2009. február 15., vasárnap


Mr. Smith egy gyógyszergyártó multi cégelnök- vezérigazgatója. Ha mi lennénk Mr. Smith, akkor az ő helyében az első dolgunk az lenne, amikor reggel beérünk az irodába, hogy megkérdezzük az alkalmazottainkat: milyen eredményeket értünk el az egészség javulása terén? Büszkék lennénk termékeink jótékony hatására. De mi nem vagyunk Mr. Smith!


Smith











Ugyanis Mr. Smith egy olyan multinál dolgozik, amely a pénzemberek birodalmához tartozik. Nekik csak a profit számít. Mr. Smith nem gyógyszerész! Üzleti iskolában szerzett diplomát, s alaposan felkészült termelékenységből, pénzügyekből, hatékonyságból és marketingből Neki csak egyetlen dolog számít, a vastag vonal alatti szám, a nyereség. Tudja, hogyan aknázza ki nyersanyagát: a népet. Terméke: a gyógyszer. Értékének mérőeszköze: a tőzsde. Ha a cég részvényeinek ára emelkedik, meg fogja tartani állását, és nagy jutalékot kap. Ha zuhan, el fogja veszíteni munkáját. Mit csinál tehát Mr. Smith, amikor reggel megérkezik az irodájába? Ellenőrzi a tőzsdét!

Így hát világossá válik, hogy Mr. Smith-nek:

1. Annyi orvosságot kell eladnia, amennyit csak lehetséges. Ennek elérésére nem válogat az eszközökben. Hazugság, csalás, információ eltitkolása, jutalékok, stb. (...) Bármilyen taktikához képes folyamodni azért, hogy a cég pénzügyi teljesítményét javítsa. A gyerekeket, nőket és férfiakat ugyanúgy gyógyszerezésnek veti alá, mint az időseket. És egész népességeket fog beoltani. És mindezt a hatóságok (...) hallgatólagos beleegyezésével. Marketing költségvetése két-háromszorosa a kutatási büdzsének.

Legfontosabb ügynökei az orvosok. Mr. Smith egyetemeken képzi őket, ahol ellenőrzi a tananyagot. Aztán szakmai konferenciákkal és tudományos publikációkkal műveli őket, amelyeket ő finanszíroz. Brosúrákat tesz ki várótermeikbe. Kutatási adományokkal, ajándékokkal és más kedvezményekkel, pl. egzotikus utazásokkal jutalmazza meg őket. (...)

Legfontosabb vevője a köznép, akihez közvetlenül folyamodik:

  • Magazinokkal, "ismeretterjesztő cikkekkel".
  • Újságokkal, újonnan piacra dobott termékek hírével, hadd kérjék azokat a betegek orvosaiktól és gyógyszerészüktől.
  • Alapítványokon keresztül, amelyek "tájékoztatják" a nyilvánosságot bizonyos betegségek veszélyeiről, a megelőzés szükségességéről, és hogy mennyire fontos a segítségnyújtás azoknak, akik elkapták a betegséget.
  • Nyilvános helyeken, mint a bevásárlóközpontok és iskolák, ahol információkkal szolgál betegségekről és azok gyógyszeres kezeléséről.
  • A televízióban, vagy közvetlenül a termékeit reklámozva, vagy közvetve, a gyógyszeripar figyelemre méltó kísérleti erőfeszítéseit hirdetve.

2. Gondoskodnia róla, hogy termékei csak enyhítsék, de ne gyógyítsák meg a betegségeket, ezáltal biztosítva a betegségekből származó bevételt.

3. Nem szabad törődnie azzal a ténnyel, hogy az orvosságai megbetegítik az embereket. Tény, hogy a káros mellékhatásaik rendkívül gyakoriak, de ez újabb gyógyszerek szedéséhez vezet, ami egyszerűen jó az üzletnek.

4. Gondoskodnia kell róla, hogy a gyógyszereket ráerőltessék a páciensekre (ha betegek, ha nem). Olyan bürokratákkal tárgyal, akik az egészségügyi kiadásokról döntenek.

5. Ki kell iktatnia a versenyt. Harcol az olcsóbb, hasonló összetételű, jogilag nem védett termékek gyártóival és a természetes (növényi) ellenszerek készítőivel. Minden tőle telhetőt megtesz, hogy az alternatív gyógymódok gyakorlását betiltsák. Mivel ő irányítja az egészségügyi és politikai hatóságokat, ez nem nehéz feladat.

6. A termékeit érintő információk, a törvényhozás és a gazdasági/pénzügyi döntések irányítására törekszik. Célja elérése érdekében ott ül számos igazgatói tanácsban, (...) bizottságban, és aktív társadalmi életet él, hogy befolyásolhasson másokat - házalással és lobbizással.

7. Gondoskodik róla, hogy a tudományos kutatás jövedelmező legyen. Eléri, hogy saját kutatási költségei minimálisak legyenek, hogy a kutatásokat közpénzekből támogassák (...), és hogy olyan jól jövedelmezőkészítményeket fejlesszenek ki, amelyek kizárólagos szabadalma az ő kezében van.

8. Gondoskodik arról, hogy a termékeit a lehető legmagasabb áron árulják. Hogy ezt elérje, szabadalmaztatja őket. A szabadalom védi a termék monopóliumát, és ennek eredményeként annak monopolista eladási árát. Mr. Smith mindent szabadalmaztat, azt is, ami szabadalomképes, azt is, ami nem az. Nem tétovázik, hogy elérje, hogy az ENSZ és szervei bizonyos gyógynövényeket "világörökséggé" nyilvánítsanak. Ily módon ki tudja sajátítani a kizárólagos jogot, betiltja, vagy szabadalmaztatja őket, és uzsoraárakon árusíthatja portékáját még azoknak is, akik valójában birtokolják őket.

Ghislaine Lanctot: Az egészségügyi maffia című könyve az ajánlásunk tárgya.

A könyv szerzője egy kanadai orvosnő, akit a könyv megjelenése után megfosztottak doktori címétől, s megtiltották neki, hogy orvosként praktizáljon. Könyvében elénk tárja utazásainak, kutatásainak, vizsgálódásainak megdöbbentő eredményét. S ami a legfontosabb: gyakorlati megoldást kínál mindannyiunk számára, akik ki akarunk szállni az egészségügyi gépezetből - élve.

Akár orvos, akár páciens, akár hozzátartozó vagy, ez a könyv neked szól. Ha még élsz, akkor talán még nem késő! Ez az információ életet ér! Egy orvosnő, aki 25 év praktizálás után lerántotta a leplet a kimondhatatlan titkokról.


Nincsenek megjegyzések: