„Nem lehet, hogy pénzügyileg nyereséges legyen az egészségügy”

Mindig az utolsó helyen volt a magyar egészségügy a második világháború óta (amire vissza tudok emlékezni), jelentette ki dr. Péterffy Árpád professzor. Dr. Péterffy Árpád professzort, a Debreceni Egyetem Orvos-és Egészségtudományi Centrum Kardiológiai Intézet Szívsebészeti Központ nyugdíjas orvosszakmai igazgatóját azért kerestük meg, mert megjelent egy európai felmérés eredménye, ami a hátsó mezőnybe sorolta a magyar szívgyógyászot.

A professzor reagálásából kiderült, kiemelkedően fontosnak tartja a megfelelő szakmai építkezést - és ennek jegyében azt is elmondta, hogyan látja az egészségügy jelen helyzetét, és az idáig vezető utat. - A magyar szívgyógyászat soha nem volt az élvonalban. A II. világháború előtt német hatás alatt állt az orvostudomány. Szellemileg nem álltunk rosszabbul, mint más országok orvostudománya. Majd amerikai és angol hatás alá kerültünk, s végül lemaradtunk tőlük. Ezért ma jobb oktatás és jobb lehetőségek kellenének. Hiba például a klinikai oktatásban, hogy rengeteg a hallgató és nem férnek a betegágyhoz. Emellett egy tanársegéd foglalkozik egy csoporttal, tehát 20 hallgatóval, míg Svédországban egy tanársegédre 2-3 hallgató jut egy gyakorlaton. Ahhoz, hogy az élvonalba kerüljön a magyar szívgyógyászat, alulról kell építkezni.

Alacsonyan tartott bérek

- Mindig az utolsó helyen volt a magyar egészségügy a második világháború óta. Rákosi 1948- as hatalomátvétele után a különböző nagyívű elképzelések, mint hogy Magyarország a „vas és acél országa” lesz, vagy a Duna elterelése, nem valósultak ugyan meg, de rengeteg pénzt felemésztettek. Többek között az egészségügyre szánt pénzből is mindig lecsíptek a monumentális tervek miatt. Az egészségügyi dolgozók fizetésének rendezése helyett kialakították a hálapénzrendszert. Ennek kettős célja volt. Egyrészt az, hogy kevesebb legyen a bérteher, másrészt az, hogy „vajat tegyenek” az emberek fejére, és kézben tartsák őket. Ezáltal ugyanis kirakatpereket lehetett rendezni, példát statuálni, és a félelem hatására könnyebben beállt mindenki a sorba. - A következő évtizedek is azzal teltek, hog az egészségügynek juttatott kevés pénzt megpróbálta beosztani az egészségügyi miniszter és minden intézménynek adott egy kicsit, amiből azonban az intézmények vezetői nem tudtak megvalósítani semmit. Az új kórházak felszerelése is balkáni színvonalú volt. Így amikor megjelentek és terjedni kezdtek az új képalkotó berendezések, Magyarországon sokáig nem volt például CT, Kassára kellett menni a betegeknek vizsgálatra. A rendszerváltás után az intézményvezetők valamivel több pénzt kaptak, valutát szereztek és javítottak a felszereltségen. Ez azonban a bérek alacsonyan tartását eredményezte, ugyanis a dologi és a bér jellegű kiadások keverhetők voltak, és kifizetődőbb volt műszert vásárolni, mert arra csak áfát kellett fizetni, míg a bérköltség a nettó bér háromszorosát is elvitte a terhek miatt.

Uram-bátyám

- A szakemberképzés is változó volt. Az 1950-es években az volt a jellemző, hogy a vezető professzorok, tanárok, nagy tudású emberek a polgári osztályból származtak, míg a munkás-paraszt osztályt előnyben részesítő szocialista rendszer ki akarta nevelni a maga intelligenciáját. Az 1960-as években megtörtént, hogy a professzorokat idő előtt leváltották és az orvosi, valamint a marxista egyetemet is elvégzett fiatal kádereket ültettek a helyükre. Nyugat-Európában egészen más volt a helyzet, svédországi példát tudok mondani: ott nem volt protekció és kontraszelekció, megtörtént, hogy az egyetemi tanár gyermeke nem jutott be arra az egyetemre, ahol az apa rektor volt. Itthon viszont mindig is uram-bátyám feudalista rendszer volt, itthon ilyen „veszély” nem fenyegeti a fiatalokat. - A karolinskai egyetemi klinikán azt láttam, hogy mindig több fiatal dolgozó volt, mint amennyinek el kellett látni a munkát. A fiatalokat elküldték külföldre tanulni, kongresszusokra. Az ottani intézetben 50 órás munkahétben dolgoztunk, melyben az oktatásra és kutatásra fordított idő is benne volt. Meg is lett az eredménye, öten, Björg tanítványok professzorok lettünk, tízen osztályvezető főorvosok s nekem is sikerült egy-két szakembert kinevelnem.

- A magyar orvosok képzettsége kiváló. Amikor az egészségügyi képzésről beszélünk, mindig az orvosokra gondolunk, de meg kell fizetni a nővéreket is, s jóval nagyobb kompetenciát adni nekik. Külföldön aktívabbak, jobban részt vesznek a betegellátásban, gyógyításban a főiskolát végzett nővérek. Tehát jobb fizetés, jobb oktatás, több pénz kellene. S nem lehet, hogy pénzügyileg nyereséges legyen az egészségügy.

Dr. Péterffy Árpád Marosvásárhelyen végezte el az orvosi egyetemet, ott kezdte a pályáját, majd évtizedekig dolgozott Svédországban a Karolinska Intézetben. Debrecenbe 1983-ban érkezett, átvette a II. sz. sebészeti klinika vezetését, megsokszorozta a nyitott szívműtétek számát s 1993-ban felépíttette az új Szívsebészeti Klinikát.