Van elégedett beteg is ...

Indult egy új blog, Pirula a neve, tapasztalatokat tesz közzé az egészségügyről. A jószándékú kezdeményezés első körben jókora adag epeömléseket publikált. Anélkül, hogy bárki sérelmét kisebbíteni akarnám, sok esetben az is tetten érhető, hogy amiatt elégedetlen az illető, mert nem őt kezelték a legfontosabbként. Az elvárás érthető, csak logikailag nem értelmezhető (illetve egy módon, a keresztény szeretet logikájával, de ez túl messzire vezetne). Csak ízelítőül részlet egy bejegyzésből:

"Az alagsorban várakozunk délután 1/2 3-kor, éhgyomorra persze, gyomortükrözés lesz. Professzorkám viszont késik. Hideg van, fázunk. Társam kifakad: "A főorvos úr magánbetege vagyok, sok pénzt adtam neki, hogy kiemelten kezeljen! És most meg itt kell várnom, fáznom, éheznem." Nem sajnáltam őt. Én is fáztam, én is éhes voltam, de legalább ingyér. Miért adnék én bárkinek pénzt azért, hogy a munkahelyén a munkáját végezze? Méghozzá akkor, amikor azt előzetesen mondta. Tehát NEM 1/2 3-kor, hanem délután 1 órakor. Miért "kell" VÁRNI a szenvedőknek ezekre? Miért nem tudják beosztani az idejüket? És még csak elnézést sem kérnek, ami a bunkóság csúcs!"

Nos, vannak elégedett betegek is. Most kaptam email-ben egy verset, ahol egy beteg ír orvosáról, W doktorról. Az eredetiben a teljes név szerepel, de az illetőt nem ismerve hozzájárulását nem tudom kikérni a használathoz. Annyit segítek az olvasáshoz, hogy a név egy szótagú.

Jöjjön az elégedett vers egy orvosról: Dr. Morcz