2009. április 16., csütörtök

Biztos a front...

Úgy néz ki, hogy szép lassan megismerkedem a győri kiemelten súlyponti kórház rejtelmeivel. Nem mintha így terveztem volna, de hát ember tervez...

Azért a tavalyi esethez hasonlóan most is felhívta egy barátom a figyelmemet, hogy ne "leanezzek" odabent, ez a veszély már akkor sem fenyegetett. Én ui. egyelőre passzívan leanezek ebben a kórházban, azaz csak megfigyelést végzek :) És persze mindig történik velem valami, mert ez volt az egyik kedvenc gyerekkori olvasmányom, aztán valahogy rámragadt a dolog:

Janikovszky Éva

Most egy másik osztályon voltam (csak egy estét), ahol pl. a mellékhelységet még nem szerelték le teljesen kalandvágyó betegek, amúgy minden más hozta a standard magyar egészségügyi formáját. Az orvos, aki felvett és az éjszakás nővér nagyon kedves volt és nagyon klasszul végezték a munkájukat, miközben olyan beteg is feküdt az egyik kórteremben, akinek speciális ellátásra volt szüksége, de az a kórterem már tele volt, így a "normál" szobába fektették le és reménykedtek (gondolom), hogy nem lesz majd semmi baj... Lett, de szerencsére megoldotta a nővér.

A velem egy szobába fekvőkkel azon nevetgéltünk, hogy akárki jött be, az mindig megkérdezte, hogy pl. melyikünk a Kovács úr, mert hoztam a gyógyszerét. Ez nagyon viccesnek tűnt addig, amíg az egyik úriember el nem mesélte, hogy őt kis híján valami nyaki nyavajával műtötték meg, pedig "csak" pacemakerért jött... még jó, hogy ébren volt és szólt, hogy nem arrafelé kellene matatni... Erre azért felfigyelt a személyzet és végignézték a papírokat, majd konstatálták, hogy azok bizony másik beteg papírjai...

Az ágyak végében semmiféle azonosító ("lázlap") nem volt, pedig eddig mintha ez lett volna a standard, de biztos változott. Vagy a trezorba volt zárva minden fontos adat, nem tudom, mert nem tudtuk egyiket sem kinyitni, se kulcs, se kód :Đ Pedig ez ahogy elnézem amolyan "kapcsolódási pont" lenne orvos és nővér között:

(Adat)Folyam(at)ábra

(http://www.cab.u-szeged.hu/local/ssadm/1998/progterv/Gobolos_Boglarka/Dfd1.gif)

Persze az is lehet, ahány (kór)ház, annyi szokás...de nem kellene vmi "minimum standard", ami minden kórházra érvényes? Vagy van, csak nem tartják be? Ezt nem tudom, mert nem kérdeztem meg (mert az már aktív közbelépés lett volna és én passzív voltam, tudják).

A másik érdekes tapasztalatra reggel tettem szert, amikor néhány rutinvizsgálat után a kezembe nyomott egy nővér egy un. Ambuláns lapot, hogy mehetek haza. Kérdeztem hogy orvost meg kell-e várnom, azt mondta "csak a rokonait kell megvárnia". Arra a kérdésemre, hogy akkor mi a jócsudát kerestem én itt, azt válaszolta egy rövid vállvonogatás mellett, hogy "biztos a front".

Ez úgy kb. egy hete volt, most azért jutott eszembe, mert egy orvosnak ezt elmeséltem, és ő azt mondta (kicsit szemrehányóan), hogy a kórház nagyüzem, ott nem érnek ám rá mindenre. Ez nem baj, mondtam, nem is kell mindenre ráérni, de azért még mindig az a véleményem, hogy a kórházban én vagyok az ügyfél, még akkor is, ha nem fizetek közvetlenül a szolgáltatásért. Aminek egyik lényeges eleme az ügyfél számára elegendő információ.

Akkor is, ha front van és nagyüzem.


Forrás: http://kaizen.freeblog.hu/categories/Lean_egeszsegugy/


Nincsenek megjegyzések: