A lélek a valóság…

Hosszú csend és áhítat, amely a nézőtéren mindent átitat. A hatalmas vetítővászonról egy kisgyermek tekintete sugárzik ránk. Egy mágus áll a színpadon, nemes egyszerűségbe öltözve, égi vezetők kíséretében. Néma csend, mély szeretet, amelytől a sok szív megremeg. Érezni, ma este történik valami, amelytől lehet, hogy életünk megváltozik. Körbenézek és az arcokon látni, a sok léleknek jó hallani. Ezt a mély, igaz és valós mesét, amelyet Müller Péter a miskolci Kamaraszínházban ma este elmesél…...( )

( )...Ma este a világ legnagyszerűbb és ugyanakkor a legnehezebb dolgáról fogok beszélni nektek. A Mágiáról. Erről még sosem beszéltem. Jegyezzétek meg: ez az életetek legnagyobb titka. Onnantól, ahogy ez megszólít benneteket, nagyon mély titkokat fogtok feltárni....( )

( )... Amikor bennünket Isten megteremtett, akkor valamennyiünknek átadta a képességeit is! A teremtés képességét, az ő hatalmas, mágikus varázslatát. Tudjátok, amit a bennünk élő varázsló varázsol, az lesz az életünk. Az a mi életünk, amit magunknak varázsoltunk. Azt MI álmodtuk meg. Azonban hiába gondolkodunk pozitívan, mondod, hiszed, ha a lelked nem ezt varázsolja. Az fog történni, aszerint fog alakulni életed, amit a lelked megteremt. Senki sem akar életében szeretetlenséget, válást és még sorolhatnánk, mégis úgy alakul, mert a belső varázsló olyan erőket lök bele, hogy ezzé válunk.

Térjünk vissza a magyar nyelvhez kicsit. A MÁGUS szó összevethető a MÁGIA – MAG – (MAG-UR népe) – MAGYAR szavakkal. A magyar nép titka a mágia. Ha egy magot elültetsz a földbe, azzá lesz, amivé lennie kell. Sohasem tudsz kihozni belőle mást. Az, hogy magyarok vagyunk, a mag népe, azt jelenti, mágusok vagyunk. Szinte semmi másról nem érdemes beszélni, csak erről. A Harry Potter sikere is ebben rejlik. A kisgyermeket, a benne élő mágust szólítja meg, elmondja, hogy te varázsló vagy! Nézzétek meg jól kis unokámat a képen. Az a szemecske nem csak csodálkozik, de látja is a csodát! Ez Istent látó szem! Ez az ámulat látja, hogy milyen a világa.

A bennünk élő varázslót azonban el is veszíthetjük. Akkor veszíthetjük el, ha azt mondjuk és elhisszük, mi már nem vagyunk képesek csodákra, vagyis ha elveszítjük a csodákban való hitünket. Azonban ez a belső varázshatalom bármelyik pillanatban meggyógyulhat. Csak rajtunk múlik. Csodálatos érzés, amikor felismerjük, amikor találkozunk a bennünk élő varázslóval! Tekintete tüzében feloldódnak a falak. Azonban középszinten mindez nem működik. Igenis működtetni kell a belső mágusunkat. Éltetni kell és megadni neki, amit a varázslónk és a lelkünk kér. Egyetlenegy bibliai fordítás sem tudja azt a legmélyebb igazságot, hogy a világ mágikus természetű! Teremtő hatalommal vagyunk megáldva, amellyel sajnos mostanában vissza is élünk.

Működik benned a varázsló? Amikor igen, a lehetetlent is meg tudod bűvölni. Ha nem, nem él a varázsló, az olyan, mint a háborgó tengeren egy parafa dugó. Ilyenkor az ember nem lesz képes önmaga megoldani a problémát, mert nem működik benne a teremtő hatalom. Erre kellene ráébreszteni az embereket! Ébresztő, ember! Nem működik benned a teremtő erő!

Tapasztaltátok már, hogy az emberekből időnként olyan erők tudnak kitörni, amire azt mondják: ”Úristen! Ilyen nincs!” Ez azért van, mert hirtelen, kényszerű pillanatokban felébred bennük a varázsló.

Ma sok esetben a varázsló meg van bénítva, a tudattalanba van leszorítva. Fáradtságot, reménytelenséget, szomorúságot, boldogtalanságot szuggerál magának az ember. Azonban ez veszélyes, mert ez is varázslat, csak épp negatív varázslat. Ugyanis életünkben nem a külső körülményektől függ, hogy én hogy vagyok, hanem a bensőmtől. Mindenki, aki nagy dolgokat hirdet, legyen az festészet, írás, bármi más, erről szól. A varázslatról, a varázslásról.

Én azzá lettem, amivé varázsoltam magam és azzá nem lettem, amivé nem varázsoltam magam…

Bármi történik, mindig magamban keresem az okot, hogy hol történt benne az a mozzanat, ami most történik? Ha én magam teremtek egy színpadi jellemet, akkor a történést is megteremtettem. A történés nem lehet más, mint ami a jellemből következik. Mi vagyunk saját boldogtalanságunk megteremtői. A negatív történések nem a külső körülményeken múlnak, hanem rajtunk. Csakis rajtunk. Kérdés az, hogy akarjuk-e a változást? Merjük-e életre kelteni a bennünk élő varázslót? Hisz’ szenvedésünk oka, hogy a válasz nem. Félünk saját lelkünk, a varázsló vágyát és célját teljesíteni. Hajlamosak vagyunk inkább egész életünket szenvedésben, mintsem megmutassuk a világnak, hogy kik vagyunk, mire vágyunk és mi a feladatunk.

Hisz’ a lélek a valóság! Játszhatjuk életünkben szerepeinket, de ha a varázslót elrejtjük, boldog emberek nem leszünk. Amíg a jellemünkön nem tudunk változtatni, addig a történést sem tudjuk. Be kell látnunk, nem áldozatok vagyunk, hanem alakítói, formálói életünk eseményeinek. A mai világban mindenki a másikra mutogat. Mindenkit hibáztatunk, egyedül mi nem vagyunk hibásak az eseményekért és nem is értjük, hogyan keveredhettünk bele. Azt senki sem mondja, hogy: „Én mekkora bolond vagyok!”. Ezt roppant nehéz bevallanunk.

Az igazság az, hogy csak egy embert tudunk megváltoztatni. Önmagunkat! Ha eljutunk a felismerés ezen szintjére és teszünk is érte, abban a pillanatban megváltozik környezetünk és életünk.
„Anyám arra tanított, hogy az életünk játék, s hogy ami történik velünk, az mese. Mese, amelynek hősei vagyunk. Mindenki szívesen mesél életéről és mondja azt, hogy az élete egy kész regény. Mondjuk, mert az is. Regény. Az ember nem csak szorgalmi feladatként éli le sorsát, de valahol tudja, hogy egy regényben jár, melyet önmaga és mások írnak, s amelynek ő a főhőse.”

Az Élet egy játék, de tudnunk kell játszani benne. Tisztában kell lennünk vele, hogy alakulását mi irányítjuk, de ehhez kell az önismeret. Példa erre a gyermeknevelés. Ahhoz, hogy meg tudjam oldani a gyermekemmel kapcsolatos problémákat, nekem kell megváltoznom. Önmagamat kell nevelnem, hiszen az én varázslóm fogja elvarázsolni őt! Befelé, belső világunk felé kell haladnunk ahhoz, hogy megváltoztassuk életünket és boldogok lehessünk. Keresd meg, hívd elő a benned élő varázslót! Ha a varázslód szeme nyitva van, mindent meg tudsz valósítani. Ez a kulcs, amiről beszélek, amely minden zárat ki tud nyitni. A szemkinyitás egyenlő a felébredéssel. Akármilyen a világ, én átvarázsolom magam. Azonban a szem kinyitása nem az, amikor ránézek a világra, hogy milyen szörnyű, hanem amikor ráébredsz, hogy saját sorsod mesélője, teremtője vagy. Senkitől, semmitől nem függsz, csakis a saját erődtől. Ha az embernek kinyílik a szeme, a rosszat is szebbnek látja.

Természetesen előfordulhatnak sorszerű helyzetek, amikor megbántanak, de te bocsáss meg nekik, hiszen csak annyi az oka mindennek, hogy rossz varázslatban élnek. Ha a varázslónk él, akkor semmilyen múltbeli dologtól nem függünk, mert „Én vagyok az Úr!” ahogy Ady Endre írta. Rádöbbensz arra, hogy varázshatalmad van, elsősorban önmagad fölött! Tudd, hogy csoda vagy, páratlan teremtménye a földnek - és ez nem gőg. Gőggé akkor válik, ha azt hiszed, hogy ez a másik emberben nincs meg. Nagyon fontos, hogy szeresd önmagad, a benned élő varázslót! Csodálatos, fantasztikus jó érzés, amikor felébred benned a teremtő erő és valamit meg tudsz változtatni. Ott vannak például a könyvek, amelyeknek gyökerében ott van egy hallatlan nagy erő. Vagy nézzük a mai kor üzletemberét, aki teremtőerejét az anyagi javak halmozására használja. Ez az ember kinyitotta a kreatív teremtőszelepet, varázsol ugyan, de ez nem az igazi szelep.

Teremtésünk függ a tudatunk teremtőerőhöz való viszonyától. A hétköznapi tudat, a józan ész, az egóhoz van kötve. A józan ész varázslónak hiszi magát, de nem az. Ez csak a mágikus erő nagyon szerény, lefotózott formája. A józan ész nem szereti a varázslót! Nincs hite, nem bízik a varázslóban, ezért nem is engedi előhívni. Gyermekkorban a mágus működik, hisz’ a mag tudja, hogy mivé kell lennie. A gyermeket a varázsló mozgatja. Józan ésszel járni sem tanultunk volna meg, sosem értünk volna el semmit. A kettőnek az életben együtt kell működni. Hisz’ több vagyunk, mint a józan ész. A Hitünk révén lehetségessé válik és el is érjük amit szeretnénk. A józan észnek meg van a maga világa, igazsága, csak korlátozott. A lelkünk azonban örök és halhatatlan…

S hogy mi az életfeladatunk?

Semmi egyéb, mint felébredni… hogy önmagunkra ébredjünk! Tudnotok kell: lelkünk legmélye mindig boldog! Ha nem vagy boldog, valójában nem te vagy! Félünk kacagni, félünk derülni, félünk sírni, félünk olyannak mutatni magunkat, amilyenek valójában vagyunk.

Őrizzétek meg magatokban az örömöt, az igazi arcotokat, amelyik mosolyog, derül. Őrizzétek meg magatokban, éljetek vele, keltsétek életre varázslótokat, ébredjetek! De ne feledjétek: ennek a belső érzésnek, teremtő erőnek égnie, lángolnia kell, hogy a benned lévő mágus éljen, s boldog legyen…

Zilahi Éva

http://www.fenyhordozok.hu/fenyhordozok/home.htm?pageone.htm~mainFrame