A hosszú távú ellátást nyújtó dolgozók az OECD-tagországokban

Az OECD tagországokra jellemző tendencia a lakosság elöregedése, ezzel együtt a hosszú távú ellátás (LTC) jelentősége is egyre nő. Míg 2005-ben az OECD országok hosszú távú ellátásra fordított kiadásai valamelyest meghaladták a GDP 1%-át, előrejelzések szerint ez az arány 2050 táján 2 és 4% között fog mozogni. A GDP-ből az LTC-re fordított kiadások aránya a 80 éven felüli állampolgárok lakossághoz viszonyított arányával együtt nő, így 2005 és 2050 között várhatóan 4%-ról 11-12%-ra fog emelkedni.

Az életkor előrehaladtával a mindennapi tevékenységek gyakorlása is problémát jelenthet, így ehhez is egyre gyakrabban válik szükségessé a segítségnyújtás. A társadalmi változásoknak tulajdoníthatóan kevésbé megoldott a családon belüli gondozás, ugyanakkor nagyobb az elvárás a színvonalas gondozói szolgáltatások iránt. A rendkívül munkaigényes szektor feladatait ellátó dolgozókra így nagyon nagy teher hárul. Mindehhez hozzájárul az is, hogy a nagy fizikai és mentális megterhelést jelentő gondozói tevékenység nem eléggé vonzó a pálya választásához és a pályán maradáshoz.

Az LTC-ellátásban jelentkező munkaerőhiány megelőzését magasabb bérek és jobb munkakörülmények is szolgálhatják. Az LTC-tevékenység – a dementia vagy több krónikus betegség együttes jelentkezésének az ellátásán kívül, többnyire nem igényel különösebb szakirányú végzettséget, viszont a képzést nyújtó programok segítenek a magas színvonalú ellátás biztosításában.

A gondozóhálózat dolgozói létszámának növelésére alternatív stratégia az aktív munkavégzést nem folytató állampolgárok (nyugdíjasok, munkanélküliek, önkéntesek, stb.) bevonása az LTC-tevékenységbe. A gondozói tevékenység iránti igény migrációs hullámokat is elindíthat a munkavállalók körében.

Az informális gondozók nyújtják az idősek és a fogyatékossággal élők számára a legtöbb gondoskodást. Sok OECD-ország anyagilag vagy egyéb juttatásokkal is támogatja a családtagok vagy más önkéntes gondozók által végzett tevékenységet.

A gondozás költség-hatékonyságának növelésében kulcsfontosságú az LTC és más egészségügyi szektorok közötti együttműködés. Az LTC-tevékenység produktivitásának növelésére is irányultak már erőfeszítések, és ez is megoldást jelenthet a munkaerőhiány okozta problémák leküzdésére.

A számítástechnikai eljárások (ICT), mint a telemedicina és az elektronikus egészségügyi adathordozók, alkalmazása a hosszú távú ellátásban új távlatokat nyit az LTC-tevékenységben, egyben önállóbb életvitelt biztosít az idős emberek számára.

Az egészségben való megöregedést szolgáló stratégiák, az öngondoskodás vagy a gondozási tevékenység különböző ellátási szintek szerinti feladatokra való csoportosítása a hosszú távú gondozás iránti igény csökkenéséhez vezethet.

Mindezek a stratégiák különböző költségvonzattal és feladatokkal járnak, és sok esetben együttes alkalmazást igényelnek. A terület további kutatásokat tesz szükségessé az OECD és a tagországok döntéshozói részéről. (ZLL)

Forrás:
http://www.olis.oecd.org/olis/2009doc.nsf/LinkTo/NT00000F0A/$FILE/JT03261422.PDF