Az egészségügyi rendszerek hasonló nehézségekkel küzdenek Ausztria Az osztrák társadalombiztosítók főszövetségének elnöke kritizálta az egészségügyi reformkísérleteket, hogy a vitákat „inkább a partikuláris érdekek jellemezték, mint az egészségügyi rendszer finanszírozhatóságáért való közös felelősség.” A reformcsomagban a gyógyszerek kedvező referenciaárairól volt szó, a szerződéses orvosi jog flexibilizálásáról, a minőségbiztosításról és területi betegpénztárak tehermentesítéséről, az államszövetség költségvetési eszközeiből való részleges adósságmentesítéséről. Időközben az „intézkedések a betegbiztosítás jövőbiztosítására” törvénytervezet lekerült az asztalról. Azonban sürgős intézkedések szükségesek, mert több betegpénztár eladósodott. Az egészségügy Ausztriában jó, de viszonylag drága és nem olyan hatékony mint lehetne, mondják a szakértők. Mégis úgy tűnik, hogy az osztrákok elégedettek egészségügyi rendszerükkel – legalábbis ma még. Erre az eredményre jut az Euro Health Consumer Index 2007-ből, amelyben Ausztria az első helyen van az EU államok között és a WHO egészségügyi jelentésében is, ahol Ausztria a 9. helyen van 200 állam között, közli az Egészség Ausztria Kft. „Attól a kockázattól, hogy a lakóhelyközeli ellátás a fizetési nehézségek miatt többé nem lesz mindenütt biztosítható és az érintettek a barikádokra mennek, nem lehet eltekinteni.” Több területi betegpénztár csőd előtt áll Az osztrákok összes egészségügyi kiadásai 2006-ban a GDP 10,1%-a volt. Ezzel az ország több mint egy százalékponttal az OECD 8,9%-os átlaga felett van. Ennek alapját egy kötelező biztosítás képezte mindenki számára, amibe 5,6 millió polgár fizetett járulékot és 2,1 millió polgár volt járulékmentesen vele biztosított. A havi járulék jövedelemfüggő és a munkáltató ugyanazt az arányt fizeti. A csökkenő bérhányad, a munkanélküliek és a polgári szolgálatosok járadékcsökkenése valamint a munkáltatói arány 0,4 százalékpontos csökkentése miatt a munkásoknál a jövedelembázis azonban egyre lassabban nő és az olló a bevételek és kiadások között egyre jobban nyílik. Az utóbbi évben már egyetlen területi betegpénztárnak sem volt pozitív mérlege. Ezért már minden harmadik osztrák magánbiztosított. A pénzügyi problémákat azonban nemcsak a csekély bevételek okozzák, hanem a növekvő kiadások is. Negatívan hatnak a magas akut ágyellátottság a lakóhelyközeli ellátás biztosítására, a kórházakban a magas újrafelvételi arány, valamint a hiányzó kapcsolódási pont menedzsment a fekvőbeteg és az ambuláns szektor között. Ezenkívül a minőségi standardok is nem megfelelően fejlettek. Az osztrák kormány segíteni akar egy szerződéssel az államszövetség és tartományok között az egészségügy szervezéséről és finanszírozásáról 2013-ig. A részleteket a politikának kell kidolgoznia. A társadalombiztosítók főszövetségének elnöke ebben nem hisz. Svájc Egy hivatkozott nagy svájci vállalat nődolgozója kiismeri magát a pénzügyekben, minden évben szeptemberben, amikor a betegpénztárak ismertetik új évi járulékaikat, kikeresi a legkedvezőbb ajánlatokat. Igy a biztosítási feltételek megtartása mellett 300 frankot – 200 eurót – takaríthat meg. A járulék mértékére és egy balesetbiztosítás opciójára döntő az un. franchise, egy választható önrészesedés, ami legalább 300 és legfeljebb 2500 frank (1850 euró) évente és egy rabatot tesz lehetővé 160 és 1760 euró között. Ezenkívül 20% engedmény van a háziorvosi modell és a csoportpraxis választásánál, ha mindig a bejegyzett orvosok az első kezelők. A kevésbé jól keresők, kb. a lakosság 29%-a, járulékkedvezményeket kapnak. Az engedmények kantonok szerint különbözőek. A havi átlagos járulék 2009-ben engedmények nélkül 322,86 frank lesz. A polgárok 60%-a kötött kiegészítő biztosítást. Minden megterhelés ellenére a svájci lakosság nagy többsége becsüli a mai betegbiztosítási rendszert, amely nyitott a reformokra és nagyra tartja az egyéni felelősséget. Egy aktuális lakossági felmérés a svájci egészségügyről arra az eredményre jut, hogy 2004 óta azoknak a lakosoknak az aránya, akik számára nem jelentenek problémát a járulékok, 19-ről 24%-ra emelkedett. A lakosság fele nevezi magasnak a járulékokat, de elviselhetőknek. Csak a svájciaknak egy kis százaléka végez összehasonlítást a 7 betegbiztosító között, még a keveset keresők is ritkán teszik ezt. A svájci egészségpolitikai társaság közgazdásznője szerint talán a svájciak szokása, hogy nem változtatnak. Különböző biztosítási rendszerek állnak a hatékonyság útjában A társaság szerint is a svájci egészségügyi rendszer jó, mert mindenki számára hozzáférhető és mint eddig is, finanszírozható – „mégis hatékonyabb struktúrákról kell gondolkodnunk, mert az ellátás alapára nemzetközi összehasonlításban nagyon magas” véli a közgazdásznő. A nagyobb hatékonyság akadályának nevezte a 26 kantonban a különböző betegbiztosítási rendszereket. Egy másik probléma a kórházak elszámolásának hiányzó átláthatósága, ami nem teszi eléggé lehetővé a gazdaságosság és a minőség összehasonlítását. Az is problematikus, hogy a kockázatkiegyenlítés a betegbiztosítók között csak a kort és a nemet veszi figyelembe, a morbiditást nem. A betegség kockázatát csak 2012-től kell figyelembe venni, amely miatt egy kórházban vagy ápolóotthonban az előző évben három napnál tovább feküdtek. Akkor a betegbiztosítók részére vonzóbb lesz Disease-Management-Programokat nyújtani a krónikus betegek számára. 2006-ban Svájc a GDP 11,3%-át fordította az egészségügyre. Ezzel az USA (15,3%) mögött az OECD statisztika második helyén állt. Két évvel ezelőtt az OECD és a WHO egy tanulmányban sürgősen „átfogó stratégiát javasolt a nagyobb költséghatékonyságra”. A svájci esetátalánnyal, a Swiss DRG-vel 2012-től, a háziorvosi és HMO modellekkel (Health Maintenace Organization) valamint a növekvő generikumrendelésekkel megtették az első lépéseket a javasolt irányba. Mindenesetre a föderatív struktúrák és népszavazások országában alapvető reformok nem várhatók. Hollandia Hollandiában egy jólkereső átlagosan három évvel tovább él, mint egy viszonylag csekélyebb jövedelmű – a Bertelsman Alapítvány egyik eredménye szerint. 2020-ig ezt a hézagot egynegyedével csökkenteni kell. Ennek egy 2006 óta tisztán magánjogilag szervezett betegbiztosítási rendszerben kell sikerülnie, amelyben szabad nyereséget is elérni. A kórházigazgatók elnöke és a holland kormány tanácsadója megmagyarázza, hogyan hatnak ki az új keretfeltételek az ellátásra. Igy a kórházak most szolgáltatásaik 10%-áig a betegpénztárakkal közvetlen szerződésekben állapodhatnak meg, amennyiben igazolni tudják meghatározott minőségi kritériumok betartását. Ennek következtében már megtörtént a szoláltatások koncentrációja. Pl. Niemwegen régióban minden ortopéd műtétet már csak egy kórházban végeznek. Ugyanez vonatkozik Amsterdamra a szemsebészettel. Az igazgató elégedettnek mutatkozik ezzel a fejlődéssel: „A minőség javult, azonkívül a betegek profitálnak a rövidebb várakozási időkből.” 2009-től a közvetlen szerződések aránya 34% lesz, bevonják a nagysebészetet, a bőr- és az orr- fül- gége megbetegedéseket. A betegbiztosítási rendszer jelentős szűkítése További újításként említi a kormánytanácsadó a DBC (diagnózis- kezelési kombináció) szerint teljesítményorientált rendszernek a kiterjesztését a pszichiátriára és az új finanszírozást az ápolóotthonokban. Itt hét ápolási fokozat alapján való átalányfinanszírozást felváltják egy egyedi szolgáltatáselszámolással. Kihatása van az egészségügyi reformnak az ambuláns területre is a bevált kapuőr-rendszerrel. „A háziorvosokat nagyobb szabadsággal ruházták fel, amit ki is használnak.” Az orvosoknak most fizetik a kisebb sebészeti beavatkozásokat, bizonyos nőgyógyászati szolgáltatásokat és szemkezeléseket, ami az első hat hónapban 7%-kal emelte a honoráriumaikat. Ez mégis olcsóbb, mint a kórházi beutalások. Mindenesetre néhány árat még szabályozni kell, mert a háziorvos egy EKG-ért 48 eurót kap, míg egy kardiológus a kórházban 12 eurót. A verseny első eredményeket mutat a betegpénztári rendszer szűkítésében is. Az egykor 84 szolgáltatóból, mindenekelőtt fúziók révén, három nagy és néhány kicsi lett. A biztosítókra való nyomás két nagy pénztárt tekintve 12 kórházzal, még fokozódni fog. Ha a betegek csak speciális kórházakban kezeltetik magukat, évi 250-300 euró járulékvisszatérítéssel számolhatnak. Hollandia a GDP 9,3%-át fordítja az egészségügyre. A holland betegbiztosítás az akut ellátást szolgálja és egy kötelező biztosítás. A járulék bizonyos ellátási rendszerekben való részvétellel csökkenthető. Ez most havi 90,75 euró. Egy második járulékot, 7,2%-ot 30000 euró jövedelemig fizet a munkáltató. A munkáltató nélküli biztosított maga fizet 5,1%-ot. A pénz egy betegbiztosítási alapba folyik, ugyanúgy mint az állami pótlékok a szociálisan gyengékre és gyermekekre. A biztosítók ebből az alapból kapnak évi fejkvótákat számos kockázat figyelembevételével. Kockázatkritériumok a kor, nem, a jövedelem módja, a régió (magas jövedelem, magas halandóság, sok nem nyugati külföldi), ambuláns gyógyszerköltségek krónikus betegségeknél valamint krónikus betegségek következményes költségei. Hollandia a jelenlegi kockázati struktúra-kiegyenlítési modell fejlesztésével példaadó.