http://giulio.freeblog.hu/


Mindent a betegért

Tegnap egy idős betegemnél nőgyógyászati rákos betegség végstádiumát diagnosztizálták. Az elkészült CT lelet ma került a nőgyógyászhoz. A hozzátartozók jöttek hozzám a lelettel kétségbeesve, mert az alapbetegségen túl a a hasüregi áttétek miatt érösszenyomatás, és következményes alsó végtagi nagy érben létrejött trombus miatt azonnali alvadásgátlást kell kezdeni.

Írjam fel. Én. Csakhogy én ezt háziorvos/sebész szakorvosként nem írhatom fel.

Csak teljes áron, úgy meg baromi drága, ezért a családot a beteg leleteivel beküldtem a közeli sebészetre, és telefonon kértem a kollégát, volna szíves a CT lelet alapján az életmentő javaslatot kiadni. Előtte telefonon konzultáltam a megyei kórház érsebészetével is, ahol megbeszéltük a szükséges gyógyszer pontos adagját is.

A sebész kolléga azt mondta ő sem adhat ilyen dózisra javaslatot, csak szövettanilag igazolt daganatos betegség esetén, az meg nincs, küldjem vissza súlyos állapotú beteget az érsebészetre.

Újabb telefonnal elértem az ügyeletes belgyógyászt, aki szintén nem volt biztos a dologban, mert jóval kisebb dózisban gondolkodott, mint az érsebészek. Mindeközben az idős hölgy a tegnapi vizsgálat után szivárgó hüvelyi vérzést produkált, nagy kérdés, hogy egyáltalán használni fog-e neki az LMWH? Kórházba az előző napi világjárása után nem hajlandó menni.

Hogy miért írom le mindezt?

Mert a történetből egy dolog teljesen világos: minden érintett orvos tudja, hogy mit kellene csinálni AZONNAL a beteg érdekében.

Azonban mindannyiunkat megfontolásra, és ezzel a beteg veszélyeztetésére kényszerít az a hihetetlenül gonosz jogi környezet, melynek célja éppen az ilyen helyzetek létrehozása.

Az OEP fékek miatt az orvosok képtelenek a gyógyító tevékenységet szabadon folytatni. A beteg csak sorozatos szintváltások után juthatna ahhoz a gyógyszerhez kiemelt támogatással, amire szüksége van. Azonnal.

Így a megoldás vagy az, hogy a család végül kiváltja az injekciót méregdrágán, vagy ha nincs pénzük, akkor napokig futják a köröket a megfelelő adminisztratív jogosultsággal rendelkező orvos megtalálásáig közben a beteg belehalhat a betegségébe, és végül is az országnak ez lenne a legolcsóbb.Így gondolkodnak a jogalkotók.

Én sebészeti szakképesítéssel dolgozom háziorvosként, de nem vagyok jogosult a nyilvánvaló indikáció ellenére sem felírni például ezt a készítményt sem.

Ez az igazi teljesítmény korlát. Életveszélyes, a szó szoros értelmében. És ezt megszavazta a képviselők többsége, minden kormánytag. Ezzel egyetértett ez Egészségügyi Bizottság.

Így spórolunk mi. A beteg érdekében. Nekem négy óra telefonálgatásomba került mindez, és még nem tartok sehol.

Kíváncsi vagyok, a néni megéri-e a hétfőt? Ha igen, akkor igazán nagy túlélő. A mesém valódi, és egyáltalán nem ritkaság a hasonló szituáció. Elképzelni sem tudom, miféle lelkületű emberek találják ki az ilyesmit... Ha emberek egyáltalán.

És most végül énekeljük el az Internacionálét...

Olvassátok el a kommenteket. Eljutottunk oda, hogy a számítógép dönt élet/halál felett. Tehát az OEP. Az a baj, hogy az IT-t nem lehet csesztetni a hippokráteszi esküvel.:-)

Giulio Hozzászólás / Comments (7)

***

A családorvos felelőssége a thromboembolia profilaxisban és kezelésben - kompetenciahatárok

Dr. Magyar Anna

Közismert, hogy daganatos betegekben megnő a vénás thromboemboliás betegségek kockázata(1). Az is köztudott, hogy a mélyvénás thrombosis és a vele sokszor együtt járó pulmonalis embolia hátterében gyakori a rosszindulatú tumor. A daganatos betegek thromboemboliás megbetegedései világszerte aluldiagnosztizált és alulkezelt kórképek(2). A legtöbb onkológiai felmérés szerint 5% alatti a thrombosis profilaxisban részesülő betegek száma a daganatos betegek közt(3). Az alapellátásnak óriási szerepe lenne ennek a súlyos életveszélynek kitett, széles betegpopulációnak a megfelelő ellátásában. Hol a háziorvos helye a rosszindulatú daganatos betegek mélyvénás thrombosisának, pulmonalis emboliájának megelőzésében, felderítésében, kezelésében? És mi a teendő a praxisban akkor, ha betegünk mélyvénás thrombosisa mögött daganatos betegségre gyanakszunk? A téma kifejtésével betegem esetismertetése kapcsán próbálkozom.

A thromboembolia profilaxisa daganatos betegben

76 éves nőbetegnél márciusban hydrothoraxot okozó pleuralis metastasisok észlelése kapcsán derült ki előrehaladott ovarium tumor. A nőgyógyász-onkológus által megkezdett ambuláns kemoterápiát súlyos mellékhatások miatt két ciklus után abba kellett hagyni. Közben lecsapolások után azonnal visszatérő hydrothoraxa miatt a pulmonológus pleurodesist végzett, ezután a hydrothorax nem tért vissza. A beteget a kismedencei tumor által okozott passage-zavar miatt palliatív műtétre előjegyezték. Noha a daganat tapinthatóan nőtt, a beteg elfogadható életminőségben élt decemberig. Ekkor ileus miatt az őt ellátó sebészeti osztályra került, ahol a tumoros compressio és adhesiók okozta ileust nem tudták megoldani, a betegnél ileostoma készült és a hatalmas petefészek tumor egy részét reszekálták. A műtét után 8 nappal, Karácsony lévén, a beteget saját kérésére hazabocsátották. December 23-án este 7-re hozta haza a mentő, rendelés után látogattam meg otthonában.A lesoványodott, elesett állapotú beteg hypotoniás és tachycardiás volt, igen gyenge volt, felülni sem tudott. Ascitestől feszülő hasán per secundam gyógyuló műtéti seb látszott. Az anus prae jól működött. A számtalan tennivalót (házi gondozás betanítása férjének, szobai WC, pelenka, tápszer - szabályellenes - felírása, házi ápolás megszervezése, sebellátás, kötszerek beszerzése, stb.) nem részletezve, térjük rá a thromboprofilaxis kérdéskörére.

Milyen kérdéseket kell megválaszolnom, ha felmerül betegemnél a thromboprofilaxis szükségessége?

• Van-e thrombosis-veszély? Mekkora a thrombosis veszély?
• Van-e vérzés-veszély? Mekkora a vérzés veszély?
• Mi jelent nagyobb veszélyt betegem túlélése szempontjából, a thromboemboliás esemény vagy a vérzés esélye?
• Milyen antikoagulációs módszert válasszak?
• Milyen dózisban, meddig adjam?

Van-e thrombosis veszély és mekkora a rizikó?

A rosszindulatú daganatok egyik leggyakoribb szövődménye a mélyvénás thrombosis (MVT) és/vagy pulmonalis embolia (PE), mely gyakran a beteg halálát okozza. A kórházban fekvő daganatos betegek leggyakoribb haláloka valamilyen thromboemboliás esemény(4). Az MVT és az esetek 40-50%-ában vele együtt járó, sokszor tünetszegény PE előfordulását daganatos betegekben különböző tanulmányokban 7-30%-ra becsülik(1,5). Daganatos betegekben körülbelül hatszorosra nő a vénás thromboembolia (VTE) rizikója(6). Egy hospice intézmény fekvőbetegein végzett tanulmány még ennél is riasztóbb képet mutatott, igen magas volt a tünetmentes VTE előfordulása, a betegek 52%-ánál találtak VTE-ra utaló vizsgálati eredményeket, amihez természetesen a végstádiumú betegség és az immobilizáció is hozzájárult(7).

Nem egyforma különböző daganatok esetén a VTE kockázata. Nagyon gyakori a VTE agytumorban valamint a petefészek, hasnyálmirigy, vastagbél, gyomor, tüdő, prostata és vese adenocarcinomáiban(4). A rizikót valószínűleg befolyásolja a daganat típusa is, és nem közömbös a tumor stádiuma sem. Előrehaladott tumorban, metastasisok esetén gyakoribb a thrombosis. A carcinomás betegnél számtalan, részben iatrogen tényező fokozza még a VTE kockázatát. A kemoterápia, radioterápia megemeli a rizikót, pl. emlőrákos betegekben a kemoterápia hatására 6,5-szeres kockázatnövekedést írtak le(4). A hormonális kezelések, mint pl. a szelektív oestrogen receptor modulátor (SERM) tamoxifen, is megemelik az MVT rizikót, az aromatázgátlók is, bár kisebb mértékben. Ha a daganatos beteget operálják, az MVT műtét utáni kockázata megduplázódik, a posztoperatív fatális PE előfordulása pedig háromszor gyakoribb, mint a nem daganatos populációban(4). Mindezek mellett mindaz, ami egészséges emberben is fokozza a VTE rizikóját, idős kor, lázas betegség, immobilitás, szívelégtelenség, vénás kanülök behelyezése, öröklött thrombophilia, gyulladásos bélbetegség, nephrosis, stb., tumoros betegekben is növelheti az MVT amúgy is magas előfordulási gyakoriságát.

Egyértelmű adatok vannak arra is, hogy az egyes kockázati értékek összeadódnak. Egy 507 tumoros beteg részvételével végzett német vizsgálat szerint az MVT-re leginkább prediktív tényezők: kórházi tartózkodás, VTE az anamnézisben, családi thrombosis hajlam, kemoterápia, lázas betegség és magas CRP: ezen tényezők hiányában a rizikót 2,3%-nak, valamennyi tényező meglétekor viszont 72%-nak találták(8).

Betegemnek tehát Karácsony előestéjén igen magas volt az esélye arra, hogy MVT-t, PE-t kapjon: magas rizikójú, előrehaladott, áttétes ovarium tumora, poszt-kemoterápiás és friss posztoperatív állapota, idős kora és immobilitása nagy VTE kockázatra utalt.

Van-e vérzés-veszély? Mekkora a vérzés veszély?

Ha antikoaguláns kezelést indikálunk betegünknek, mindig mérlegelnünk kell, hogy mi okozhat nagyobb problémát, a thrombosis veszélye vagy az antikoaguláns okozta vérzésveszély. Daganatos betegekben antikoaguláns használatakor mindig nagyobb a vérzés előfordulásának gyakorisága, mint a nem daganatos populációban(9,10). Vérzésre eleve leginkább veszélyeztetettek azok a betegek, akiknek agyi metastasisuk van, akiknek valamelyik szerv lumene felé fekélyesedő tumoruk van (pl. gyomorrák, colorectalis rák, hólyagrák), a veserákosok, ha macroscopos haematuriájuk van, minden vérző tumor, valamint azok a betegek, akiknek a tumor miatt coagulopathiájuk vagy 50 000μ/l-nél alacsonyabb thrombocytaszámuk van(1).

Betegemnél a friss műtéti terület, a be nem gyógyult hasfali seb és ileostomás nyílás jelentett vérzékeny felületet.

Mi jelent nagyobb veszélyt betegem túlélése szempontjából, a thromboemboliás esemény vagy a haemorrhagia?

Antikoaguláns kezelés bevezetésekor mindig ez a mérlegelés dönti el a kezelés indikációját. A kardiológiában evidenciákon alapuló egyértelmű guideline-ok, számszerű indikációk (pl. CHADS2 score) irányítanak bennünket. Az onkológiában még nincsenek egyértelmű irányelvek, betegenként, egyéni mérlegelés alapján kell döntenünk. A döntésben nagy segítség az onkológussal, sebésszel és más szakorvosokkal való együttműködés, de vannak helyzetek, amikor a háziorvosnak gyorsan és egyedül kell döntenie. A döntés során óriási előnye a háziorvosnak a betegismeret, a családi thrombosis hajlam, egyéni kórtörténet, gyógyszerek, társbetegségek és valamennyi, a VTE szempontjából releváns körülmény pontos ismerete.

Betegemnél úgy ítéltem meg, hogy olyan nagy a MVT és PE esélye, hogy a vérzésveszély ismeretében is antikoaguláns kezelést kezdek a beteg szoros megfigyelése mellett.

Milyen antikoagulációs módszert válasszak?

• Az antikoaguláció lehetséges eszközei:
  K-vitamin antagonisták: kumarin származékok (warfarin, acenocoumarol, phenprocoumon*, phenindion*)
• Heparinok és származékaik: nem frakcionált heparin (UFH), kis molekulatömegű heparinok (LMWH), valamint a direkt Xa gátló szintetikus pentasaccharid, a fondaparinux
• Direkt thrombin inhibitorok: argatroban*, lepirudin*, bivalirudin*

(* Magyarországon nincsenek forgalomban)
A fenti készítmények közül krónikus antikoaguláns kezelésre a praxisban a per os adagolható K-vitamin antagonistákat (acenocumarol és warfarin) és a subcutan adagolt kis molekulatömegű heparinokat használjuk.

A K-vitamin antagonisták a kardiológiában a cardioemboliák prevenciójában, valamint az MVT/PE kezelésében és megelőzésében jól bevált gyógyszerek. Előnyük, hogy per os adagolhatóak, nem toxikusak, a vérzéses szövődményektől eltekintve kevés a mellékhatásuk, egyénre szabható az adagolásuk és olcsók. Azonban sok hátrányuk van: a biológiai hasznosulásuk nagyban függ a beteg aktuális állapotától, táplálkozásától, étrendjétől, számtalan gyógyszer befolyásolja farmakokinetikájukat, hatékonyságukat, adagolásuk folyamatos ellenőrzést, prothrombin szint mérést igényel. Rosszindulatú daganatos betegben kellőnek tűnő adagolásuk mellett is felléphet VTE, hatékonyságuk nem megfelelő, előfordul kumarin rezisztencia(9,10). Ráadásul a tumoros beteg gyakori hányása, emésztési zavara, alultápláltsága vagy cahexiája, romló máj- és vesefunkciója, a kemoterápia és az egyéb, tüneti kezelésként adott számtalan gyógyszer erős prothrombin szint ingadozásokat okozhat, növelve mind a vérzés, mind a VTE veszélyét.

Egyre több tanulmány igazolja, hogy az LMWH-k a tumoros betegek antikoaguláns kezelésében előnyösebbek a K-vitamin antagonistáknál, hatékonyabban előzik meg a recidiv thromboemboliás eseményeket, és a túlélést talán más módon is javítják(11,12,13). Antikoaguláns hatékonyságuk tumoros betegben sem marad el a kumarin hatástól, de alkalmazásuk egyszerűbb. Subcutan adagolásukkal daganatos betegben is stabil hatás hozható létre. Hatásmonitorozás (anti Xa hatás) általában nem szükséges, kivételt képeznek az extrem módon elhízott, illetve cahexiás betegek, veseelégtelenségben szenvedők, valamint terhesek és gyermekek. Cahexiás tumoros betegnél 40 kg alatti testtömeg esetén az időszakos anti-Xa aktivitás vizsgálatot (4 órával az LMWH beadása után mérve) az erre alkalmas laboratóriumban biztosítanunk kell. Az LMWH kezelés bevezetése előtt, valamint az első héten 2 alkalommal, és később időszakosan indokolt azonban a thrombocytaszám mérése a heparin indukálta thrombocytopenia (HIT) kizárására. A HIT LMWH adás esetén rendkívül ritkán fordul elő, ritkábban, mint UFH adásakor, mégsem szabad megfeledkeznünk erről a súlyos, sokszor kis ér-thrombosisok formájában jelentkező mellékhatásról(14).

A biztonságos adagolás, az egyenletes hatás, a kevés gyógyszerinterakció, a mellőzhető monitorozás, a kedvező mellékhatásprofil, a kevesebb vérzéses szövődmény tehát tumoros betegek thrombosisának kezelésében és profilaxisában egyaránt az LMWH adása mellett szól.

Ezt támogatja a daganatos betegek egy részének kumarin rezisztenciája is. Adatok állnak rendelkezésre a hosszú távú biztonságos adhatóságról is. Újabban számos közlemény jelent meg az LMWH-k kedvező, tumor-ellenes hatásáról, amely feltehetően független a véralvadási rendszerre gyakorolt hatástól(15,16,17). A heparinok gátolják a tumorsejtek aktivitását, ezáltal a tumor-invasiót és a metastasisok képződését. Fokozzák az apoptosist, gátolják a tumorban az angiogenesist, bizonyos tumor növekedési faktorokat, a heparinase-t és a thrombin képződését. Egyes tumorok multi-drug resistentiáját is kedvezően befolyásolják. A tumoros betegek túlélésének javítására már vannak meggyőző adatok, és az LMWH-knak ez a hatása hónapokkal elhagyásuk után is mérhető, tehát független az antikoagulációtól.

Mindezek alapján betegemnél LMWH-terápia mellett döntöttem. A kezemben lévő zárójelentésről ismertem vérkép adatait, thrombocytaszámát, orvosi táskámból azonnal megkezdtem és férjének betanítottam az LMWH subcutan adását, az ünnepek utánra vérkép-kontrollt szerveztem. Férjével és a sebkezelő nővérrel együtt a sebből ill. ileostomából történő vérzést folyamatosan observáltuk.

Milyen dózisban, meddig adjam?

A Magyar Thrombosis és Haemostasis Társaság 2006-ban kiadott irányelve alapján(14) a thrombosis profilaxisra adott LMWH dózisát a beteg rizikójához kell illeszteni. A rizikó megítélésében hivatkozom az irányelvek táblázataira. Hasi műtéten átesett, 70 év feletti, metastaticus tumoros fekvőbeteg mindenképp igen nagy kockázatú betegnek számít thrombosis szempontjából. Az ACCP (American College of Chest Physicians)(4) daganatos betegek thrombosis profilaxisáról szóló legutóbbi ajánlásai közt szerepel az, hogy ha daganatos beteg műtétre kerül, részesüljön rizikójának megfelelő thrombosis profilaxisban. Ugyancsak antikoaguláció ajánlott tumoros betegnél, ha akut betegség miatt fekvőbeteggé válik. Adatok bizonyítják, hogy daganat miatt operált betegek 30 napon belüli leggyakoribb haláloka a VTE(18). A posztoperatív profilaxis idejét daganatos betegekben a műtétet követően általában 4 hétben szabják meg.

Betegemnél emelt profilacticus dózisú LMWH subcutan adagolását kezdtem meg. A készítmény folyamatos adását terveztem addig, amíg a beteg mobilizálható, de legalább a műtét után egy hónapig.

(Betegem még 4 hónapig élt, sebe begyógyult, fokozatosan mobilizáltuk. Átmeneti javulás után a hasi tumor viharos növekedésnek indult, a beteg ismét fokozatosan gyengült, súlyosan lefogyott, cahexiás állapotban május elején otthonában exitált. Az LMWH-t 6 heti adagolás után férje kérésére elhagytuk.)

Az irodalmi adatok szerint (lsd. fentebb) daganatos beteg MVT-ának kezelésére és az ezt követő thromboprofilaxisra előnyösebb az LMWH, mint a K-vitamin antagonista. Az LMWH-t addig kell adni a betegnek, míg a daganat aktív, azaz, míg a tumoros betegségből betegünk meg nem gyógyult(25). A fenntartó dózist illetően egyértelmű ajánlások még nincsenek. Ha a beteget gondos onkológiai vizsgálatok alapján tumormentesnek véljük, az LMWH elhagyható. MVT recidiva rossz prognosztikai jel, alapos gyanút jelent a tumor kiújulására vagy folyamatos jelenlétére. Ilyenkor az LMWH lege artis visszaállítása és tartós adása indokolt.

A tumoros betegek thromboemboliás betegségeinek kezelésében legfontosabb szerep a háziorvosé, de ezt a nehéz és megfelelő irányelvek hiányában ma még nem egyértelmű ellátást helyesebb az onkológussal, sebésszel, belgyógyásszal, a véralvadási rendszer betegségeire specializált szakemberrel konzultálva és a beteg illetve családja együttműködésére építve, team-munkában végezni.

WebDoki

http://www.webdoki.hu/cikk.php?cid=40709

***

Korszerű Antitrombotikus Terápia Irányelvei az Onkológiai Kezelésben (részletek)

Prof. Dr. Bodoky György

Magyar Onkológusok Társasága

A daganatos betegek gyógyításának lehetőségei az elmúlt évtizedben jelentősen fejlődtek. A célzott terápiás kezelések eredményessége új korszakot nyitott a daganatos betegek ellátásában. A hatékonyabb terápia alkalmazásával megnőtt a véglegesen meggyógyítható betegek aránya és a betegség túlélése is jelentősen emelkedett. Ezzel párhuzamosan a kiegészítő kezelések alkalmazása is felértékelődött, hiszen a betegek életminőségének alakulása a kezelés során igen fontos. Ezért a fájdalomcsillapítás, a mesterséges táplálás, a vérképzőszervi mellékhatások kezelése, a pszicho- onkológiai ellátás a daganatos betegek kezelésének fontos részévé vált. A daganatos betegek kezelési eredményességének javulása egyre fontosabbá tette a trombózis profilaxis rutinszerű alkalmazását, illetve thromboembolia korszerű kezelését. Napjainkban a fokozott kockázatú betegeknél a trombózis profilaxis az ellátási protokoll részévé válik. A kialakult trombózis pedig az alkalmazott daganatellenes terápia folytatása mellett igényel ellátást. Az antitrombotikus kezelés mindennapi gyakorlatba kerülése fontossá tette az onkológia különböző területein alkalmazott eljárások áttekintését.

A Magyar Onkológusok Társasága, a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság, a Magyar Sugárterápiás Társaság és a Magyar Gyógyszerterápiás Társaság közösen elhatározta, hogy a trombózis profilaxis és a trombózis kezelés lehetőségeit az onkológiai ellátásban egy külön kiadvány formájában áttekinti. Reményeink szerint a kiadvány segítségére lesz a gyakorló orvosoknak a mindennapi munkájukban alkalmazandó terápia kivitelezésében.

A daganatos betegek trombózis profilaxisának stratégiája

Cél: csökkenjen a fatális kimenetelű pulmonalis embóliák (PE) előfordulása Biológiai marker: nincs általánosan használható Vezérlő elv: a magas rizikócsoport meghatározása (OPTIMEV, FRONTLINE klinikai vizsgálatok) Fő rizikófaktorok: a daganat kiindulási helye, VTE az anamnézisben, az alkalmazott kezelés(ek).

Thrombogén tényezők (rizikófaktorok) onkológiai betegeknél

• A tumor indukálta procoagulans tényezők, hypercoagulabilis állapot, idős kor.
• Együttesen alkalmazott daganatellenes kezelések (kemo- hormonterápia, kemo-radioterápia, főleg fluorouracil tartalmú sémákkal), eritropoetin, sugárterápia (tele- és brachyterápia utóbbinál főleg LDR esetben).
• Vénába törő, vagy ereket komprimáló bulky tumor, metasztázis vagy nyirokcsomó.
• Tumor és immobilizáció okozta vénás stasis.
• Daganatos hypoxia miatti endothel károsodás.
• Komorbiditás és egyéb rizikófaktorok (dohányzás, obesitas) egyidejű jelenléte.
• Tartós centrális vénás katéterek használata fokozza a rizikót.

A sugárkezelés (RT) melletti optimális primer thromboprofilaxis módjára nincsenek randomizált vizsgálatok, illetve kontrollált tanulmányok. Ugyanakkor tény, hogy fokozott a VTE rizikó, amely a kezelés után 4-12 hónapig tarthat.

Másodlagos profilaxisra LMWH vagy warfarin?

A CLOT klinikai vizsgálatban a VTE recidiva rizikó csökkenés 52%-os volt az LMWH javára, ugyanakkor a vérzéses szövődményekben nem volt szignifikáns különbség (6% vs 4%), sőt, a nem metasztatikus esetekben nőtt az összes túlélés (16). Ennek alapján grade 1A ajánlás: tumoros betegnél a szekunder prevenció LMWH-val történjék. (17), melyet a sugárkezelt betegre is érvényesnek kell tekinteni.

Összefoglalva primer thromboprofilaxis ajánlott a napi onkológiai-sugárterápiás rutinban

• Magas VTE rizikójú, aktív kezelésben részesülő betegeknek
• Kiterjedt (bulky) daganat intenzív kemoterápiája és/ vagy kemo-radioterápiája és/vagy nagy térfogatra adott sugárkezelése esetén Medence (rectum, nőgyógyászati tumorok) besugárzása során
• Agytumorok sugár- és kemo-radioterápiája során
• LDR brachyterápia mellett
• Érkompressziót, érbetörést mutató daganat kemoterápiája és radioterápiája során
• Daganatsebészet (has, kismedence, gerinc, agy)
• Centrális vénás katéteren át folytatott szisztémás kezelés + halmozott rizikófaktorok jelenléte esetén

Időtartama: >= 4 - 6 hónap

A hatékonyság, biztonságosság, kényelem és daganatellenes hatás szempontjait figyelembe véve erre a LMWH-k a leginkább alkalmasak. Az adagolás a választott készítmény előírata szerint testsúlykg-ra és rizikóhoz adaptáltan történik naponta egyszer az aktív kezelés időszakában 100%-os, azt követően a fenntartó szakaszban 75-80 %-os dózissal.

A daganatok és a thromboemboliák összefüggései

Dr.med. habil. Pfliegler György

Ha gyakorló orvosként visszagondolunk betegeinkre bizonyos, hogy a jelen munkában tárgyalt kérdések legtöbbje felmerült már bennünk. Nevezetesen: van-e kapcsolat a tumoros betegségek és a daganatos betegekben halmozottan előforduló thrombosisos megbetegedések között? Ha igen, az ok-okozati kapcsolat-e? Hat-e a beteg túlélésére az alapbetegség kórlefolyására thromboembolia vagyis van-e prognosztikai vonatkozása? A daganatellenes kezelés (műtét, kemoterápia) befolyásolja-e a thrombus képződést, a thrombosis előfordulásának gyakoriságát? Más-e a daganatos betegek antikoaguláns kezelése? S végezetül a legfontosabb kérdés: befolyásolható-e a daganatos beteg sorsa haemostasisán keresztül?

Solid tumorok thromboprofilaxisa

Dr. Pápai Zsuzsanna vetíthető, hangos prezentációja a malignus tumorok thromboemboliás szövődményeiről, a tumorellenes terápia mellett alkalmazott antikoaguláns kezelés lehetőségeiről.

A családorvos felelőssége a thromboembolia profilaxisban és kezelésben - kompetenciahatárok

Dr. Magyar Anna

Közismert, hogy daganatos betegekben megnő a vénás thromboemboliás betegségek kockázata. Az is köztudott, hogy a mélyvénás thrombosis és a vele sokszor együtt járó pulmonalis embolia hátterében gyakori a rosszindulatú tumor. A daganatos betegek thromboemboliás megbetegedései világszerte aluldiagnosztizált és alulkezelt kórképek. Az alapellátásnak óriási szerepe lenne ennek a súlyos életveszélynek kitett, széles betegpopulációnak a megfelelő ellátásában. Hol a háziorvos helye a rosszindulatú daganatos betegek mélyvénás thrombosisának, pulmonalis emboliájának megelőzésében, felderítésében, kezelésében? És mi a teendő a praxisban akkor, ha betegünk mélyvénás thrombosisa mögött daganatos betegségre gyanakszunk? A téma kifejtésével 2 betegem esetismertetése kapcsán próbálkozom.

Korszerű Antitrombotikus Terápia Irányelvei az Onkológiai Kezelésben (részletek)

Prof. Dr. Bodoky GyörgyMagyar Onkológusok Társasága

A daganatos betegek kezelési eredményességének javulása egyre fontosabbá tette a trombózis profilaxis rutinszerű alkalmazását, illetve thromboembolia korszerű kezelését. Napjainkban a fokozott kockázatú betegeknél a trombózis profilaxis az ellátási protokoll részévé válik. A kialakult trombózis pedig az alkalmazott daganatellenes terápia folytatása mellett igényel ellátást.