2009. február 12., csütörtök

Érdemes elgondolkozni..

Szakmapolitikusaink elmúlt évvégi "ajándékának" (257/2008. X. 21 Korm. Rendelet a minőségi és hatékony gyógyszerrendelés ösztönzéséről..) olvasásakor egykori autójavító betegem műhelye jutott eszembe, ahol tábla hirdette: "Itt jól, gyorsan és olcsón tudnak dolgozni, Ön ebből kettőt választhat!". Szomorít, hogy azon politikusok, akik tőlünk elvárják, hogy kevés pénzért jól és hatékonyan dolgozzunk, saját maguk számára a rosszul, lassan és drágán elveket fogalmazzák meg.

Örök rejtély szánromra, hogy az értelmetlen, végrehajthatatlan jogi torzszüleményeket miért nem hajítják ki az ablakon? Miért kezdik csűrni, csavarni, számtalanszor átalakítani, hiszen a végeredmény általában a kiindulásnál is rosszabb.

Nézzük az életkorhoz kötött szűrővizsgálatokat (51/1997. XII. 18 NM rendelet), amelyek előírásait számtalanszor módosították. Az utolsó változatban már kimaradt a "kötelező" megfogalmazás, az érintettek dokumentált értesítése. Ami megmaradt, az ajánlás, javaslattétel az érintett (szülője) számára. Elvégeznünk sem kell azonnal, ütemezhetjük, előjegyezhetjük. Ha szakorvosi vizsgálat is kell, azokat az intézmény rangsorolja. Szegény páciens, amire végez az egyik korcsoport vizsgálataival, kezdheti a következőt! Viszont érezheti, hogy a rendszer folyamatosan gondoskodik róla.

Ember (orvos) legyen a talpán, aki eligazodik az intézményi beutalások (4/2000. II. 25. EüM rendelet) rendszerében. Mióta szétszaggattuk az évtizedek alatt kialakult intézményi hálót, orvos és páciens a progresszivitási szint, súlyponti kórház és volumenkorlátozás mókuskerekében igyekszik ellátást találni. A keresgélés, a várakozás ideje alatt mindenkiben nő a feszültség, a kiszolgáltatottság, a megaláztatás érzése.

Ejthetnénk pár szót azon feladatunkról, amely előírja, hogy működjünk közre a népegészségügyi célú szűrővizsgálatokban. (4/2000. II. 25. EüM rendelet). A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a munkát ingyen elvégzik a háziorvosok, a finanszírozási hátteret meg a "csókosok" vágják zsebre. Természetesen a lakosság egészségi állapota meg semmit nem változik.

Érdemes elgondolkozni a médiában megjelenő orvos(háziorvos)-ellenes írásokról is. Válogathatunk a "tudatlan", "etikátlan", "hálapénzt hajszoló", "gyógyszergyárak érdekeit képviselő" jelzők, no meg az "elcserélték", "rosszul kezelték", "a fél országban körbeutaztatták", "elküldték és meghalt" címet viselő történetek között.
Talán érthető, hogy az újságírókat, hírszerkesztőket csak a tragikus, rosszul végződő események érdeklik. Viszont elfogadhatatlan, hogy kormányunk, szakmapolitikai vezetésünk és érdekképviseletünk nem segíti a megtámadottakat tárgyszerű elemzésekkel, a háttérben meghúzódó rendszerhibák feltárásával. Nem a hibák, a vétségek eltussolását várjuk, hanem annak őszinte beismerését, hogy a jelenlegi széteső, kaotikus egészségügyi rendszerben lehetetlen az elvárt színvonalú ellátást nyújtani.

Legfeljebb remélhetjük, hogy egyszer lesz olyan politikai elitünk, olyan kormányunk és érdekvédelmi szervezetünk, amely megérti a XXI század egészségügyi ellátórendszereinek problémáit, vállalja a hosszú távú átalakítás nehézségeit, és nemcsak szavakban, hanem tettekben is javítani óhajtja élet- és munka körülményeinket.