2008. október 14., kedd


Egy elfogott levél...

Egészségügyi Minisztérium
1051 Budapest,Arany J. u.

Üi.: Horváth Beatrixhorvath.beatrix@eum.hu
Tárgy: Vélemény a minőségi és hatékony gyógyszerrendelés ösztönzéséről szóló 17/2007. Korm. r. módosításához

Tisztelt Cím!

A 2005. évi XC. törvény 10. §-ában megjelölt törvényes 15 napos határidőn belül az alábbi észrevételeket teszem (sürgősség nyilvánvalóan nem merülhet fel olyan jogszabály esetében, melynek módosítása több mint egy éve állandóan napirenden van):


1)
Nagyon jó ötletnek tartom és támogatom a kötelező oktatás intézményét, de álláspontom szerint ezt következetesen végig kellene vezetni a gyógyszerrendelés teljes folyamatán
.


Ennek keretében először a T. Minisztériumnak kellene megtanulnia a minőségi és végrehajtható, célt nem tévesztő, hibátlan logikai gondolatmenet alapján, a címzettek számára világosan megfogalmazott, a foglalkozás gyakorlásához előírt szakképzettség felhasználásával teljes mélységében megérthető jogszabályok megalkotását (minőségi jogalkotás).


Ezt követően kerülhetne sor a jogalkalmazási ismeretek bővítésére. Itt szintén a T. Minisztériumnak kellene az élre állnia és pl. hibátlanul végrehajtani a fentebb idézett törvény 10. §-át, különösen pedig annak (4) bekezdését. Végignéztem a hivatalos honlapot és nemigen találtam összefoglalót a beérkezett véleményekről. Már most szeretném jelezni, hogy nem mondok le a jogomról, hogy megismerjem a beérkező véleményeket és a Minisztérium ezekkel kapcsolatos álláspontját, ezért kérem hogy mihamarabb tegyék közzé a törvény szerinti összefoglaló értékelést, de nem csak ezét a tervezetét, hanem 2006. január 1-ig visszamenőlegesen az összeset; különösen érdekelne a 13/1992. NM rendelet legutóbbi módosításával kapcsolatos dokumentum érdekelne.


Biztos vagyok abban, hogy a praktizáló orvosok önkéntes jogkövetését is jelentősen elősegítené, ha a T. Minisztérium is rászánná magát a jogszabályok tiszteletére és betartására. A jogalkalmazási ismeretszerzésben szintén példát kellene mutatnia az OEP-nek, melynek esetében az oktatásnak a Gyftv. 22. §-ára és az Ebtv. 18. §-ára kellene fókuszálnia. Mindenkinek nagy könnyebbség lenne, ha az egészségbiztosító megpróbálná ellátni törvényben rögzített feladatát és tényleg csak akkor és olyan betegségre (pl. BNO-ra) fogadna be készítményt, amikor annak költséghatékonysága igazolt és a finanszírozásához szükséges összeg az E-alapban rendelkezésre áll. Biztosan sokat segítene az is, ha nem fogadna be az E-Alapból egyáltalán nem finanszírozható készítményeket, pl. a nem kötelező védőoltásokat, ami véleményem szerint egyértelműen törvénysértő. Kicsit konkrétabban fogalmazva: nem vagyunk hajlandóak a betegeknek jogellenes hátrányt okozva a rendelőkben betömködni a közigazgatás által megnyitott és szándékosan nyitva tartott csapokat, amin keresztül folyamatosan folyik el az E-Alap pénze.


Az oktatási sor végén áll tehát az orvos. Tekintettel arra, hogy a jelenleg praktizáló orvosok esetében a gyógyszer-finanszírozás nem képezte sem az egyetemi oktatás, sem a szakképzés tárgyát, továbbá arra, hogy az OEP feladatának ellátását akarja ránk hárítani a T. Minisztérium, térítésköteles továbbképzés szóba sem jöhet. Térítésmentes továbbképzésen viszont magam is szívesen meghallgatnám, hogy az OEP miért tehetetlen és hogy hogyan vehetnénk részt magunk a gyógyszer-gazdaságossági programban anélkül, hogy a biztosítottaknak jogellenes hátrányt okoznánk.



2)
A tervezettel kapcsolatos konkrét észrevételek:

a) A célérték meghatározása az OEP részéről önkényes, ennek elveit (amikre a 2. § (1) bek. b) pontja utal) a rendelet nem tartalmazza.


b) Javaslom a 6. § (2) bekezdéséből kivenni a "továbbképzését köteles elrendelni" kitételt, hiszen itt az OEP nem hatóság, hanem mellérendelő jogviszonyban szerződéses partner
.


c) Bizonytalan továbbá a továbbképzésre kötelezettek körének a meghatározása. A különböző negyedéveket összehasonlítva így azonos mértékű eltérés különböző jogkövetkezményt vonhat maga után, ezáltal ismét szerencsejáték jelleget ölt a rendelet.



Szeged, 2008. október 14.


Tisztelettel:
Dr. Herczeg Zita


Nincsenek megjegyzések: