A kórházak úgynevezett funkcionális magánosítása az intézmények működtetésére koncentrálódik - s azzal a hiú ábránddal kecsegtet, hogy az ellátás színvonala ezzel automatikusan javul. Így lehet elaltatni az "üzlet" okozta gyanakvást, bizonytalanságot. Már ahol.
Holott a lényeg magán a működtetésen van, amely drága és pazarló: az önkormányzatok többsége képtelen ellátni a jó gazda szerepét, az egészségpénztár pedig újra és újra húz egyet a nadrágszíjon. Elméletben a profi üzemeltető-vállalkozók a pazarlás megszüntetésével válhattak volna rentábilissá - és az első szakasznak ez volt a lényege, nem pedig a csábítás trükkjeként beígért színvonal-emelkedés, annak ellenére, hogy néhány korszerű műszer, labor valóban üzembe állt. Ráadásul a racionalizálás népszerűtlen intézkedései komoly érdekeket sértettek, az "ellentartás" egyre nőtt, a hálapénzen kívül is megannyi formában létező egészségügyi korrupció korábban ismeretlen akadályokba ütközött.
Az "élve vagy halva" megtartani a kórházat jellegzetes példája a válság sújtotta Kazincbarcika. A város kórházában hat olyan műtő van, amely szinte egész Borsod-Abaúj-Zemplén megyét el tudná látni, noha műtőre se lenne szüksége, mert Kazincbarcika lényegében Miskolc elővárosa, oda egy jól felszerelt szakrendelő épp elég lenne.
Beteg a hatvani Albert Schweitzer kórházban
A túlméretezett, pénzfaló intézmények kódolt csődjeinek elkerülése érdekében a kórháztulajdonosok sokféle eszközzel próbálkoznak. Vannak városok, amelyek megtartják önkormányzati tulajdonban, de a működtetést átalakítják: a költségvetési intézmény helyett korlátolt felelősségű társaság (kft.), zártkörű részvénytársaság (zrt.) vagy közhasznú társaság formájában végzik az ellátást. A költségvetési gazdálkodásnál "lazább" formában egyszerűbb a létszámleépítés, a közalkalmazotti bértáblát fölválthatja a teljesítménybér, hitelt lehet felvenni, könnyebb a beruházások elindítása, átláthatóbbá válik a vagyonnyilvántartás, hiszen az új működtetési forma lehetőséget ad az amortizáció könyvelésére. Másutt megindultak a területi fúziók, ezzel a módszerrel 15-20 intézmény működése optimalizálható, ha a tulajdonosok megértik, miért kell kedvenc főorvosuk osztályát vagy gépét áttelepíteni vagy megszüntetni. Az intézmények sorsáról az önkormányzati testületek döntenek. Néhány évvel ezelőtt a gyöngyösi polgármester kezdeményezésére például asztalhoz ültek a Heves megyei egészségügyi intézmények fenntartói, hogy miként tudnák csökkenteni a kórházak fenntartására szánt költségeket. Felvetődött egy közös gazdasági társaság létrehozása, amely így a régió valamennyi kórházát összefogta volna, csökkentve a gyógyszermegrendelések, az adminisztráció, s az egyéb működés költségeit. Ezen a megbeszélésen szó esett arról is, mely kórházakban milyen osztályokat kellene bezárni, miként osztanák szét a szakellátást, üzemeltetnének közös labort, mosodát stb., s hogyan utaztatnák a betegeket az egyes ellátások igénybevételéhez. A résztvevők közül azonban információink szerint akkor egyedül Gyöngyös vállalta volna a drasztikus takarékossági lépéseket, bizonyos osztályok bezárását, s ezekért cserébe egyes szakterületek - például a szemészet - továbbfejlesztését. A többiek azonban megijedtek, kihátráltak, mert tudták: a helyi politikában az egyik legérzékenyebb barométer az egészségügy.
Harci gáz a gyógyszertárban
Később minden érintett a HospInvestnél kötött ki, amely "lejátszotta" a korábbi forgatókönyvet. Megszerezvén mindhárom kórházat, jelentős létszámcsökkentést hajtott végre, osztályokat zárt be, orvosokat csoportosított át egyik helyről a másikra, és közben megtapasztalhatta, hogy nem csak a helyi politikában a legérzékenyebb barométer az egészségügy.
A céget kilenc évvel ezelőtt alapította a vegyészmérnök Kern József és a villamosmérnök Kollányi Gábor. Ekkor már mindketten sikeres piaci szereplők a labor- és a képalkotó diagnosztikai piacon. Hamarosan csatlakozott hozzájuk a művese-szolgáltatásokban tapasztalatot szerzett Gaszpor Jenő. Mindhárman tíz-tizenöt intézményből álló kórházholdingról álmodtak. Az első kórházat, a kiskunhalasit 2004-ben szerezték meg, egy hónap múlva a körmendi kórház vált a birodalom részévé. Két év múlva, 2006-ban Kern József önálló utat választ, magával viszi a körmendi kórházat a saját cégébe, a Medisystbe. A HospInvest még ebben az évben pályázat nélkül, térítésmentesen megkapja a hatvani kórház üzemeltetési jogát a szocialista városvezetéstől. A jobboldali sajtó rendre azt firtatja, vajon miért nem írtak ki pályázatot. A Közbeszerzési Döntőbizottság harmincmillió forintra bünteti az önkormányzatot az elmaradt pályáztatás miatt, majd rá egy évre a gyöngyösit is, amelyik szintén az adósságok fejében adja át kórháza üzemeltetését a HospInvestnek.
A cég tulajdonosi köre 2007 nyarán a kórházi patikaláncokat működtető Ispotály Kft.-vel bővül, 34 százalékos tulajdonrészt szerezve, majd ugyanekkor azt is bejelentik, hogy Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank is beszáll a cégbe 29 százalékos részesedéssel. Néhány hónap múlva, de már az új évben, 2008-ban a cég három pályázóval versengve megszerzi az egri kórház üzemeltetői jogát. Innentől nincs megállás, egy csapásra a támadások középpontjába és a címlapokra kerül: ettől fogva több mint hat és fél ezer hír, elemzés jelenik meg róla. Miközben a Fidesz azzal vádolja a HospInvestet, hogy elsősorban szocialista kapcsolatainak köszönheti a kórházait, a cég roszszul reagál, s mindezt tetézik az újabb és újabb botrányok. Az egészségügyi intézményért vívott küzdelem frontjai szinte áttekinthetetlenek: máig kiderítetlenül harci gáz került a kórházi gyógyszertárba, az orvosok fölesküdnek a közalkalmazotti státuszuk megőrzésére, a kórházi portás veszi kezébe az össznépi tiltakozás szervezését. Ráadásul a cég képtelen elmagyarázni sajátos, addig az egészségügyben szokatlan kórház-működtetési modelljét.
Megszüntetik a hagyományos orvosszakmákra épülő betegellátó osztályokat, helyettük az ápolási igénytől függő, úgynevezett mátrixrendszerben gyógyítanak. Azaz a betegeket - különválasztva a műtétes és nem műtétes szakmákat - az állapotuk súlyossága szerint csoportosítják: a néhány órás kúrára váróktól az intenzív ápolásra szorulóig. Ezzel ésszerűbben használhatják a gépeket, kevesebb orvosra, ápolóra van szükségük. A nagyobbik konfliktusforrás, hogy megszüntetik a korábbi főorvosi rendszert, helyette szakmai vezetőket neveznek ki.
Deák Gábor kivált
Méretgazdaságosság
A bukás sarkalatos okaként tartja számon Deák Gábor - a HospInvest-cégcsoportból januárban kivált Ispotály Kft. többségi tulajdonosa -, hogy nem tudták megnyerni az orvostársadalmat. Ennek egyik oka, hogy az egészségügyben mindennek világpiaci ára van, kivéve a béreknek. Sok-sok kieső jövedelem írható a cég "számlájára".
A kudarc másik oka - a volt cégtulajdonos szerint - a pénz-, a tőkehiány volt. A HospInvest második éve masszívan veszteséges lett, mert menet közben rendkívül kedvezőtlenné vált a piaci környezet. A finanszírozás nem szektorsemleges. A magánműködtetők terhei lényegesen nagyobbak, mint a költségvetési intézményeké. Például az önkormányzati működtetésű intézmények mentesülnek az iparűzési adó fizetése alól, a magánműködtető nem. Ez az összeg a HospInvest kórházainak esetében több mint kétszázmillió forintra rúg, de hasonló nagyságrendet vitt ki a kasszából a 13. havi bér költsége is, amit a közintézményeknek kifizetett az egészségbiztosító. Hátrány az is, hogy nincs törvény, amely lépésről lépésre eligazítana abban, hogy az önkormányzatok miként adhatják át közfeladataikat a magánműködtetőknek.
És volt egy másik jellegzetesség is, amelyet Kiskunhalas esetében a számvevők már 2005-ben jeleztek. A Semmelweis Kórház Kht. működtetésbe adása az ÁSZ szerint azért volt aggályos, mert a tőkebevonás nem a befektető magántőkéjéből, hanem - részben vagy egészben az intézmény hitelfelvételéből valósult meg. Az Állami Számvevőszék jelentése leszögezte, hogy a magántőke bevonásának az a célja, hogy a közfinanszírozású egészségügy pluszforrásokhoz jusson. Ez nem valósul meg akkor, ha a fejlesztés olyan hitelből történik, amelynek fedezete a betegellátásra szolgáló OEP-finanszírozás.
A kiskunhalasi kórházat 2004. július 1-jén adták át működtetésre a HospInvest Kft. által vezetett konzorciumnak. A halasi önkormányzat pályázatán is az egyetlen jelentkező nyert, a meghirdetett legalacsonyabb vételáron, 57 millió forintért kapta meg a kórház működtetésének jogát. Az önkormányzat még a vételárat is azonnal visszaadta az üzemeltetőnek. Az akkor 20 millió forintos alaptőkével rendelkező HospInvest 1,7 milliárd forint befektetését vállalta. Ehhez képest nemsokára a kórház nevében 630 millió forint hitelt vett föl a CIB Banktól, amelynek fedezetéül a intézmény 3,7 milliárd forintos éves betegellátási bevételének teljes összegét engedményezte.
Amikor a halasi Semmelweis Kórház Kht. akkori pénzügyi osztályvezetője nyilvánosságra hozta az ügyet, és botrány tört ki, a CIB Bank nyilatkozatot bocsátott ki, amelyben az állt: "az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól származó árbevétel engedményezése csupán részben (az árbevétel tíz százalékának megfelelő mértékben) fedezett. A finanszírozás a vállalatcsoporthoz tartozó egyéb társaság készfizető kezességvállalásával is teljes mértékben biztosított." E nyilatkozat alapján Székely Tamás, az OEP akkori főigazgató-helyettese az engedményezési szerződést megfelelőnek találta. A felmerülő kérdésre: miért nem írták bele e szerződésbe, hogy a CIB Banknak a cégcsoport tagjaitól más fedezet is a rendelkezésére áll, Füzes Attila, a Semmelweis Kórház Kht. akkori ügyvezetője azt mondta: ez a cégcsoport belügye; noha a betegellátásra szolgáló OEP-finanszírozás közpénz, "olyan nyilvánosság nincs, hogy ezekbe a papírokba bárki betekinthessen."
A HospInvest alapvetően a méretgazdaságosságra koncentrált - mondták munkatársainknak név nélkül nyilatkozó szakértők. Bács-Kiskun megyében a kiskunhalasi kórház mellé megszerezte három (Fidesz vezette) kisváros, Jánoshalma, Kecel és Kiskőrös járóbeteg-szakrendelőjét. Tapasztalatok szerint a helyi ellátás nem javult - ahhoz ott is jelentős műszerfejlesztések kellettek volna -, hanem a komolyabb vizsgálatokra beutaztatják a betegeket Kiskunhalasra. Ahol lehet, vállalkozóként, szerződéssel foglalkoztatják az orvosokat - így az orvos maga gondoskodik közterhei befizetéséről, és nem kötelező biztosítani neki az alkalmazottaknak az uniós normák szerint járó pihenőidőt. Több pénz elszámolható, ha a keceli rendelőhöz tartozó beteget valójában a halasi fekvőbeteg-intézet műszerével vizsgálják a Halason is alkalmazott orvosok.
Banktitkok
Míg a Kiskunságban egy kórház és három szakrendelő, Heves megyében három kórház - a gyöngyösi, a hatvani, végül az egri jelenti a méretgazdaságosság alapját, a racionalizált, zárt piac kiépítésének lehetőségét. Ha a kórháznak és a szakrendelőnek az üzemeltetője azonos, akkor a szakrendelő automatikusan a cégcsoporton belüli kórházba tereli a beteget. Heves megyében pedig akár be lehetett volna zárni a két kisebb kórházat, és az összes fekvőbeteg-ellátást igénylő pácienst Egerbe irányítani - állítják azok, akik szerint ilyen körülmények között akkor sem érvényesülhetett volna a piaci verseny, ha netán megvalósul a magánbiztosítók létrehozásáról szóló kormányzati elképzelés.
A HospInvest anyagi ellehetetlenüléséről szóló mendemondák még Eger "bevétele" előtt szárnyra kaptak. Deák Gábor azonban határozottan visszautasítja, hogy gazdálkodásával piramisjátékot űzött volna a cég. Állítja: a törzstőke 886 millió forintját a tulajdonosok hozták, a fejlesztéseket hitelből finanszírozták, éppen úgy, mint bármely más piacon lévő gazdasági vállalkozás. A vállalkozás éves bevétele: 14,5 milliárd, a CIB Banktól erre az összegre 2,4 milliárdos hitele volt a cégnek, és - Deák szerint - több száz milliós az a szállítói hitel, amelyre a beszállítók felszámolási eljárást kezdeményeztek, hogy a tartozás kifizetése megelőzhesse a csődvédelmet, amelyet a HospInvest kért.
Kollányi Gábor maradt
Tény viszont, hogy az egri csatában sok pénzt vesztettek. Ahelyett, hogy az olcsóbb kórházműködtetést honosították volna meg, meglehetős pazarlásra kényszerültek. A céggel szemben keltett ellenségesség miatt az orvosok fele nem írt alá, a pótlásukra szerződök viszont horribilis bért kértek. Az üzletember szerint tévedés azt gondolni, hogy gyógyításra jutó forintokból lehet profitot termelni. Ahol tartalék van, az a kórház üzemi része: a fűtés, az anyagbeszerzés, az őrzés-védelem, a konyha, a mosatás. Azaz mindazok a részek, amelyekhez nem orvosi tudás, hanem mérethatékonyság kell. Azaz, ha többet veszek, olcsóbban kapom. Kórházat üzemeltetni csak megfelelő méretben szabad.
- Belefáradtam a lehetetlen körülményekbe és januárban kiszálltam a kórház-működtetői piacról, és a közös cégből - indokolja Deák Gábor maga és vállalkozása kiválását a HospInvestből.
Majd következett a londoni székhelyű EBRD, amely 2007-ben 4 millió eurót (akkori árfolyamon mintegy 1,2 milliárd forintot) fektetett a HospInvest Zrt.-be, hogy nemrégiben jelentős veszteséggel túladjon rajta. Szerettük volna megkérdezni az EBRD irodavezetőjét: helytálló-e értesülésünk, amely szerint a bank évi húsz százalék körüli hozam fejében fektetett be a cégbe, egy irreális üzleti terv alapján. A kérdésre azonban nem kívántak válaszolni.
Lényeges a történetben a CIB Bank szerepe. Az a pénzintézet, amely korábban nem volt hajlandó nyilvánosságra hozni, mi a fedezete a HospInvest-csoportnak a kórház-üzemeltető társaságoknak folyósított hitelekre az OEP-finanszírozáson kívül, április 3-án leemelt a cégcsoport számláiról 1,2 milliárd forintnyi OEP-támogatást a lejárt hitelek kiegyenlítésére. A CIB-nek tisztában kellett lennie a HospInvest beszállítói tartozásaival, s a felszámolási eljárástól tartva lépett. Kérdéseinkre a CIB Bank üzleti titokra hivatkozva nem válaszolt; sajtószolgálatuk csupán azt hangsúlyozta, hogy a betegellátási pénz inkasszálása részükről törvényes volt.
Visszavenni? Azt nem!
Van-e esély a HospInvest-csoport konszolidációjára? - kérdeztük informátorainkat. Egybehangzó véleményük szerint a jelenlegi körülmények között "konzervatív befektetői szemlélettel" - vagyis, ha valaki viszont akarja látni a befektetett pénzét -, erre nincs esély. A HospInvest ugyanis roszszul áll mind a vagyon, mind a nyereségesség tekintetében. Nem kedvez a konszolidációjának a megkeményedett hitelezői klíma, illetve a politikai és jogi környezet sem.
Várnai László, Kiskunhalas polgármestere azért még reménykedik, hogy a cég megmenekül a felszámolástól. Akár úgy is, hogy lemond a számára legnagyobb terhet jelentő egri kórház üzemeltetéséről. Várnai a HospInvesttel kötött szerződésekben is bízik, mármint hogy az építési beruházás, illetve a műszerek a halasi kórház tulajdonában maradnak akkor is, ha megszűnik a működtetői szerződés, és az ellátási kötelezettség visszaszáll az önkormányzatra. Ha ez bekövetkeznék, üzemeltetni tudják a kórházat, fejleszteni azonban változatlanul nem. Közben más befektetők irányába is puhatolóznak. "Legalább volt öt jó évünk" - jegyzi meg kesernyésen a halasi polgármester.
- Gyöngyösnek jelenleg nincs arra pénze, hogy visszavegye a Bugát Pál Kórházat - szögezi le Hiesz György, a város polgármestere. A HospInvest az elmúlt két évben több száz millió forintos fejlesztést hajtott végre az intézményben, átalakították sürgősségi betegellátót, új gasztroenteorológiai laboratóriumot építettek, ahová nagy értékű, műszereket is beszereztek, s megújult az informatikai rendszer. Amennyiben felbontják a szerződést, ezt a pénzt vissza kellene fizetniük a magáncégnek, márpedig a költségvetésükben nem szerepel erre szánt tétel. Ráadásul a következő hónapok sem biztatnak kedvező változásokkal: a gazdasági válság miatt bekövetkezett gyárbezárások, munkahelyszűkítések miatt az iparűzési és egyéb adóbevételek is csökkennek.
A gyöngyösi polgármester szerint a HospInvest csődje esetén újból terítékre kerülhet egy, Hatvannal, Gyöngyössel, és Heves megyével közös gazdasági társaság létrehozása. Ez esetben szerinte a dolgozókat sem kellene közalkalmazottként visszavenni, hiszen már "megszokták, hogy nem azok". Másik verzió, hogy újra kiírják a működtetési pályázatot, s továbbra is külső cég üzemeltetné a kórházat.
Hasonló lehetőségeket, előnyöket és hátrányokat mérlegel az egri Markhot Ferenc megyei kórház fenntartója, a Heves megyei önkormányzat is. Merczel József, a megyei közgyűlés szocialista alelnöke szerint az önkormányzat visszaveheti ugyan a kórházat, de ez számos problémát felvet. Négyszáz dolgozónak több mint hatszázmillió forintot fizettek ki végkielégítésként, amikor azok nem írták alá az új működtetővel a szerződést. Ha felbontják a szerződést a HospInvesttel, akkor elvileg az eredeti, 2008. november elseje előtti állapotot kell helyreállítani: vagyis a dolgozókat közalkalmazottként vissza kellene venni. Csakhogy az eltávozottakat nem kényszeríthetik a visszatérésre, s egyben a végkielégítés viszszafizetésére, hiszen, aki időközben elköltözött, máshol helyezkedett el. Vagyis így a végkielégítés összegét "bebukná" a megye. Ugyancsak vesztesége lenne, ha a HospInvest követelné a működési idő alatt befektetett fejlesztési pénz visszafizetését - ezt ugyanis kikötötték a szerződés "nem várt semmisége" esetén.
Egerben létezik egy harmadik forgatókönyv is a kórház esetleges működtetésére. E szerint a HospInvest által ígért hatmilliárdos fejlesztést nem érdemes a régi, elavult épületegyüttesre költeni, mert az csak foltozást-toldozást jelent. Információink szerint a megye vezetése már tárgyalt arról, hogy a jelenlegi, műemléki szárnnyal vegyes, belvárosi ingatlanegyüttest eladnák, a befolyt pénzből pedig, a város szélén, a Baktai úton, egy jelenleg is megyei önkormányzati tulajdonú telken új kórházat építenének. Ez "alsó hangon" is legalább 12 milliárd forintba kerülne, az épületeladásokból azonban ennek legfeljebb harmada-negyede folyna be - vagyis a megyei önkormányzat egyedül nem tudná finanszírozni az építkezést, abba be kellene vonnia a várost, és a HospInvestet vagy a helyére lépő másik befektetőt. Habis László egri polgármester arról tájékoztatta lapunkat, hogy négyszemközti tárgyalásokat kezdett Sós Tamással, a Heves megyei közgyűlés elnökével a kórház sorsáról. A részletekről nem nyilatkozott, de célzott arra, hogy "többféle megoldás", s akár a közös működtetés is szóba kerülhet.
Senkinek sem jó, ami történt
- Ha csak nem szélütött, akkor ma nincs olyan befektető, aki a kórház-működtetői piacon terjeszkedésre vetemedne - utasítja vissza Kern József, a Medisyst Kft. tulajdonosa azt a feltételezést, miszerint a HospInvestet csődvédelemig juttató események mögöttes szálainak mozgatója volna. Ami a HospInvesttel történt senkinek nem jó. Rontja a hitelezői bizalmat, miközben valóban a kiszámíthatatlanná váló közfinanszírozás miatt egyre nehezebb veszteség nélkül kórházat üzemeltetni. A HospInvest kudarcáért Kern a cég túl gyors növekedését okolja. "Ha valaki gyorsabban növekszik, mint amennyit a lehetőségei megengednek, az túl nagy kockázatot vállal. Ráadásul az egészségügy se úgy alakult, ahogyan remélni lehetett. A kapacitások szűkítése, a pénzkivonások alaposan viszszavetették a cégeket."
- A kórházak úgy küzdenek a túlélésért, mint malac a jégen - állítja Dózsa Csaba közgazdász, a Corvinus egyetem tanára. Az egészségügyet évek óta sújtó forráskivonás miatt az intézmények hónapról hónapra próbálják magukat életben tartani. Az áprilistól érvényes új finanszírozás minden eddiginél kockázatosabb körülményeket teremtett azzal, hogy az eddigi bevételnek mindössze 70 százalékára lehet biztosan számítani, az efeletti részhez csak töredék díjon juthatnak hozzá. Mindez azt is előre vetíti, hogy a keserves politikai kompromisszumokkal megtartott kiskórházakban az aktív ellátást már nem lehet sokáig meghagyni.
Dózsa úgy véli, ha ősz végére, jövő év elejére semmi nem javul a gazdaságban és még egy 20-30 milliárdos megszorítást ráengednek a kórházszektorra, az már csak akkor éli túl ezt, ha bezárnak vagy összevonnak körülbelül 12-15 kórházat és még jobban koncentrálják az ellátást. De ebben a folyamatban - hangsúlyozza - egyáltalán nem biztos, hogy azok esnek ki akikre nem lenne hosszú távon szükség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése