MEGFELELEK-E?

DILEMMA

Megfelelek-e egyáltalán valakinek, valaminek ebben az országban mint önálló orvosi tevékenységet végző háziorvos? Lassan már azt sem tudom, hogy kinek és minek kell megfelelnem ahhoz, hogy végezhessem a munkámat, a hogyan kérdéséről már nem beszélve!

A törvény szavai szerint ugyanis „Az egészségbiztosító az egészségügyi szolgáltatások nyújtására - a külön jogszabályban foglaltak figyelembevételével - finanszírozási szerződést köt az egészségügyi szolgáltatóval, amennyiben az megfelel a külön jogszabályban meghatározott személyi és tárgyi feltételeknek, így különösen a finanszírozással kapcsolatos adatkezeléssel, adatellenőrzéssel és a társadalombiztosítási támogatás elszámolásával kapcsolatos személyi és tárgyi feltételeknek” - 1997. évi LXXXIII. (Ebtv.) 30. § (1).

Tehát a legfőbb kritérium egy egészségügyi szolgáltatónál, hogy „különösen” megfeleljen az adatellenőrzéshez és elszámoláshoz szükséges feltételeknek. Ennek „különösen” egy programozó matematikus felelne meg leginkább, aki bizonyosan profi az adatok kezelésében, príma programokat képes írni az adathalmazok kezelésére, különféle csoportosításukra, a kettős könyvvitelre stb. Én azonban nem vagyok programozó matematikus, mert voltam olyan balga, hogy egy másik egyetemi szakot választottam. Tehát bennem van a hiba.

Tévedtem, amikor azt hittem, hogy az orvos legfontosabb feladata a betegségek minél előbbi felderítése, a betegek minél gyorsabb, fájdalom mentesebb gyógyítása. Egyre nyilvánvalóbbá válik ez napjainkban, különösen az elmúlt év jogszabály-dömpingje közepette.

Ezek ugyanis nem a gyógyítás körülményeivel, azok javításával, a szakmai tudásom tökéletesítésével foglalkoznak, hanem azzal, hogy hogyan kell elvégezni a biztosító feladatait, csökkenő finanszírozás mellett. A jogviszony ellenőrzést követően a betegnek átadandó, az „egészségügyi dokumentáció részét képező” aláírt nyilatkozatok, nyomtatványok kiadása, meggyőződésem szerint nem a szolgáltató feladata, hanem a biztosítóé.

Az OEP az, aki az egészségügy működését hivatott biztosítani a befizetett járulékok fejében, állami garanciával. A betegek nevében jár el, vásárol szolgáltatást a számukra, nyilvántartja a biztosítottak adatait, befizetéseit és meghatározza az egészségügyi szolgáltatások körét. ( Pontosabban MEG KELLENE HATÁROZNIA! )

És mi történik, ha valakinek nincsen jogviszonya? Semmi. Ahogyan ez szokott lenni ebben a következmények nélküli országban. Súlyos tízezreket költünk mi szolgáltatók az OJOTE működtetésére, de miért is? Azért, hogy a biztosító minden pillanatunkat ellenőrizhesse on-line, hiszen a jogviszony nélküliségnek semmilyen következménye nincsen, hacsak az nem, hogy az ellenőrzést elmulasztó orvost finanszírozás-megvonással bünteti. A bevallottan értelmetlen kötelezettség megszegése esetén csak az egyik fél bűnhődik: a szolgáltató. Az általa képviselt biztosítottnak akkor is „jár” a szolgáltatás, ha nem fizet, számára semmilyen következménye nincsen a jogszabályok, törvények megszegésének. Elég, ha a biztosító helyett a háziorvos írásban figyelmezteti, hogy tulajdonképpen nincsen biztosítási jogviszonya, ami alapján az eü. szolgáltatást igénybe vehetné. Ettől a nem fizető honpolgár úgy megretten, hogy rögtön szalad a biztosítóhoz, és teljesíti a kötelességét? Vajon azok a munkáltatók, akik bliccelnek a munkavállaló járulékának fizetésekor, milyen büntetésre számíthatnak?

19 évvel az állam és a biztosító névleges szétválasztása után sem tudja senki, hogy mit is takar tulajdonképpen Magyarországon a társadalombiztosítás. Hiába a Tb. a második legnagyobb újra elosztó rendszere az országnak, senki nem hiányolja a hatalmas költségvetés társadalmi kontrollját. Hiába érinti az egészségügy működése az egész lakosságot, mégsem élvez prioritást a költségvetés elkészítésekor, változatlanul a maradékelv alapján történik a finanszírozása. A szakminiszter csak „kérhet engedélyt a meghunyászkodásra” a pénzügyminisztertől. A rendszerben dolgozókat, szolgáltatókat pedig a szűkös forrásra való hivatkozással törvényileg kötelezi, hogy saját költségükre végezzék el azt a feladatot, amire az állam, a biztosító büdzséjében nem hajlandó forrást biztosítani.

Dr. Borsi Éva

Medicus Anonymus Fórum