2008. október 12., vasárnap


ÖNKORMÁNYZATI CÉGBIRODALMAK

Ki fizeti az aranytojást?

A tervgazdaságot idéző holdingba tömöríti több önkormányzat a közszolgáltató cégeket. A terjeszkedés árát a fogyasztók fizetik meg, a holdingba az ellenzéki politikusok alig látnak bele.

Debrecen városa október végén több mint 1,5 milliárd forinttal lett gazdagabb, miután eladta a hulladékgyűjtéssel foglalkozó A.K.S.D. Városgazdálkodási Kft. 49 százalékos üzletrészét. Nehéz azonban megítélni, hogy ez az összeg sok vagy kevés, mert bár a hivatalos kommüniké szerint a pályázaton a legmagasabb ajánlat benyújtója nyert, a nyílt verseny valójában meglehetősen korlátozott volt. A meghívásos tenderre ugyanis csupán három vállalatot kértek fel: a város tulajdonában lévő Debreceni Vagyonkezelő Zrt.-t, valamint az általa irányított holding két tagvállalatát, a Debreceni Hőszolgáltató Zrt.-t és a Debreceni Vízmű Zrt.-t.

A mímelt versenyben a vízmű 3 millió, a hőszolgáltató pedig 1 millió forinttal lemaradt, így a külföldi többségi tulajdonban lévő hulladékos cég kisebbségi üzletrésze 1 milliárd 565 millió forintért a vagyonkezelőé lett. A pénz tehát az egyik zsebből a másikba került, a város azonban szabad pénzforráshoz, a vagyonkezelő pedig egy aranytojást tojó tyúkhoz jutott, amely - részben a borsos szemétszállítási díjból - évi 250 millió forintos nyereséget termel, vagyis ideális partner a további terjeszkedéshez (lásd táblázatunkat).

A hódító útjára hat évvel ezelőtt indult debreceni holding ezzel immár huszonegyedik kapcsolt vállalkozását szerezte meg, így a fideszes irányítású önkormányzat a Tiszántúl egyik legerősebb, 20 milliárd forintot megközelítő alaptőkéjű vállalatcsoportját birtokolja. A víz-, csatorna- és távhőszolgáltatáson, valamint a közlekedési vállalaton kívül idetartozik az ingatlangazdálkodással foglalkozó Cívis Ház Zrt., több városi médiacég, az ipari parkot működtető vállalkozás, a városi gyógyfürdő és az ahhoz kapcsolódó Nagyerdei Gyógyászati Kft., sőt még a repülőteret üzemeltető Airport-Debrecen Kft. is.

Sem a város, sem az ország határai nem vetnek gátat a növekedésnek, hiszen a hőszolgáltató Hajdúböszörményben is dolgozik, a vízmű pedig a romániai Székelyudvarhelyen szállt be a szolgáltatásba. Kósa Lajos polgármester szerint egyébként is elég lenne a jelenlegi négyszáz helyett országosan tíz vízszolgáltató, amiből adódik a következtetés: a térségben a debreceni vízmű lenne a nyerő. A cívisváros tervei között szerepel a miskolci és a marosvásárhelyi távhőpiac becserkészése, sőt Kósa a minap Oroszországban tárgyalt, miként működhetnének együtt Cseljabinszk és Szverdlovszk megye közműszolgáltató vállalataival. Az ambiciózus polgármester a helyi gázművek, az Uralszervgaz népes kollektívájában 20 ezer potenciális turistát látott, ezért még azt is felajánlotta, hogy a magyarországi vízum megszerzésének megkönnyítésére a Külügyminisztériumban kilobbizik egy konzuli kirendeltséget Jekatyerinburgban.

A birodalomépítés filozófiája nagyon egyszerű: ha az önkormányzati tulajdonban lévő vállalatokat közös irányítás alatt álló holdingba terelik, már rövid távon megtakarításokat lehet elérni. Drága bankkölcsönök helyett belső hitelezéssel úrrá lehet lenni a szerényebben teljesítő tagvállalatok átmeneti fizetési gondjain, sőt a holding szükség esetén forrásokat vonhat el a nyereséges vállalatoktól, így például a vízműtől vagy a hőszolgáltatótól, hogy azokkal tömködje ki például a tömegközlekedés vagy a helyi televízió veszteségeit. A cégcsoport ügyes manőverekkel minimalizálhatja a társaságiadó-fizetési kötelezettséget, a tőkekoncentráció pedig lehetővé teszi, hogy az önkormányzat a vállalkozásain keresztül terjeszkedjen. Korántsem elhanyagolható szempont továbbá, hogy a vállalatoknak nem kell egyenként felhatalmazást kapniuk döntéseikhez a folytonos politikai csatározásokba süppedő közgyűléstől, hiszen a testületnek csak a holding vezetésével van közvetlen kapcsolata. Más kérdés, hogy ezáltal csorbul a közgyűlés, és különösen az ellenzék kontrollszerepe, hiszen a képviselők nem kapnak felügyelőbizottsági tagságot a tagvállalatoknál, az éves beszámolók pedig csak a holding szintjén tartalmaznak információt.

A debreceni recept egyre terjed, az éppen hatalmon lévők - pártszínektől függetlenül - az ország számos önkormányzatánál lelkes hívei a holdingépítésnek. Eger már 2003-ban - akkor még szocialista irányítás alatt - döntött a debrecenihez hasonló konstrukció meghonosításáról, majd egy évre rá az ugyancsak szocialista Székesfehérvár, az idén pedig Miskolc és Esztergom csatlakozott a holdingépítők táborához. A borsodi megyeszékhely még túl is tett a debreceni mesteren: a szocialista többségű közgyűlés az ellenzék képviselőjét már a holding felügyelőbizottságába sem engedte be. A miskolci fideszesek alighanem akkor értették meg a debreceni szocialista-szabaddemokrata ellenzék panaszáradatát, miszerint nem látnak bele az ügyekbe, amikor a Miskolc Holding Önkormányzati Vagyonkezelő Zrt. kiírta az első közbeszerzési pályázatot: a két vezetői autó iránt támasztott igények között a minimálisan 170 lóerő és a legalább tíz férőhelyes cd-tároló is szerepelt. A Miskolcon kisebbségben maradt fideszeseknek ugyanis ebbe nem volt beleszólásuk.A praktikák megismeréséért Esztergom fideszes polgármestere, Meggyes Tamás még tulajdonrészt is adott a Debreceni Vagyonkezelő Zrt.-nek a helyi holdingot irányító Strigonium Zrt.-ben, a püspökladányi fideszesek pedig akkor lettek holdingpártiak, amikor megnyerték a választásokat. Arnóth Sándor (Fidesz-MPSZ) szeptemberben még kritizálta a szocialista irányítású önkormányzat előterjesztését, októberben, polgármesterként viszont már maga irányítja a holding létrehozását. Tatabánya fideszes polgármestere is felvetette a kampány során az önkormányzati cégcsoport kialakítását, ott azonban még vita tárgya a holding és ezzel együtt a szereposztás a vállalatirányításban, mert bár a választók Bencsik Jánost megerősítették a posztján, a közgyűlésben a szocialisták vannak többségben.

Az önkormányzati cégbirodalom építése azonban nem csupán azért aggályos, mert szűkül a mindenkori ellenzék betekintési lehetősége a vállalkozások működésébe. Ennél is nagyobb veszély - valamint kockázat -, hogy az önkormányzatok újabb és újabb kötelezettségvállalásra késztetik vállalkozásaikat, amelyeknek a költségvetési körből kivont tevékenységére már nem vonatkozik az önkormányzati törvény előírása (ami a saját bevétel éves előirányzatának legfeljebb 70 százalékában maximálja a helyhatóságok eladósodását). Bár imponáló, hogy a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. tavaly csaknem 1 milliárd forintos nyereséget ért el, ám kötelezettségei 5,7 milliárd forinttal fejelték meg az önkormányzat 13,7 milliárdos kötezettségállományát és 5,6 milliárd forintos kezességvállalását. Hasonló nagyságrendű a miskolci holding hitelállománya: az önkormányzat 12 milliárd forintnyi kötelezettségeit a cégcsoport mintegy 8 milliárddal növeli. Különösen aggasztóak azok a rejtett vagy feltételes kötelezettségvállalások - állítja a Városkutatás Kft. ügyvezetője, Hegedűs József -, amelyek beruházásokhoz (például az elmúlt években népszerű fürdőfejlesztésekhez) kötődnek, mivel az önkormányzat akkor is rákényszerülhet az üzemeltetésre, ha az nem gazdaságos. Ezen az sem változtat, ha egy holding mögé rejtik a veszteséges tevékenységet, hiszen a tagvállalatok esetleges csődjéért végső soron az önkormányzatnak kell vállalnia a felelősséget.Az önkormányzati holdingok nyereséges gazdálkodása ráadásul legalább annyira köszönhető azoknak a díjaknak, amelyeket a szolgáltatás igénybe vevőiről gombolnak le, mint a modern vállalatirányítási módszereknek. Az önkormányzati holdingok egyik fő ideológusa, az IFUA Horváth & Partners Kft. szakértője, Tóth András maga is elismeri, hogy az eredményes működéshez szükség van a cégcsoportban egy-két húzóvállalatra, amelynek például nem 4, hanem 6 százalékos nyeresége van a tarifáin. Kérdés azonban - veti ezzel szembe a Corvinus Egyetem Közigazgatás-tudományi Karának oktatója, Kovács Róbert -, hogy szabad-e egyáltalán egy városvezetésnek a közösségi vagyont kockáztatnia és az 1960-as évek állami trösztjeit idéző holdingokban nem szorosan vett önkormányzati feladatokra vállalkoznia. Arról már nem is szólva, hogy a hatósági ármegállapítást szabályozó törvény mindössze annyi mozgásteret ad az önkormányzatoknak, hogy a szolgáltatás tarifája legfeljebb akkora lehet, amennyi _a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira és a működéshez szükséges nyereségre_ elegendő. Márpedig Debrecenben a vízműnek, a hőszolgáltatónak és a hulladékkezelő cégnek a beszedett díjakból tavaly együttesen csaknem 1,5 milliárd forint nyeresége képződött.

SZABÓ YVETTE


Kapcsolodó amyagok
HVG 2006/49 12.09. 3. _ Posta _ olvasói levél

HVG 2006/48 12.02. 108. _ Gazdaság _ táblázat

Nincsenek megjegyzések: