Ki fizeti a révészt? - avagy meddig szolidaritás a támogatási rendszer

A támogatási rendszer eredeti célja a szolidaritás vállalása a közösségen belül. Az egyéni érdekek elfogadott korlátozása, a közérdeknek történő alárendelése, és ennek érdekében kölcsönös kötelesség- és segítségvállalás létrehozása. Azonban mostanra Magyarországon a rendszer jelentősen eltorzult, egy nagyon szűk réteg számára egyre növekvő kötelezettséggé, míg a többség számára a teljesítmény nélküli sült galamb várás jogává változott.

A szolidaritás vállalása a valóban rászorulókkal elemi kötelesség, amit aligha vitat bárki is, de itt már régen nem erről van szó. A hatalmon lévők mindig a támogatottak körének bővítésével akarják a szavazói bázisukat kiszélesíteni. Ennek eredményeként jutottunk oda, hogy mára mindent nagyjából 1,5 millió ember fizet. Ne gondolja senki, hogy ezek az emberek a gazdagok, akiknek kötelessége támogatni a szegényebbeket. Ez nagy tévedés! Valójában ebbe a csoportba a bérből és fizetésből élők tartoznak, azok akiknek látszik a jövedelme, akik adóznak és akik után befizetik a járulékokat, így tőlük lehet elvenni. Ők a középréteg, amelyik folyamatosan zsugorodik. Miért is csodálkozunk ezen? Hiszen a támogatási rendszer azt üzeni, hogy nem érdemes dolgozni, mert annál többet vesznek el. Ha a munkáért kapott összeget segélyből is meg lehet kapni, akkor ki lesz olyan hülye, hogy dolgozzon?

És a dolgok egyre rosszabb irányba mennek, nézzünk erre néhány konkrét példát. A klasszikus több a segély, mint a munkabér esetet nem akarom továbbragozni, mert ez ép ésszel érthetetlen. Amíg nem becsüljük meg a munkát, addig semmi jóra ne számítsunk! A 13. havi nyugdíj ajándék. Mindenféle teljesítmény nélkül mindenkinek jár. Még ha valaki meg is fizette a maga idejében a járulékait, mennyire igazságos egy havi pluszt adni a jelenlegi járulékfizetők kontójára? A feudális jellegű, ellenőrizhetetlen költségekkel működő egészségügyi rendszerünkben az ellátás mindenkinek jár. Csak hozzátenni nem akar mindenki. A minimális hozzájárulást óriási többséggel leszavazták, miközben egy most megjelent felmérés szerint havi átlag 4300 Ft-ot költünk hálapénzre. Zsebbe önként is megy, csak látható módon nem akaródzik.

A kedvencem mégis a gázártámogatás. Szolgáltatási területtől függően a fogyasztók 30-55 %-a tartozik a támogatottak közé. Ezt ki gondolja komolyan? Egy olyan támogatási rendszernek, amelyik szinte mindenkinek adni akar semmi értelme sincs. Ez tulajdonképpen csak a gázfogyasztás támogatására alkalmas. Az igazán szegények jórészének gáza sincs. Ez az egyébként is torz támogatás tovább deformálódik a védendő fogyasztók fogalmának a bevezetésével. A szociálisan rászorulókat ezután nem lehet kikapcsolni a gázszolgáltatásból akkor sem, ha nem fizetik a számláikat. Kérésükre előrefizetős mérőt kell felszerelni náluk. Ezek a mérők 4-5-ször drágábbak a normál mérőknél és igazából nem oldanak meg semmit, mert ha a kártyáról elfogynak a befizetett egységek, akkor a szolgáltatás automatikusan leáll. Ugyanott leszünk, mint eddig, csak jóval drágábban. Az új rendszer a szolgáltatóknak sokba kerül, vajon kivel fogják megfizettetni? Talált, süllyedt. Bizony azokkal, akik rendesen fizetik a számláikat. Most amikor a világpiacon a tavalyi ötödére esett az olaj ára, és ezt 9 hónap eltolódással követi a gázé is, nem fog csökkenni a gázdíj, mert a felmerülő többlet kiadásokat befogják építeni az elismert költségek közé.

Hogyan lehetne összefoglalni a támogatási rendszereink üzenetét: a révészt mindig a szabályokat betartókkal fizettetik meg. Ne légy tisztességes, mert betörik a fejed! A szolidaritás magyarul ezt jelenti! Birkák vagyunk, ha ezt eltűrjük.

http://halapenz.collectivex.com/link/go/43623973