Háborgó lelkiállapot, romló egészség - egyre több a rokkantnyugdíjas

A SE Magatartástudományi Intézet Kopp Mária által vezetett kutatócsoportjának a múlt év végén jelent meg a Magyar lelkiállapot 2008 című tanulmánya. Az abban tárgyalt széles körű, több éven keresztül folytatott vizsgálat különös figyelmet fordított a hátrányos helyzetű társadalmi rétegek esélyegyenlőtlensége által generált egészségügyi károkra.

Külön kiemelt vizsgálat tárgyát képezték az esélyteremtésre alkalmas eszközök, társadalmi szituációk, valamint azok hatásai nemcsak az egyénre, hanem a különböző populációs szintekre. A leszakadók társadalmi helyzetének vizsgálatánál önálló kutatási területként kezelték a cigány népesség speciális problémáit.

A tanulmány szerzői szerint napjaink Magyarországának különösen nagy szüksége van az esélyerősítő beavatkozásokra. Nemcsak a társadalom bizonyos rétegeinek könnyebb boldogulása érdekében, hanem a lakosság testi-lelki egészsége folyamatos és tendenciózus romlásának a megállítása végett is. Utóbbi a rendszerváltás óta olyan mértéket öltött már, amely némely területen messze meghaladja a Közép-Európában regisztrált egészségromlást.

Egyre több a rokkantnyugdíjas

Ennek a folyamatosan romló egészségi állapotnak az egyik indikátora a más országokhoz képest sokkal gyengébb foglalkoztatottság, a munkaképtelenek, leszázalékoltak tömegének folyamatos gyarapodása. Leszámítva a különféle negatív gazdasági hatásokat, amelyek elől a munkaképesek egy része inkább a rokkantnyugdíjazásba menekült, az éves statisztikákból megállapítható, hogy a 1990-2003-as statisztikák szerint a kétszázharmincháromezer fő/év rokkantnyugdíjba vonulók létszáma az időszak végére megduplázódott. E nagymértékű létszámnövekedés egyik fő oka a középkorú lakosság (különösen a 24-64 éves férfiak) rendkívül gyatra egészségi állapota. Összehasonlítva a hazai egészségügyi mutatókat a környező országok statisztikáival megállapítható, hogy azok sokkal rosszabbak, mint Közép-Európában. Inkább az ukrán és az orosz adatokhoz állnak közel. A szív- és érrendszeri halálozás például mind a nőknél, mind a férfiaknál 3,1-szer gyakoribb, mint az uniós átlag. A daganatos mortalitás a férfiaknál 2,2-szer, a nőknél 1,6-szer több, az emésztőszervi, leginkább az alkoholizálás miatt bekövetkezett halálozás a férfiaknál 5,5-szer, a nőknél 4,6-szer gyakoribb, a külső okok miatt bekövetkezett halálesetek (öngyilkosság, gyilkosság, baleset) pedig a férfiaknál 2,2-szer, a nőknél 1,7-szer gyakoribbak, mint az uniós átlag. A 2006-ban rögzített adatok szerint az 50-64 éves korú férfiak csoportjában évente még mindig magasabb a halandóság, mint 1930-ban volt.

A vizsgálat szakemberei leszögezik: "egy társadalom leszakadását, esélytelenségét semmi sem jellemzi inkább, mint az idő előtti halálozás gyakorisága. Végeredményben mindnyájan meghalunk, de az, hogy egy ország népességének igen jelentős hányada aktív éveinek teljében megbetegszik, munkaképtelenné válik és meghal, ez mutatja meg leginkább a kiszakadás, leszakadás valódi mértékét" - állítják a tanulmány kutatói. Különösen szembetűnőek az iskolai végzettség és az egészség között kimutatott összefüggések adatai. Azok szerint az 1986-1990-es periódus idején regisztrált számok folyamatos romlást mutatnak: míg a legalacsonyabb és a legmagasabb iskolai végzettségűek között a rendszerváltás előtti négy évben az átlagéletkor tekintetében 8,9 év volt a különbség, addig 2004-re ez a duplájára, vagyis 16,5 évre növekedett. A nőknél ez a korábbi időszak négy évéhez képest 2004-re 10,2 évre emelkedett.

Veszélyben az iskolázatlan férfiak

Ugyanilyen drámai különbségek mutatkoznak annak vizsgálatánál, hogy egy adott populáció harmincéveseiből vajon hányan fogják megélni a hatvanötödik életévüket. Az alacsonyan iskolázott férfiaknál ennek a valószínűsége 43 százalék (!), a nőknél 70 százalék, a magasan képzetteknél ez az arány 85, illetve 91 százalék. A hazai adatok egyértelműen igazolják az Európai Szociális Felmérés kutatói által megállapított tényt: az egészségromlás, az idő előtti halálozás, a szociális lecsúszás elsődleges kiváltó oka, illetve fenntartója az iskolázatlanság.

2006-ban a nyolc általánossal sem rendelkezőknek csupán a 12 százaléka, az általános iskolát befejezetteknek a 19 százaléka állította azt, hogy a havi jövedelme több mint ötvenezer forint. A középrétegek lecsúszásának veszélyére figyelmeztet az, hogy a kutatók által megkérdezett egyetemi végzettségűek 14 százaléka is ugyanezt állította. A hetvenévesnél fiatalabb teljes lakosság 28 százaléka azt állította, annyira kevés a jövedelme, hogy az életviteléhez alapvetően szükséges cikkeket sem tudja megvásárolni. Az alacsonyan iskolázottak ötször gyakrabban állították ezt, mint a diplomások.

A vizsgálat adatai szerint összefüggés mutatható ki a depressziós tünet együttes megjelenésének gyakorisága, illetve a társas és párkapcsolatok tartóssága között is. Vagyis: minél alacsonyabb iskolai végzettségű az egyén, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a tartósan stresszes élethelyzetek nyomán depressziós tünetek mutatkoznak nála, illetve a társadalmi és párkapcsolati rendszere fellazul. A felsorolt jeleken kívül egyéb, fizikai tünetekben is megmutatkozik az aluliskolázottság: az alacsonyabb végzettségűek között nagyobb a dohányosok és az elhízottak aránya, több az alkoholista.

Általánosan jellemző, hogy a stressz oldására valamilyen önkárosító magatartást folytatnak. Ezzel pedig tovább rontják egészségi állapotukat és életesélyeiket. A mai magyar társadalomnak körülbelül az egyharmada tartozik ebbe a súlyosan hátrányos helyzetben élő, leszakadó rétegbe, akiknek lényegesen rosszabbak az életkilátásai, mint az átlagpopulációnak.

Az összehasonlító számítások szerint a legalacsonyabb iskolázottsági kategóriába sorolhatók négyszer kevesebb időt töltenek pénzkereső tevékenységgel, mint a diplomások. Közöttük nagyon sok a munkanélküli és a rokkantnyugdíjas. Ide, ebbe az inaktív kategóriába tartozik a hatvanöt évesnél fiatalabb, nyolc általánost el sem végzetteknek a 82 százaléka. A nyolc általánost elvégzetteknél sem sokkal jobb a helyzet: a nők 64, a férfiak 71 százaléka inaktív. Az uniós munkaügyi statisztikához képest nálunk feltűnően alacsony (57 százalékos) a kevésbé iskolázottak foglalkoztatási aránya. Ugyanakkor az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint éppen a képzetleneket, gyengén iskolázottakat foglalkoztató álláshelyekben regisztráltak munkaerőhiányt. A tanulmánykötet számos, esélyteremtésre alkalmas eszközt és közeget mutat be mind az egyén, mind az közösségek számára. Ezek rendkívül tág körben elérhetők, hiszen számtalan más mellett ide sorolhatók a társas kapcsolatok, a vallás, a kultúra, az internet.

Betegek, de kerülik az orvost

Az idő előtti halálozás okait kutató vizsgálatok külön figyelmet érdemelnek. Egy 2007-es összegzés szerint négy év alatt a vizsgálatban részt vett 40-69 éves férfiaknak a 8,8 százaléka, a nőknek a 3,5 százaléka halt meg. A korai halálozás esélyét jelző kockázati tényezők közül a férfiaknál kiemelten gyakran fordulnak elő: a munkanélküliségtől való félelem, a létbizonytalanság, a hiányzó vagy rossz házasság, a társadalom általános értékvesztése, az élet értelmébe vetett hit hiánya. A nőknél az egyik leggyakrabban emlegetett kockázat a társas kapcsolat hiánya vagy a meglévő rossz minősége. Megdöbbentő tény, hogy a vizsgálat kezdő évében az időközben meghalt férfiak többsége a saját egészségi állapotát katasztrofálisnak minősítette, mégsem fordult orvoshoz. Súlyos depressziós állapotról számolt be például az egynegyedük, de orvoshoz csupán hat százalékuk ment el a panaszaival. A kutatók vizsgálódásukhoz egy Magyarországon korábban még nem alkalmazott módszert is felhasználtak (Hofstede-kérdőív a kulturális dimenziókról).

A válaszokból kiderült, hogy a magyar társadalom az angolszász országok lakosságához hasonlóan rendkívül individualista, és jellemző vonása az erős bizonytalanságkerülés. Újdonság, az eddigi kutatásokból szintén kimaradt, ám napjaink társadalmaiban egyre fontosabb tényezőként jelen lévő sikerindikátorok, mint a gazdagság, a hírnév, a jó megjelenés, illetve a célok megvalósítása szempontjából lényeges belső értékcélok (személyes kapcsolatok, fejlődőképesség, alkalmazkodás stb.). A kérdőívekre adott válaszokból kiderül, hogy a hétköznapokban való boldogulás szempontjából a kevésbé iskolázottak a külső értékeket tartották fontosnak, az iskolázottak inkább a belső életcélok követését. Az életcélok elemzésével szorosan összekapcsolva elemezték a társadalmi tőke és normavesztés mutatóit is. Ennek eredményeként megmutatkozott, hogy a 2002-2006 közötti periódusban nagymértékű érték- és bizalomvesztés történt, és ezzel párhuzamosan gyarapodott a depressziós esetek száma. A közepesen súlyos vagy súlyos depressziós tünet együttes a férfiakat jobban sújtotta, mint a nőket.

A negatív tendenciák mellett a kutatók külön számba vették az utóbbi években világszerte elterjedté vált pozitív pszichológiai megnyilvánulásokat mutató tényezőket is. Ezek a vizsgálatok már régebben bebizonyították, hogy az emberek elégedettsége, az egyén boldogulása rendkívül pozitív hatással van az egészségi állapotukra, erősíti a küzdőképességüket, és összességében hasznos az egész társadalomra. Pozitív hatásai kimutathatók egyes társadalmak gazdasági fejlődésében is. Önálló vizsgálat tárgyát képezte továbbá az egyén, életkorral kapcsolatos kötődései, esetleges hátrányos helyzeteinek későbbi hatásai. A kutatók kimutatták például, hogy milyen összefüggés lehet a szülő-gyermek-kötődés és a későbbi felnőtté válás idején megmutatkozó egészségi állapot között, kiemelten vizsgálták a gyermeket vállaló fiatal nők hátrányos helyzetének jellemzőit. Elemezték továbbá a férfi és női szerepek változásait, a változások miatti munkahelyi és családi konfliktusokat, illetve azok megoldási lehetőségeit. Megvizsgálták a megváltozott vallásosság, spiritualitás társadalmi hatásait, valamint a televíziózás, a számítógép-használat, az internet különböző társadalmi rétegekre való befolyását.

A kutatók nagyon fontosnak minősítették a gyász, a veszteségélmény eddig kevésbé feldolgozott hatásait, valamint az önkárosító magatartásformák megjelenését segítő körülményeket. Az eddig kevésbé vizsgált területek közül további elemzéseket is végeztek, az alvászavarok a fájdalomszindrómák, az ismeretlen eredetű szomatikus panaszok eredetének és hatásainak területén.

Lóránth Ida (Forrás: Magyar Orvos)