Burnout szindróma

Árulkodó jelek: miből vehetjük észre, hogy kiégtünk?

Ki ne érezte volna már, hogy elfáradt a motor, munkája már nem okoz örömet, kiégett? A burnout szindrómát évtizedek óta ismerik és kezelik, ám míg külföldön egyre több kutatás lát napvilágot a témában, addig a hazai helyzet aggasztó. Nem veszünk tudomást a tünetekről, legyintünk, majd megoldódik, és csak legvégső esetben kérünk segítséget. Mi vezet a teljes kiégéshez? Szakembereket kérdeztünk. „Nyolc évig dolgoztam egy gyermekotthonban. Jöttek-mentek az árva vagy félárva gyerekek, majd megszakadt a szívem mindegyikért” - meséli Melinda, aki hét hónapja van otthon kislányával. „Természetes, hogy minél hányatottabb sorsú volt az újonnan bekerülő, annál jobban ragaszkodtam hozzá, sőt, érzelmileg legtöbbjükhöz erősen kötődtem. Hat év után kezdtem észrevenni, hogy fáradok, lelkileg megviselt minden kudarc, nem tudtam feltöltődni és eljutottam odáig, hogy ha most nem szülök, akkor soha. A benti munka addigra teljesen leszívott, meglett a böjtje annak, hogy évekig még otthon is azon agyaltam, hogyan tudnék segíteni a védenceimnek” - meséli Melinda. A fiatal anyuka egy idő után állandóan fáradt volt, nem tudott teljes erőbedobással koncentrálni, a sikerélmények még motiválták ugyan, de érezte - fogalmaz -, hogy nagy baj van. „A legjobbkor érkezett a lányom, így jutott egy kis idő magamra és a férjemre is, akit az utóbbi években elhanyagoltam” - ismeri be a 34 éves Melinda. Azt tervezi, hogy mielőtt visszamegy dolgozni, szül még egy gyereket. Mint mondja, kell még neki ennyi idő, hogy mire visszamegy, újra teljes erőbedobással és lelkesedéssel - és nyugodt hátországgal - segíthessen. Mások gyermekein. „Az biztos, hogy ha egy éve nem hagyom abba a munkát, mára kiégtem volna” - teszi hozzá. De mit is jelent a kiégés, és kiket sújt? A szakirodalom szerint a burnout szindróma (más néven kiégés vagy foglalkozási deformáció) főleg azoknál jelentkezik, akik munkájuk során túlzott érzelmi megterhelésnek vannak kitéve, az állandó stressz, a munkával járó megterhelés, felelősség pedig sajátos, fizikai és mentális kimerültséggel járó állapothoz vezet, amelyből sokszor csak orvosi segítséggel lehet kilábalni. A kiégést a pszichológusok egy ciklikus folyamat eredményeként határozzák meg, amelyből van kiút, de élethelyzettől függően gyorsan vissza is lehet esni.

A teljes kiégés súlyos pszichoszomatikus megbetegedésekhez (depresszió, alvászavar) vagy egyéb testi bajokhoz (megemelkedett vérnyomás, gyomorfekély) is vezethet. A burnout szindróma fogalmát Herbert Freudenberger alkotta meg 1974-ben. Akkoriban a jelenség kapcsán az egészségügyben dolgozókat vizsgálták mint a legérintettebb csoportot. A kilencvenes években aztán bővült a kör, az orvosokon, ápolókon, valamint a tanárokon kívül az Egyesült Államokban a menedzserek, a hivatalnokok és a katonák is a kiégésre hajlamos szakemberek sorába léptek.

A burnout szindrómát idehaza még mai is elsősorban a „segítő foglalkozásúak” népbetegségének tekintik. Az egészségügyben dolgozók - orvosok, nővérek, ápolók - jelentős része küzd kiégéssel. A SOTE Magatartástudományi Intézetének munkatársai 2004-ben átfogó tanulmányt készítettek a magyar orvosok körében, Kiégés (burnout) szindróma az orvosi hivatásban címmel. A kiégés három dimenzióját mérő teszt (ld. keretes írásunk) segítségével megállapították, hogy a hazai orvosok 21,2 százaléka emocionálisan kimerült, 33,1 százalékuk teljesítménye romlott, míg 7,7 százalékukra jellemző a deperszonalizáció, vagyis a szubjektív tudat zavara. A vizsgálatban részt vevő orvosok fele szenvedett emocionális kimerüléstől és teljesítményvesztéstől. A eredmény nemtől és egyéb körülményektől (családi állapot, életkor) függően, szakterületenként változott. Összességében azonban a hazai helyzet nem mutatott drasztikus eltérést a külföldi, például finn vagy amerikai mintától.

Mára a helyzet itthon is megváltozott: nem csak a „segítő foglalkozásúakat” fenyegeti a burnout szindróma, egyes kutatások szerint az IT-szakemberek, a menedzserek, a vállalati és versenyszférában dolgozók sem menekülhetnek. Ugyanakkor nem szabad összetéveszteni a kiégést a túlhajszoltsággal. „Az igazi kiégés azokat sújtja, akik tíz, húsz vagy harminc év alatt belefásultak egy olyan munkába, ahol empátiára, érzelemre, odafigyelésre van szükség nap mint nap” - mondta a hvg.hu-nak Polyák Éva pszichiáter, pszichoterapeuta az egészségügyben dolgozókra utalva. A szakember szerint szerencsés helyzetben van, akinek a családja érzelmi támaszt nyújt, és így el tudja felejteni a munkahelyi problémákat, szabadidejében ki tud kapcsolódni.

Árulkodó tünetek, és a betegek

A burnout szindróma diagnosztizálását nehezíti a testi és lelki tünetek sokasága, összetettsége. A testi tünetek közül gyakori a feszültség, fejfájás, fáradtság, betegségre való hajlam (magas vérnyomás, gyomorfekély). A pszichés tüneteket: levertség, ingerlékenység, szorongás, önértékelési zavarok, tehetetlenség érzése, egyéb tünetek is kísérhetik, mint az agresszió, dühkitörés, cinizmus vagy közömbösség, a munkához, kollégákhoz és emberekhez való negatív hozzáállás.

„Kifejezetten ezzel a panasszal igen ritkán keresnek fel a betegek. Általában arról számolnak be, hogy fáradtak, semmi sem esik jól nekik, örömtelen a munkájuk, jobban érzik magukat, ha nem mennek be dolgozni. Olykor alvászavart, ingerlékenységet, testi tüneteket, lehangoltságot hoznak mint fő tünetet, és amikor elkezdjük kibontani a hátteret, és megbeszéljük, hogy miért nem elégedettek az életükkel, akkor derül ki, hogy kiégésről van szó” - mesél tapasztalatairól Moretti Magdolna pszichiáter főorvos, családterapeuta.

Melyek lehetnek a kiégés okai?

A szakirodalom szerint a munkával járó fokozott terhelés, felelősség, az alacsony jövedelem, a teljesítménykényszer - a válság következtében -, és a munkahelyi stressz egyaránt hozzájárul a burnout szindróma kialakulásához. Ráadásul ma már néhány év alatt bekövetkezhet a kiégés, a tünetek egyre fiatalabb korban jelentkeznek. „A húszas éveik végén, harmincas éveik elején járók is felkeresnek. Elsősorban azok, akiknél a munkaerő-képesség megtartása fontos” - mondja Lehoczky Pál klinikai főorvos, pszichoterapeuta, akinek betegei között több a férfi, mint a nő, és jellemzően a 30-45 év közöttiek fordulnak hozzá segítségért, nem csak a segítő szakmákban dolgozók.

„A fiatalok az egészségügyben ma gyakran azzal szembesülnek, hogy nincs kitől tanulniuk, nincs olyan tapasztalt szakember, akitől kérdezhetnének, olyan kérdésekben kell dönteniük, amelyekhez nincs még elegendő szakmai tapasztalatuk. Sokkal nagyobb felelősség nyomja a vállukat, mint korábban” - vázolja a kiégés háttérben meghúzódó okokait Moretti Magdolna. Nem véletlen, hogy a fiatal szakemberek korán kiégnek: hamar elérnek az örömtelen, stresszes állapotba. „Nincs idő regenerálódásra, feltöltődésre. Ráadásul a válság idején gyakran több ember feladata hárul egyre, nő a teljesítménykényszer.” A helyzetet nehezíti, hogy a segítő foglalkozásúak nehezen szánják rá magukat, hogy segítséget kérjenek és fogadjanak el.

Hogyan lehet kezelni?

A feltöltődés, a belső egyensúlyi állapot elérése és megtartása sokat segíthet - vélik a szakemberek. A különböző terápiás gyógymódok, mint a színterápia, relaxációs terápia, autogén tréning szintén hasznosak lehetnek. Sok múlik a megfelelő munkahelyi környezeten is, a megértő kollégákon, a barátságos légkörön. Ha van valaki, akivel kávé- vagy ebédszünetben el lehet beszélgetni, aki megértő, könnyebben át lehet vészelni a lelkileg megterhelő munkanapokat is. „Ám az a legfontosabb, hogy először is felismerjük a bajt, felismerjük a jeleket”- hívja fel a betegség tüneteinek korai felismerésére a figyelmet Moretti. „Tisztázni kell, hogy ki mennyit tud vállalni, és munkája megéri-e az áldozatot.”

Harcoljunk együtt a kiégés ellen!

Eleged van a munkádból? Eleged van az emberekből? Érezted már a munkahelyeden, hogy legszívesebben a főnököd, vagy egy-egy kollégád fejéhez vágnál valamit? Kiábrándultnak és fásultnak érzed magad? Nem megy a szex? Ezek a tünetek mind a burnout, vagyis a kiégés jelei lehetnek…A burnout eredetileg műszaki fogalom: a korábban jól működő energiaforrás gyengülését, majd lemerülését jelenti. 1974-ben egy német származású amerikai pszichoanalitikus, Herbert Freudenberger és munkatársai írták le először a burnout, magyarul a kiégés fogalmát. A betegséget sztárok tették híressé-hírhedtté: az énekes Ricky Martin és Mariah Carey egyaránt évekig szenvedett benne.

„Burnout (kiégés) szindróma krónikus, emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés állapota, amely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek."



Minden mindegy

A kiégés egy tónustalan, fásult lelkiállapot, amelyhez fáradtság, motiválatlanság társul, és egyfajta reménytelenség és jövőkép nélküliség. A fontos célok az életünkből eltűnnek, a hétköznapok gondjai pedig nyomasztókká válnak a magánéletben éppúgy, mint a munkában. Szorongás, depresszió, máskor fóbiák vagy hipochondriás tünetek jelentkezhetnek. A szervezetünk étvágytalansággal, krónikus fáradtsággal, vagy épp ál­matlansággal jelzi, hogy az életünk nincs rendben.

Nem egyik percről a másikra következik be. Éveket, akár tíz évet átívelő folyamat következményeként keseríti meg életünket, míg a szindróma egyes fázisait bejárjuk, és eljutunk a teljes kiégésig.

A burnout kialakulásának számos oka lehet, ám ezek egy dologban azonban mindenképpen közösek: minél inkább teljesítményhez és visszacsatoláshoz kötött az egyén és a környezet viszonya, annál erőteljesebben mutatkozik esély a kialakulásra. Ha például a cégnél a munkáltató hibásan méri a teljesítményünket, vagy nem kapunk megfelelő visszajelzést, az mind indítóeleme lehet a szindróma kialakulásának. De ha kapunk is visszajelzést, ám a bennünk lévő jót soha nem erősítik meg, ráadásul növelik a teljesítménykényszert és a felelősséget egyszerre, az is mind-mind stresszhelyzethez vezet.

A stressz következtében egy idő után előbb a morálunk lesz rosszabb, majd előfordulhat, hogy elkezdünk mértéktelenül hiányozni a munkahelyünkről. A hiányzások utáni visszatéréstől már előre félünk, ezért felerősödnek bennünk a kezdeti pszichoszomatikus tünetek: fájlaljuk a fejünket, szédülés, hányinger környékez. Aztán ezek a tünetek reálissá válnak, és jön a leszázalékolás. Mindezek közben megromolhat a párkapcsolatunk, mivel egyenlőtlenné válnak a teherviselések és a „nem teljesítek" érzés egy alávetett szerepbe helyez bennünket. Egyre inkább elhatalmasodik bennünk az érzés, amit a munkahelyen már megéltünk, hogy „mások gonoszok és én jó vagyok" - végül ez áttevődik a közvetlen környezetünkre, a családunkra is. Ez pedig ha állandósul, a szervezet végérvényesen elfárad, és kiégéssel reagál. Így kerülhet rá sor, hogy testileg és lelkileg fokozatosan elhasználjuk tartalékainkat, és ennek végállomásánál vár ránk a burnout.


Mindenki veszélyeztetett

A kiégés, mint pszichikai, emocionális, fizikai kimerülés állapot ma már nem csak a humán szolgáltatás területére korlátozódik. Minden tevékenység áldozatul eshet a kétségbeesésnek, kiábrándulásnak és végül az energia elpazarlásának. És mi történik, ha egy adott személy - legyen az pedagógus, pszichológus, lelkész, politikus, munkaközvetítő, polgármester, vezető, menedzser, de pék, bolti eladó, kamionos, taxisofőr, jegypénztáros - elpazarolja az energiáit? Lassan megbomlik a teste és lelke harmóniája, amely betegségekhez vezethet. A betegséget gyógyítani kell, a gyógyítás pénzbe kerül, a pénzt pedig meg kell keresni. Ha a kiégés miatt egyre többen esnek ki a munkából, egyre fogy azoknak a száma, akik keresetükből a gyógyítás költségeit fedező adókat fizetik. Azonban ha egy emberre több teher, nagyobb elvárás jut, nagyobb az esélye az ő kiégésének is.

Németországban a burnout népbetegség

A németek közül minden hatodik ember szenved a burnout-tól - írja a Die Welt on-line megjelent cikke. Talán épp emiatt Németországban bírósági ítélet született arról, hogy a kiégés-szindróma munkaképtelenséget okoz, ezért a biztosítóknak a bizonyítottan kiégés-szindrómával küzdő klienseknek fizetniük kell.

Virtuális pszichoterápia

Terjed a virtuális pszichoterápia Németországban; egy Heidelbergben nyilvánosságra hozott tanulmány szerint az internetnek, ezen belül az e-maileknek vagy épp az sms-eknek mind nagyobb szerepük van a gyógyításban, nem is beszélve arról, hogy a virtuális gyógymód "kellemes hidat" biztosít a betegek számára a mindennapokba való újra beilleszkedésre, továbbá a korábbi terápia elért eredményeinek megszilárdítására.

Németországban a kizárólagos internetkezelés az orvossal való előzetes kapcsolatteremtés nélkül nem lehetséges. Hollandiával ellentétben, ahol a páciensek az "Interapy" program révén kifejezetten online-módon is kezelhetők, Németországban ez az eljárás csakis a hagyományos módszert kiegészítő terápiaként jöhet szóba. Mindennek ellenére jelentősége hatalmas, s az elkövetkező időszakban még hatalmasabbá válhat.

A tanulmány szerint az "internethidat" mostanáig főként azok a páciensek vették igénybe, akik az úgynevezett "burn-out" szindróma, azaz a teljes testi és lelki kiégés, továbbá depresszió, pánikbetegség, valamint táplálkozási zavarok áldozatává váltak. Az online-terápia keretében ugyanakkor nem csupán az egészségügyi szakemberekkel való véleménycserére nyílik mód, hanem arra is, hogy az érintettek egyfajta csoportos chat-elés keretében egymással cseréljék ki tapasztalataikat, adott esetben egy orvos - illetve szakértő - irányításával.

Férfiak és nők egyaránt képesek kiégni...

A Férfiak

Kutatók vizsgálták a nemi különbségeket a stressz okokat illetően, mivel a nők és a férfiak eltérően reagálnak a stresszre. A nők ebből a szempontból lényegesen kedvezőbb helyzetben vannak, mint a férfiak. Könnyebben küzdenek meg az őket ért stresszel, és ez a sérülékenység, a kiégés szempontjából különösen akkor válik érzékelhetővé, amikor egy férfi pl. elveszíti az állását vagy nyugdíjba megy.

Ezt a tényt a férfiak sérülékenységével kapcsolatban a magyar orvosok körében készült vizsgálat elemezte nemrég. A kiégés kapcsán az emocionális kimerülés, a deperszonalizáció és a teljesítmény-csökkenés hármas tünet együttesének mérték az értékeit, és azt tapasztalták, hogy a férfi orvosok esetében a deperszonalizáció majd' ötszöröse a nőkének (Nők: 2,9%; Férfiak: 14,1%). A másik két mérési terület esetében viszont közel azonos eredményeket kaptak a szakemberek (Nő/Ffi/emocionális kimerülés: 22,6:19,2; Nő/Ffi/ teljesítmény-csökkenés: 82,1:74,7).

A nők

Egyes vizsgálatok eredményei szerint a nők, különösképpen a segítő foglalkozású nők veszélyeztetettek. A gondoskodás és törődés állandó és közvetlen jelenléte a nőknél fokozott stresszhelyzetet tarthat fenn. A nők általánosan elfogadott társadalmi szerepük szerint gondoskodnak a férfiakról, a gyerekekről, az idősekről és a betegekről. Ez a gondoskodás nem pusztán fizikai, hanem mentális törődést, szeretetet, empátiát, együttérzést követel meg a nőtől. Ehhez járul hozzá, hogy a nők pszichés alkati tulajdonságaiknál fogva hajlamosabbak rá, hogy konfliktuskerülők legyenek, beletörődjenek a terhek viselésébe, illetve elfogadják ezt a típusú nő-szerepet a vele járó elvárásokkal egyetemben. Felmérések szerint rengeteg energiát és szeretetet fordítanak családtagjaikra és a környezetükben élőkre. A saját magukra fordított energia és önmaguk szeretete azonban rendkívül kicsi: az egészre fordított idő és szeretet mennyiség 5-10%-át teszi csak ki.

A modern nő

De mi történik, ha erről a szerepről a nő leválik? Korunk nagy szerepváltásai közé tartozik a modern nő új karaktere, aki aktív, önálló és sikeres. Az ő gondoskodó energiái ugyanakkor sok esetben a karrierre összpontosulnak, ami ugyanúgy bajba sodorhatja ezt a nőtípust is, és a kiégés potenciálisan veszélyezteti az ő életét is. Az első halottja ennek a szindrómának egy nő volt 2007 tavaszán, Romániában. Raluca Stroescu (1976-2007) az Ernst and Young romániai kirendeltségének fiatal könyvvizsgálója volt. A fiatal nő három és fél héten át alig aludt - a kimerültségbe halt bele. A boncolás megállapította, hogy az alig negyven kilós nő alultáplált volt, és a stressz és a kialvatlanság miatt problémái voltak a szívével.

FELHÍVÁS

Gáspár Judit és Szekeres Csaba (Álomturné, Legbelső szoba, Felelet az életnek) dokumentumfilmet készítenek a kiégésről. Ezért a kieges.burnout@gmail.com e-mail címre személyes történeteket várnak azoktól, akik most szembesülnek a kiégéssel és annak az életükre gyakorolt hatásával; esetleg mélyponton vannak, és segítséget kérnek; illetve sikeresen leküzdötték a problémát, és ismét egészségesen élik az életüket. Az alkotók történeteket várnak írásban, amelyek személyes sorsokat és problémákat mesélnek el. Szándékuk, hogy akár névvel, akár a levélíró anonimitását megőrizve bemutathassák ezeket a történeteket, és beszélhessenek a BURNOUT, a KIÉGÉS aktuális helyzetéről.

A kiégés egyes fázisairól bővebben

Az első fázis megtévesztő. Azt hihetnénk, minden rendben. Olyan, akár a körhinta, hiszen az ember még élvezheti is a repülést körbe-körbe - ám egy idő után könnyen elszédülhet és hányingere lesz. Ezt a különös első periódust a szaknyelv idealista korszaknak nevezi. Ekkor maximálisan a feladatra koncentrálunk, ami az életünket mozgásban tartja. Az emberek és a történések, a teljesítményünk fokozása elragadtatott állapotban tartanak bennünket. Élvezzük a munkánkat, és a magánélet másodlagossá válik. Ilyenkor mondjuk a munkakapcsolatainknak, hogy bármikor hívhatnak, ilyenkor vagyunk képtelenek szerelmeskedés közben kiiktatni a gondolatainkból a teendők sűrű listáját. És ilyenkor következik be, hogy mindent, ami feladataink elvégzéséhez köt bennünket személyes élményként élünk meg. A kudarcokat pedig életünk végzetes katasztrófájaként értékeljük. Ezt a szakaszt váltja a realizmus és munkaszeretet fázisa. Itt még könnyű kiszállni. Sőt! Talán itt a legkönnyebb. Mert ugyan megvan az érdeklődés és a nyitottság, de az önfeláldozás helyett inkább az együttműködésre koncentrálunk. Ekkor képesek vagyunk különbséget tenni a jogos és a teljesíthetetlen között.

Ha azonban ezen a (holt)ponton átbillenünk, bekövetkezik a stagnálás és kiábrándulás fázisa. Jó, ha tudjuk: a lejtő tetején vagyunk, de egyre kevesebb választ el bennünket az aljától. Önértékelési zavaraink lesznek, érzelmileg labilissá válunk, és könnyen indulatba jövünk akár attól is, ha valaki egyel több cukrot tesz a kávénkba. A teljesítménykényszerhez egyre görcsösebben ragaszkodunk, és minél jobban szeretnénk teljesíteni, annál kevésbé sikerül. Ekkor jelentkeznek először a kompenzációs jelek: többet alszunk a megszokottnál, ám ennek ellenére fáradtabbak vagyunk, mint annak előtte. Nem tudunk ellenállni az evésnek, és azon kapjuk magunkat, hogy folyamatosan a hűtőszekrény körül járnak a gondolataink, amiért persze duplán is bűntudatunk van: egyrészt mert az evés elveszi az időnket a munkától, másrészt pedig a külsőnkön kezd látszódni torkosságunk. Ebben az állapotban nehéz kordában tartani a dolgok menetét, és nagyon könnyen beáll az apátia/fásultság fázisa és/vagy a pálya elhagyása. Ekkor már érzékelhetően romlik a koncentrációs készség és a memória. Képtelenek vagyunk betartani a határidőket, az összetettebb feladatokkal pedig rendkívüli erőfeszítések árán tudunk csak megbirkózni - ha egyáltalán ez sikerül. Elszállnak a kreatív energiák, és a környezetünk egyre nehezebben képes elviselni bennünket.

Alkalmatlan vagyok a szerelemre


A kiégés fázisai nemcsak a munkánkkal kapcsolatban mutatkoznak meg. A párkapcsolatunk alakulása, a szexualitásunk elhamvadása talán a legárulkodóbb üzenet a problémánk mibenlétéről. De más fiziológiás panaszaink is lehetnek természetesen: szorító érzés a mellkasban, gyorsabb változása. pulzus, rendszeres émelygés, emésztési zavarok és ezzel együtt a testsúly

Ne hagyd magad!

Ha a leírtak alapján az a benyomásod támadt, hogy téged is érint ez a probléma, akkor ne hagyd magad, tegyél ellene. Azonban semmiképp sem szerencsés, ha a gyógyulásba ugyanolyan vehemenciával veted magad, mint korábban a munkába. Inkább fogd fel játékként, és igyekezz élvezni azt! Ha úgy érzed, képtelen vagy boldogulni az egyes feladatokkal, kérj segítséget pszichológustól vagy egy szupervízortól!

Ne feledd: bár a kiégés gyógyítható, ám megelőzni jóval egyszerűbb!