Hogyan javítható minimum évi 10,5 milliárddal a fekvőbeteg ellátásban dolgozó orvosok jövedelme?

(Az anyagot készítette: Gyenes Géza dr. a MOSZ elnöke)

Bevezetés:

Annak kapcsán, hogy a kieső vizitdíj pótlására az alapellátásban dolgozó, többségükben vállalkozó orvosok számára a MOK, közel 7,5 milliárd Ft-t hozott be az alapellátás finanszírozásába, az a vád érte a kamarát, hogy feltehetően szubjektív okokra visszavezethetően csak a háziorvosok javára tesz jövedelemnövelő lépéseket, míg a fekvőbeteg ellátásban dolgozók érdekében semmit. Sokan nem tudják, hogy a MOK az alapellátók esetében azért volt eredményes, mert az élére állt egy olyan akciónak, amelyet kellően nagy létszámmal az alapellátó kollégák indítottak, s amely során azzal tudtak a politikum felé nyomatékot adni a követelésüknek, hogy nem teljesítés esetén nagy létszámban, személyesen kilátásba helyezték az ellátásra kötött szerződéseik felmondását. Mivel nem lehet kérdéses, hogy a MOK-nak a fekvőbeteg ellátásban dolgozó kollégák jövedelemi pozícióinak javítására is mindent meg kell tennie, e kollégák érdekében is olyan akció élére kell állnia, amely alkalmas arra, hogy a jövedelem növelés fedezete a politikumból kikényszeríthető legyen, s amelyet kellő számú kolléga tüntet ki személyes részvételével.

A jövedelem növelés legkívánatosabb módja az alapbérek kellő szintű emelése lenne, ám ennek jogszabályi és finanszírozási megalapozására a jelen gazdasági kényszerek miatt kevés az esély. A másik, egyben reálisabbnak tűnő lehetőség, ha a folyamatos ellátásban való részvétel ellentételezését célozzuk meg, mivel ennek a 2003. évi 84. tv.-ben már meg van a jogszabályi háttere, továbbá az alapbéremeléshez képest lényegesen kisebb a fedezetet igényel.

A megoldás kidolgozása érdekében a MOSZ az alábbi feltáró munkát végezte:

Mivel a 2003. évi 84 tv. 2007. július 01.-től történt módosítását követően egyre több, főleg a fekvőbeteg ellátásban tevékenykedő tagunktól érkeztek olyan jelzések, miszerint változatlan alapbére, valamint változatlan, vagy éppen megnőtt ügyeleti terhelése ellenére csökkent a havi jövedelme.

A jelenség okainak felderítésére a MOSZ vizsgálatot indított az alábbiak szerint:

Egyes munkahelyeken dolgozó tagjainktól bekértük a folyamatos ellátás biztosítására kötött szerződéseket, továbbá teljesített ügyeletek esetében az ügyeleti beosztásokat, az ügyeletekért kifizetett díjkimutatásokat annak érdekében, hogy megállapítható legyen mennyiben kerülnek betartásra a vonatkozó törvények, a teljesített órák mennyiben kapnak helyes minősítést a díjfizetés, valamint a majdani nyugdíj mértékét meghatározó szolgálati időbe történő beszámítás szempontjából.

A szerzett tapasztalatok:

a) Több intézményben a folyamatos ellátás biztosítására vonatkozóan foglalkoztató és foglalkoztatottak között nem születtek meg az előírt egyéni szerződések,

b) a szerződést kötött intézmények jelentős részében nem voltak jogszerűek a szerződés kötés körülményei, mivel a szerződések nem a megállapított munkaidőkeret tartamára köttettek, ezáltal a kollégáknak anélkül kellett nyilatkozniuk az önként vállalandó munkavégzéseik idejéről, hogy a munkaidőkeret teljes időtartamára vonatkozóan sem a foglalkoztató elvárásait, sem az elvárt időtartamok díjazás szempontú minősítését megismerhették volna a szerződéskötések előtt,

c) Az intézmények nagy részében - függetlenül attól, hogy születtek-e szerződések vagy sem - a folyamatos ellátás szervezését és ellentételezését a hatályos rendelkezések figyelmen kívül hagyásával, az alábbi törvénysértő gyakorlat alapján valósították meg az alábbiak szerint:

- az ügyeletek szervezése során több foglalkoztató nem vett tudomást arról, hogy a napi rendes munkaidőt (8 óra) követően további munkavégzést csak a tv. szerinti napi korlát figyelembevételével (legfeljebb 4 óra!) rendelhet el, és ebből adódóan a napi rendes munkaidő után a másnapi munkakezdés idejéig tartó ügyelet csak abban az esetben szervezhető, ha a napi rendes munkaidőt követően elrendelhető további 4 órán túl a foglalkoztatottak további 12 óra munkavégzést vállalnak önként, melynek 50%-kal magasabb a díjtétele.

- az ügyeletek szervezése során több foglalkoztató nem vett tudomást arról, hogy a heti rendes munkaidőt (40 óra) követően további munkavégzést csak a tv. szerinti heti korlát figyelembevételével (naptári hetenként átlagosan legfeljebb 8 óra!) rendelhet el, - a fent jelzett jogsértések, valamint annak következtében, hogy több foglalkoztató nem jelezte előre, hogy az adott munkaidőkeretben hány órát kíván elrendelni foglalkoztatottai számára, illetve hány óra önként vállalandó további munkavégzést vár el tőlük, az ügyeletben teljesített órákat a díjazásuk, kötelező nyilvántartásuk, valamint a szolgálati időbe történő beszámításuk érdekében történő lejelentésük szempontjából hibásan, vagy egyáltalán nem minősítette*, továbbá azzal, hogy kevesebb munkaidőt vett nyilvántartásba, illetve jelentett le a szolgálati időbe történő beszámításhoz, megsértette az önkéntességhez való jogot, jogellenesen csökkentette foglalkoztatottjai ügyeletből származó jövedelmét, valamint majdani nyugdíjaiknak összegét,

- az ügyeletek szervezése során több foglalkoztató hagyta figyelmen kívül, hogy az ügyeletben töltött teljes idő is része a munkaidőnek, függetlenül attól, hogy az eltöltött idő díjfizetés szempontjából elrendelt, vagy önként vállalt ügyeletnek minősült, így a fentiek miatt az ügyeletet követően kötelezően kiadandó napi pihenőidőt munkaidő veszteségként kezelte és vagy ledolgozni rendelte el, vagy esetenként 8 - 8 órával csökkentette az ügyelők alapbérét ahelyett, hogy a jogszabályi előírás miatt kimaradt munkaidőt alapbérrel díjazta volna, ezért e megoldásokkal egyfelől jogellenesen nőtt a foglalkoztatottak munkaidő terhelése, másfelől jogellenesen csökkent az érintettek jövedelme,

- a pihenőnapi ügyeletek díjazásánál több foglalkoztató figyelmen kívül hagyta, hogy a szabadnappal kompenzált, illetve a szabadnappal nem kompenzált pihenőnapi ügyeleteknek eltérő a díjazása, nevezetesen a szabadnappal kompenzált kötelezhető, illetve önként vállalt ügyeletek díjazásához képest a szabadnappal nem kompenzált ügyeletek díjazása további 50%-kal emelendő,

- az ügyeletek szervezése során több foglalkoztató hagyta figyelmen kívül, hogy a munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkaidő számításkor a szabadság, valamint keresőképtelenség ideje nem vehető figyelembe, azaz sem a szabadság, aem keresőképtelenség idejére nem lehet a munkáltató által elrendelhető munkavégzést "átlagolni", ezáltal jogellenesen nőtt a foglalkoztatottak munkaidő terhelése,

- az ügyeletek díjazásánál több foglalkoztató - függetlenül attól, hogy volt-e szerződése a foglalkoztatottakkal - járt el úgy, hogy a féléves munkaidőkeretet lejárta után minősítette és fizette a teljesített órákat, melynek következtében az önkéntes órákból sok "elveszett", azaz elmaradt megfelelő díjazásuk és a szolgálati időbe történő beszámításuk is, továbbá a késleltetett díjfizetés ellenére nem fizette meg az ilyenkor járó késedelmi kamatot sem.

A fenti ellentételezési gyakorlat kapcsán elvégzett számításaink szerint a kollégákat a törvényesen járó díjazáshoz képest, 2007. július 01-től - alapbértől függően - havi átlagban bruttó 55 és 90 ezer Ft, éves átlagban 660 ezer és 1,1 millió Ft közötti veszteség érte, illetve éri jelenleg is, ami minimum 12 000 fekvőbeteg ellátásban ügyelő és hibásan ellentételezett orvost feltételezve, évente átlagosan 10,5 milliárd Ft jövedelem csökkenést jelenthet.

A javasolt akciók:

Az első amit a MOK a kollégák érdekében megtehet, hogy "behozza" ezt a 10,5 milliárdot a díjazás törvényes szintjének elérése érdekében. A MOSZ által az egyes munkáltatóknál alkalmazható szakszervezeti eszközökön (peres út, munkaügyi felügyelethez fordulás, az egyes munkavállalók ösztönzése az önkéntes munka vállalás idejének a munkáltató által igényelt időhöz képest történő csökkentésére, az ügyeletben töltött órák szabályos minősítése érdekében az interaktív munkaidő tükör alkalmazása, stb.) túl - mivel a munkáltatók a szabályok betarthatatlanságát rendszerint a központi fedezet hiányával magyarázzák - a MOK akár a Kórházszövetséggel együttműködve kényszerítheti ki a politikumból a hiányzó összegeket. Ehhez azonban szükség van a fekvőbeteg ellátásban résztvevő tagjaink aktív közreműködésre is!

Ebben az akcióban a kollégák személyes részvétele úgy valósulhat meg, hogy a kamara tárgyalási pozícióját erősítendő a MOK számára adott nyilatkozatban vállalják, hogy alkalmasint élni fognak azzal a törvényes jogukkal, hogy a heti átlagban elrendelhető 48 órán túl önkéntesen vállalható munkaidejüket akár 0 órára lecsökkentik. Ez az eszköz a folyamatos ellátás biztosításában fennálló áttételes kötelezettsége okán serkentheti a politikum megegyezésre való hajlandóságát. Egyébként ezt az eszközt a traumatológus kollégák 2006 novemberében egy alkalommal már eredményesen alkalmazták.

Ugyanezzel az eszközzel a fenti 10,5 milliárdon túl, a politikum további összegek behozatalára is késztethető, mivel az egyéni szerződésekben, illetve a kollektív szerződésekben kiköthető ügyeleti díjmértékeknek a hatályos jogszabály szerint nincs felső határa.

A Magyar Orvosban megjelent anyagot a szerző engedélyével közöljük.