Fizessenek a hűtlenek

2008. október 02.

Visszafizettetné a kormány a szakorvosképzés alatt nyújtott mintegy kétmillió forintos állami támogatást, ha a frissen végzett doktor nem a képzésében részt vevő kórházban vállal munkát - egyebek mellett ez olvasható ki a szakképzés átalakítására készült koncepcióból. A jövőben a szakorvosképzésre költhető 8 milliárd forint nagyobb részével az egyetemek helyett a közkórházak gazdálkodhatnának, a szakorvosjelölteket a rezidensi időszak két évében is a kórházak foglalkoztatnák. Az új szabályok elvben az egyetemi tanulmányaikat 2009-ben befejező szakorvosjelöltekre vonatkoznak D.A.N

Forrás: Népszabadság

KUKORELLI

(íróféle) ma este azt mondta a TV-ben, hogy mindenki a boltban veszi a parizert.Ebből is látszik a bölcsessége.Azért mondta ezt, mert az írók szeretnék, ha a könyvtárakban lévő könyveik kölcsönzése után is kapnának jogdíjat. PÉÉÉNZT! Csak mondom, hogy mi még az íróknál is hülyébbek lehetünk, mert eléggé könnyen lemondunk a parizerről.:-)

Tessék már elfelejteni az orvosi ingyenmunkát.

Pláne egy olyan országban, ahol a kezdő, rezidens orvossal -és csak vele- visszafizettetnék a képzésre adott díjat, amit egyébként nem ő kap, hanem a kórház, ahol dolgozik, ha van pofája külföldre menni. Egy kis hátrányos diszkrimináció már rögtön a pálya elején, hogy szokja.:-)Mert itthon éhenhal. Egyetlen más szakma fiatal képviselőiét sem fenyegeti ilyen otromba paraszt módjára a kormányzat.

Nem tudom, ennek a feneketelen gyűlöletnek mi lehet az alapja, de valószínűleg feneketlen ostobaság. Szabad mozgás az unió egész területén. 2008.

Honnan veszik ezek a gazemberek a bátorságot mindehhez? Vagy csak gerjesztik az amúgy sem rózsás hangulatot?Valaki oltsa már be megint Kökényt egy új szérummal, hátha most sikerül...

Giulio

http://giulio.freeblog.hu/

Európa balekja

Olvasói levél 2005. október 10.

Az unióba való belépésünk óta egyre többször értesülünk arról, hogy a magyar orvosok közül sokan mennek munkavállalási céllal külföldre. A híradások egyrészről a kitűnő hazai orvosképzésről, az ifjabb orvosok ma már elfogadható szintű angolnyelv-tudásáról és az alacsony itthoni javadalmazásukról, másrészt a kinti (bizonyos szakmákban, régiókban meglévő) orvoshiányról és a hazaival összehasonlítva kiemelkedően magas legális (!) jövedelemről szólnak. Ha pusztán ezt az összehasonlítást vizsgáljuk, valóban könynyen juthatunk arra a következtetésre, hogy bolond az a fiatal magyar orvos, aki nem kezdi el csomagolni a bőröndjét lehetőleg még ma délután. A hiba szerintem nem az orvosok, hanem a magyar oktatáspolitika készülékében van, méghozzá nagy. Mi itt a probléma? Az, hogy a magyar adófizetők - köztük e sorok írójának - adófillérjeiből kiképzett ifjú és már nem annyira ifjú orvosok minden további anyagi kötelezettség nélkül eladhatják külföldön azt a tudást, amit mi finanszíroztunk meg nekik. Magyarul: helyénvaló-e, ha valaki pusztán azért végez hatéves egyetemet és veszi igénybe a hazai posztgraduális képzést nyújtó intézményhálózatot, hogy az ott anyagi befektetés nélkül, tandíjmentesen megszerzett ismereteket azonnal és minden korlátozástól mentesen külföldön értékesítse? Szerintem egyáltalán nem helyes. Ami engem illet: egyáltalán nem óhajtom egyetlen másik állam gazdaságát sem azzal támogatni, hogy az én pénzemen (is) kiképzett fiatal értelmiségiek náluk már csak mint kész munkaerő jelenhessenek meg a munkaerőpiacon. Ami most folyik, az ugyanis nyíltan fogalmazva ezt jelenti: a magyar adófizetők taníttatják a leendő orvosok egy részét azért, hogy azok a diploma vagy a szakvizsga után egy barátságos See you later!-rel el is köszönjenek tőlünk. Mint az európai integráció elkötelezett híve nem gondolom, hogy bármilyen adminisztratív eszközzel korlátozni kellene az ifjú magyar orvosok külföldi munkavállalását: aki úgy gondolja, menjen isten hírével, szerezzen tapasztalatot, sőt, ha úgy dönt, telepedjék le egy másik tagállamban, akár véglegesen is. A magyar államnak, ebben az esetben az adófizetők közösségének azonban vannak bizonyos jogai. Olyanok például, hogy a tandíjmentesen kiképzett orvostól megkövetelje képzésének teljes költségét, ha úgy dönt, hogy külföldön hasznosítja az itthon szerzett tudást. Ez azért indokolt és méltányos, mert ha a mi pénzünkön képzett orvos itthon dolgozik, akkor az itteni adófizetők közössége visszakapja a befektetését, ha azonban külföldre megy, ez a befektetés nem bennünket fog gazdagítani. Azt hiszem, kizárható, hogy ne lenne ismert, mibe kerül egy magyar érettségizett fiatalból kitaníttatni egy diplomás doktort, és ugyanígy tudott, mit kóstál a szakvizsgát kötelezően megelőző klinikai szakirányú képzés. Ezek az adatok már csak abból is ismertek lehetnek a döntéshozók számára, hogy milyen térítési díjakat kérnek - és kapnak is - a hazai orvosegyetemek a külföldi hallgatóiktól. A magyar oktatáspolitikának igenis ki kell mondania: nem járja, hogy az ifjú orvosgeneráció az adófizetők teljes közösségével akarja megfizettetni magas színvonalú képzésének teljes költségét - hiszen Bokros Lajos óta tudjuk: tandíjat kérni az egyetemi oktatásért istenkáromlással fölérő, szörnyű gondolat (vö. az egyetemisták választópolgárok!) -, majd azonnal külföldön kívánja ezt a tudást kizárólag a maga hasznára kamatoztatni. Éppen ezért javaslom a döntéshozóknak, nézzenek körül Európában, és kezdjenek el sürgősen gondolkodni a fenti ellentmondás feloldásának lehetőségein. Ne legyünk ezúttal is Európa balekjei!

DR. SZLÁVNITS LÁSZLÓ Budapest
Forrás: Népszabadság( Dr. Szlávnits László ügyvéd, külkereskedelmi szakjogász, EU szakjogász (London), a Budapesti Ügyvédi Kamara tagja,az Igazságügyi Minisztérium által akkreditált mediátor)

Aki tollat ragad, ügyelnie kell Horatius intelmére:

Sumite materiam vestris, qui scribitis, aequam viribus.

Werbőczy Hármaskönyve szellemében iródott levél , felháboritó, nevetséges és jól jellemzi a Népszabadságnak az orvostársadalommal szembeni "eszköztárát". Az oktatás minden magyar állampolgárnak alanyi jogon jár (lsd: alkotmányos jog!) a tankötelezettségi törvény által meghatározott életkorig bezárólag. A középfokú és felsőoktatási intézményeket is az állam működteti, finanszírozza működésüket.Mind az elemi, mind a középfokú oktatást és a felsőoktatást is az adózók pénzéből építi, és biztosítja a működés feltételeit a mindenkori kormány. A térités mentes oktatásban diplomát szerzett és tanítási költség visszatérítésre kötelezett diplomásoknak pedig, ezen az alapon alanyi joguk lesz visszakérni a szüleik által befizett adó x hányadát. Ugye még Dr. Szlávnits László sem gondolja komolyan, hogy a szülők részéről befektetett energia, tőke, plussz áldozatvállalást anyagiakban, lemondásban és egyebekben, bennt hagyjuk az államkasszában, hogy abból fizessék a minimális emberi jogakat sem ismerő jogászokat! Különös egy elszámolás lenne itt a tartozik-követel egyensúlyba hozásakor!Mibe került az államnak az én diplomám pl.? Kérdem én mibe került a szüleimnek? Ha az egyiket visszakérik, visszakérjük a másikat is! Minimum, hogy ez jogos, ugye Dr. Szlávnits? Miért nem logikusabb az, hogy a már kitanult szakembereket, tudásokhoz méltóan kellene megfizetni hiszen , így a bérük után befizetett adók az államhoz jutnának vissza.

Aki helyénvalónak érzi a visszafizetést, annak azonban akkor abból kell kiindulni, hogy egyrészt mindenki fizesse vissza -tanár, orvos, mérnök, hentes, asztalos, stb-, azonban azzal, hogy havi 100 eFt a bér végzés után, azzal kb 12 hónap alatt a félévre számitott 1 M Ft tanitási költséget már a 13. hónapra vissza is fizette az ifju orvos - s ez csak a minimalis nyugat európai, anglia bér-, ettől kezdve azonban az állam fizessen ennyit az orvosnak, vagy menjen a fenébe az ilyen ujságiró , annál is inkább, mert az MTV-ben egy stylistnő havi 2,2 M Ft-t kap jelenleg is netto. Véleményem szerint az orvos az egyetlen, aki tulajdonképpen visszafizette az államnak a képzési díjját, rögtön a munkavállalása első három évében, elég kiszámolni mekkora volt a bér kiesés a többi szakmához képest ez idő alatt. Hogy 3 év munkaviszony után még bónuszt fizet 35 évig az államnak az orvos- ez viszont már érdekképviseleti kérdés.

A cikk, bármennyire is komoly indulatokat gerjeszt, valós problémát tárgyal. Csak kicsit demagóg módon. Nyilvánvalóan nem lehet egy szakmát, vagy egyes embereket diszkriminálni a tandíj visszafizetésével, mert mi lesz akkor, teszem azt, a jogászokkal, ha mondjuk ők is úgy döntenek, elhagyják hazájukat? Aztán mi van azzal az orvossal, aki dolgozik itthon mondjuk egy évet, vagy tízet, és azután távozik? Egy államnak át kell gondolnia, van e oly tehetős polgárai adóiból, hogy ingyenes felsőoktatást tartson fenn. Ha a válasz igen, akkor bizony a kész diplomásokat senki sem tarthatja vissza az egyetem elvégzése után. Azonban a felsőoktatás finanszírozását még azelőtt el kell határozni, és kihirdetni azt jogszabállyal, hogy a szerződés a hallgató és az egyetem közt létrejött volna, illetve azt módosítani is csak jogszabállyal lehet. Egy jogásznak tudnia kellene, hogy a cikkben említett javaslat jogszerűtlen. Persze arra kíváló, hogy provokáljon. Szerintem egyébként nincs is más szándéka.

Idézet:

" A hiba szerintem nem az orvosok, hanem a magyar oktatáspolitika készülékében van, méghozzá nagy. Mi itt a probléma? Az, hogy a magyar adófizetők - köztük e sorok írójának - adófillérjeiből kiképzett ifjú és már nem annyira ifjú orvosok minden további anyagi kötelezettség nélkül eladhatják külföldön azt a tudást, amit mi finanszíroztunk meg nekik. Magyarul: helyénvaló-e, ha valaki pusztán azért végez hatéves egyetemet és veszi igénybe a hazai posztgraduális képzést nyújtó intézményhálózatot, hogy az ott anyagi befektetés nélkül, tandíjmentesen megszerzett ismereteket azonnal és minden korlátozástól mentesen külföldön értékesítse? Szerintem egyáltalán nem helyes."

A térités mentes oktatásban diplomát szerzett és tanítási költség visszatérítésre kötelezett diplomásoknak pedig , ezen az alapon alanyi joguk lesz visszakérni a szüleik által befizett adó x hányadát. Ugye még Dr. Szlávnits László sem gondolja komolyan , hogy a szülők részéről befektetett energia , tőke , plussz áldozatvállalást anyagiakban , lemondásban és egyebekben , bennt hagyjuk az államkasszában, hogy abból fizessék a minimális emberi jogakat sem ismerő jogászokat! Különös egy elszámolás lenne itt a tartozik - követel egyensúlyba hozásakor! Mibe került az államnak az én diplomám pl.?? Kérdem én mibe került a szüleimnek ? Ha az egyiket visszakérik, visszakérjük a másikat is! Minimum ,hogy jogos, ugye Dr.Szlávnits ? " Ez nagyon tetszik nekem , igy mégegyszer leirom,

Idézet:

"A térités mentes oktatásban diplomát szerzett és tanítási költség visszatérítésre kötelezett diplomásoknak pedig , ezen az alapon alanyi joguk lesz visszakérni a szüleik által befizett adó x hányadát. Ugye senki nem gondolja komolyan , hogy a szülők részéről befektetett energia , tőke , plussz áldozatvállalást anyagiakban , lemondásban és egyebekben , bennt hagyjuk az államkasszában , hogy abból fizessék a minimális emberi jogakat sem ismerő jogászokat! "

Tetszik ezt olvasni Szlávnits úr????

Nos. Ez a firkász egy szereplési vággyal megáldott barom. Mennyi egy ilyen humanista nyelv-polihisztor óradíja? Engem ez bizget leginkább. Merthogy annyira sajnálja azt a kevéske pénzét, azé...És még egy érdekes olvasmány: http://www.uzleti-mediacio.hu/english/yourmediator.html ....Az az érzésem , hogy ez a bajusz provokál, hiszen ez tettenérhető, miután 2001 -ben még a következő itt elolvasható dolgozata jelent meg: http://www.szlavnitslaw.hu/unio.htm .... Valaki szóljon már neki....fenti megadott hivatkozáson található - s köztünk immár egyre 'nevesebbé' váló - szerzői név, mely az akkori összeállításának* fényében már különösen disszonáns felhanggal hallatszik a fülünkben, az ott olvasható munka ugyanis a következő: * "Szlávnits László: A munkaerő szabad áramlása az Unióban" (Sic!) Felejtünk, felejtünk kedves uram? Ezek után "valaki"-nek érdemes-e még szólnia Őneki ?

A MEGOLDÁS:

Idézet:

Béremelési javaslat a Magyar Orvosi Kamarától Eduport Szerkesztőség A kezdő orvosoknak 600 ezer, a professzoroknak pedig mintegy másfél millió forintos fizetést javasol a Magyar Orvosi Kamara két-három éven belül. Természetesen ezekhez az arányokhoz alkalmazkodának a szakdolgozói bérek is. A testület szerint a most elkészült életpálya-modell megvalósítása az egyetlen eszköz arra, hogy itthon tartsák a magyar orvosokat. Az uniós csatalakozás után ugyanis teljesen korlátlanul, viszont az itteninél 10-12-szeres fizetésekért mehetnek külföldre a magyar egészségügyi dolgozók. Két-három éven belül az orvosi béreknek el kell érniük az európai uniós átlag legalább 50 százalékát - szemben a mostani 10-15 százalékkal - ahhoz, hogy maradjon orvos az itthoni betegellátásban - állítja a Magyar Orvosi Kamara. A testületben most elkészült ,,orvosi életpálya-modell" alapján 3500 forintos óradíjat kapnának az orvosok, így a szakképzettségtől, a gyakorlattól és beosztástól függően bruttó 600 ezer forinttól akár másfél millió forintig is nőhetnek majd a keresetek. A szakdolgozói, ápolói fizetések pedig szintén ezekhez a bérekhez igazodnának. A kamara szerint ez lehet az egyetlen módja, hogy a két év múlva tervezett uniós csatlakozással ne hagyják el tömegesen az egészségügy dolgozói az országot, s íly módon kritikus helyzetbe kerüljön a betegellátás.