az érvel kapcsolatban, szerintem különösen abszurd, hogy a várandós nőknek is jár az "ingyenes" oltás miközben féléves kor alatt a gyerekek nem olthatók... ha már a várandós anya szervezetébe került az oltóanyag, az vajon milyen csoda fogytán nem hat a fétuszra is?

Legyen az utolsó szó a Cochrane jelentés konklúziója:

"Influenza vaccines have a modest effect in reducing influenza symptoms and working days lost. There is no evidence that they affect complications, such as pneumonia, or transmission.""

2013. január 21., hétfő

Nem állítja meg az orvoselvándorlást a magánegészségügy sem

2013. január 18. 
Sem a magán-egészségügyi szolgáltatók, sem az új egészségbiztosítási termékek nem állíthatják meg az orvosok elvándorlását. A fekvőbeteg-ellátás terén – az egy Telki kórház kivételével – nincs magánkórház, az új, adómentességet élvező egészségbiztosítási konstrukciók pedig ugyanúgy az állami ellátórendszerbe irányítják a betegeket, mint eddig, amivel sem a beteg, sem az orvos nem jár jobban.

Szeptember végéig elérte az 1660-at azoknak az egészségügyi dolgozóknak a száma, akik külföldön vállalnának munkát. Az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal adatai azt jelzik, hogy év végéig 2100 fölé emelkedhet az elvándorlók száma. Ez jelentős növekedés az előző évi 1900 főhöz képest, tehát a folyamat az idei fizetésemelés ellenére gyorsulni látszik. Mára ráadásul kiépültek azok az intézményes csatornák, amelyeken keresztül az európai kórházak megkörnyékezik ajánlataikkal a magyar orvosokat.

A szakmán belül egyöntetű a vélemény, hogy az orvoselvándorlást jelentős béremelésekkel sem lehetne megállítani: az orvosok jövedelme az európai fizetésekkel így sem lenne versenyképes. Először a hálapénzzel szinte sosem találkozó aneszteziológusok távoztak tömegesen, olyannyira, hogy ma már előfordul, hogy az „anesztes” hiánya miatt maradnak el műtétek. 2012-ben már olyan szakmákból is távoztak orvosok, ahol általános a hálapénz. A hálapénzrendszert az orvosok sem szeretik, a munkakörülmények pedig a fejlett országokban sokkal jobbak, ezért már a jó pozícióban dolgozó, elismert orvosok számára is vonzó lehetőség a külföldi munkavállalás.

A magán-egészségügyi ellátórendszerben is legfeljebb a járóbeteg-ellátásban jobb a helyzet. A fekvőbeteg-ellátásban eleve kevés – jellemzően egy tevékenységre szakosodott – magánintézmény működik, olyan pedig alig akad, ahol modern eszközökkel, saját ágyakon, biztonsággal tudják vállalni azokat a műtéteket, amelyek a várólistákat vezetik: a térd- és csípőprotézis-műtéteket, a gerincsebészeti beavatkozásokat, a mandula- és sérvműtéteket, az epekövesség miatti beavatkozásokat, valamint a nőgyógyászati műtéteket. Nem véletlen tehát, hogy a kórházi ellátást biztosító szakmáknál a legnagyobb az elvándorlás, hiszen az ország határain belül nincs semmilyen egyéb alternatíva.

„Kétségtelen tény, hogy a nálunk praktizáló orvosok mindig is a munkakörülményekben és a felszereltségben látták a Telki Magánkórház vonzerejét, hiszen annak ellenére sem tudjuk fizetésben fölvenni a versenyt egy norvég kórházzal, hogy jobb az orvosok keresete, mint az állami kórházakban – mondja erről Molnár Júlia, a Telki Kórház igazgatója. – A helyzet akkor javulna, ha a miénken kívül több olyan egészségbiztosítás létezne, ami fekvőbeteg-ellátásban is vállalná a magánszolgáltatás finanszírozását. Ha több magánkórház működne, több orvos tudna legálisan kiegészítő jövedelemhez jutni és megfelelő körülmények között dolgozni, így valószínűleg többen maradnának itthon. Ez egyébként megoldás lenne a várólisták problémájára is.”

Az Orbán-kormány 2011 decemberében váratlanul tette adó- és járulékmentessé a munkáltatói egészségbiztosítási járulékot. Azóta több biztosító lépett piacra új egészségbiztosítási termékkel. Ezek egy része a várólisták kiváltását ígéri ügyfeleinek, de ugyanúgy az állami intézményrendszerre és eszközparkra támaszkodik, mint egy magánrendelőt üzemeltető, de állami szülőszobát használó szülésorvos. Az orvosok szempontjából ez azt jelenti, hogy az ellátás vagy a beavatkozás feltételei nem javulnak az eddigiekhez képest, és nem feltétlenül nő a fizetés sem: a biztosítóval szerződő kórház sokszor az orvos rendes munkaidejében fogadja a magánbiztosítással rendelkező beteget, ezért nem is fizet az ilyen páciens után az orvosnak.

(A Telki Kórház sajtóközleménye)

2013. január 20., vasárnap

  
Koenzim Q10: a mortalitás prediktora
krónikus szivelégtelenségben

A "Journal of the American College of Cardiology" című lapban bemutatott tanulmányban Sarah L. Molyneux és kollégái a szérumbeli koenzimQ10 (CoQ10) koncentrációja és a túlélés közötti összefüggést vizsgálták krónikus szívelégtelenségben (CHF) szenvedő betegekben. A CoQ10 a mitokondriális elektrontranszport és a miokardiális energiaellátás esszenciális kofaktora, CHF-ben szenvedő betegekben szérumszintje alacsonyabb. További adatok szerint szívelégtelenségben alacsony szérumbeli teljes koleszterinszint (TC) mellett is magasabb a mortalitás. Az összefüggésben szerepe lehet annak, hogy a plazmabeli CoQ10 és az LDL-C szintje szoros kapcsolatban van.

A tanulmány keretében a kutatók
236 CHF miatt kórházba utalt beteg szérumában mérték meg az LDL-C, a TC és a CoQ10 szérumszintjét. A betegek állapotát átlagosan 2.9 (0.12-5.75) évig követték figyelemmel. A felvételkor a betegek átlagos életkora 77 év volt. A mérések szerint a CoQ10 átlagos koncentrációja 0.68umol/l volt. ROC (receiver-operator haracteristic) görbe analízis szerint a mortalitás előrejelzéséhez a CoQ10 optimális koncentrációja 0.73umol/l volt. A túlélés standard prediktoraihoz ( életkor a felvételkor, nem, korábbi szívinfarktus, BNP N-terminális peptid, becsült GFR [MDRD]) igazító többváltozós elemzés szerint a CoQ10 a túlélés független prediktora volt. A bemutatott tanulmányban a vizsgált kohorsztban a szérumbeli CoQ10 koncentráció a mortalitás független prediktora volt . A CoQ10 hiány krónikus szívelégtelenségben hosszú távon kedvezőtlenül befolyásolhatja a prognózist, ezért a jövőben helye lehet a CoQ10-el végzett kontrollált intervenciós vizsgálatoknak.


2013. január 19., szombat

A Kilimandzsáró hava

2009. július 23.
A Kilimandzsáró hósapkájának eltűnése a globális felmelegedés jelképévé vált. Előrejelzések szerint 5-10 éven belül elolvadnak az Egyenlítőtől 340 kilométerre délre fekvő, 5895 méter magas hegy csúcsát borító gleccserek. Egyes tudósok viszont amellett érvelnek, hogy az olvadásnak semmi köze az éghajlatváltozáshoz. A globális felmelegedés-szkeptikusok ki is használták a tudósok vitáját: szerintük a Kilimandzsáró az ember által okozott globális klímaváltozás megalapozatlanságának lehetne a jelképe.
Azt azonban senki sem vitatja, hogy a hegy tetejét borító gleccserek visszaszorulóban vannak. Az 1912-es első felmérés és 2002 között a hósapka kiterjedésének 82%-át elvesztette: kb. 12,1 km2-ről 2,2 km2-re csökkent.
1993 és 2000 között a hósapka visszaszorulásáról műholdas felvételek is rendelkezésre állnak:
Miről szól akkor a vita? Egyes tudósok amellett érvelnek, hogy a Kilimandzsáró gleccsereinek olvadása már 1800 körül megkezdődött. Akkortól egész Kelet-Afrikában csökkent az éves csapadék mennyisége. Ráadásul a csúcs közelében a hőmérséklet még ma is egész évben a fagypont alatt marad — vagyis a felmelegedés nem érezteti hatását a kérdéses területen.
A tudósok szerint a gleccserek zsugorodásának oka a hegy körüli erdők kivágása. A Kilimandzsáró vidékén évente több százezer hektár erdő tűnik el a mezőgazdaság és a fakitermelés következtében. Számítások szerint az elmúlt évszázadban az erdő és a magashegyi tundra közötti határ 500 méterrel lejjebb került. A lombtakaró eltűnése miatt kevesebb pára kerül a légkörbe, ami tovább csökkenti a csapadék mennyiségét. A kevesebb eső miatt egyre gyakoribbak az erdőtüzek is.
A vita kitűnő muníciót szolgáltatott azoknak, akik szerint a globális felmelegedés puszta mítosz — ilyenek nálunk is vannak —, akik szeretnek rámutatni arra, hogy az éghajlatváltozás melletti bizonyítékok milyen ingatag lábakon állnak. Ebben az sem zavarta őket, hogy a hósapka eltűnését a környékbeli erdők kiirtásával magyarázó tudósok hangsúlyozták, hogy a globális éghajlatváltozás ettől még valós — csak egyszerűen a Kilimandzsáró nem jó példa rá. A szkeptikusok azt sem vették észre, hogy az erdőírtás-elmélet tulajdonképpen sokkal közvetlenebb bizonyítékát szolgáltatja annak, hogy milyen könnyen beavatkozik az ember az éghajlati folyamatokba: sok kis lokális ökológiai katasztrófából egy-kettőre globális probléma lesz.
A Kilimandzsáró hósapkája közben tovább olvad. Az alábbi felvételek 2009 júliusában készültek.



Forrás: Bioetikablog
http://bioetikablog.hu/2009/07/a_kilimandzsaro_hava

2013. január 14., hétfő


A human papillomavírusok és a méhnyakrák összefüggése
A Human Papilloma Vírusok a papovavírusok családjának tagjai. Jellemzõjük , hogy a laphám Malpighi-rétegében sejtproliferációt okozhatnak, a legtöbb vírusrészecskét az elszarusodó sejtek tartalmazzák, ennek eredményeként jóindulatú papillomatosus elváltozások alakulhatnak ki a genitáliákon, a felsõ légutakban, a tápcsatornában és a bõrön. Több, mint 70 különbözõ HPV típust azonosítottak DNS molecularis hybridizációval különbözõ régiókból származó szemölcsös léziókból. A vírusok erõs szövetspecificitást mutatnak, mely genetikailag meghatározott. Az anogenitalis szemölcsök és a cervicalis biopsziákból történt molecularis genetikai vizsgálatokkal a 70 vírus típusból körülbelül 30-at azonosítottak a nõi nemiszerveken.
A Human Papillomavirus elektronmikroszkópos képe.
A papillomavírusok 45-55 nm átmérõjũ, kubikalis szimmetriájú, burok nélküli, gömb alakú virionok, amelyeknek kettõs fonalú körkörös DNS-ét 72 kapszomer borítja. A DNS-ben három funkcionális régió kódolt: E- a korai vírus fertõzés funkció, L- késõi vírus fertõzés funkció, LCR- a két szakasz közti régió.
HPV 16 genom strukturája: a kódoló regiokat nyitott keretekkel jeleztük (Phillips AC and Vousden KH 1998)

Gene/Region Function
E1/E2 Az E6 E7 genek mũködését ellenõrzõ fehérjét meghatározó gén
E4 Funkciója alig ismert, valószinũleg a virus sejtbõl történõ kiszabadulásában van szerepe.
E5 Olyan hydrophob proteint kódol, ami a sejt immortalizációját fokozza.
E6 Olyan proteineket kódol, amelyek a sejtciklus negatív szabályozását gátolják. Az E6 gén terméke a P53 mũködését gátolja.Ez utóbbi az apoptozis transkripciós faktora (a programmozott sejthalál folyamatát gátolja)
E7 Az ezálltal kódolt termék a retinoblastoma tumor supressor fehérjékez kötõdik. Ez teszi lehetõvé, hogy a sejt normál mitogén jelek hiánya mellett is folyamatosan szaporodjon.
L1/L2 Strukturális fehérjét kódol ami felelõs a virus tokjának összeállításáéert.
LCR A normális virus replikációhoz és a gén expressió kontrolljához szükéges

A cervix hám HPV fertõzésének szövettana, a fertõzéssel járó morfológiai elváltozások
HPV fertõzés keletkezésének jellemzõ életkora: HPV az egyik leggyakoribb nemi úton terjedõ betegség. 50 éves korukra a nõk 75%-a legalább egy HPV fertõzésen már átesett. Legmagasabb a fertõzöttség a kora tizenévesekben és a huszonévesekben. Ezt követõen a gyakoriság csökken, valószinũleg a virussal szembeni immunitás hatására. Mindemellett a virus fennmaradhat mint latens infekció kicsiny góca, ilyenkor csak molekuláris szinten detektálható..
Fertõzés útja: a HPV a hám basalsejtes rétegén keresztül hatol be (általában az átmeneti zónában) és itt a bazalis sejtek osztódásával párhuzamosan a virus replikálódik. A virus perzisztálhat a bazalis sejtrétegben latens (inaktiv) formában, vagy a sejtéréssel párhuzamosan folytathatja szaporodását. A hámrétegben annak érésével párhuzamosan felismerhetõvé válik a virus citopátiás hatása mind a szövettani mind a citológiai készitményekben: koilocitozis, parakeratozis és egyes sejt keratinizációja formájában. Az akut fertõzés spontán regrediálhat a léziók gyógyulásával de mint lateens infekció perzisztálhat is. Az ilyen fertõzés késõbb bármikor rektiválódhat.
LSIL (CIN1) : lapos condylomaként is ismert, koilocitás atypia jellemzi. általában HPV6 HPV11 fertõzés kapcsán alakul ki.
Bizonyitékok, melyek azt támsztják alá, hogy a HPV fertõzésnek szerepe van a carcinogenezisben.
1977-ben elsõként vetette fel két közlemény, hogy humán papilloma virusok a cervix epitheliumban jelen lehetnek (Meisels & Fortin 1977; Purola & Savia 1977) Ugyanezek szerzõk hivták fel a figyelmet koilociták jelenlétére CIN léziókat is mutató cervix kenetekben ill, biopsziákban. Az elváltozásokat "lapos kondyloma " lapos szemölcs vagy kondilomás szemölcs névvel illették.További tanulmányok megerõsítették virus antigen és HPV DNS jelenlétét fokális CIN1 lézióhóz kapcsoltan.Ezek a megfigyelések inditották el azokat a munkákat, amelyek a HPV daganat keletkezésében betöltött szerepével foglalkoztak ((Coleman and Richman 1983).
Az anogenitális szemölcsök, a CIN ill. malignus méhnyak szövet vizsgálata alapján a virusok két csoportba oszthatók: az egyik csoportba tarozók low grade CIN leziók és exophitikusan növekvõ anogenitális folyamatokat jellemeznek, ; ezek malignus tumorrá alakulása igen alacsony kockázatú. A virusok másik csoportját a CIN 2, CIN3 és CIS elváltozásokban lelték. Ezért nevezzük ezen virusokat a daganatos átalakulásban és az azt megelõzõ állapotokban elõforduló magas rizikóju viruscsaládnak.
Az eltérõ virus csoportok daganat keltõ képességét kiterjedten tanulmányozták, az alábbiakban még jelen anyag is tárgyalja.
HPV tipusok, melyeket a nõi nemi szervekben találtak.
High risk

16,18, 31, 33, 35, 39, 45, 51, 52, 56, 58, 59, 68 may lead to Invasive Cancer
Low risk

6, 11, 42, 44, 53, 54, 62, 66 may lead to condylomata
HPV onkogén képessége
A virus génjeinek a hámsejtek tulajdonságait befolyásoló képességét sokat tanulmányozták, igy kiderült, hogy a high risk virusok figyelemre méltó onkogén képességgel bírnak. In vitro kísérletekben, human laphámsejteket (amelyek a HPV virus természetes célpontjai) alacsony és magas rizikójú (low risk, high risk) HPV tipusokkal fertõztek. A magas kockázatú HPV16 és HPV 18 virusfertõzést követõen ezen virusok a humán laphámsejteket immortalizálták, azaz élettartamukat meghosszabbították ("halhatatlan" sejtek") HPV 16 virus hatására ez nem következett be: ezen laphámsejtek élettartama nem változott, szabályos érési folyamatot követõen elpusztultak. Rágcsálók sejtjeiben hasonló események zajlanak fertõzés hatására. U.n. raft tenyészetekben, ("organotyp", speciális tenyésztõ oldat alkalmazásakor) a HPV18 által fertõzött sejtek a CIN lezióhoz hasonló elváltozásokat mutatnak.
A legmeggyõzõbb bizonyíték arra, hogy a HPV virusok kulcs szerepet játszanak a daganat keletkezésében azon alapszik ahogyan a HPV DNS képes a cervikális sejtekbe integrálódni. Amig a HPV DNS condyloma és LG CIN esetében általában episomalisan helyezkedik el (a sejtmagtól függetlenül), rák sejtjeiben a virus DNS integrálódik a gazdasejt genetikai állományába (genomjába).Az integráció következtében az E1 és E2 gének expressioja károsodik, ezek a gének kontrollálják normális körülmények között az E6 E7 géneket. Az E1/ E2 gén károsodás következtében az E6 és E7 gének deregulációja következik be. Az E6 és E7 gének kódoló regioja felelõs a P53 és Rb daganat supressor gének hibátlan mũködéséért. Amennyiben ez a fentiek értelmében károsodik a sejtek kikerülnek a normál sejtciklus szabályozó rendszerének ellenõrzése alól a ciklus G1 és G2 fázisában, ami kontrollálatlan sejt növekedéshez vezet
A DNS integrációja mindíg fellelhetõ jelenség HPV 16 és HPV 18 virust tartalmazó rákokban. Ez bizonyítjaq leginkább, hogy a HPV16 és HPV 18 a cervix rák keletkezésében kulcs szerepet játszik. HPC DNS az invaziv méhnyakrákok 90%-ában jelen van.
Járulékos (Ko-) faktorok fontossága
Széles körben elfogadott álláspont, hogy önmagában a HPV fertõzés de még csupán a DNS integrációja önmagában sem elegendõ ahhoz, hogy a sejt daganatsejtté alakuljon. Genitális HPV16 fertõzés gyakori, a cervix rák ugyanakkor ritka; HPV integrációt lapos szemölcsök és egyszerũ CIN léziók esetében többször megfigyeltek ugyanakkor. A feltételezett kisérõ hatások (ko faktorok): gátolt immun védekezés, a virus perzisztálása a sejtben, dohányzás, szteroid hormon hatás (fogamzásgátló tabletta) lehetnek. A ras és fos és egyéb onkogének mutációját is észlelték cervix rákban, de in vivo szerepük még bizonyításra szorul. Jelen tudásunk hiányosságai ellenére bizonyos, hogy a papilloma virusok tanulmányozása mindededig egyedülálló betekintést adott a tudomány számára a cervix rák keletkezésének folyamatába. Mindezen tudás hasznos a jövõben mind a prevenció (vaccináció), mind a korai diagnozis (HPV DNS szũrés) és a kezelés megismerése (antivirális szerek) szempontjából.
HPV fertõzés a cervix rák összefüggése: relative kockázat igen erõs, összehasonlítható a chronikus B hepatitis és májrák összefüggésében észlelt kockázattal, de mindenképpen kifejezettebb mint a dohányzás és tüdõrák esetében.
HPV fertõzés és az immun válasz
Immune response to HPV in primary infection;

Fiatal, sexuálisan aktiv nõkben a HPV infekció relativ gyakori. Ezen fertõzések átmeneti jellegũek, klinikai tünetet sem adnak, fel sem ismerjük õket és az esetek 70-90%-ában 12-30 hónap alatt eltũnnek. Ez arra utal, hogy a gazdaszervezet védekezése alkalmas a fertõzés legyõzésére. Az a tény, hogy a a HPV fertõzés a cervix és a hüvely területére lokalizált marad további bizonyítéka annk, hogy helyi immun válasz elegendõ lehet, hogy a HPV fertõzést kontroll alatt tartsa, vagy az akár meg is gyógyuljon. A fogékonyságban, a fertõzés perzisztálásában ill a gyógyulásban mind a sejtes, mind a humorális immunitás (antitestek formájában) szerepet játszhat.
Although HPV infection is known to generate an immune response, it is an elusive target for the immune system and the immune responses are generally weak. Several mechanisms are involved which contribute to immune evasion.

1) a HPV virus nem fejt ki közvetlen citopátiás hatást, pl. a sejtek nem lizálnak, mint pl. a herpes virus esetében.általában sejt proliferáció következik be, amit nem kisér lobos reakció

2) az a tény, hogy a virus csak hám sejteket támad meg, szintén segít abban, hogy az immun rendszert kikerülje. A kifejlett virionok csak a hám legfelszinesebb rétegében találhatók meg, sejtsorok által elválasztva azon területtõl, ahol lymphocyta tüszõk az immun válasz keletkezésében szerepet játszhatnának

3) HPV virus blokkolja az interferon termelést, hogy biztosítsa sajár replikációját. Ezt a két korai protein (E6 E7) utján éri el, amelyek az interferon kaszkádot kötõdésük révén gátolják. Az immun válasz ismerete ugyanakkor fontos ahhoz, hogy vaccinát lehessen találni a virus ellen. Az ideális oltóanyagnak antitest termelést és sejtes reakciót is ki kellene váltania. Erre tanulmányok alapján az L1 protein a legalkalmasabb. Kutyákban és nyulakban papilloma virus-szerũ részecskékkel (VLP, L1 protein virus nélkül) neutralizáló antitestek képzõdését lehetett kiváltani. Ez teljes védelmet biztosított az állatok számára. A továbbiakban tárgyaljuk azon két sikeres klinikai teszt vaccinát, amelyeket fenti elv alapján VLP készítésével állítottak elõ.
Strategies for the production of other HPV vaccines using different production systems can be found in the following publication;

Strategies for the prevention of cervical cancer by human papillomavirus vaccination by A-L Williamson Williamson . J.-A Passmore and E.P.Rybicki in Best Practice and Research in Clinical Obstetrics and Gynaecology2005 vol 19 , no4, pp 531 - 544 Also available on line at

HPV megelõzõ oltóanyaggal kapcsolatos klinikai tesztek
Két nagy kettõs vak, randomizált kontrollált klinikai tanulmány ismert a papilloma virus ellenes oltás vonatkozásában. Mindkettõben bizonyítottan védelmet értek el a perzisztáló HPV fertõzés és a következményes betegség ellen a VLP-vel homológ virus altipusok esetében. A tanulmányban résztvevõ populáció, a dozisok, az értékelt vaccinák és a tanulmány értékelési végpontjai az alábbi táblázatban láthatóak:
Williamson et al Stratergies for the prevention of cervical cancer by human papillomavirus vaccination Best Practice & Research Clinical Obstetrics & Gynaecology (2005) 19-4 pp531-544
Trial 1: persisztáló HPV infekció kimutatása HPV16 esetében ismételt vizsgálatok során;
Trial 2: perzisztáló HPV fertõzés kimutatása HPV16/18 virusra vonatkoztatva azonos HPV tipus kimutatására alkalmazott PCR teszttel; a két vizsgálat között minimum 6 hónap telt el

Az új oltóanyag HPV ellen:

a Sanofi Pasteur/Merck and Co Europe vitte piacre Gardasil nevũ új készitményét mint a világon az elsõ cervix rák elleni védõoltást. Az oltást HPV 6/11 ill. HPV 16/18 altipusok ellen tervezték, mivel ezek a leggyakoribbnak vélt, genitális szemölcs képzõdéssel ill. cervixrákkal összefüggésben hozható virus altipusok. 16-23 év közötti nõkben, akiknek korábban nem volt ezen virussal kimutathatóü fertõzöttségük õt évvel az oltás után mind a HPV 9/11 mind a HPV 16/18 virusoktól mentesnek bizonyultak, egyikükben sem keletkezett virussal összefüggésben hozható daganat vagy daganat megelõzõ állapot.
2006 Juniusában az FDA a vaccinát klinikai használatra alkalmasnak minõsítette. Néhány hónappal késõbb az Europai Orvos ügynökség (EMEA) engedélyt adott az oltóanyag használatára az EU 25 országában. A Gardasil használatát Kanada, Mexiko, Brazilia, Ausztrális éa új Zéland is engedélyezte.
Mivel a HPV sexuálisan terjedõ fertõzés, javasolt, hogy a nõk sexuális aktivitásuk megkezdése elõtt részesüljenek az oltásban. Ezért javasolt, hogy fiatal lányokat és fiatal nõket oltsunk. Mind az FDA mind az EMEA ezt a protokollt erõsítette meg. Az ACIP (Oltási Gyakorlat kialakitásának Tanácsadó Bizottsága az USA-ban) oly messzire ment, hogy az oltást tervezett védõoltásnak javasolta 11-12 éves iskolás lányok esetében.

Az egészségügyi szolgáltatók, a politikusok, a civil nõ mozgalmak és egyéb érdekelt csoportok reakciója az új oltás lehetõségére igen szines volt. 2006 novemberében Ausztráliában a kormány ingyen oltás bevezetését jelentette be 2007-tõl minden 12-26 éves nõ számára. A német kormány hasonló lépést jelentett be. Az USA-ban 20 állam fogadta el 10-12 éves leány gyermekek kötelezõ oltását. Mindez az egészségügyben dolgozók, politikusok és nõi érdekvédelmi csoportok heves ellenállását váltotta ki, akik fentieket a szülõk jogai megsértésének értelmezték. Mások azért ellenzik fentieket, mivel az egy sexuálisan terjedõ betegség ellen gyermek korban védelmet biztosítva a promiszkuitást (szabados szexuális viselkedést) segítheti elõ.
A gardasil alkalmazásával kapcsolato etikai problémák azonban csak egy oldalát jelentik a kérdésnek. Nõgyógyászok és egészségügyben járatos szakemberek szerint az oltás kipróbálása nem kielégítõen alapos alsõsorban a hosszutávú mellékhatásokat tekintve. Védelmet ugyanakkor csupán a HPV6/11,16/18 ellen és nem ismert ideig nyújt. A gyártók elismerik, hogy az oltóanyag csupán a cervix rákok 70 %-át befolyásolja, ezért indokolt egy szélesebb hatású oltóanyag kifejlesztése, ami nagy kihívás.
Annak ellenére, hogy Merck and Co (a gyártók) világossá tették, hogy az oltás után is indokolt a szabályos idõközben elvégzett citológiai vizsgálat, sokan félnek, hogy az oltás maga "ál-biztonság érzetet" vált ki. Ennek következtében esetleg sokan nem is mennek el a méhnyak rák szũrõ vizsgálatra. Sajnos hiányzik a vitából annak a megállapításam hogy a folyamatos kontroll és az oltott asszonyok követése kiemelten fontos. Ezért szükséges az oltottakra vonatkozó regiszter megteremtése és fenntartása.

http://www.eurocytology.eu/static/eurocytology/HUN/cervical/LP1ContentMcontC.html

2013. január 5., szombat

Ante finem

2012. december 27. 
Míg a diákok az utcán vívták harcukat a diplomaszerzés lehetőségéért, zajlott egy sokkal csendesebb harc is: a rákbetegeké. A kormányzat őket érintő, a gyógyszerkiadást visszafogó tervezete ellen tiltakoztak. Elegendő távolságból nézve a két küzdelem sokban hasonlít: egy csoport küzd olyan összegekért, amit döntően kívülállók adnak össze, végső soron őket kell meggyőzniük, hogy érdemes kifizetni a számlájukat.
Fotó: Teknős Miklós
Közvetlenül azonban a közkasszát felügyelő kormányzattal ütköznek – amely legtöbbször nagyon is hasonló rutinokkal igyekszik letörni, hitelteleníteni a különféle igényeket. Emlékezzünk csak, mennyit beszélt az elmúlt hetekben a kormányoldal évekig bukdácsoló, fantomtudományokat művelő, végső soron hasznavehetetlen diplomásokról! Hasonló volt a retorika a betegeknél is, amikor éppen a cukorbetegek korszerűbb és egyúttal drágább inzulinjának korlátozása volt napirenden.
Akkor a nem diétázó, nem mozgó, nemtörődöm, a maga ellen dolgozó beteg volt a propagandahorror aktuális főszereplője. Nevezhetnénk ezt karakter-tömeggyilkosságnak is. Ez a mentalitás egyfelől mérgezi a világot, másfelől az értelmes tisztázástól veszi el a teret, az időt. Mert ahogy az oktatásban, úgy az egészségügyben is van jó néhány kérdés, amit húsz-harminc éve a legtöbben csak kerülgetnek. Ha értik egyáltalán: nincs, s láthatóan sosem lesz annyi pénz (se a közkasszában, se a magánszámlákon), hogy minden orvosilag rendbe hozhatót rendbe hozzunk magunkon.
A kiadások küszöbértékeként emlegetett, javasolt, igényelt „szükséges” önmagában értelmezhetetlen az egészségügyben. Azt mondja az orvos, kegyetlenül nehéz a gyerekonkológián áthúzni a meghalt beteg ágyát, összerakni a játékait, aztán arra várni, hogy jöjjön valaki, aki végül mindent elvisz. Közben az embernek kattog az agya: mikor, hogyan döntött rosszul, orvosilag mi romlott el, hogy így kellett végződnie?
Meg hogy muszáj valami megoldást találni, amivel mindez elkerülhető. De ha még időben ki is derülne, hogy van, vagy lenne megoldás, az gyakran túl drága, és engedély kell a beszerzéséhez. Mire a bürokrácián végigmegy a kérvény, ráütik a pecsétet, már nincs kinek beadni a drága gyógyszert. A szülőknek azt mondják: mindent megtettünk érte, ami emberileg lehetséges volt.
Történhet másképp is: amikor a vég előtt egy héttel még beletöltik a betegbe a többmilliós gyógyszert, csak a reményért, miközben tudható, orvosilag nincs tovább. S persze ugyanez a helyzet a felnőtteknél is. S megint itt a kérdés: mit képviseljen az orvos? Például egy agykárosodott, szinte csak vegetáló kisgyerek gerincferdületének korrekciójára ki kell-e fizetni 300-400 ezer svájci frankot a hazai egészségbiztosítónak, ha a szülő azt esedezve kéri?
Szabad-e föltenni a kérdést: mit várunk a műtéttől? Nem túl nagy ár-e az eredményért az altatással, a beavatkozással járó kockázat, melynek része a bénulás is? Szabad-e ezt a kisfiút újabb fájdalmaknak kitenni? Vagy helyesebb ezt az összeget az egészségjavulásra nagyobb reményt adó sok más beavatkozásra költeni? Általában nincsen az ehhez hasonló döntésekben eligazító egyértelmű orvosi eljárásrend, a hazai protokollok nagy része vagy lejárt, vagy egymásnak ellentmondó döntésekre is módot ad. A biztosító oldaláról ugyancsak nincs támasz e döntésekhez, nincs rögzítve, hogy kinek mi és meddig jár, hol a határ. A döntés az orvosé meg a körülményeké. A teher túl nagy, ha valakinek minduntalan magának kell meghatároznia: ki az, akinek már fölösleges milliókba kerülő gyógyszereket adni? Ritka a teljes bizonyosság.
S bár az orvosi döntést elvben kizárólag a beteg szükségletei határozhatnák meg, a valóságban – ha nem is mindig tudatosan – nagyon is része a döntésnek az orvos meggyőződése. Úgy is kérdezhetjük: könnyebb-e annak a tudatában elveszteni egy beteget, hogy mindent megtettünk, mindent odaadtunk, ami elérhető volt, vagy amiatt hagyni a sorsára, mert az ország gazdasági érdeke ezt kívánja?
Akármi is egy orvos személyes válasza, a külvilágtól nem kap támogatást. A klíma nem kedvez az őszinte beszédnek. Pedig a képlet elég egyszerű: ha van egy költségkorlát, és a másik oldalon kell húzni egy határt, annak vannak, lesznek vesztesei. Amíg ezt tagadom, a veszteséget sem tudom méltányosan elosztani, a kárt sem tudom csökkenteni. Meg kéne mondani, ki mit nyer és a vesztes mit veszít. Lehet, hogy ezt a társadalom, a befizetők elfogadják, akkor jó.
Ha nem, akkor lehet új javaslatot tenni. Enélkül viszont csak tehetetlenség van és félrebeszélés, amúgy pártsemlegesen. A rákrendelet vitájában sem akarta senki kimondani a döntő szót. Sem a forrásokat felügyelő kormányzat, sem a szakma, de még a betegszervezet sem. A jóhírhozás-kórban szenvedő államtitkár például azzal próbált érvelni, hogy a rendelet nem engedi többé olyanoknak rendelni a drága terápiát, akik rosszabbul lesznek tőle. Ez persze jó hír, de miért nem törték le eddig a két kezét annak, aki ezt tette, aki szándékosan rontott a beteg állapotán?
Nem volt kalapácsuk? Honnan tudják majd, hogy nem használ valami, ha ki sem próbálhatják? De még a betegek érdekében fellépő szervezet is nagyon pozitívan fogalmaz: „Ma Magyarországon minden vastagbélrákos beteg bízhat abban, hogy a kórházban vagy a klinikán megadják neki a hosszabb túlélés esélyét.” Persze bízhat. Ha a szerencséje, a kapcsolatai úgy hozzák, ha az orvosa úgy látja…
Senki nem mondta ki, hogy a kormányzat szerint bizonyos állapotokban azért nem kellene adni bizonyos szereket, mert a várható életévnyereség nincsen arányban a ráfordítás költségeivel. Pontosabban volt, aki kimondta: az ombudsman úgy reagál, hogy elfogadhatatlan, ha kizárólag költséghatékonysági szempontok miatt korlátozzák az egyes betegségtípusok esetén igénybe vehető terápiás lehetőségeket.
Nehéz ezzel nem egyetérteni, a szívünk az ombudsmané. Csakhogy látjuk, az egészségügyben a világon mindenütt sorolnak, hiszen nem kaphat meg minden beteg minden olyan ellátást, ami valami javulást hozhat az állapotában. A pénzből mindig jóval kevesebb van, mint a terápiás lehetőségből. Ma már a haldoklás folyamata szinte korlátlanul elnyújtható. Orvosi döntés és legfőképp megint csak pénz kérdése, hogy kinek hány szervét pótolják géppel, és hogy a mesterséges lélegeztetést vagy a táplálást mikor állítják le. E lehetőség lassan megteremtette annak jogi és egyezményes kereteit is, hogy az emberek ebben a fázisban se legyenek feltétlenül teljesen kiszolgáltatva a környezetüknek.
Talán egyszer a vállalható költségeket illetően is lesznek társadalmi egyezmények. Talán ha egyszer nyíltan is tudunk beszélni erről. Az ombudsman fellépése után a tárca meghátrált, visszavonta a rendelettervezetet. Bár kommunikációja pozitivitásából semmit sem veszített, közleményében így fogalmaz: „a rendelettervezeten a szakmai szervezetektől érkezett vélemények alapján tovább pontosíthatnak, az egyeztetési folyamat januárban zárul le”.
Ettől sem fogjuk jobban érteni egymást. Pedig lenne megoldás.
(Danó Anna, NOL)