Háziorvosi diagnosztika

(magánvélemény/2009.)

2009. április 01.

A szerző 20 éve ugrott ki manuális szakmából körzetbe, tizenkét éve alkalmi, fél éve .főállású egyetemi oktató. Szemlélete erősen háziorvos-orientált, bár tagja különféle - önmagukat fontosnak tartó - testületeknek, jelen írása kizárólag magánvéleménynek tekinthető. A Debreceni Egyetem Családorvosi Tanszékének vezetője, a Háziorvostani Szakmai Kollegium tagja..

Hitelpiaci válság tavaly óta, gazdasági válság hónapok óta, borúsak az előrejelzések, mire számíthatnak háziorvosaink? Hát több pénzre biztosan nem. Néhány önkényesen kiragadott témakörről szeretnék írni, az orvosegyetemi tankönyveinkhez hasonló struktúrában: panasz, tünet, diagnózis, javaslat, szubjektív zárójeles beszúrásokkal, az érdeklődőknek irodalmi hivatkozással

.

Finanszírozás

Panasz: Kevés a pénz, a közalkalmazotti kötelező bértáblának megfelelő összeget alig haladja meg (2 fő + járulékok). A szakmát is megosztó vizitdíj problémáját még nem sikerült feldolgozni. (Szerintem vizitdíjra szükség volt, csak nem ilyen formában. Vagy mindenki fizessen vagy senki, ne az orvosnak kelljen vitatkoznia, és a belépőjegyet eladnia.)

Tünet: Elégedetlen orvosok és nővérek, spórolás mindennel. (Ennek ellenére független közvélemény-kutatások szerint a háziorvosi rendszerrel még mindig elégedett a magyar lakosság).

Dg: Gyakori érdektelenség a végzett munka színvonalában és a gondozásban.

Javaslat: Addig is, amíg méltó fizetésre futja, a minőségi és mennyiségi munka díjazása, premizálása, egyelőre kísérleti jelleggel, a tapasztalatok elemzése alapján történő kiterjesztéssel. Nem szégyen más országoktól ellesni jól működő megoldásokat (lásd német rendszer). Az OEP-kasszák részleges átjárhatóságának kialakítása, a kapuőrfunkció ellátásában, a definitív ellátásban való érdekeltség megteremtése.

Adminisztráció

Panasz: Sok. Az érdemi munkától nagyon sok időt vesz el a fölösleges és érthetetlen mennyiségű adatgenerálás és -küldözgetés. Másnaponta orvosjáró anyókák on-line TAJ-ellenőrzése mellett heti postai floppyküldözgetés (röhej). Nevetséges az is, hogy évenként többször küldenek mellékszerződés-módosításokat, olyan finanszírozási elemekkel kapcsolatban, amelyről a jegyző szolgáltat adatot, vagy kormányrendelet ír elő. A MEP-pel mint akaratunkkal mindenben megegyezőről mégis polgárjogi szerződést kötünk. Mennyi lehet ennek a posta- és bérköltségé? A MEP-es kollegák is szenvednek ettől a papírhalmaztól tehát nemcsak a háziorvosokat "szívatják". (Hosszas levelezésbe kezdtem minden szintű vezetéssel: az OEP és az Eü.M. egymásrámutogatása volt a válasz.) BNO-kódok a recepten, naplószámok a beutalókon. Újabb "zseniális" találmány a vonalkódok manuális rögzítése. Az EU-ban Mi vagyunk a legjobbak.

Tünetek: A lakosság által lassacskán elfogadott előjegyzési rendszerbéli időpontok betarthatatlanok, megnyúlt várakozási idő, türelmetlen, értetlenkedő betegek, lefagyó számítástechnikai rendszerek.

Dg: Koncepciótlanság az egészségügyi felsővezetésben, az adatharácsolók dominanciája a racionálisok felett.

Javaslat: Az adminisztráció csökkentése, csak a használható (epidemiológiai és pénzügyi szempontból lényeges) adatokat jelenteni. A BNO-kód törlendő a receptről minden gyógyszernek van javallata, hiszen eszerint törzskönyvezték. Különösen értelmezhetetlen a nem tb-támogatott körben. (Esetleg elfogadható lenne a kiemelt támogatású gyógyszerek esetében). A naplószám elhagyása, visszaélés esetén tessék a szolgáltatót ellenőrizni. Szerintem: tévedés ≠ csalás. Ekkor viszont a finanszírozás-megvonás kevés, hatékony szankció indokolt.

Betegeink személyiségi jogai, adatvédelem

A háziorvosi rendszerből való ilyen adatgyűjtés több nemzetközi egyezménnyel és hazai törvényekkel is ütközik, hihetetlenül durva beavatkozás a paciensek magánéletébe. Ezt még csak fokozza a megismételt adatgyűjtés a patikai hálózatból. Az OEP lenne a Nagy Testvér? Az adatőrzés és a rendszer "megbízhatóságáról" éppen a napokban győződhettünk meg. (Már a 6. egészségügyi miniszternél tiltakozom eredménytelenül a mozgáskorlátozottakat minősítő nyomtatvány ellen, amelyben az önkormányzati dolgozóknak írjuk le betegeink végtagjait és gerincét.)

Jogszabályalkotás

Nemcsak az egészségügyben látjuk hazánkban: a jogalkotó szándéka nem jelenik meg egyértelműen a kodifikált változatban (bár ez segít a felduzzasztott ügyvédség jóltartásában). Nem világos a szándék, hiányzik a szakmai előkészítés, hatáselemzésről pedig alig hallunk. (Emlékszünk Keszthelyi Gyula kollegánk küzdelmére az ingyenes(?) influenzaoltásokkal kapcsolatban. Hasonló a helyzet a praxisjog területén is, nem beszélve kedvencünkről, a korbácsrendeletről).

Szakmai kérdések

Panasz: Gyakran vitázunk a betegekkel, mert nincs meghatározva jogilag a biztosítási csomag tartalma a háziorvoslásban. Léteznek ugyan protokollok szinte minden gyakoribb betegségre, van háziorvosi kompetencialista is. Vajon hányan olvasták és alkalmazzák? Vita van a kiemelt támogatású szerek felírásánál, indokolatlanul küldözgetünk szakorvosokhoz, akik 1 perc alatt tesznek javaslatot - sokszor a legutóbbi szponzorációt még nem elfelejtve - valamely gyógyszerre. Ugyanakkor az ő idejüket ez a valóban szakorvosi ellátást igénylőktől veszi el.

Dg: Koncepciótlan spórolás, népegészségügyi okból biztosan nem, de pénzügyi okból sem mindig átgondolt szempontok.

Javaslat: A javaslatadási jogosultságot lehessen a háziorvos továbbképzésben is elismert egyéb szakvizsgáihoz kötni, ha nem igényel aktuális, a háziorvos által el nem végezhető vizsgálatot, vagy friss vizsgálati lelete van. A koronáriaszűkület, GERD, epilepszia, skizofrénia, osteoporózis, COPD, allergia, DM sohasem gyógyul meg, csak kezeljük.

Szervezeti és humánerőforrás-problémák

Tünetek: Egyre öregedő szakma (átlagéletkor >57 év), nehezen kielégíthető lakossági igények. Kevés a rezidensi keretszám az egyetemeken.

Javaslat: Legyen elmozdulás a csoportpraxis felé, részállásúak bevonására is legyen lehetőség. Mindig modelleket kellene kezdeményezni, nem mindenkire, egyszerre kötelező, betarthatatlan előírásokat kitalálni.

A rezidensképzés csak a háziorvoslásnál igényli a mai strukturális formát, mert a képzés lényeges elemei intézeti hátteret igényelnek. Már régen indokolt lett volna hiányszakmának nyilvánítani, mert a (szak)orvosképzés időigényes. (Ha az a szomorú helyzet állna elő, hogy az államnak nincs pénze rezidensképzésre, nem elvetendő ötlet a visszatérés a régi rendszerhez, amikor a munkáltató intézmény _.fizette a _.fiatal munkaerőt.)

A ma évente felvett 80-90 rezidens nagyon kevés a létszámpótlásra. A háziorvostan két éve kikerült a klinikai szakvizsgákra ráépíthető szakképesítések közül - állítólagos EU-nonkonformitása miatt. Itt olyan jogszabálymódosítás szükséges, ami egyértelműen szabályozza a bekerülés szakmai és pénzügyi feltételeit, mert a már működő "praxisprogram" csak a nagyon hátrányos helyeken lehet a megoldás. Persze az utánpótlás attól is függ, mi történik a következő években a kórházakban és a szakellátásban. Ez is igényli a jó szándékú, de részben túlhaladott praxistörvény újraírását, az önkormányzati függés megszüntetését

Politika

A legjobb lenne, ha a politikusok egyetértenének abban, hogy az egészségügyben nincs helye politikának. Ennek figyelmen kívül hagyása és a túlreagált kormányzati jogalkotás vezetett a MOK destabilizálásához, a kötelező tagság és így a hatásos szakmai (belső) etikai kontroll megszüntetéséhez.

A népszerűséget kereső politikusok talán meg merik egyszer lépni a gazdaságilag ésszerűtlen és még mindig pazarló, szociálisan használhatatlan, kijátszható közgyógyellátási rendszernek a szociális hálóba való beleszövését.

Optimista ember lévén bízom abban, hogy egyszer a szakmai viták valóban szakmaiak lesznek, a miniszter inkább szakmai kollégiumaira fog támaszkodni önérdekű lobbisták és rövidlátó fiskálisok helyett, és lesz nagypolitikai szándék a világos egészségpolitikára. Ezt nemcsak habitusomra alapítom, hanem arra, hogy a háziorvoslás még a leghatalmasabb országban is válságban van, és nemzetközi szinten már újra felértékelődik a háziorvoslás.

Rurik Imre

(Forrás: Medicus Anonymus)