Születés

Első bejegyzésnek egy aktuális téma: az otthonszülés. Az utóbbi hetekben több esetben kórházba kellett szállítani otthonukban szülő nőket és csecsemőiket. Szeptember közepén egy kisbaba válla elakadt a szülőcsatornában és az újszülött a kórházba szállítást követően meghalt. Geréb Ágnes, a szülést levezető orvos itt számol be az esetről. Magyarországon évente 98 ezer szülésből 5-600 nem kórházban történik, de ebből csak 2-300 eset a tervezett otthoni szülés. Tavaly kórházi születés során 40 csecsemő halt meg. Az elmúlt bő másfél évtizedben eddig kb. 3300 otthoni szülés során 3 csecsemő halt meg.

Ezeket az adatokat a sajtóból szedtem össze innen-onnan, mivel hivatalos statisztikák, megbízható adatok nincsenek. Ugyanakkor mind az ismert számok, mind a nemzetközi felmérések az mutatják, hogy az otthoni szülés kockázata nem magasabb, mint a kórházi szülésé — aminek persze részben az az oka, hogy a komplikációktól tartók nyilván inkább a kórházi szülést választják.

Egy több kutatás eredményeit összegző nemzetközi tanulmány szerint az otthoni szülés kevésbé kockázatos, mint a kórházi: a perinatális halandóság hasonló a két esetben, az otthon született csecsemők közvetlenül születés után egészségesebbek, mint kórházi társaik, és otthoni szülésnél kevesebb orvosi beavatkozásra van szükség. (Forrás: Ole Olsen, “Meta-analysis of the Safety of Home Birth.” Birth 24 (1), 1997, 4–13. Absztrakt)

Mindezek ellenére a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium állásfoglalást adott ki az otthon szülésről (nem először), amelyben azt áll, hogy „az otthon szülések kockáztatják az édesanyák és újszülöttek egészségét, életét. … A Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium megítélése szerint tehát az otthon szülés súlyos magzati kockázatot, vészhelyzetet jelenthet”.

Szögezzük le: a szülés valóban kockáztatja az édesanyák és az újszülöttek életét és egészségét. A kórházban is — sőt, ha hihetünk a fent hivatkozott tanulmányoknak, a kórházban nem kevésbé. A kulcskérdés az, hogy az otthoni és a kórházi születés veszélyei közötti különbség indokolhatja-e, hogy az állampolgárok önrendelkezési jogát korlátozzuk. A bizonyítás terhe itt egyértelműen a jogot szűkíteni kívánókra, jelen esetben az otthoni szülést ellenzőkre hárul. Egyelőre adósak az érveikkel. Mintha azt gondolnák, hogy elég azzal riogatni az embereket, hogy az otthoni szülés „vészhelyzet”.

A Kollégium állásfoglalásából kihámozható érv szerint „nem teremthetők meg a biztonságos szülésvezetés azon szakmai feltételei, amelyek a kórházak szülészeti osztályán rendelkezésre állnak”. Hát teremtsük meg őket! Ebben a szellemben az Egészségügyi Minisztérium bejelentette, hogy új törvényt alkot, ami jövő évtől szabályozná az otthoni szülést. De a tervezet rendkívűl szigorú feltételeket vezetne be: nem lehetne otthon szülni veszélyeztett terhesség esetén, ikerszülésnél, ha a magzat súlya túl nagy, ha a kismama Rh-negatív vércsoportú, illetve 35 év felett. A szülőorvosnak tíz év gyakorlattal kell rendelkeznie, előre értesítenie kell a legközelebbi kórházat, mentőautót kell készenlétbe állítania komplikáció esetére, stb., stb., stb.

Mi indokolja a törvénytervezet drákói szigorát? Semmi. Nincs a világon még egy ország, ahol ilyen szigorú feltételekhez kötnék az otthoni szülést. Ami itt szerepet játszik, az az emberekkel szembeni bizalmatlanság: az a mélyen gyökerező hit, hogy a páciens ne szóljon bele abba, mi a jó neki. Az a lenéző vélekedés, hogy az emberek buták, nem lehet rájuk bízni, hogy saját és születendő gyermekeik érdekeit szem előtt tartsák és ennek megfelelően döntsék el, milyen körülmények között akarnak életet adni. És persze aminek tanúi vagyunk, az egyben a régi, jól ismert fogás: ha valamilyen tevékenységet meg akarsz akadályozni, gördíts elé minél több adminisztratív és bürokratikus akadályt. Add meg a jogot minden nőnek, hogy otthon szüljön, de növeld sokszorosára a jog gyakorlásának költségeit.

http://bioetika.blog.hu/2007/11/08/otthonszules_3