Nagy adag szkepticizmus: A Newsweek szerkesztőjének újévi fogadalma

Jerry Adler, a Newsweek c. tekintélyes amerikai hetilap egyik publicistája és szerkesztője figyelemre méltó újévi fogadalmat tett: "Nem fogok többé beszámolni egyetlen csodálatos, új gyógymódról sem, ha azt nem tesztelték nagy, randomizált, placebo-kontrollált, kettős vak klinikai próbák révén, melyeket tekintélyes, lektorált orvosi folyóiratokban közöltek" - írta Nagy adag szkepticizmus c. cikkében. Adler hozzáteszi, hogy amennyiben ez azt fogja jelenteni, hogy az olvasók a Newsweekből nem értesülnek majd pl. a csontritkulás, az autizmus vagy a rák legújabb, mágnesezett vizet használó gyógymódjáról, ám legyen - majd a fizetett tévéreklámokból értesülnek róla.

Mielőtt azonban tovább értekeznénk a szerkesztő e döntéséről, érdemes tisztázni, mit is jelentenek az újévi fogadalomban szereplő fogalmak, hiszen nem minden olvasó járatos az orvosi kutatások módszertanában. Mit is mond Adler? "Nagy, randomizált, placebo-kontrollált, kettős vak klinikai próbák, melyeket tekintélyes, lektorált orvosi folyóiratokban közöltek". Ez volna tehát a feltétele annak, hogy valamely gyógymód hatásosságát bizonyítottnak tekinthessük? Igen, ez. De nézzünk egy kis fogalommagyarázatot:

• Klinikai próba: orvosi ellenőrzés mellett, betegeken próbálják ki az adott gyógymódot.
• Placebo-kontrollált: azt jelenti, hogy a betegek egyik fele a tényleges gyógymódot kapja, másik fele viszont csak látszatkezelést, vagyis placebót (gyógyszer esetében ez lehet például egy szabályosan kinéző, ám hatóanyagot nem tartalmazó tabletta).
• Kettős vak: azt jelenti, hogy sem a beteg, sem az őt kezelésben részesítő orvos nem tudja, hogy az adott beteg valódi kezelést kap-e vagy placebót.
• Randomizált: azt jelenti, hogy a klinikai próba megkezdése előtt véletlenszerűen sorolják a betegeket a valódi, illetve a placebo kezelést kapó csoportba, azaz nincs előzetes válogatás.
• Nagy: itt azt jelenti, hogy nagyszámú (százas vagy ezres nagyságrendű) betegen tesztelik a vizsgált gyógymódot.
• Lektorált folyóirat: csak olyan cikkek jelenhetnek meg benne, amelyeket előzőleg legalább két, független, hozzáértő bíráló elolvasott és jóváhagyott.
• Tekintélyes folyóirat: amelynek magas az ún. impakt faktora, vagyis cikkeire sokan hivatkoznak, ami a cikkek minőségét, színvonalát is tükrözi.

Miért is fontosak mindezek a szempontok valamely gyógymód bizonyításához? Világos, hogy klinikai próbára van szükség, nem csupán innen-onnan hallott anekdotákra, mint pl. hogy a sógorunk unokaöccsének segített a gyógymód. Nagynak kell lennie a próbának, hiszen csak akkor megbízható az eredmény, ha sok betegen tesztelték. A placebóra azért van szükség, mert köztudott, hogy különféle, ma még kevéssé ismert pszichológiai mechanizmusok révén a hatóanyag nélküli tabletták is gyakran enyhítenek a tüneteken, ezért csak akkor nevezhetünk egy gyógyszert hatásosnak, ha azzal jobb eredményt lehet elérni, mint a hatóanyag nélküli tablettával. S ez természetesen nemcsak a gyógyszerekre, hanem másféle gyógymódokra is érvényes. Kettős vaknak azért kell lennie a kísérletnek, mert ha a beteg tudja, hogy placebót kap, nem pedig valódi szert, akkor a placebóhatás nem fog érvényesülni; s ha a beteggel kapcsolatban lévő kezelőorvos van ezen információ birtokában, akkor másképp fog viselkedni a beteggel, s ez is befolyásolhatja a kezelés kimenetelét. A randomizálásra azért van szükség, mert csak így biztosítható, hogy a placebót és a valódi kezelést kapó csoport minden szempontból egyforma összetételű legyen, ne legyen még akaratlan, bújtatott válogatás sem, melyik beteg kerül az egyik, s melyik a másik csoportba. Végül, fontos, hogy lektorált és színvonalas folyóiratban legyen közölve az eredmény, hiszen ez biztosítja, hogy független szakértők ellenőrizzék a módszerek és a kiértékelés helyességét.

Jerry Adler tehát pontosan fogalmazta meg, mik a feltételei annak, hogy valamely gyógymód hatásosságát megalapozottnak tekinthessük. Persze hozzá kell tenni, hogy egy klinikai próba általában még kevés. Több, egymástól független klinikai próba szükséges ahhoz, hogy tényleg meggyőzőnek tekinthessük az eredményt.

De mi is ösztönözte az újságírót arra, hogy ilyen radikális döntést hozzon? Nos, az, hogy olvasta R. Barker Bausellnek, a Marylandi Egyetem biostatisztikus professzorának nemrégiben megjelent könyvét, melynek címe: Snake Oil Science: The Truth about Complementary and Alternative Medicine (Kígyóolaj-tudomány: Az igazság a komplementer és alternatív medicináról). Bausell öt éven keresztül volt a Marylandi Egyetem komplementer és alternatív orvoslással foglalkozó központjának kutatási igazgatója. Könyvében azt próbálja megfejteni, melyek azok a logikai és pszichológiai tényezők, amelyek még orvosokat, kutatókat is arra késztetnek, hogy letegyék a voksukat a komplementer és alternatív gyógymódok mellett, annak ellenére, hogy e gyógymódok legtöbbjének működése a placebohatáson alapul. E módszerek (mint pl. az akupunktúra, a homeopátia, a gyógyító mágnesek vagy a különféle gyógyteák és étrend-kiegészítők) többségét elsősorban olyan állapotok gyógyítására használják, amelyeknél a szubjektivitás nagy szerepet játszik, mint pl. a fájdalom vagy a depresszió, és ezek az állapotok különösen jól reagálnak a placebóra: az esetek egyharmadában placebo hatására is meggyógyulnak, javulnak. Éppen ezért az olyan vizsgálatok, amelyek nem placebokontrolláltak, teljesen értelmetlenek és hasztalanok e gyógymódok esetében.

Márpedig az orvosi szakirodalomban, különösen persze az alacsonyabb színvonalú vagy nem lektorált sajtótermékekben, nagyon gyakran számolnak be olyan vizsgálatokról, amelyekben placebokontrollt nem alkalmaztak, vagy más szempontból nem felelnek meg a fentebb felsorolt követelményeknek. A tanulság ebből az: soha ne elégedjünk meg azzal, ha valamely gyógymódról olyasmiket írnak, állítanak, hogy "a kutatások megmutatták", "tudományos vizsgálatok igazolták", hogy a gyógymód működik, hatásos. Az sem számít, ha valami híresnek feltüntetett orvosra, doktorra, professzorra hivatkoznak, mint a vizsgálat végzőjére. Mindig meg kell kérdezni: klinikai próba volt-e (vagy esetleg csak állatkísérlet)? Volt-e placebokontroll? És ha igen, teljesült-e a többi feltétel, azaz: kettős vak volt-e a próba, randomizált volt-e, sok betegen végezték-e el, megfelelő szintű, lektorált folyóiratban publikálták-e?

A személyes tapasztalat szintén nagyon csalóka lehet. Mint Adler felhívja rá a figyelmet, az ízületi fájdalom jellemzően hullámzó: hol erősebb, hol gyengébb. Az új csodagyógymódokat rendszerint akkor próbálják ki az emberek, amikor a fájdalom a legerősebb - vagyis amikor magától is épp az enyhülési szakasz előtt áll. A fájdalom tehát enyhülni kezd, s ezt automatikusan a csodagyógymódnak tudják be.

A média tájékozatlan újságírói persze többnyire nem ismerik ezeket a buktatókat, és lelkesen beszámolnak a szenzációsnak kikiáltott új gyógymódokról. A Newsweek szerkesztője most ennek az áradatnak vetett gátat.

Döntését üdvözöljük. Mi, szkeptikusok, azonban nem ígérjük, hogy nem fogunk beszámolni az új csodagyógymódokról. Mi be fogunk számolni róluk - és rá fogunk mutatni arra, ha tudományos igazolásuk körül hibádzik valami. Ahogy tettük már az elhíresült őssejtfokozó kapszulák esetében is.

Legyen ez a mi újévi fogadalmunk.


http://szkeptikus.blog.hu/