A népbetegségek térképe

Debrecenben működik Kelet-Közép-Európa egyetlen népegészségügyi egészségobszervatóriuma

Nemrégiben zárult a három évvel ezelőtt indult Jedlik Ányos kutatási program, amelynek során a népegészségügyi szempontból legjelentősebb betegségek, illetve azokra hajlamosító állapotok gyakoriságát, megelőzési lehetőségeit és azok hatékonyságát térképezték föl. A programban nagy részt vállalt a Debreceni Egyetem Népegészségügyi Kara, amelyben Kelet-Közép-Európa egyetlen egészségobszervatóriuma működik.

A magyar ellátórendszert a népegészségügyi helyzethez kellene igazítani, vagyis föl kellene mérni az adott régióban élők állapotát, ellátási szükségleteit

A 2006 és 2008 között a Jedlik Ányos program keretében folytatott kutatási projektben regionális és országos szinten elemezték a legjelentősebb népbetegségek megelőzésének gyakorlatát, azonosították az úgynevezett nagy kockázatú csoportokat, föltérképezték a jelentős társadalmi és anyagi terhet jelentő megbetegedések kockázati tényezőit, és ajánlásokat fogalmaztak meg a célzott megelőzésekre. Ádány Róza projektvezető, a Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karának dékánja szerint a kutatás révén átfogóbb, hitelesebb és frissebb információkhoz jutottak egyes népbetegségek elterjedtségéről, megelőzési és ellátási gyakorlatáról, illetve annak hiányosságairól.

A professzor vezeti a kutatás eredményeit is hasznosító egészségobszervatóriumot is, amelyből még csak egy működik az országban, noha számos nyugat-európai országban már több mint harmincéves múltja van az egészségobszervatóriumi rendszernek. Nálunk az európai csatlakozás kapcsán vetődött föl a létrehozásának szükségessége, mert a regionális egységekben gondolkodó Európában követelmény, hogy rendszeresen monitorozzák a régiókban élők halálozási, megbetegedési, környezet-egészségügyi és demográfiai jellemzőinek változását. Enélkül – mondta lapunknak Ádány Róza – elképzelhetetlen, hogy pontos helyzetelemzést adhassanak az egészségi állapotot jellemző adatok változásáról, ahhoz kapcsolódóan a legsérülékenyebb és legérintettebb társadalmi csoportok elhelyezkedésének alakulásáról. A rendszeres monitorizálás biztosítja azt is, hogy a változásokat megfelelően követhessék.

Az egészségobszervatórium adja az alapját az egészséghatás-vizsgálatoknak is. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete 1999-ben írta elő a tagországoknak, hogy az egyes intézkedések kapcsán – ilyen például egy jogszabály bevezetése vagy egy új üzem létesítése – elemezzék, hogy azok milyen hatással lesznek az érintett lakosság, esetenként az egész társadalom egészségi állapotára. Ennek megfelelően a magyar kormány is rendeletet alkotott 2005-ben.

Ádány Róza lapunkat úgy tájékoztatta: bár az obszervatórium által végzett egészséghatás-vizsgálatokat sokszor kérik tőlük, a Nyugaton már általánossá vált gyakorlat terén még lemaradásunk van. Márpedig – mondta a professzor – mielőbb szükség lenne arra, hogy a hatásvizsgálatokat mindig hasznosítsák a döntéshozók, mert a gazdasági válság miatt rengeteg kényszerintézkedés várható. Ennek lehetőségéről esett szó a törvényhozás egészségügyi bizottságának egyik Debrecenben tartott ülésén is.

Sokszor hangoztatják szakpolitikusok, hogy a magyar ellátórendszert a népegészségügyi helyzethez kell igazítani, vagyis föl kell mérni az adott területen élők egészségi állapotát, s annak tükrében kell meghatározni az ellátási szükségleteket kielégítő szolgáltatási profilokat, megfelelő kapacitással és finanszírozással. Ezzel el lehetne kerülni az ellátásban tapasztalható területi aránytalanságokat, az adott területen belül pedig a szolgáltatási párhuzamosságot. Így a rendszer nemcsak ésszerűbben, hanem gazdaságosabban is működne. "Magyarország a súlyos térségi és társadalmi egyenlőtlenségek országa, és a különbségek csökkentése stratégiai cél kell hogy legyen" – mondta a dékán. A népegészségügyi kutatások eredményei adottak, csak hasznosítani kellene őket. Ádány Róza professzor szerint a népegészségügyi programok végrehajtását mindenképpen függetleníteni kell az aktuálpolitikától, a népegészségügyi tevékenység támogatása, a lakosság egészségi állapotának javítása alapvető feladata mindenkinek, aki kormányzati szerepet vállal.


Az alapoknál kell kezdeni

A népegészségügyi programok célja a betegségek megelőzése, mielőbbi felismerése. Az elsődleges prevenció lényege, hogy kiiktatják az egészségkárosító hatásokat, így például hatékony kampányokat szerveznek a dohányzás ellen. Emellett megteremtik a területen élők számára a rendszeres mozgás lehetőségét, és ösztönzik egyebek mellett az egészséges táplálkozást. A másodlagos prevenció célja, hogy általánossá válhassanak a szűrővizsgálatok, ami nem csak a mindenki által ismert daganatszűrésre korlátozódik. Ugyanilyen fontos, hogy időben – adott esetben már gyermekkorban – és kezdeti szakaszban fölfedezzék a magasvérnyomás-betegséget és a cukorbajt. Végül a harmadlagos megelőzés a rehabilitációt, az egészség visszaállítását célozza.

Ádány Róza professzor szerint a Jedlik Ányos program keretében végzett kutatásoknak az a legfontosabb tanulságuk, hogy az alapok – a háziorvosi, házi gyermekorvosi és alapellátó fogászati ellátás – átalakítása nélkül nem működhet hatékonyan népegészségügyi program.


A Jedlik-program felméréseiből

A 20-69 éves magyar lakosság több mint egyharmada szenved a magas vérnyomás, a cukorbetegség és a zsíranyagcsere együttes zavarával jellemzett, úgynevezett metabolikus szindrómában. Az érintettek egynegyede semmilyen kezelést nem kap, a kezelt betegek felénél pedig a tünetegyüttes egyetlen összetevője esetében sem eredményes a kezelés.

A cukorbetegség alapkezelését jelentő testsúlycsökkentés gyakorlatilag szinte teljesen eredménytelen, az ismert cukorbetegeknek az egyharmada túlsúlyos, hatvan százaléka elhízott, kilencven százaléka magasvérnyomás-betegségben is szenved. A szélütésen vagy szívinfarktuson átesett betegek 15 százaléka dohányzik. Igen jelentősek a területi egyenlőtlenségek a szívinfarktus ellátásában, a kezelt betegek körében az akut katéteres koszorúér-tágításban részesülők aránya megyénként 5-45 százalék között ingadozik.

Niczky Emőke