2008. október 31., péntek



AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA

Brüsszel, 23.10.2007
COM(2007) 630 végleges
FEHÉR KÖNYV
Együtt az egészségért:
Stratégiai megközelítés az EU számára 2008-2013
(előterjesztő: a Bizottság)

Együtt az egészségért:
Stratégiai megközelítés az EU számára 2008-2013

1. MIÉRT VAN SZÜKSÉG ÚJ EGÉSZSÉGÜGYI STRATÉGIÁRA?

Az egészség az emberek életének központi jelentőségű kérdése, hatékony támogatása tagállami, EK-1 és globális szintű politikákkal és fellépésekkel elengedhetetlen. Az egészségügyi szabályozás és az egészségügyi ellátás biztosítása az európai polgárok számára elsősorban tagállami felelősség. A Közösségnek nem szerepe, hogy a tagállamok munkáját átvegye vagy reprodukálja. Vannak azonban olyan területek, ahol a tagállamok önálló fellépései nem lennének hatékonyak, ezért a közösségi szintű együttműködés elengedhetetlen. Ide tartoznak az egészséget komolyan fenyegető, határokon átnyúló jellegű tényezők, például a járványok és a bioterrorizmus, valamint az áruk, szolgáltatások és személyek szabad mozgásával kapcsolatos kérdések. Ezek kezelése ágazatokat átfogó munkát igényel. Az EK Szerződés 152. cikke kimondja, hogy „valamennyi közösségi politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét”. Ez a stratégia megerősíti az egészségügy fontosságát olyan politikákban, mint a lisszaboni stratégia a növekedésért és a munkahelyteremtésért, hangsúlyozva az összefüggést az egészség és a gazdasági jólét között,és a polgárközpontú program, elismerve az emberek jogait az egészségükkel és egészségügyi ellátásukkal kapcsolatban. A stratégia keretén belüli intézkedések az egészségüggyel kapcsolatos, minden ágazatot átfogó munkát jelentenek. Az egészség megjelenik a Szerződés különböző, például a belső piacról, környezetvédelemről, fogyasztóvédelemről, szociális ügyekről, többek között a dolgozók egészségéről és biztonságáról, fejlesztési politikáról és kutatásról szóló cikkeiben is.

Az EK egészségügyi politikában betöltött fontos szerepét a reformszerződés is megerősíti, amelyet az EU állam- és kormányfői 2007. október 19-én Lisszabonban fogadtak el, és amelynek célja az egészségügy politikai dimenziójának megerősítése. Ettől egy új, átfogó, a polgárok jólétét támogató célkitűzést valamint az egészséggel és egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos tagállami együttműködés ösztönzését várják. Az egészséggel kapcsolatos közösségi szintű munka hozzáadott értéket képvisel a tagállamok fellépéseihez képest, különösen a betegségmegelőzés területén– ideértve az élelmiszerbiztonságot és táplálkozástudományt, az orvosi termékek biztonságát, a dohányzás kezelését, a vérrel, szövetekkel és sejtekkel és szervekkel kapcsolatos szabályozást, a víz- és levegőminőséget, és egy sor egészségügyi ügynökség létrehozását. Számos megoldandó feladat mutatkozik azonban a lakosság egészségével kapcsolatban, amelyek új stratégiai megközelítést kívánnak.

1– Először is a demográfiai változások, például a népesség elöregedése változásokat okoznak a tünettípusokban, és megnehezítik az EU egészségügyi rendszereinek fenntarthatóságát. Az egészséges öregedés támogatása egyrészt az egészség – a fogyatékosság és az egészségügyi problémák fiatal kortól kezdve történő megelőzésére irányuló – ösztönzését jelenti az élet teljes ideje alatt, másrészt a társadalmi, gazdasági és környezeti tényezők következtében kialakult egyenlőtlenségek kezelését. Ezek a kérdések szorosan kapcsolódnak a Bizottság átfogó szolidaritási stratégiai célkitűzéséhez.

2– Másodszor, a világméretű járványok, nagyobb fizikai és biológiai balesetek és a bioterrorizmus komolyan fenyegetik az egészséget. A klímaváltozás szintén megváltoztatja a fertőző betegségek tünettípusait. A Közösség egészségügyben betöltött szerepének lényege a koordináció és a gyors válaszadás az egészségügyi fenyegetésekre, illetve az EK és harmadik országok ilyen fajta kapacitásának növelése. Ez kacsolódik a Bizottság átfogó biztonsági stratégiai célkitűzéséhez.

3– Harmadszor, az utóbbi években az egészségügyi rendszerek óriási fejlődésen mentek keresztül, részben az új technológiák gyors elterjedése miatt, amelyek forradalmasítják az egészség ösztönzésének és a betegségek előrejelzésének, megelőzésének és kezelésének módját. Ezek magukban foglalják az információs és kommunikációs technológiákat (IKT), a genomika, biotechnológia és nanotechnológia vívmányait. Ez kapcsolódik a Bizottság átfogó jóléti stratégiai célkitűzéséhez, és a versenyképes és fenntartható jövő biztosításához Európában.

Az új egészségügyi stratégia kidolgozása során széles körű konzultációkat folytattak. A konzultációkon konszenzus alakult ki az érdekelt szereplők között a Bizottság egészségügyben betöltött szerepét illetően. Az érdekelt szereplők szeretnék az egészséget érintő problémákat az EK-szakpolitikákon keresztül kezelni; az egyenlőtlenségeket csökkenteni; a globális egészségügyben meghatározó szerepet játszani, és az egészségfejlesztésre és az egészséggel kapcsolatos tájékoztatásra nagyobb figyelmet fordítani. Hangsúlyozzák az EK, a tagállamok és az érdekelt szereplők együttműködésének szükségességét a valódi eredmények elérése érdekében. A fenti célok érdekében tett erőfeszítések hosszú távú megközelítést igényelnek. A Fehér Könyv – első EK egészségügyi stratégiaként – igyekszik koherens keretet adni a Közösség egészséggel kapcsolatos fellépéseinek. Azt javasolja, hogy a figyelmet a következő években három stratégiai célra és az ezeket alátámasztó négy alapelvre összpontosítsák. A stratégia a partnerek közötti együttműködésre, az egészségügyi szempontoknak a szakpolitikákban való jobb érvényesülésére és az egészség közösségi szinten való láthatóságának és megértésének fokozására vonatkozó végrehajtási mechanizmusokat is javasol. A Fehér Könyv 2013-ig állít fel stratégiát, ezután áttekintés következik a célkitűzések felé vezető további intézkedések megfogalmazása céljából. A Fehér Könyvet egy munkadokumentum egészíti ki. 2004-ben a Bizottság nyílt konzultációt tartott az EU jövőbeli egészségügyi fellépésével kapcsolatban (vitafolyamat az egészségügyi politikáról:

http://ec.europa.eu/health/ph_overview/strategy/reflection_process_en.htm).

2007-ben egy második konzultációt is tartottak a jövőbeli stratégia operatív vetületeiről és prioritásairól

(http://ec.europa.eu/health/ph_overview/strategy/results_consultation_en.htm).



2. AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG EGÉSZSÉGÜGYI FELLÉPÉSEINEK ALAPELVEI


1. ALAPELV: KÖZÖS EGÉSZSÉGÜGYI ÉRTÉKEKRE ALAPOZOTT STRATÉGIA

Mind a belső, mind a külső egészségügyi politikát világosan megfogalmazott értékekre kell alapozni. A Bizottság a tagállamokkal együttműködve igyekszik kialakítani az egészségügyi rendszerek értékalapú megközelítését. 2006 júniusában a Tanács nyilatkozatot fogadott el az EU egészségügyi rendszereinek közös értékeiről és alapelveiről, felsorolva az egyetemesség, a jó minőségű ellátáshoz való hozzáférés, az azonos bánásmód és a szolidaritás átfogó értékeit4. A tágabb értelemben vett egészségügyi politika közös értékeiről szóló új nyilatkozat erre fog építeni. A Tanács felhívására a Bizottság a stratégiában foglalkozik a nemek közötti egyenlőség kérdésével5 is. Az Alapjogi Charta kimondja, hogy a polgároknak joguk van megelőző egészségügyi ellátás igénybevételéhez, továbbá orvosi kezeléshez6. Számos nemzetközi nyilatkozat is elismeri az egészséghez való alapvető jogokat7. Alapvető érték a polgárok felelősségvállalásának ösztönzése. Az egészségügy egyre inkább betegközpontúvá és individualizálttá válik, ahogy a betegek kezdenek az ellátásban aktív együttműködő szerepet vállalni ahelyett, hogy pusztán annak elszenvedői maradnának. A polgárközpontú programra építve a Bizottság egészségügyi politikájának kiindulópontja a polgárok és a betegek jogainak figyelembevétele kell, hogy legyen. Ez a döntéshozatalban való részvételt és annak befolyásolását jelenti, illetve a jóléthez szükséges készségek, többek között az „egészségismeret”8 fejlesztését, összhangban az élethosszig tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák európai keretrendszerével9, például az iskolai és webes programok esetében. Az egészség javításával kapcsolatos értékek között az egészség területén fennálló egyenlőtlenségek csökkentését is számon kell tartani. Európában sokan hosszabb és egészségesebb életet élnek, mint az előző generációk, azonban az egészség területén mind a tagállamok között, mind globálisan nagy egyenlőtlenségek mutatkoznak10. Például, bár az EU teljes népessége öregszik, a születéskor várható élettartam a nők esetében 9, a férfiak esetében 13 év különbséget mutat a tagállamok között, a csecsemőhalandósági ráta pedig hatszoros különbséget11. A Bizottság az egyenlőtlenségeket csökkentő fellépéseket javasol, mint a célzott egészségfejlesztés és a legjobb gyakorlatok cseréje. 4 a Tanács következtetései a közös értékekről és elvekről az európai uniós egészségügyi rendszerekben (C 2006. 146/01). 5 A Tanács következtetései a nők egészségéről (2006/C 146/02) 6 Az egészségügyről szóló 35. cikk (Hivatalos Lap C 364., 2000.12.18.). 7 Többek között az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, az ENSZ gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya és az emberi jogokról és a biomedicináról szóló európai egyezmény. 8 Az egészségre vonatkozó információk olvasásának, szűrésének és megértésének képessége az átgondolt döntések érdekében. http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/site/en/oj/2006/l_394/l_39420061230en00100018.pdf.

10 Az egészség területén fennálló elkerülhető és igazságtalan egyenlőtlenségek. 11 Eurostat (Ed.) (2007): Európa Számokban – Eurostat évkönyv 2006-07.

Végül az egészségügyi politikának a megbízható adatokból és információból nyert tudományos tényeken, és a kapcsolódó kutatási eredményeken kell alapulnia. A Bizottság egyedülálló helyzetben van az összehasonlítható adatok tagállamoktól és régióktól való begyűjtése szempontjából, és eleget kell tennie a jobb információáramlásra és átláthatóbb politikaalkotásra irányuló felhívásoknak, például minden (nemzeti és az alatti) szintet lefedő mutatók alkalmazása által.

Intézkedések

Nyilatkozat elfogadása az egészséggel kapcsolatos alapvető értékekről (Bizottság, tagállamok) Közösségi egészségügyi mutatók rendszere összehasonlítható adatok közös gyűjtési mechanizmusaival minden szinten, ideértve egy az egészségügyi információ cseréjéről szóló közleményt (Bizottság) A munka folytatása az egészség területén fennálló egyenlőtlenségek csökkentésének érdekében (Bizottság) A különböző korosztályokat célzó egészségismereti programok ösztönzése (Bizottság)

2. ALAPELV: „AZ EGÉSZSÉG A LEGNAGYOBB KINCS”

Az egészség nemcsak az egyének és a társadalom jóléte szempontjából fontos: az egészséges népesség a gazdasági jólét és termelékenység előfeltétele is. 2005-től az egészségben eltöltött életéveket a lisszaboni strukturális mutatószámok közé sorolják, hangsúlyozva, hogy a gazdasági növekedés kulcstényezője a népesség várható jó egészségben eltöltött élettartama –és nem csupán az élet hossza. Az Európai Tanács (2006) tavaszi üléséhez intézett bizottsági jelentés sürgette a tagállamokat, hogy csökkentsék a rossz egészségi állapot következtében inaktív emberek magas számát13 A jelentés hangsúlyozta, hogy a szakpolitikák több ágazatban is szerepet játszanak az egészség javításában, ami előnyökkel jár a szélesebb értelemben vett gazdaság számára. 12 Vergilius (i.e. 70-19). 13 COM(2006) 30, 2006.1.25. melléklete.

Az egészségre fordított kiadások egyben befektetést is jelentenek. Az egészségügyi kiadásokat tekinthetik gazdasági tehernek14, azonban a társadalmat igazán a rossz egészségi állapothoz kapcsolódó közvetlen és közvetett költségek terhelik meg, illetve az elégséges beruházások hiánya az egészségügy megfelelő területein. Becslések szerint a szívkoszorúérmegbetegedés okozta gazdasági terhek éves szinten a GDP 1%-át teszik ki15, a mentális rendellenességek költségei pedig a GDP 3-4%-át16. Az egészségügyi kiadásokat a népesség fizikai és mentális egészségét védő és fejlesztő megelőző intézkedésekbe való befektetésnek kellene kísérnie, amelyek az OECD17 adatai szerint jelenleg 3%-ot tesznek ki a tagállamok teljes éves egészségügyi költségvetéséből, az egészségügyi ellátásra és kezelésre fordított 97% mellett18. Az EU egészségügyi szektora fontos szerepet tölt be az oktatásban és képzésben: az egészségügyi és szociális ellátási ágazat 2000 óta a szolgáltatói szektor bővülésének fő
motorja volt (mintegy 2,3 millió állással)19. A növekvő egészségügyi szektor az innovatív technológiáknak szintén fontos forrása és felhasználója, és a regionális politika valamint a szociális és gazdasági kohézió támogatója. Javítani kell az egészséghez és betegséghez kapcsolódó gazdasági tényezők és az egészségfejlesztés gazdasági hatásának mind EU, mind globális szinten történő megértését,többek között a Bizottságon belül az információ és elemzés fejlesztése, és a partnerekkel, például az USA-val és Japánnal, illetve nemzetközi szervekkel, mint az OECD-vel és az Egészségügyi Rendszerek és Politikák Európai Megfigyelőközpontjával való szoros együttműködés révén.

Intézkedések

Az egészségi állapot, az egészségügybe történő befektetés valamint a gazdasági növekedés és fejlődés összefüggéseit elemző tanulmányok programjának kifejlesztése (Bizottság, tagállamok) 14 Snapshots: Health Care Spending in the United States and OECD Countries Jan 2007 (Pillanatképek: az Egyesült Államok és az OECD-országok egészségügyi kiadásai, 2007. január) .http://www.kff.org/insurance/snapshot/chcm010307oth.cfm 15 M. Suhrcke, M. McKee, R. Sauto Arce, S. Tsolova, J. Mortensen The contribution of health to the economy in the EU, (Az egészség szerepe az EU gazdaságában) Brüsszel 2005. 16 Gabriel, P. & Liimatainen, M.-R. (2000). Mental Health in the Workplace (Mentális egészség a munkahelyen) Nemzetközi Munkaügyi Szervezet: Genf. 17 Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet. 18 OECD Health Data 2006, Statistics and Indicators for 30 Countries (OECD egészségügyi adatok 2006, statisztikák és mérőszámok 30 országban). CDROM, Párizs, 2006. 19 Az Európai Bizottság foglalkoztatásról szóló 2006-os jelentése.

3. ALAPELV: EGÉSZSÉG MINDEN POLITIKÁBAN


A lakosság egészségének kérdése nemcsak az egészségügyi politika területére tartozik. Más közösségi szakpolitikák is fontos szerepet játszanak, például a regionális és környezetvédelmi politika, a dohánytermékek adóztatása, a gyógyszeripari termékekkel és élelmiszerekkel kapcsolatos szabályozás, az állategészségügy, az egészségügyi kutatás és innováció, a társadalombiztosítási rendszerek koordinációja, az egészség a fejlesztési politikában, egészség és biztonság a munkahelyen, az információs és kommunikációs technológiák, a sugárzásvédelem, illetve az importot szabályozó ügynökségek és szolgálatok összehangolása. Egy erős közösségi egészségügyi politika kialakítása érdekében alapvető fontosságú, hogy szinergiák alakuljanak ki ezekkel és más ágazatokkal, és több ágazatnak kell együttműködnie a stratégia célkitűzéseinek és intézkedéseinek megvalósítása érdekében. Az egészségügyi szempontok szakpolitikákban való érvényesülése új partnerek bevonását is jelenti az egészségügyi politikába. A Bizottság partnerkapcsolatokat épít ki a stratégia célkitűzéseinek megvalósítása érdekében többek között a civil szervezetekkel, az iparral, a tudományos körökkel és a médiával. Az egészségügyi szempontokat a külső politikákban is érvényesíteni kell, például a fejlesztési politikában, a külkapcsolatokban és a kereskedelemben. A globalizáció következtében mind az egészségügyi problémák, mint azok megoldásai határon átnyúló jellegűekké válnak, és gyakran több ágazatot egyszerre érintő okaik és következményeik vannak. Erre példa az Európai Unióban és a szomszédos országokban a HIV/AIDS ellen folytatott küzdelem20, és a fejlődő országokban az egészség terén mutatkozó emberi erőforrás-hiányra vonatkozó európai uniós cselekvési stratégia21.

Intézkedések

Az egészségügyi kérdések összes politikába történő integrációjának erősítése a Közösség, a tagállamok és a régiók szintjén, ideértve a hatásvizsgálati és értékelési eszközök alkalmazását (Bizottság, tagállamok) 20 COM(2005) 654. 21 COM(2005) 642.

4. ALAPELV: AZ EU SZERPÉNEK ERŐSÍTÉSE A GLOBÁLIS EGÉSZSÉGÜGYBEN

Az Európai Közösség és tagállamai a globális egészségügyben folyamatos kollektív vezetéssel jobb eredményeket érhetnek el az egészség területén az EU polgárok és mások számára22. Globalizált világunkban nehéz különválasztani a nemzeti vagy EU-szintű intézkedéseket a globális politikáktól, mivel a globális horderejű egészségügyi kérdések hatással vannak a közösségi belső politikára, és viszont. Az Európai Közösség a globális egészséghez értékei, tapasztalatai és szakértelme terjesztésével, valamint konkrét egészségfejlesztési lépésekkel járulhat hozzá. Ilyen munka a külső és belső egészségügyi politikák összehangolása a globális egészségügyi célkitűzések elérésének érdekében23, az egészség figyelembevétele a szegénység elleni küzdelem fontos elemeként a külső fejlesztési támogatási együttműködésben az alacsony jövedelmű országokkal, a harmadik országok egészséget érintő fenyegetéseire történő válaszadás, és a nemzetközi egészségügyi megállapodások, mint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) dohányzás-ellenőrzési keretegyezménye (FCTC) és a Nemzetközi Egészségügyi Szabályzat (IHR) végrehajtásának ösztönzése.
Az EU hozzájárulása a globális egészséghez megkívánja a szakpolitikai területek – például az egészségügy, fejlesztési együttműködés, külső fellépések, kutatás és kereskedelem – közötti kölcsönhatást. Az egészségügyi kérdésekben a nemzetközi szervezetekkel, mint a WHO-val és más, a témával foglalkozó ENSZ-ügynökséggel, a Világbankkal, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel, az OECD-vel, az Európa Tanáccsal, valamint más stratégiai partnerekkel és országokkal való megerősített koordináció szintén erősíti az EU hangját a globális egészségügyben, valamint növeli a befolyását és láthatóságát, gazdasági és politikai súlyának megfelelően.

Intézkedések

A Közösség pozíciójának erősítése a nemzetközi szervezetekben, és az egészségügyi együttműködés fejlesztése a stratégiai partnerekkel és országokkal (Bizottság) A harmadik országokkal egyeztetett prioritások és a külső segítségnyújtáshoz kidolgozott politikai párbeszéd és ágazati megközelítések szerint az egészség megfelelő bevonása az EU külső segítségnyújtási programjaiba, valamint a nemzetközi egészségügyi megállapodások, különösen a dohányzás-ellenőrzési keretegyezmény és a Nemzetközi Egészségügyi Szabályzat végrehajtásának ösztönzése (Bizottság) 22 Ez a harmadik országokkal és a közegészségügyi nemzetközi szervezetekkel, valamint a Bizottság „Európa mint globális partner” stratégiai célkitűzése érdekében történő összefogásra felhívó 152. cikkből következik (Éves politikai stratégia 2008-ra, COM(2007) 65. A tervek szerint az új reformszerződés is tartalmazni fog egy új EU-célkitűzést, amely szerint a világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban az Unió védelmezi és érvényre juttatja értékeit és érdekeit, és hozzájárul polgárainak védelméhez. 23 Pl. a millenniumi fejlesztési célok, az európai fejlesztési együttműködési konszenzus és a 2005-ös párizsi nyilatkozat.

3. STRATÉGIAI CÉLKITŰZÉSEK

A közösségi szintű egészségügyi politikának ösztönöznie kell az egészséget, védenie kell a polgárokat a veszélyektől és támogatnia kell a fenntarthatóságot. Az EU-ban az egészséget érintő legnagyobb problémák kezelése érdekében ez a stratégia három fő célkitűzést fogalmaz meg a következő évekre. A Bizottság együttműködik a tagállamokkal a stratégiai célokon belüli pontosabb operatív célkitűzések kidolgozásában.

1. CÉLKITŰZÉS: AZ EGÉSZSÉG VÉDELME AZ ÖREGEDŐ EURÓPÁBAN

A népesség alacsonyabb születési ráta és növekvő élettartam következtében való öregedése mára bizonyított tény. 2050-re az EU lakosságán belül a 65 évnél idősebbek száma 70%-kal fog nőni. A 80 évnél idősebbek száma pedig 170%-kal24. Ezek a változások valószínűleg megnövelik az egészségügyi ellátás terheit, miközben a népességben a dolgozók aránya csökken. Ez a tagállamok egészségügyi kiadásait 2050-re a GDP 1-2%-ával megemelheti. Ez átlagosan az egészségügyi kiadások 25%-os GDP-arányos növekedésnek felel meg. A Bizottság előrejelzései azonban azt mutatják, hogy ha az emberek megőrzik egészségüket a hosszabb élet során, az öregedő népesség okozta egészségügyi kiadások feleződhetnek25. Az öregedés folyamán az egészség megőrzését olyan fellépésekkel kell támogatni, amelyek a teljes élet során történő betegségmegelőzést és a fő problémák megoldását célozzák, például az elégtelen táplálkozás, fizikai aktivitás, dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás, környezeti veszélyek és közlekedési és háztartási balesetek tekintetében. A gyermekek, dolgozó korú felnőttek és idősek egészségének javítása hozzájárul az egészséges, termelékeny népesség létrejöttéhez, és elősegíti az egészséges öregedést a jelenben és a jövőben. Az egészséges öregedést támogatják az egészséges életmódot ösztönző és a káros szokásokat csökkentő, valamint a specifikus betegségek, például a genetikai rendellenességek megelőzésére és kezelésére irányuló fellépések is. Aktívan támogatni kell az idősek gyógykezelésének (geriátria) fejlesztését, az individualizált ellátásra koncentrálva. Fontos az idegrendszeri betegségek, mint az Alzheimer-kór tüneti kezelése és jobb megértése is. Sok további megoldandó feladat van a vérrel, szövetekkel, sejtekkel és szervekkel illetve szervátültetéssel kapcsolatos munka területén is. A fenti intézkedések támogatása érdekében több kutatásra, például longitudinális vizsgálatokra van szükség; valamint nagyobb kapacitásra a közegészségügyben például az oktatás és a közegészségügyi struktúrák megerősítése által. Az államháztartásokra nehezedő demográfiai változások és egyéb problémák okozta egyre növekvő nyomás miatt a megtett intézkedések hatékonyságának és eredményességének biztosítása alapvető fontosságú. 24 Az Idősek nemzetközi napján, 2006. szeptember 29-én közzétett Eurostat népesedési előrejelzések. 25 The impact of ageing on public expenditure:projections for the EU25 Member States on pensions, health care, long term care, education and unemployment transfers (2004-2050) (Az öregedés hatása a közkiadásokra: előrejelzések az EU25 tagállamokra nézve, a nyugdíjak, az egészségügyi ellátás, a tartós ápolás, az oktatás és a munkanélküliség-transzfer területén (2004-2050) a Gazdaságpolitikai Bizottság és a Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság 1/2006.sz. Különjelentése.

Intézkedések

Az idősek és a dolgozók egészségét javító intézkedések illetve a gyermekek és fiatalok
egészségét javító fellépések (Bizottság) A dohánytermékekkel, táplálkozással, alkohollal, mentális egészséggel és az egészséget érintő tágabban értelmezett környezeti és társadalmi-gazdasági tényezőkkel foglalkozó intézkedések kidolgozása és megvalósítása (Bizottság, tagállamok) A rákszűréssel kapcsolatos új iránymutatások és a ritka betegségekre vonatkozó európai cselekvési tervről szóló közlemény (Bizottság) A szervadományozásról és szervátültetésről szóló közlemény26 intézkedéseinek nyomonkövetése (Bizottság)

2. CÉLKITŰZÉS: A POLGÁROK VÉDELME AZ EGÉSZSÉGET FENYEGETŐ VESZÉLYEKTŐL

Az emberi egészség védelme kötelesség a Szerződés 152. cikke értelmében. A biztonság fokozása és a polgárok védelme az egészséget fenyegető veszélyektől ezért mindig a központi helyet foglalt el a Közösség egészségpolitikájában, ugyanakkor az EU bizonyos mértékig felelős a harmadik országok polgárainak egészségéért is. A közösségi szintű munka tudományos kockázatértékelést, a járványokra és bioterrorizmusra való felkészülést és válaszadást, specifikus betegségek és állapotok kockázatainak kezelési stratégiáit, balesetek és sérülések esetén történő fellépéseket, a dolgozók védelmének fokozását, és az élelmiszerbiztonság és fogyasztóvédelem területén végzett tevékenységet foglalja magában. A Bizottság tovább folyatatja ezt a munkát, különösen azokra a területekre koncentrálva, ahol a problémák kezelése még hiányosságokat mutat. A megnövekedett volumenű kereskedelem és utazás globális szinten új veszélyeket jelent a fertőző betegségek terjedése révén. A járványok vagy biológiai balesetek elleni küzdelem és a bioterrorizmus veszélyének kezelése közösségi szintű együttműködést és koordinációt igényel a tagállamoktól és a nemzetközi szereplőktől. Az újonnan megjelenő, például a klímaváltozáshoz kapcsolódó egészségügyi veszélyekkel kapcsolatban is fellépések szükségesek, a közegészségre és az egészségügyi rendszerekre gyakorolt potenciális hatásuk miatt. A betegek biztonsága is további kulcsfontosságú terület. Az Egyesült Királyságban a kórházi betegek 10%-ának vannak negatív tapasztalatai az egészségügyi ellátással kapcsoltban27, és ez a probléma valószínűleg hasonló mértékű más EU-országokban is. Az egészséget fenyegető veszélyek kezelésében új hangsúlyok szükségesek az EU-n belül és kívül egyaránt. 26 COM(2007) 275. 27 Ez évi 850 000 ilyen esetet jelent. Forrás: UK Department of Health Expert Group (Egyesült Királyság, Egészségügyi Szakértői Csoport) An organisation with a memory: (Egy szervezet emlékezettel:) report of an expert group on learning from adverse events in NHS. (egy szakértői csoport tanulmánya az NHS - nemzeti egészségbiztosítási rendszer problémáiról és a tanulságokról) Elnök: Chief Medical Officer London: (Tisztifőorvos, London) The Stationery Office, 2000.

Intézkedések

Az egészséget fenyegető veszélyek felügyeleti és kezelési mechanizmusainak megerősítése, ideértve az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ tevékenységének felülvizsgálatát (Bizottság) A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás egészségügyi aspektusai (Bizottság)

3. CÉLKITŰZÉS: A DINAMIKUS EGÉSZSÉGÜGYI RENDSZEREK ÉS AZ ÚJ TECHNOLÓGIÁK TÁMOGATÁSA

Az EU egészségügyi rendszereire egyre nagyobb nyomás nehezedik az öregedő népesség, a polgárok növekvő elvárásai, a migráció, illetve a betegek és egészségügyi szakemberek mobilitása következtében. Az új technológiák képesek az egészségügyi ellátást és egészségügyi rendszereket forradalmasítani és a jövőbeli fenntarthatóságukhoz hozzájárulni. Az e-egészség, a genomika és a biotechnológia28 hatékonyabbá tehetik a betegségek megelőzését, javíthatják az egészségügyi ellátás és kezelések színvonalát, és segíthetik az eltolódást a kórházi ellátás felől a megelőzés és az alapellátás felé. Az e-egészség elősegítheti a polgárközpontúbb ellátás nyújtását, a költségek csökkentését és a nemzeti határokon átnyúló együttműködést, amely javítja a betegek mobilitását és biztonságát29. Az új technológiákat azonban megfelelően fel kell mérni, vizsgálva a költséghatékonyságot és értéket, és figyelembe kell venni az egészségügyi szakemberek képzését és kapacitását. Az új és ismeretlen technológiák etikai kérdéseket vethetnek fel, valamint meg kell nyerniük a polgárok bizalmát is. Az egészségügyi rendszerekbe történő befektetések növelése érdekében az egészség bekerült az EU növekedést, munkahelyteremtést és innovációt célzó programjaiba, így a lisszaboni stratégiába, az innovatív gyógyszerekkel foglalkozó közös technológiai kezdeményezéseket tartalmazó 7. kutatási keretprogramba, a versenyképességi és innovációs programba és a regionális politikába. További intézkedésekre van azonban szükség például a régiók kapacitását illetően, mivel ezek az egészségügyi ellátás nyújtásának fő szereplői. Egy világos közösségi keret támogatja a dinamikus és fenntartható egészségügyi rendszereket, a közösségi jog egészségügyi szolgáltatások területén való alkalmazásának egyértelművé tétele és az olyan területek támogatása által, ahol az összehangolt cselekvések méretgazdaságossága hozzáadott értéket jelent a nemzeti egészségügyi rendszerek számára. 28 Lásd az élettudományokra és a biotechnológiára vonatkozó stratégia félidős értékeléséről szóló bizottsági közleményt, COM(2007) 175. 29 Lásd a COM(2004) 356 közleményt az európai e-egészségügyi térségre irányuló cselekvési tervről.

Intézkedések

Közösségi keret a biztonságos, jó minőségű és hatékony egészségügyi szolgáltatások érdekében (Bizottság) A tagállamok és a régiók támogatása az egészségügyi rendszerek innovációja érdekében (Bizottság) Az e-egészségügyi megoldások bevezetésének és működtetésének támogatása az egészségügyi rendszerekben (Bizottság)

4. EGYÜTT AZ EGÉSZSÉGÉRT: A STRATÉGIA VÉGREHAJTÁSA

4.1. Végrehajtási mechanizmusok

Ez a stratégia konkrét eredmények elérését célozza meg az egészségfejlesztés területén. Amint a Szerződés kimondja, az Európai Közösségnek egyedülálló szerepe van az egészség védelmében és javításában, illetve az egészségügyi együttműködés elősegítésében. Tekintve a tagállamok egészségügyben vállalt felelősségét nemzeti, regionális és helyi szinten és a szubszidiaritás tiszteletben tartásának szükségességét, a stratégia végrehajtásában fontos szerep hárul rájuk. Ezért a Bizottság egy új, EK-szintű strukturált együttműködési mechanizmust javasol a Bizottság számára történő tanácsadás és a tagállamok együttműködésének támogatása érdekében. Ez egy új struktúrát jelent a tagállamok részvételével, amely felváltja meglévő bizottságok némelyikét. Ez az együttműködés segíti a Bizottságot prioritások felállításában, mutatók meghatározásában, iránymutatások és ajánlások megfogalmazásában, a helyes gyakorlatok cseréjének ösztönzésében és a fejlődés mérésében. Lehetőséget biztosít továbbá a helyi és regionális bekapcsolódásra. A Bizottság ágazatokat átfogó munkát végez, igyekezve az egészségügyben érintett más szervekkel, például az igazgatási bizottsággal és a szociális védelemmel foglalkozó bizottsággal fenntartani az összhangot. Hozzáadott értéket jelenthet a tagállami intézkedésekhez az érintett szereplők közösségi szintű együttműködésének ösztönzése. A Bizottság folytatja a partnerségek kiépítését ezekkel, olyan szervek tapasztalataira támaszkodva, mint az Egészségügyi Fórum, az Alkohol és Egészség Fórum, és az étrenddel, testmozgással és egészséggel kapcsolatos cselekvési platform.

Intézkedés

A Bizottság előterjeszti a strukturált együttműködés végrehajtási mechanizmusát

1.2. Pénzügyi eszközök

E stratégia intézkedéseit a meglévő pénzügyi eszközökkel támogatják a jelenlegi pénzügyi keret végéig (2013), további költségvetési következmények nélkül. A nemrég elfogadott, az egészségügy területére irányuló második közösségi cselekvési program30 éves munkaterve stratégia célkitűzéseinek fő támogató eszköze lesz. Más közösségi programok és stratégiák, például a munkahelyi egészség és biztonság 2007-2012-es közösségi stratégiájának intézkedései szintén fontos szerepet játszanak. Számos egyéb közösségi program is nyújt finanszírozást az egészségügynek, például a 7. kutatási keretprogram és a regionális politika programjai31. 30 Ez a program felváltja a jelenlegi közegészségügyi programot (2003–2008) és három fő célt fogalmaz meg: a polgárok egészségbiztonságának javítását, az egészségfejlesztést a jólét és szolidaritás érdekében, és az egészséggel kapcsolatos ismeretek terjesztését. 31 Részletesebb jegyzéket a munkadokumentum 3. melléklete tartalmaz.

2008. október 30., csütörtök

Feltárták a vörösbor jótékony titkát


Írta: Dr. Brasnyó Pál
2008. január 14.
Feltárták a vörösbor jótékony titkátA XX. század közepéig a bort, mint alkohol tartalmú italt általában elítélte a modern tudomány („az alkohol öl, butít, nyomorba dönt”). Az 1970-es években jelentek meg először tanulmányok, amelyek szerint az alkoholtartalmú italok mérsékelt fogyasztása emeli a HDL („jó”) koleszterin szintjét, csökkenti az LDL („rossz”) koleszterin szintet, bár az érelmeszesedést fokozó trigliceridszintet is emeli kissé.

További elemzések igazolták, hogy az alkoholtartalmú italok mérsékelt fogyasztása csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek miatti halálozást az alkoholt egyáltalán nem ivókkal és persze a jelentős alkoholfogyasztókkal szemben.

Az 1980-as évek végén francia kutatók megfigyelték, hogy Franciaország déli területein a szív- és érrendszeri megbetegedések – amelyek a cukorbetegség szövődményei is – és a halálozások aránya alacsonyabb, mint Európa hasonlóan fejlett országaiban, bár az egyéb kockázati tényezők – dohányzás, telített zsírsavak fogyasztása, magas koleszterinszint – úgyszólván azonosak. Az azóta „francia paradoxon” elnevezésű jelenség vélhető oka, hogy a franciák rendszeresen, napi másfél–három deci vörösbort isznak. Intenzív kutatás következett, hogy feltárják a vörösbor titkát. A kutatók alkoholmentes vörösborkivonatokat készítettek, és ennek hatásait vizsgálták.

Az állatkísérletek során a kivonat csökkentette a szív koszorús ereinek mesterséges elzárását követően kialakult szívinfarktus nagyságát, emelkedett a HDL koleszterin szintje, csökkent az érelmeszesedési hajlam.

Felmerült a kérdés, vajon melyik komponensnek tulajdoníthatók a kedvező hatások. Kiderült, hogy a polifenoloknak: ezek a molekulák számos növényben megtalálható antioxidáns vegyületek, feladatuk a károsító hatások (UV-sugárzás, gombák, vírusok) elleni védelem. A borban található polifenolok hatóanyagtartalmát több tényező befolyásolja: a szőlő fajtája, az évjárat, az időjárási viszonyok, a gyártástechnológia. A szőlő polifenoltartalma a lé, héj, kocsány, mag irányában nő, ezért is magasabb e vegyületek szintje a magon, kocsányon, héjon érlelt vörösborban, mint a fehérben. A polifenolok kioldódását fokozza, hogy a vörösbor fermentációja magasabb hőmérsékleten történik, mint a fehérboré. A polifenolszint további növekedését okozzák a borba kevert fűszerek is (lásd.: ürmosbor). A fehérborok átlagos polifenoltartalma 170–300 mg, míg vörösborban 1800-2000 mg található literenként. Magyar kutatók hasonló polifenoltartalmakat mértek hazai borainkban. A magas polifenolszint összefüggött a fokozott antioxidáns hatással. Egy másik vizsgálat igazolta, hogy a fehérborból készült magyar ürmösbor polifenoltartalma hasonló, minta vörösboroké.

A kört tovább szűkítve, azt kutatták, melyik polifenolvegyületnek köszönhető a védőhatás. Számos polifenol közül az egyik legtöbbet vizsgált molekula a rezveratrol volt, amely az állatkísérletek alkalmával a vörösborkivonathoz hasonlóan csökkentette a szívinfarktus okozta károsodást. Kiderült, hogy a vesében és az agyban is kivédte az esetleges oxigénhiányt követő károsodásokat. Az infarktusos terület kisebb volt a kontrollállatokéhoz képest, az agy antioxidáns-szintje pedig emelkedett. A megfigyelések a rezveratrol hatásmechanizmusára irányították a figyelmet. Ez a molekula a szervezet antioxidáns rendszereit mozgósítja, ezzel késztetve a károsodások kivédésére. További hatása, hogy csökkenti az érelmeszesedés folyamatát a kedvező vérzsírösszetétellel és az érelmeszesedésben szerepet játszó vérlemezkék funkciójának mérséklésével. A rezveratrol tehát jó hatású lehet a cukorbetegségek szövődményeként fellépő agy-, szív- és veseerek meszesedésének kivédésében. Cukorbetegek gyógyszerei mellé adva, rövid távú hatásként csökkentette a vércukorszintet.

Elmondhatjuk tehát, hogy ha nem ellenjavallt (például májbetegség miatt), kis mennyiségű (napi 2–3 deci, nőknél kevesebb) vörösbor fogyasztása csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát, kiegészíti – és nem helyettesíti – a diétát, a megfelelő gyógyszeres terápiát, valamint a rendszeres testmozgást.

Tudta?
A bor gyógyító hatásáról legrégebbi emlék a 4000 éves babiloni Nippur tábla. Az ókori egyiptomiak borral kevert készítményeket használtak emésztési zavarok, asztma kezelésére.
A Talmudban egyenesen a gyógyszerek legjobbikaként emlegették. Hippokratész bort ajánlott sebkezelésre, hashajtónak, az erőnlét javítására. Pál apostol gyomorpanaszok enyhítésére javasolt bort a timoteusokhoz írt levelében, Szent Lukács faolaj és bor keverékével kezelte a sebeket.

Kapcsolódó cikkek:

  1. A csokoládé mértékkel egészséges
  2. Hogyan védik a flavonoidok a szívet?
  3. koleszterin
  4. Így válik egészségükre...
  5. Melyek a Diabion előnyös hatásai cukorbetegek számára?



A vörösbor sejtvédő hatása rögtön a gyomorban érvényesül

Mi történik, ha a vörösbort vöröshússal együtt fogyasztjuk? Egy izraeli kutatócsoport felfedezte, hogy a vörösborban található antioxidáns hatású vegyületek - amelyeknek többek között szívvédő hatást tulajdonítanak - már a gyomorba kerülve gátolják a vöröshúsok zsírjából felszabaduló, káros hatású vegyületek kialakulását. A kutatás újabb érvet szolgáltat a polifenolokban gazdag vörösborok étkezések közbeni, mértékkel történő fogyasztása mellett.

A Journal of Agricultural and Food Chemistry online kiadásában olvasható tanulmány szerzői arra voltak kíváncsiak, hogy mi történik szervezetünkben, ha a vöröshúsokat vörösborral együtt fogyasztjuk: több korábbi kutatás is alátámasztja, hogy a vörösborban található, antioxidáns tulajdonsággal rendelkező polifenolok védő hatást nyújthatnak a rák és a szívbetegségek kialakulásával szemben, azt azonban eddig nem tudták a kutatók, hogy mindez milyen élettani folyamatokon keresztül megy végbe. A vörösborral ellentétben a magas zsírtartalmú vöröshúsokból az emésztés során ártalmas szabadgyökök szabadulnak fel, amelyek károsíthatják a sejteket; ezzel szintén tisztában voltak már a táplálkozással foglalkozó szakemberek, a két élelmiszer együttes fogyasztásának hatásait azonban eddig még senki sem vizsgálta.

Joseph Kanner és munkatársai a vöröshúsból felszabaduló malondialdehid nevű vegyületet választották kutatásuk tárgyául, amely egyaránt növelheti az érelmeszesedés, a daganatos betegségek vagy a cukorbetegség kialakulásának kockázatát: a kutatócsoport feltételezte, hogy a borban található polifenolok már a gyomorban, az emésztés kezdetekor képesek meggátolni a malondialdehid szervezetbe történő felszívódását. Az elképzelés igazolásához a kutatók patkányok két csoportját etették pulykából származó vöröshússal, illetve vörösborral is dúsított húsokkal, majd az étkezést követően másfél órával elaltatták az állatokat (a pulykáról korábbi kutatási eredmények alapján ismert, hogy fogyasztása emberekben megemeli a malondialdehid-szintet). Miután eltávolították az állatok gyomrát és kielemezték azok tartalmát, azt találták, hogy a vöröshússal együtt bejutó borkoncentrátum csökkentette a húsból képződő malondialdehid molekulák mennyiségét, sőt a zsírok lebomlásakor keletkező hidroperoxidokét is, amelyek szintén a sejteket károsító szabadgyökökként viselkednek - olvasható az Economist beszámolójában.

Az eredmények alapján Kanner és kollégái azt a következtetést vonták le, hogy hiba volt a borban található antioxidáns vegyületeket a véráramban keresni, mivel már korábban, a gyomorba kerülve is kifejthetik védő hatásukat. A kutatás alapján az is valószínűsíthető, hogy az étkezések utáni gyümölcsfogyasztás szintén így fejti ki kedvező hatását, hiszen sok gyümölcs köztudottan gazdag polifenolokban.

Mennyi a napi megengedhető alkoholfogyasztás?

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint (a huszadik életévüket betöltött felnőttek részére) az elfogadható alkoholfogyasztás napi mennyiségének felső határa maximum negyven gramm tiszta szesz: a statisztikák szerint az említett mennyiség rendszeres napi fogyasztása 25 év múltán sem okoz alkoholos májkárosodást (40 gramm alkoholt tartalmaz 1 dl whisky, 4 dl bor, kb. 1,5 üveg sör). Ez az érték a felső határ, vagyis nem arról van szó, hogy ennyi lenne a feltétlenül ajánlott, hanem arról, hogy ez még nem hat károsan. Ugyanennyi ideig naponta 40-80 gramm alkohol elfogyasztása már nagy valószínűséggel a máj zsíros elfajulását okozza, illetve alkoholos májgyulladást vált ki. Naponta 80 grammot meghaladó alkoholfogyasztás esetén májzsugor alakulhat ki az esetek 20-30 %-ában (ez naponta 2 dl-nél több whisky, vagy 8 dl bor, vagy 3 üveg sör, illetve az ezt meghaladó mennyiség). Ezt az alkoholmennyiséget igen sokan elérik, és túl is lépik.

Egészséges, megfelelően táplálkozó férfiaknál a mérsékelt ivás mennyisége napi 30 gramm, nőknél pedig napi 20 gramm fogyasztást jelent: ez kifejezhető úgy is, hogy férfiaknak heti 21 "italegység" (kb. 210 g alkohol), nőknek heti 14 "italegység" (kb. 140 g alkohol) a megengedhető fogyasztás. Célszerű hetente két teljesen alkoholmentes napot tartani, ebben az esetben az előbb említett értékek férfiaknál 150, nőknél pedig 80 grammra csökkennek. Különböző vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy az egészséges, 40 év feletti férfiaknál és a változó korban lévő nőknél napi kb. 10-20 gramm alkohol csökkentheti a szívkoszorúér-betegségek kockázatát: a kutatók ezekben a vizsgálatokban napi 1 dl vörösbor ivására utalnak. Ismert, hogy a vörösborban található, antioxidáns hatású polifenolok és flavonoidok megakadályozhatják a koleszterin lerakódását az erek falán.

Korábban:

Részeletes összefoglaló az antioxidánsokról és szabadgyökökről

A vörös hús fogyasztása növelheti az emlőrák kockázatát: A vörös vagy feldolgozott húst nagyobb mennyiségben fogyasztó nők valóban hajlamosabbak lehetnek az emlőrákra - derült ki egy 2007-es, nagyszabású brit felmérésből.

Az alkohol csak kis mennyiségben javítja a szívműködést: A torontói központi kórházhoz tartozó Peter Munk Szívcentrum munkatársai szerint a vörösbor, illetve az etanolt tartalmazó szeszes italok kis mennyiségben jó hatással vannak a keringési rendszerre, nagyobb mennyiségben azonban már éppen ellenkező hatást fejtenek ki. A tanulmány szerint a polifenoltartalma miatt egészségesnek tartott vörösbor és a sima alkohol keringésjavító hatásai között nem lehetett semmilyen lényeges különbséget felfedezni.

Szívvédő ételeink: csokoládé, szója, zöld tea: A csokoládé, a szójafehérje valamint a zöld tea jó hatással vannak a szív- és érrendszerre, erősítette meg a már eddig is ismert összefüggést egy angol kutatócsoport széleskörű elemzésének eredménye. A kutatás újdonsága, hogy nem csak általánosságban mutatta ki a flavonoidokban gazdag élelmiszerek szívvédő hatását, hanem az említett ételekhez külön-külön is hozzárendelte azt a mechanizmust, amely jótékony hatásukért felelős.


Daniel Quinn: Izmael

A könyvről
Az íróról




-Ishmael Community-
-Ecological Footprint quiz-
-Greenpeace-
-Védegylet-
-FÖK-
-Ökotárs-
-Levegő-
-MKNE-
-Cédrus-
-KÖVET-

Archívum





2008. október 29., szerda




Dr. Lenkei és a vitaminok felső beviteli szintje

Az MTV Az Este c. műsorának július 10-i adásában sajátos párbeszédet láthattunk a betiltott étrend-kiegészítőket forgalmazó orvos, Lenkei Gábor, valamint Falus Ferenc országos tisztifőorvos között. Ebben Lenkei Gábor tett néhány olyan állítást, amelynek valóságtartalmát könnyen ellenőrizhetjük. De először is érdemes megnézni a beszélgetést:


A videó az MTV weboldalán is megtekinthető és a beszélgetés szövege is elolvasható. A beszélgetés apropója az volt, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítéletével nemrégiben jóváhagyta az ÁNTSZ 2005-ben hozott határozatát, melyben megtiltotta 22 étrend-kiegészítő – Lenkei Gábor cégének termékei – forgalmazását. Lenkei a tiltó határozatot nem hajtotta végre, és azóta is forgalmazza – más néven, de változatlan összetétellel – ugyanazokat a készítményeket.


Az OÉTI szakvéleménye szerint ezek a termékek veszélyeztetik a fogyasztók egészségét; ezt a Fővárosi Bíróság most helybenhagyott ítélete is megemlíti:

„...az OÉTI a felperesi termékek fogyasztók egészségét veszélyeztető hatását a szakértői csoportok által kialakított legfelső tolerálható biztonsági szintre (UL = Upper Level) alapozta. Eszerint meghatározható az a maximális vitamin-, illetve ásványanyag-mennyiség, amely hosszú távon, rendszeres fogyasztás mellett sem okoz egészségkárosodást. Az étrend-kiegészítők napi adagjában ezt a biztonságos legfelső szintet kell figyelembe venni...”

A bíróság azt is megindokolta, miért nem forgalmazhatóak ezek a termékek étrend-kiegészítőként:

„A Fővárosi Bíróság álláspontja szerint a felperesi készítmények magas hatóanyag-tartalma már betegségek megelőzését célozza, az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló 1998. évi XXV. törvény szerint azonban az ilyen készítmények már gyógyszernek minősülnek, így forgalomba hozatalukat is gyógyszerként kell engedélyeztetni. A Fővárosi Bíróság utalt arra, hogy a felperesi termékek az egyes fogyasztókra eltérően hatnak, és miután bizonyos nyomelemek, ásványi sók és vitaminok nem ürülnek ki a szervezetből, azt károsítják, amelyről a vásárlók nem feltétlenül szereznek tudomást, ha a termékek orvosi ellenőrzés nélkül mindenki számára hozzáférhetők.”

A tévés beszélgetés két résztvevője sajátos módon elbeszélt egymás mellett: míg Lenkei Gábor azt ismételgette, hogy a bírósági ítélet alaptalan, mert a vitaminokra nincs meghatározva legfelső biztonságos szint, ezzel szemben Falus Ferenc csaknem végig azt hangoztatta: jogerős bírósági ítélet van, amit végre kell hajtani. Csak a beszélgetés vége felé idézett egy 2007-ben, a JAMA folyóiratban megjelent (sokak által vitatott) összefoglaló tanulmányt, amely több mint 200 ezer emberen végzett, 68 klinikai teszt (385 korábbi publikáció) eredményeinek összegzése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a béta-karotin, az A-vitamin, valamint az E-vitamin szedése megnövelheti a halál kockázatát, és a többi vitaminnak sincs jótékony hatása a mortalitásra.

Lenkei Gábor egy nagy paksamétát hozott magával, amely elmondása szerint az Európai Unió tudományos bizottsága által meghatározott, legfelső tolerálható biztonságos szinteket tartalmazza a vitaminokra vonatkozóan. Elmondása szerint ilyen szintek tulajdonképpen nincsenek is (a beszélgetés alatt 12-szer hangzott el szájából a „nincs korlátozás” kifejezés), illetőleg a műsor vége felé – önmagának némileg ellentmondva – azt állította, hogy az ő készítményeiben lévő vitaminok mennyisége messze alatta van ezeknek a határértékeknek.


Miről is van szó, és mi az igazság?


Tolerálható felső beviteli szint

A tolerálható felső beviteli szint (Tolerable Upper Intake Level) egy farmakológiai, ill. toxikológiai szakkifejezés, amely valamely anyagnak azt a legmagasabb napi mennyiségét jelenti, amelyet a népesség túlnyomó része még biztonságosan, hosszú távon, rendszeresen bevihet szervezetébe anélkül, hogy káros mellékhatások jelentkezésével komolyan számolnia kellene. Ez a felső beviteli szint általánosságban a népesség egészére vonatkozik, de bizonyos anyagok esetében elkülöníthetőek olyan csoportok, amelyek tagjainál valamilyen speciális ok miatt, pl. valamely betegségre való genetikai hajlam miatt fokozott a károsodás veszélye – rájuk alacsonyabb maximális beviteli szint vonatkozik.

A tolerálható felső beviteli szint, vagy röviden UL, meghatározása bonyolult feladat, és csak akkor lehetséges, ha megfelelő számú és megbízhatóságú kísérleti adat, teszteredmény áll rendelkezésre. Az UL meghatározásához a kiindulópont az a legmagasabb beviteli szint, amelynél a vizsgálatok még nem észleltek káros hatást (No Observed Adverse Effect Level, azaz NOAEL), vagy az a legalacsonyabb szint, amelynél már káros hatást észleltek (Lowest Observed Adverse Effect Level, azaz LOAEL). Természetesen ezeket a szinteket nem lehet teljes bizonyossággal meghatározni, hiszen csak véges számú vizsgálati adat áll rendelkezésre, és azok is változó megbízhatóságúak. Ezért az UL meghatározásához egy bizonytalansági faktort (Uncertainty Factor, azaz UF) is figyelembe kell venni, ami annál magasabb, minél kevesebb adat alapján határozták meg a NOAEL-t vagy a LOAEL-t, illetve minél rosszabb minőségűek a rendelkezésre álló vizsgálatok. Az UL értékét úgy kapjuk, hogy a NOAEL-t, vagy ha az nincs, akkor a LOAEL-t elosztjuk a bizonytalansági faktorral:

UL = NOAEL / UF, vagy UL = LOAEL / UF

A Lenkei Gábor által bemutatott paksaméta minden bizonnyal az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) két tudományos bizottsága által összeállított, Tolerable Upper Intake Levels for Vitamins and Minerals (Tolerálható felső beviteli szintek vitaminokra és ásványi anyagokra) című, 482 oldalas dokumentum volt. Ebben nagyon részletes és alapos leírás található arról, milyen adatok alapján és milyen módon határozták meg a különféle anyagokra (15 vitaminra és 20 ásványi anyagra) az UL értékeket. Aki beleolvas, láthatja, hogy igen alapos, körültekintő, komoly munka.

Érdemes észben tartani, hogy az UL értékek nem azonosak a sokkal ismertebb ajánlott napi mennyiségekkel (Recommended Daily Allowance, RDA). Az ajánlott napi mennyiségek jóval alacsonyabbak. Az UL értékek azokat a mennyiségeket jelölik, amelyek bevitele nem szükséges, nem is ajánlott, de valószínűleg még nem lesz baj abból, ha ennyit fogyaszt valaki.

Lenkei készítményei és a felső beviteli szintek

Lenkei Gábornak abban igaza van, hogy az említett bizottságok nem határozták meg mindegyik vitaminra, ill. ásványi anyagra a tolerálható felső beviteli szintet. De azért az említett dokumentumban szereplő 15 vitamin közül 7-re, és a 20 ásványi anyag közül 9-re mégiscsak meghatározták. Így nincs semmi akadálya annak, hogy megnézzük, megfelel-e a valóságnak Lenkei állítása, miszerint az ő készítményei jóval kevesebb vitamint tartalmaznak a tolerálható felső szintnél. Az alábbi táblázat a tiltás ellenére jelenleg forgalmazott „Dr. Lenkei ÉLETERŐ vitamincsomag” ALAP, KÖZEPES, ill. ERŐS kiszerelésének összetételét mutatja (Lenkei honlapjáról véve). A második oszlopban az EFSA tudományos bizottságai által meghatározott felső beviteli szinteket is feltüntettük (ezeket sajnos csak fáradságos munkával lehet az említett 482 oldalas dokumentumból kigyűjtögetni):

Anyag
Napi bevitel
tolerálható felső szintje
ALAP csomag KÖZEPES csomag
ERŐS csomag
A-vitamin 3000 mcg RE = 10 000 NE 10 000 NE 10 000 NE 20 000 NE
D-vitamin 50 mcg = 2000 NE 400 NE 400 NE 800 NE
E-vitamin 300 mg = 450 NE 400 NE 800 NE 1200 NE
C-vitamin nem ismert 1000 mg 1500 mg 2500 mg
B1-vitamin nem ismert 300 mg 600 mg 750 mg
B2-vitamin nem ismert 50 mg 100 mg 150 mg
Niacinamid 900 mg 50 mg 100 mg 150 mg
Pantoténsav nem ismert 50 mg 100 mg 150 mg
B6-vitamin 25 mg 50 mg 100 mg 150 mg
B12-vitamin nem ismert 50 mcg 100 mcg 150 mcg
Biotin nem ismert 50 mcg 100 mcg 150 mcg
Folsav 1 mg = 1000 mcg 100 mcg 200 mcg 300 mcg
Kolin ? 50 mg 100 mg 150 mg
Inozitol ? 50 mg 100 mg 150 mg
PABA ? 50 mg 100 mg 150 mg
Kalcium 2500 mg 500 mg 500 mg 1000 mg
Magnézium 250 mg 250 mg 250 mg 500 mg
Vas nem ismert 18 mg 18 mg 36 mg
Cink 25 mg 15 mg 15 mg 30 mg
Mangán nem ismert 4 mg 4 mg 8 mg
Réz 5 mg 2 mg 2 mg 4 mg
Kálium nem ismert 45 mg 45 mg 90 mg
Jód 600 mcg 225 mcg 225 mcg 450 mcg

A táblázatban piros színnel emeltük ki azokat a mennyiségeket, amelyek meghaladják a tolerálható felső beviteli szinteket. Ezek szerint tehát a Lenkei-féle ALAP vitamincsomag B6-vitaminból a tolerálható felső szint kétszeresét, a KÖZEPES csomag annak négyszeresét, az ERŐS csomag pedig hatszorosát tartalmazza. A KÖZEPES csomag ezen felül E-vitaminból a tolerálható felső szint csaknem kétszeresét, az ERŐS csomag pedig több mint két és félszeresét tartalmazza. Az ERŐS csomag ezen A-vitaminból a felső szint kétszeresét, magnéziumból pedig szintén kétszeresét tartalmazza, továbbá cinkből is a felső szintnél kicsivel többet tartalmaz. Lenkei állítása tehát ezen anyagok és készítmények esetében nem felel meg a valóságnak.

Fontos hangsúlyozni, hogy ha egy anyagnál a bizottságok nem határoztak meg tolerálható felső beviteli szintet, az nem okvetlenül jelenti azt, hogy abból akármennyit lehet fogyasztani veszélytelenül. Csupán annyit jelent, hogy nem állt rendelkezésre elegendő adat az UL érték meghatározásához.

Kockázatok és mellékhatások

Miután már tudjuk, hogy egyes Lenkei-készítmények bizonyos anyagokból többet tartalmaznak a tolerálható felső szintnél, érdemes megnézni, milyen kockázatoknak teszi ki magát az, aki ennek ellenére arra adja a fejét, hogy elkezdi szedni ezeket a készítményeket.

A B6-vitamin mindhárom Lenkei-féle vitamincsomagban az UL-t meghaladó mennyiségben van jelen. A B6-vitamin aktív formája számos enzim kofaktora, több élettani funkcióban is fontos szerepe van. Túladagolása elsősorban idegrendszeri károsodásokat és ezzel kapcsolatos tüneteket okoz. Az EFSA-bizottságok értékelése szerint napi 100 mg vagy azt meghaladó mennyiség szedése hosszabb távon már neurológiai tünetekhez vezethet, például a végtagok érzékelési zavara, zsibbadás, stb.

E-vitaminból a három Lenkei-csomag közül kettőben van a tolerálható szintet meghaladó mennyiség. Az E-vitamin fontos antioxidáns, amely bizonyos szabad gyökök semlegesítésével védi a sejtmembránokat az oxidációtól. Túladagolásával kapcsolatban a fő aggály a véralvadási zavarok keletkezése, különösen olyan személyeknél, akiknek K-vitamin hiányuk van (a Lenkei-csomagok nem tartalmaznak K-vitamint).

A-vitaminból a három Lenkei-féle csomag közül kettőben éppen a tolerálható felső szinttel megegyező mennyiség van, a harmadikban pedig annak duplája. Az A-vitaminnak szerepe van többek között a látásban, a gének expressziójában és a bőr egészséges állapotának fenntartásában. Túladagolásának káros volta régóta ismert: Xavier Mertz sarkkutató 1913-ban A-vitamin okozta hipervitaminózisban halt meg, miután szánhúzó kutyák igen magas A-vitamin tartalmú máját elfogyasztotta. Az A-vitamin túladagolásának következményei többek között: májkárosodás, hajhullás, bőrhámlás, a bőr elszíneződése, a csontsűrűség csökkenése. A legsúlyosabb következményekkel a szülőképes korú nőknek kell számolniuk, ugyanis a túladagolt A-vitamin a magzat fejlődési rendellenességét okozhatja (torzszülöttség).

A Lenkei-féle erős csomag a tolerálható felső szint kétszeresét tartalmazza magnéziumból. A magnézium fontos ásványi anyag, amely számos enzim működéséhez szükséges. Túlagadolása enyhe hasmenést okoz, súlyosabb hatás (alacsony vérnyomás, izomgyengeség) csak az UL-t tízszeresen meghaladó adagoknál jelentkezik.

A cink szintén számos enzim és egyéb fehérje fontos alkotórésze, de az egyedfejlődésben és az idegrendszer funkciójában is szerepe van. A Lenkei-féle ERŐS csomag egy picivel több cinket tartalmaz a tolerálható felső szintnél. A cink túladagolásának különféle káros hatásai vannak, elsősorban amiatt, hogy megnehezíti a réz és a vas felszívódását, ezáltal gátolva a rezet kofaktorként használó enzimek működését, illetve vérszegénységhez, valamint a HDL koleszterin szintjének csökkenéséhez vezethet.

Amikor a több sem árt és amikor a kevesebb is káros

Mint elmondtuk, a tolerálható felső szintek a legtöbb esetben egy bizonytalansági faktort is tartalmaznak. Ez azt jelenti, hogy meghaladásuk nem vezet feltétlenül káros hatáshoz, azonban a kockázat megvan. Bonyolítja a képet, hogy a vitamincsomagban lévő anyagok egymás hatását is befolyásolhatják, felerősíthetik vagy gyengíthetik. Az A-vitamin túladagolásának hatásait például részben enyhíti az E-vitamin. A folsav és a cink egyes kutatások szerint egymás felszívódását rontja; a cink pedig rontja a réz felszívódását. A mindent nagy adagban tartalmazó csomagban lévő anyagok együttes hatását nagyon nehéz előre megjósolni.

Ugyanakkor bizonyos anyagok az UL-nél kisebb mennyiségben is veszélyt jelenthetnek bizonyos emberekre. Tudunk például egy esetről, amelyben a Lenkei-féle ERŐS vitamincsomag egyik fogyasztójánál a Basedow-kór tünetei jelentkeztek. Ez a jód hatása lehet, annak ellenére, hogy a vitamincsomag nem tartalmaz több jódot a tolerálható felső szintnél. Azonban régóta ismert, hogy olyan embereknél, akiknek genetikai eredetű vagy jódhiány miatt kialakult (adott esetben még diagnosztizálatlan) pajzsmirigybetegségük van, a hirtelen megkezdett jódbevitel pajzsmirigytúltengést okozhat (jód-Basedow effektus).

Kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!

Ebből is látszik, hogy mielőtt valaki elkezdi egy ilyen, nagy mennyiségű tápanyagot tartalmazó vitamincsomag szedését, ajánlatos orvosi vizsgálatot végeztetnie és táplálkozástudományhoz értő orvossal konzultálnia. Azonban egy étrend-kiegészítő esetében senki sem gondol arra, hogy olyan kockázatokkal kellene számolnia, amelyek miatt előzetes orvosi konzultáció szükséges. Éppen ezért igaza lehet az ÁNTSZ-nek és a bíróságnak abban, hogy a Lenkei-féle készítmények nem minősülnek étrend-kiegészítőnek, ezért ilyenként nem forgalmazhatóak.

744 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://blog.hu/goldmine/hedgehog.php/604427

Kommentek, trackbackek, visszapingek:




Genomika a XXI. század orvoslásában


MOLEKULÁRIS ONKOLÓGIA

A RÁKGENOMIKA ELSŐ ÉVTIZEDÉBEN

Oláh Edit

az MTA doktora, Országos Onkológiai Intézet Molekuláris Genetikai Osztály

e.olah @ oncol.hu

Ma mintegy huszonhét évvel tovább élünk, mint száz évvel ezelőtt. A rákos megbetegedések azonban továbbra is óriási népegészségügyi problémát jelentenek. Sőt, a helyzet további romlásával számolhatunk, mivel a népesség elöregedése miatt a megbetegedések számának tényleges növekedése várható. Ma még a rák a betegek mintegy felének a halálát okozza a gazdaságilag fejlettebb országokban. A kedvezőtlen előrejelzések ellenére minden korábbinál nagyobb lehet a reményünk arra, hogy fordulóponthoz értünk a betegség elleni küzdelemben. Ugyanis a ráksejtek genetikai állományának, génjeinek tanulmányozása az utóbbi években bevezetett új genomikai technológiákkal annyi új ismeretet tárt fel a rák genetikai alapjairól, hogy az új tudás már az előttünk álló évtized(ek)ben az onkológiai klinikai gyakorlat forradalmi átalakítását ígéri.A referátum a rákkutatás területén az utóbbi évtizedben végbement óriási fejlődést próbálja érzékeltetni, bemutatva a friss tudományos ismeretek első klinikai alkalmazásait és azok perspektíváit. Szó lesz az EU nagy prioritású programjairól, amelyek a genomikai megközelítések révén nyert kutatási eredmények gyors klinikai alkalmazását kívánják elősegíteni a rák legyőzése céljából.

A daganatképződés genetikai/genomikai alapjai

A nyolcvanas évek végéig tartotta magát az a nézet, hogy a rák kialakulásáért szinte kizárólag környezeti és életmódbeli tényezők felelősek. A genetikai tényezők szerepét elhanyagolhatónak ítélték. Valóban igaz, hogy a daganatos betegségek jelentős hányada megelőzhető lenne a provokatív rákkeltő hatások megszüntetésével. Gondoljunk csak a dohányzás ártalmaira a légúti és szájüregi rákok kialakulásában. A 90-es évekre azonban kiderült, hogy a genetikai változások alapvető fontosságúak a sejtek rákos átalakulásában. Bár a rák rendszerint nem örökletes, mindig génhiba következménye, létrejötte során bizonyos gének mutációja - változása - következtében a sejtek elvesztik ellenőrzésüket a normális sejtosztódás és sejtnövekedés felett.

A rák nem egyetlen gén mutációjának következménye. A rák kialakulása sokkal inkább egy többlépcsős, több gént érintő folyamat, amely magába foglalja az örökletes és környezeti tényezők (például kémiai rákkeltő anyagok) összetett kölcsönhatásait. A rák soktényezős kóreredetét támasztja alá az a tény, hogy előfordulási gyakorisága az életkor előrehaladtával növekszik. Emellett, kimutatott örökletes hajlam esetén sem mindig fejlődik ki a betegség.

Amikor az első génhiba öröklött, a rákot örökletesnek tekintjük. Ezzel ellentétben, nem örökletes ártalmak miatt bekövetkező mutáció esetén a rákot szerzettnek nevezzük, a szerzett daganatok rendszerint sporadikus előfordulásúak. Az örökletes daganatok - a minden testi sejtben jelen lévő öröklött káros mutáció miatt - gyakran családi halmozódást mutatnak, és a daganatos megbetegedések a szerzett daganatokhoz hasonlítva fiatalabb korban alakulnak ki. Az első mutációt továbbiak követik, és a felhalmozódó mutációk túlélési, illetve szaporodási előnyt biztosítanak az érintett sejteknek és végül a kialakult ráksejteknek. Mivel a daganatok kialakulásának fő hajtóerejét a testi sejtekben felhalmozódó mutációk adják, a rákot napjainkban genetikai betegségként határozzuk meg. A rák a genetikai betegségek leggyakoribb előfordulású formája, lényegében az egyetlen genetikai betegség, amely a születés után szerzett mutációk következménye. Most lássuk a káros mutációkat hordozó rákgéneket.

Daganatkeltő gének

A rákgének (cancer genes) megnevezés az emberi genom olyan génjeit jelöli, amelyek bizonyos mutációk megszerzése után közvetlenül járulnak hozzá a daganatképződéshez, így annak kóroki meghatározóivá válnak. Eddig az emberi genom mintegy 25 ezer kódoló (fehérjét meghatározó) génje közül mintegy háromszázról igazolódott, hogy káros mutációik révén részt vesz a daganatképződésben. Ez azt jelenti, hogy az emberi génállomány több mint 1 %-a rákgénné alakulhat. A daganatképződéssel kapcsolatban a gének három nagy csoportját különböztetjük meg: onkogének, tumorszuppresszorgének és stabilitásgének. Az onkogének a humán genom proto-onkogénjeiből funkciónyeréssel járó mutációk következtében kialakuló gének. A sejtek szintjén egyetlen hibás allél (génváltozat) jelenléte már befolyásolja a sejt megjelenő tulajdonságait (fenotípusát). A tumorszuppresszorgének funkcióvesztéssel járó mutációk révén vesznek részt a daganatképződésben. A sejtek szintjén mindkét allél inaktivációja vagy csökkent működése szükséges a malignus fenotípus megjelenéséhez. A tumorszuppresszorgének, mint például a RB1, APC, VHL, TP53 gének mindkét allélját érintő inaktiváció elsődleges fontosságú, mondhatjuk sebességmeghatározó a daganatképződés szempontjából (ezért gatekeeper, magyarul 'kapuőr' géneknek is hívják őket). A stabilitás-gének (más néven caretaker vagy magyarul 'gondnok' gének) lényegében közvetett szuppresszorok, hiszen különböző DNS-hibajavítási rendszer tagjai, és a genom integritásának fenntartásában vesznek részt. Meghibásodásuk a mutációk felhalmozódását teszi lehetővé szerte a genomban. Más stabilitásgének a sejtosztódás különböző folyamatait szabályozzák (pl.: BRCA1, BLM, ATM).

Bár potenciálisan minden gén működését érintő mutáció jelentős lehet a daganatképzésben, ma úgy gondoljuk, hogy kizárólag az onkogének és a tumorszuppresszorgének mutációi képesek közvetlenül befolyásolni a nettó sejtszaporodást, ezáltal biztosítva a szelektív szaporodási előnyt a mutáns sejteknek. Ez azzal magyarázható, hogy az onkogéneket és a szuppresszorgéneket érő mutációk közvetlen hatást fejtenek ki a daganatképződésre a jelátadó útvonalakon működő fehérjetermékeik révén.Az onkogének és a tumorszuppresszorgének mutációinak élettani hatására alakulnak ki a ráksejtek legjellemzőbb tulajdonságai, mint a szabályozástól függetlenné vált sejtszaporodás, a halhatatlanság, azaz a végtelen szaporodás képességének megszerzése, a gátolt differenciálódás (speciális feladatok végzése), új erek képzése, szöveti invázió és áttétképződés, valamint az apoptózis (genetikailag programozott sejthalál) elkerülése.

A rákgének szabályozása alatt álló útvonalak

A fokozott vagy csökkent működés miatt rosszul működő szignálutak jelentik a fő hajtóerőt a rákos növekedés, túlélés, terjedés és áttétképződés számára.A jelátadás folyamata az élővilág sejtjeiben genetikailag determinált. A jelpályákat és azok bonyolult hálózatait csak az utóbbi évtizedben kezdték feltárni. A rákgének (aktivált onkogének és inaktivált tumorszuppresszorgének), fehérjetermékeik révén kisajátítják maguknak a daganatképződés szempontjából meghatározó jelpályákat. A hiba nélkül működő onkogének és szuppresszorgének fehérjetermékei normális esetben a sejtek osztódását, differenciálódását, halálát és a sejtek közötti kommunikációt irányítják, hibás működésükkel tehát ezek a kulcsfolyamatok sérülnek.A normálisan működő onkogének az autók gázpedáljához hasonlíthatóan a haladást biztosítják, a tumorszuppresszorgének pedig a fék szerepét töltik be. Ráksejtekben a gázpedál beragadt, a fék is elromlott, az autó pedig ellenőrizetlenül száguld. Michael Bishop, az első onkogén egyik Nobel-díjas felfedezője sokkal szebb hasonlattal élt, amikor az egészséges sejtek jelátadó folyamatait pontosan szabályozó géneket egy nagyszerűen működő zenekarhoz hasonlította. Ebben valamennyi zenész hibátlanul muzsikál, aminek az eredménye csodálatos harmónia. Egy gén hibája még csak fals hang a zenekarban, több gén hibájáról tudjuk, hova vezet.

A jelátadó utak egymással sok ponton kapcsolódnak, bonyolult, a sejtet átszövő hálózatokat alkotnak, amelyek bemutatására egy falfelület is kevés lenne (Oláh et al., 2006).Mostanában különösen sok figyelem fordul a daganatok kialakulásának kezdeti és végső történéseire. A daganatos átalakulás akkor kezdődik, amikor egy szaporodásra képes sejtet (őssejtet vagy az őssejt részlegesen differenciálódott utódsejtjét) mutáció éri a "kapuőr" (gatekeeper) útvonalon. Néhány rák esetében azonosították a gatekeeper géneket (RB1 a szem, APC a vastagbél, VHL a vese, NF1 pedig az idegrendszer rosszindulatú megbetegedéseiben). A legtöbb, gyakori előfordulású daganat esetében azonban nem ismerjük ezeket a korán meghibásodó kulcsgéneket. Azt sem tudjuk, hogy például a tüdőrák, emlőrák, prosztatarák, hólyagrák vagy az agy rosszindulatú daganatai több gatekeeper-útvonal valamelyikén keresztül iniciálódnak-e, vagy csak egyetlen útvonalon. A legtöbb gatekeeper gént a családi rákszindrómák tanulmányozása során fedezték fel az elmúlt években. Az emlőrákkal kapcsolatos rákgének (BRCA1, BRCA2) felfedezésében munkacsoportunk is részt vett, erről a Magyar Tudományban korábban már beszámoltunk (Oláh, 2005). Legújabban pedig - széleskörű nemzetközi együttműködésben - a hererákra hajlamosító első genetikai változásokat sikerült azonosítani (Nathanson et al., 2005). (A Nature Genetics folyóirat 2005. novemberi számának Research Highlights fejezete hívja fel a figyelmet erre a közleményre - a szerkesztő megjegyzése.)

Kevés szó esett eddig a daganatos halálozásban leginkább bűnös áttétképződésről. Úgy tűnik, hogy nincsenek olyan rákgének, amelyek kifejezetten az áttétképződéssel lennének kapcsolatban. Az áttétképződés korai szakaszait jellemző biokémiai folyamatok némelyikét, köztük a sejtek fokozott mozgékonyságát és a matrixbontó proteázok termelését (utóbbi enzimek segítenek a ráksejteknek a környező szövetek feloldásában, így a terjedésben) alaposan tanulmányozták. A háttérben álló genetikai változásokról azonban nem sokat tudunk. Ma úgy gondoljuk, hogy a kialakult daganatban az áttétképződéshez nincs szükség újabb genetikai rendellenességekre, és hogy a daganatos folyamatnak inkább a korai, mint a késői szakaszában dől el az, hogy a daganat áttéteket képez-e vagy sem. Ez látszólag ellentmond annak, hogy a rák genetikai betegség, amelynek kifejlődése szomatikus szinten történik. A makroevolúció folyamatához hasonlóan a ráksejt evolúciója sem áll meg, ezért újabb és újabb tumorsejtvariánsok képződnek, amelyeknek egyre nagyobb a terjedési és áttétképző képességük.

Az elsődleges és az áttéti daganatok növekedéséhez is szükség van a tápanyagellátást biztosító új erek kialakulására (angiogenezisre). Az új erek a daganatsejtek és a gazdaszervezet - a tumorban is jelen lévő - kötőszöveti sejtjei közötti kölcsönhatás eredményeként alakulnak ki. Az utóbbi időszak fontos eredménye az angiogenezis molekuláris ellenőrző folyamatainak feltárása. A VHL gén (veserák tumorszupresszor génje) által kódolt fehérje része a HIF1? lebontását - oxigén jelenlétében - végző ubiquitin ligáz komplexnek. Oxigénhiányos állapotban vagy a VHL mutációja esetén a HIF1? transzkripciós faktor stabil marad, ami citokinek (például VEGF) kifejeződéséhez és végül angiogenezishez vezet. Kiderült, hogy valamennyi onkogén és tumorszuppresszorútvonal kisebb-nagyobb mértékben kapcsolódik az angiogenezishez. Ezt szemlélteti a HIF1 útvonal központi helyzete a 1. ábrán. A daganatok érképződésének, vér- és oxigénellátásának hátterében álló folyamatok megértése és ehhez kapcsolódóan a tumor-gazdaszervezet kölcsönhatása egyre nagyobb figyelmet kap a daganatok biológiájának tanulmányozásában és új terápiák tervezésében.

Az új rákgenetikai/genomikai ismeretek klinikai alkalmazása

Az utóbbi évtizedben a technológiák forradalma övezte a betegségek kutatását. A betegség molekuláris mintázatának (profiljának) meghatározásában elért óriási fejlődés egyértelműen az onkológia területén éreztette leginkább a hatását. A daganatprofilok meghatározására kidolgozott microarray technológiákat a DNS (genomika), az RNS (transzkriptomika) és legújabban a fehérjék (proteomika) szintjén is bevezették. A microarray technológia robusztus megközelítést jelent, gének és géntermékek ezreinek egyidejű elemzését téve lehetővé. A rákgenomika a ráksejtek molekuláris mintázatát hasonlítja össze az egészséges sejtekével a sokak által csak machine research-nek nevezett kutatások során. Láttuk, hogy a rák "sokgénes" betegség, a genom és a proteom betegségeként is meghatározható. DNS-szinten a daganatokat több tucat változás jellemzi, ezek száma az RNS-kifejeződés szintjén több száztól több ezerig változik. Nem könnyű feladat az óriási adathalmazban az "ocsút a búzától elkülöníteni", de mondhatjuk, hogy az új nagy áteresztőképességű technológiákat éppen a rák titkainak kutatására találták ki. A kutatás első éveit követően már imponáló a fontos felfedezések listája:

* rákra hajlamosító gének felfedezése

* szignálutak feltárása

* terápiás célpontok kijelölése

* a kórlefolyást jelző génkifejeződési profilok, "prognózis gének" meghatározása

* a daganat egyéni molekuláris osztályozása, amitől a jövőben egyénre szabott terápiát várunk.

Napjainkban óriási erőfeszítések történnek a célból, hogy a nagyszerű kutatási eredményeket minél hamarabb hasznosítsák a klinikai gyakorlatban. A következőkben ezek lehetőségeiről és korlátairól olvashatunk. Előtte azonban tisztázzuk a rákgenomika és a molekuláris rákgenetika hozzájárulását.A kutatás minden szintjén, az alap- és klinikai kutatásokban is alkalmazzuk a rákgenomikai megközelítéseket. Ezeknek köszönhetően egyre több adat támasztja alá azt az elképzelést, hogy minden egyes rákbeteg a kóros molekuláris átrendeződések sajátos együttesével jellemezhető. A klinikai rutin gyakorlatban (molekuláris diagnosztika, prognosztika, terápia területén) a beteg (vagy egészséges) emberek egyedi eseteiben molekuláris genetikai módszerekkel elemezzük a genomikai kutatásokkal feltárt genetikai változások jelenlétét vagy hiányát. Vegyük például az öröklött rákhajlam kimutatásának esetét. Genomikai elemzésekkel sikerült a betegségre hajlamosító egyes rákgéneket felfedezni, de annak kimutatása, hogy a humán genom egészséges génje van-e jelen, vagy egy káros mutáció következtében rákra hajlamosító gént örökölt-e a vizsgált személy, azt molekuláris genetikai vizsgálatokkal döntjük el. Hasonló a helyzet a farmakogenomikai-farmakogenetikai elemzésekkel.A rákra hajlamosító gének felfedezése szolgáltatta az első példát a kutatási eredmények klinikai hasznosítására, lehetővé téve a nagy kockázatban levők azonosítását, a betegség megelőzését vagy korai észlelését. E területen szerzett tapasztalatainkról a Magyar Tudomány hasábjain a közelmúltban beszámoltunk (Oláh, 2005). Jelen helyen a daganatok molekuláris "kézjegyének" meghatározásával és a klinikai hasznosítás perspektíváival foglalkozunk.

A tumorszövetek molekuláris osztályozása DNS microarray-ek segítségével

Az előrehaladott daganatokat bonyolult genetikai és proteomikai változások jellemzik, ezek az egyes daganatok és betegek szintjén nagyfokú klinikai heterogenitásában nyilvánulnak meg. A bonyolult változások (profilok) meghatározása meghaladja a hagyományos kórtani osztályozás lehetőségeit (utóbbi a daganat morfológiáján, differenciáltságának fokán és az áttét jelenlétén vagy hiányán alapul).Az utóbbi időben nagyon sok közlemény jelent meg azt bizonyítva, hogy a DNS microarray-ek alkalmasak a daganatok elemzésére és új, molekuláris alapú osztályozására. 1999-ben a vérképzőrendszer daganatain végzett vizsgálatokkal igazolták először, hogy a génkifejeződési profilok meghatározásával új lehetőség nyílt a tumorosztályok finom megkülönböztetésére és a kórlefolyás előrevetítésére. Ötven génből álló génkészlet segítségével az akut mieloid leukémiát (AML) és az akut limfoid leukémiát (ALL) sikerült nagyon pontosan megkülönböztetni. Ezt követően sokféle tumoron végeztek ilyen profilmeghatározást. Köztük a nyirokrendszer, az emlő, tüdő, petefészek, prosztata, gyomor és az agy rosszindulatú daganatai esetében is elkülöníthetővé váltak a kedvező kórlefolyású, hosszabb túlélést eredményező daganatok a rossz prognózisú esetekből. Nem hagyható említés nélkül Laura van 't Veer munkacsoportjának úttörő közleménye (2002), amelyben nyirokcsomóáttét nélküli fiatal emlőrákos betegek tumorszöveteiben rossz prognózist előrevetítő génkifejeződési mintázatok feltárásáról számoltak be. Ezek a hagyományos klinikai paraméterekkel nem azonosítható "rossz prognózis" mintázatok lényegében arra hívták fel a figyelmet, hogy az áttétképző fenotípus már a daganat előrehaladás korai szakaszában beprogramozódott. A klinikai és szövettani paraméterek alapján a nyirokcsomó érintettségét nem mutató, fiatal emlőrákos betegek 90 %-a részére a daganat sebészi eltávolítását követően ma ismételt gyógyszeres kezelést írnak elő. E fiatal nők többségében azonban kezelések nélkül sem fejlődne ki áttétes daganat, így részükre a kezelés semmilyen előnnyel nem jár, sőt kénytelenek elszenvedni annak mellékhatásait. Kiderült, hogy a "rossz prognózis" profil ugyanolyan megbízhatóan elkülönítette az áttétképzésre nézve nagy kockázatban lévő csoportot, mint ahogy az a hagyományos klinikai-patológiai osztályozással megtehető.

Az új molekuláris tumorosztályozás óriási előnye, hogy csökkenti a felesleges kezelések számát. A bemutatott tanulmány világosan szemlélteti a génkifejeződési profilvizsgálatok lehetséges hatását a kezeléssel kapcsolatos döntésekre és végső soron a betegség kimenetelére nézve.Nem fér kétség ahhoz, hogy igen nagy a génkifejeződési profilmeghatározások jelentősége a betegség osztályozásában és a kórjóslat (prognózis) felállításában. Számos nehezítő körülményt kell azonban figyelembe venni, mielőtt az új technikák rutin klinikai alkalmazásra kerülhetnek. Nagy előrelépés szükséges e területen a módszerek, elemzések és a felhasznált kontrollok standardizálásának vonatkozásában, valamint az adatok validálásában. További problémát jelent, hogy az eddigi tanulmányok kisszámú betegeset kiértékeléséből születtek, ami jelentősen limitálja sok molekuláris osztályozó statisztikai jelentőségét.

Célzott kezelések, gyógyszer-érzékenységi és rezisztencia-profilmeghatározá

A diagnosztikai és prognosztikai célú felhasználás mellett a genomikus profilvizsgálatokat gyógyszerkifejlesztésre, a gyógyszerérzékenység és rezisztencia-profiljának meghatározására is használják a kutatók.A génkifejeződési profilírozás (expression profiling) új kezelési célpontok azonosításához és számos, célzottan ható terápiás készítmény kifejlesztéséhez és elfogadásához vezetett. Ilyen szer például a trastuzumab (Herceptin), mely az ErbB2 fehérjét fokozottan termelő emlő- és petefészektumorok ellen hat, az imatinib mesilate (Gleevec), amely a Bcr-Abl fúziós kináz és a c-Kit kináz ellen hatásos krónikus mieloid leukémiában (CML), akut limfoid leukémiában (ALL) és gasztrointesztinális sztróma tumorokban (GIST). Végül említhetők a sejtfelszíni tirozin kináz gátlók, például az erlotinib (Tarceva), amelyek az epidermális növekedési faktor receptorát (EGFR) támadják. A témában érdeklődők kitűnő olvasmányt találnak Jeney András és Kralovánszky Judit (2005) szerkesztésében megjelent könyvben.

Ezek a gyógyszerek a racionális gyógyszertervezés új korszakának kezdetét jelzik, amelyben jól kiválasztott molekuláris célpontok a gyógyszerfejlesztési folyamat mozgatórugói. Bár az előrehaladott betegséget ezen új készítmények sem gyógyítják meg, de jelentősen javíthatják az életminőséget és a betegség folyamatának jelentős lelassításával meghosszabbítják az életet.Az új készítmények használata kapcsán tanultuk meg, hogy a DNS-szintű változások (mutációk) sokkal megbízhatóbban jelzik a molekuláris célpontot, mint a génkifejeződés rendellenességei. Példaként említhető a GIST, ahol a legtöbb esetben a Kit fehérje nagyon erős kifejeződése látható a sejtekben, de csak azok a daganatok válaszolnak jól az imatinib kezelésre, amelyekben a KIT gén mutált. Ugyanezt figyelték meg a gefitinib (Iressa) kezelések során: csak olyan viszonylag ritka előfordulású tüdőrák ellen használ a gyógyszer, amelyben az EGFR gén mutációt szenvedett; a csupán fokozott EGFR-kifejeződésű tüdőrákos esetekben hatástalan (Paez et al., 2004). A készítmény alkalmazásának lehetőségeit, kritériumait ezért tovább vizsgálják, és egyelőre az USA-ban és Európában visszavonták.

Az emberi genomszekvencia megfejtése a gyógyszerérzékenység és rezisztencia molekuláris alapjainak újabb széles skálájú elemzését teszi lehetővé. A kémiai genomika a bonyolult genetikai hozzájárulások feltárásában jelent teljesen új megközelítést (Huang - Sadee, 2003). Nagy előrehaladás várható a Humán Genom Project melléktermékeként megismert több millió, az egyes nukleotidokat érintő polimorfizmusok (SNP) azonosításától és elemzésétől, azaz hogy azok milyen mértékben befolyásolják az egyes betegek esetében a gyógyszerkezelésekre adott választ.Hatvan évvel az első rákgyógyszerek bevezetése után még napjainkban sem tudjuk megmagyarázni azok szelektív hatását. Vajon miért érzékenyebbek a ráksejtek ezekre a készítményekre, függetlenül attól, hogy milyen hatásmechanizmusú gyógyszert alkalmazunk (antimetabolitot, DNS-keresztkötőt, alkiláló szert vagy topoizomeráz gátlót).Még a legújabb célzott hatású készítmények kapcsán sincs magyarázat a szelektív gyógyszerhatásra. Az ERBB2 és ABL tirozin kinázok például a legtöbb egészséges sejtben kifejeződnek. Miért várjuk akkor azt, hogy a géntermékek működésének gátlását célzó terápia különbséget tesz a ráksejtek és a normális sejtek között? Vannak javaslatok a "sejtfüggés" jelenségére, bár molekuláris alapja ennek sem ismert.Egyre gyakrabban jut eszünkbe James Watsonnak, a DNS kettős spirál felfedezőjének egyik korábbi megállapítása, miszerint a rákot akkor tudjuk legyőzni, ha válaszolni tudunk arra a kérdésre, hogy "Mitől sejt a sejt?". A kérdés megválaszolásában sokat várhatunk a sejthálózatok tanulmányozásától. (Az új rendszerbiológiai kutatások élvonalában örvendetesen gyakran találkozunk magyar szerzői nevekkel: lásd Barabási - Oltvai, 2004; Almaas et al., 2004).

Az egyénre szabott terápia jövője

A rákterápia jelenleg egyes molekuláris célpontok ellen irányul. Elképzelhető, hogy a jövőben a rákgének által ellenőrzött szignálutak több csomópontját veszik célba. Ilyen megközelítéssel - legalábbis elméletben - kisebb gyógyszeradagokkal nagyobb hatékonyság és kevesebb toxikus mellékhatás érhető el. Könnyen lehetséges ugyanis, hogy a szignálutak különböző pontjain ható, jól kiválasztott gátlószereknek a hagyományos kezelésekben használtnál lényegesen alacsonyabb koncentrációjával is elérhető lesz a célzott útvonal teljes kikapcsolása. A megvalósítást az tenné lehetővé, hogy a gátlószerek az útvonal különböző pontjait gátolnák. A vázolt elképzelések alapján a molekuláris profilmeghatározások újrafogalma-zott célkitűzése a sejthálózatok feltérképezése, mivel azok kijelölik az egymással kapcsolatban álló gyógyszercélpontok optimális készletét. Az új kombinációs terápiák használatától a nem kívánatos toxikus mellékhatások elkerülése is várható. Az új elgondolások helyességét azonban igazolni kell egészséges sejteken is, ahol meg kell határozni a gyógyszerek kombinált toxikus hatásait.A kulcsfontosságú jelátadó útvonalak működési állapotának feltérképezése az egyénre szabott terápia kiindulópontja lesz. A vázolt forgatókönyv alapján a terápiát az egyes daganatokra jellemző molekuláris hibákra tervezhetjük. Annak függvényében leszünk képesek új kombinációs vagy célzott terápiák kifejlesztésére, hogy mennyi új információval szolgálnak az újonnan formálódó robusztus technológiák (fehérje array-ek, RNSi) a jelátadásról (benne a fehérje-fehérje, fehérje-DNS és/vagy a fehérje-RNS kölcsönhatásokról). A kezelés hatékonyságának meghatározása a kezelések korai fázisában várhatóan elősegíti a korai beavatkozások megtételét és a beteg számára a pozitív kifejletet.

A következő évtized - Európa a rák ellen

A rákkutatóknak a következő évtized is bőven ad munkát. Az európai rákkutatás versenyképességének fokozására és az új tudományos eredmények gyakorlati hasznosításának elősegítésére az európai rákszervezetek vezetői (a szerző részvételével) egy megvalósíthatósági tanulmányt készítettek. Az EU-támogatást élvező (EUROCAN+ PLUS) csoport vállalta, hogy a következő két évben feltárja a tagországokban folyó rákkutatás legfontosabb akadályait, segíti a nemzeti rákkutatások európai integrálását, javaslatot tesz az EU 7. Keretprogramjának témaprioritásaira.A genomikai kutatások támogatása és az eredmények egészségügyi hasznosításának elősegítése az EU jelenlegi (2002-2006 közötti) 6. Keretprogramjának első számú prioritása. A rák leküzdésére (Combating Cancer) az EU 435 millió euró pályázható támogatást biztosít a nemzeti rákkutatási támogatások kiegészítésére, ezzel is jelezve a rákgenomikai kutatások kiemelt fontosságát. Magyarországon húsz éve folynak nemzetközi szinten elismert molekuláris onkológiai kutatások. Ugyanakkor az EU-tagországokban végzett friss felmérés szerint hazánk (még az új tagországok között is) sereghajtó a rákkutatás nemzeti támogatottságát illetően. Magyarországon ma a GDP 0,0012 %-a jut a rákkutatás támogatására kormányzati és alapítványi forrásból összesen, ez 0,08 eurót jelent egy főre. (www.ecrm-forum.org/report/ECRM_report.pdf).

A 6. Keretprogramban meghirdetett EU pályázati kiírás témáit az 1. táblázat ismerteti. Az EU rákgenomikai pályázatainak elbírálásában 2003 óta szerzett tapasztalatai arról győzték meg a szerzőt, hogy a közeljövő legnagyobb kihívását továbbra is a genomika területén született tudományos eredmények klinikai gyakorlati alkalmazása jelenti, ami új típusú multidiszciplináris együttműködést feltételez. Láttuk, hogy a genomi és proteomi microarray technológiák klinikai rutin-alkalmazhatóságáig még sok a tennivaló. A technikák standardizálása és több nagy és statisztikailag alátámasztott adatbank független kiértékelése után várható, hogy közelebb jutunk az egyes betegek személyére szabott terápiákhoz. Az a megfigyelés, hogy viszonylag kisszámú útvonal zavara felelős sok daganatféleségért, arra enged következtetni, hogy a célzott kezelésekben használt rákgyógyszerek a rákbetegségek széles skáláján bevethetőek lesznek.A terápia sikertelenségéért felelős áttétes daganatos betegek szervezetében a ráksejtek százmilliárdjai vannak jelen. Mai szemmel nézve reménytelennek tűnik a kiirtásuk. A daganatsejtekben levő rengeteg mutáció révén ugyanis a ráksejtek gyorsan létrehozzák a terápiát kijátszó variánsaikat. Másrészről azonban a legtöbb ilyen előrehaladott állapotú rák "válaszol" a durva terápiás beavatkozásokra. A közeljövőben az egyre jobban feltárt "ráksejt-útvonalak" egyre pontosabb célbavétele az új generációs gyógyszerekkel óvatos optimizmusra ad alapot.A genomikai forradalom utáni időszakban is érdemes feltenni magunknak a kérdést, hogy hosszú távon a daganatos megbetegedések és halálozások csökkentésére az egyre újabb, egyre jobb gyógyszerek kifejlesztése jelenti-e az optimális megoldást. A nyugati társadalmakban élvezhető hosszabb élettartam sokkal inkább az eredményesebb betegségmegelőzés következménye, mint a jobb kezeléseké. Régóta tudott, hogy a rák leggyakoribb formái a közismert rákkeltő hatások (például a dohányzás, a napozás) korlátozásával megelőzhetők. Más daganatok, mint például az emlő-, prosztata-, méhnyak-, és vastagbélrák, korán észlelhetők, így a daganatos megbetegedések és halálozások száma is csökkenthető. Legalább harminc-negyven év szükséges ahhoz, hogy egy hámsejt annyi genetikai hibát halmozzon fel, amennyi elég az áttétes betegség kialakulásához. Sok időnk van arra, hogy a daganatok még a hagyományos kezelési módokkal is gyógyíthatók legyenek. Az új molekuláris diagnosztikai vizsgáló módszerek nyújtotta korai daganatészlelés és a betegség megelőzése a következő évtizedekben is a legbiztosabb módja lesz a daganatos halálozások csökkentésének.

Kulcsszavak: rákgenomika, rákgenetika, rákgének, jelátadó útvonalak

1. ábra * A sejtszaporodást és sejtvesztést szabályozó fontosabb - a "rákgének" által használt - genetikai útvonalak (oválisok). Figyelemre méltó, hogy az összes onkogén és tumorszuppresszor gén által használt útvonal részt vesz a ráksejtek tápanyagellátását biztosító új erek képzésében - az angiogenezis folyamatában -, amit a HIF1 útvonal központi helyzete mutat (Vogelstein - Kinzler, 2002 után). Rövidítések: APC - adenomatosus polyposis coli; GLI - glioma-asszociált onkogén; HIF1 - hipoxiával indukálható transzkripciós faktor; PI3K - foszfoinozitid 3 kináz; TKR - tirozin kináz receptor.


Irodalom

Almaas, Eivind - Kovács B. - Vicsek T. - Oltvai Z. N. - Barabási, A.-L. (2004): Global Organization of Metabolic Fluxes in the Bacterium Escherichia Coli. Nature. 427, 839-843.

Barabási, Albert-László - Oltvai Zoltán N. (2004): Network Biology: Understanding the Cell's Functional Organization. Nature Reviews. Genetics. 5, 101-113. http://www.nd.edu/~networks/Publication%20Categories/01%20Review%20Articles/NetworkBio_Nature%20Rev%20Genetics%205,% 20101-113%20(2004).pdf

Danial, Nika N. - Korsmeyer, Stanley J. (2004): Cell Death: Critical Control Points. Cell. 116, 205-219.

Futreal, P. Andrew et al. (2004): A Census of Human Cancer Genes. Nature Reviews. Cancer. 4, 177-83.

Huang, Ying. - Sadee, Wolfgang (2003): Drug Sensitivity and Resistance Genes in Cancer Chemotherapy: A Chemogenomics Approach. Drug Discovery Today. 8, 356-363.

Hunter, Kent W. (2004): Host Genetics and Tumour Metastasis. British Journal of Cancer. 90, 752-755.

Jeney András - Kralovánszky Judit (szerk.) (2005): Onkofarmakológia. Medicina, Budapest

Nathanson, Katherine L. et. al. (magyar szerzők: Olah E. - Geczi L. - Bodrogi I.) (2005):

The Y Deletion Gr/gr and Susceptibility to Testicular Germ Cell Tumor.

The American Journal of Human Genetics. 77, 1034-43.

Ntzani, Evangelia E. - Ioannidis, John P. A. (2003): Predictive Ability of DNA Microarrays for Cancer Outcomes and Correlates: An Empirical Assessment. The Lancet. 362, 1439-1444.

Oláh Edit (2005): A BRCA1 és BRCA2 gének. Magyar Tudomány. 8, 989-1000.

Oláh Edit - Kökény Sz. - Papp J. - Bozsik A. - Keszei M. (2006): Modulation of Cancer Pathways by Inhibitors of Guanylate Metabolism. Advances in Enzyme Regulation. 46, (In Press)

Paez, J. Guillermo - Janne, P. A. - Lee, J. C. et al., (2004): EGFR Mutations in Lung Cancer: Correlation with Clinical Response to Gefitinib Therapy. Science. 304, 1497-1450.

Shay, Jerry W. - Roninson, Igor B. (2004): Hallmarks of Senescence in Carcinogenesis and Cancer Therapy. Oncogene. 23, 2919-2933.

Vogelstein, Bert - Kinzler, Kenneth W. (2002): The Genetic Basis of Human Cancer. McGraw-Hill, Toronto

van 't Veer, Laura J. - Dai, H. - van de Vijver, M. J. - He, Y. D. - Hart, A. A. M. - Mao, M. et al. (2002): Gene Expression Profiling Predicts Clinical Outcome of Breast Cancer. Nature. 415, 530-536.

Wulfkuhle, Julia - Espina, V. - Liotta, L. - Petricoin, E. (2004): Genomic and Proteomic Technologies for Individualisation and Improvement of Cancer Treatment. European Journal of Cancer. 40, 2626-2632.