Az önálló egzisztenciájú orvoslás lehetõsége
( egy korábbi vitaindító anyag )

Az elmúl 2 évben a szerkezet átalakítás alapját a privatizációs megoldások révén láttuk megvalósíthatónak. Az elmúlt év történései világítottak rá, hogy az egészségügyi rendszer alulfinanszírozottsága (Bér, amortizáció) és az önkormányzatiság elve alapján mûködõ rendszer nem teszi lehetõvé a várt privatizációs törvények megszületését. Ennek kicsúcsosodása a mûködtetési jogról szóló törvénytervezet, mely számos aspektusból nem volt értelmezhetõ.

Az egész kérdést más megközelítésben kell látnunk. Az alapvetõ cél a társadalom által az egészségügy mûködtetésére juttatott forrásokból a leghatékonyabb egészségügyi rendszer megvalósítása, amely nem képzelhetõ el megfelelõen motivált orvoskar nélkül.

Jogállását tekintve az orvos vagy ALKALMAZOTT orvos vagy ÖNÁLLÓ EGZISZTENCIÁJÚ orvos lehet.

Kell-e, hogy cél legyen az orvosok számára az önálló egzisztencia megteremtése? Számos kolléga érvel úgy, hogy az önálló egzisztenciájú jogi státus nem kívánatos, hiszen az orvosnak "tisztán a szakmával" kell foglalkoznia és ez a közalkalmazottiság védelme alatt folytatható, csupán a jövedelmi viszonyok javítását kellene elérni. A megfogalmazott óhaj jogos, azonban nap, mint nap szembesülünk azzal, hogy a szorító gazdasági kényszerek hatása alatt, nem lehet tisztán szakmai kérdésekkel foglalkozni, mert számon kérik a HBCS és németpont termelést, a gyógyszer és fogyóanyag felhasználást stb.

Elvi megközelítésben az önálló egzisztenciájú orvos elõnye az alkalmazottal szemben röviden így adható meg. Az önálló egzisztenciájú orvosnak helyzetébõl adódóan nagyobb a felelõsség vállalása és ebbõl eredõen jobban védi szakmai autonómiáját.

Ez a két tulajdonság pedig igen lényeges, mert kiélezett helyzetekben ettõl függ az orvos szakmai önállósága és gyógyítási függetlensége. Ez a kérdés jobb helyzetben lévõ országokban is probléma , erre utalnak a World Medical Association állásfoglalás tervezetének az alábbi részletei. "2. A társadalomnak el kell fogadnia az orvos szakmai függetlenségét és integritását annak érdekében, hogy fejleszthesse és fenntarthassa az orvoslás legmagasabb szintjét….. 5.A lehetséges és az elérhetõ közötti egyre szélesedõ távolság olyan helyzetet teremtett, amelyben az orvosi gyakorlat egyre inkább a gazdasági környezet függvénye. Ez igaz mind a magán mind az állami egészségügyi szolgáltatásokra. Ebbõl következõen az orvosok gyakran kerülnek szembe adminisztratív vagy gazdasági korlátokkal, amelyek a beteg gyógyításának minõségét vagy idõtartamát befolyásolják. Éppen ezért a költségvetési megfontoláson alapuló döntéseket nem lehet orvosi megfontolásként interpretálni. Ebben a helyzetben kiemelkedõen fontos az orvosi integritás szempontjából hogy a szakmai etikai kódex elutasítsa az ilyen követeléseket és elvárásokat. Az orvosnak betegei érdekében meg kell õriznie gyógyítási függetlenségét, és meg kell védenie az egészségügyi ellátás igényeit azokkal szemben, akik elutasítják vagy korlátozzák a betegek kezelés iránti szükségleteit." Az önálló egzisztenciájú orvoslás megteremtésének jogi , szervezeti és gazdasági feltételei vannak, de ezek nem feltétlenül kell egyidõben megteremtõdniük.

A kiindulás a jogi alap megteremtése kell, legyen, melyet az orvosok jogállásáról szóló törvénynek kell megfogalmaznia.

Mit kell feltétlenül tartalmazni ennek a törvénynek? Ez nem privatizációs törvény, egységes, mindenkire vonatkozó jogi státust határoz meg, tehát az általa leírt szerzõdéses viszonynak minimálisan a közalkalmazotti viszonnyal azonos garanciákat kell tartalmaznia. Túl ezen, a vállalkozói státus lehetõségeit kell biztosítania kiemelten azokon a területeken, melyek speciálisan az orvosi lét többlet anyagi terheit jelentik (szakmai szintentartás, továbbképzés).

Önmagában a jól megfogalmazott szerzõdéses viszony keretei már bizonyos reáljövedelem növekedés lehetõségeit kell, hogy biztosítsák.

Szervezeti változások : A jogi státus megváltozásával az intézmények és orvosaik szerzõdéses viszonyba kerülnek.A garanciális feltétel rendszer fontos elemeként ki kell alakítani egy a jelenleginél hatékonyabb szakmai kontroll szervezeti kereteit, melyek biztosítják, hogy tisztán gazdasági megfontolások ne gyûrhessenek maguk alá szakmai szempontokat. Továbbá a gátjai legyenek a bürokratikus szervezetek túlburjánzásának.

Végül de nem utolsó sorban fontosak a gazdasági feltételek elemei. A privatizációs elképzelések kapcsán talán ezek tisztázódtak leginkább. Területi és szakmánkénti kapacitás kiegyenlítés, valós költségmonitorozás, eszköz épület amortizáció, hitel, és hitel garancia feltételek.

A jelenlegi költségvetési keretek adottak. Azonban még ebben a kormányzati ciklusban meg kellene születnie az orvosok jogállásáról, és az ellátó intézményekrõl szóló törvényeknek.A törvények mellett a szakmának magának is tisztán kell látnia a jelenlegi országos orvosi kapacitásokat és azok területi megoszlását az eü.tárcával közösen ki kell dolgozni a kívánatos kapacitás eloszlás szakmai és területi bontásait.

Ezekre az alapokra építve a következõ kormányzati ciklusban el kell érni azt a forrásbõvülést az ágazatban, amely már reális alapot teremt az alapellátás mellett a szakellátás tulajdoni privatizációjára.

Dr Balogh Gábor