Egy kis statisztika.

Az ember, Magyarországon mármint, hozzáedződött, hogy egy rendelési napon átlag 30 beteg az egy nem nagy szám. Ott van mellettem egy nővér aki besegít a dokumentációba, receptírásba, stb, szóval van segítség. És persze nem egy óra jut egy betegre, de kb 20 perc, max 30, szóval azért lehet pörgetni. Azt a részét a dolognak, hogy mindez ráadásul magyarul megy, most nem hozom fel, 3 év itt tartózkodás után már azért nem okoz annyira nagy gondot a nyelv, habár... de erről majd egy másik posztban.

Szóval a más ellátási módhoz szokott ember frissibe nekilát az ellátásnak, aztán néhány hónap múlva azt érzi, hogy jaj-de-elfáradtam-a-nap-végére, meg jé-már-este-hét-van-és-én-még-benn-vagyok. Csökken az energia, a munkakedv, folyamatosan úgy érzi az ember, hogy nem ér a végére - én már nem is tudom mikor éreztem utoljára egy nap végén azt, hogy na akkor most kész vagyok, ez egy eredményes nap volt, minden megvan. Viszont cserébe, amikor az ember reggel az autóval suhan a munkahelyére, mind többször jelentkezik egy kis gombóc a gyomorban, hogy mit felejtettem el, mivel nem vagyok kész, mi vár rám... Nem tudom, otthon meg tudtam tenni, kevés kivétellel, hogy a fehér köpennyel együtt a munkát is a szögre akasztottam, mielőtt kiléptem a kapun. Most még fehér köpeny sincs.Félretéve a tréfát, elgondolkodtam néhány dolgon.

Főnökömnek már többször megemlítettük az elmúlt időszakban, hogy túl vagyunk terhelve.

- Okosabban kellene prioritálni - hangzott a válasz. Hm. Abba most nem megyek bele, hogy a főnököm, aki felsőfokú végzettséggel bíró nővér, vajon mennyi kompetenciával rendelkezik az orvosi munka prioritása témakörben. Azonban, miután jól kidühöngtem magam, leültem egy papírral és ceruzával, hogy megnézzem azért, hogy is néz ki az én kis prioritálásom. A táblázat egy jó forma arra, hogy az ember átlássa kicsit a dolgokat. Nézzük, hogy néz ki a heti sémám, aztán vizsgáljuk meg közelebbről.

Előzetesben csak annyit, hogy jelenleg a Szakrendelőben dolgozom, ott a Bázis Team ( őszintén megmondom, halvány dunsztom sincs, hány beteg tartozik ide - ez egy új szervezeti egység ) és a Pszichózis Team ( 205 gondozott beteg ) orvosa vagyok, valamint a Neuropszichiátriai Team orvosa felesben ( ez így 125 beteget jelent). A PszichózisTeammel havi egyszer megyünk vidékre is rendelni egy fél napot (kb 5 beteg minden alkalommal). Félévenként háromszor fél napot megyek vidékre körzeti orvosi rendelőkbe, mint konzultáns. Heti kétszer fél napot vagyok én a háttérügyeletes, amikor a primer ügyeletesnek segítek minden felmerülő problémában - ez a két délelőtt gyakorlatilag tervezhetetlen, mert nem tudni épp kit / mit fúj erre a szél. Szóval valahogy így néz ki az ellátási területem - most nézzük mindezt táblázatban. Egykét előzetes info, mi mit jelen:

•- kezelési konferencia - összegyűlünk mind és a kezelt betegről beszélünk. Jó alaposan, részletesen, lehetőleg háromszor átrágva mindent. Ami tulajdonképpen hasznos. Részemről leginkább gyógyszeres kezeléssel kapcsolatos dolgok.

•- telefon idő : ilyenkor előre tervezetten én hívom fel a beteget kontroll, stb. Az egy óra alatt persze általában 3, néha 4 beteget is hívok + dokumentálás.

•- orvosi megbeszélés: a reggeli rutin része, nagyrészt ügyeleti jelentés, esetleg problémás betegen rágódás. Az idegesítő, amikor valaki nekiáll sztorizni, mer akkor már csak rabolják az időm.

•- APT - havi egyszer-kétszer minden csoport összeül és akkor a munkahelyi miliőről beszélnek. Gyümölcskosár a kávézóba, ki főzzön kávét a jövő héten, stb, csupa releváns dolog. Ilyenkor mindenki jól kisóhajtozhatja magát, hogy mennyit dolgozik....

•- ECT - elektrokonvulzív terápia, magyarul elektrosokk kezelés - nem olyan ijesztő mint hinné az ember és bizonyos betegeknél hatása is van.

•- God várd meeting - ez most új, havonta egyszer két órát azon fogunk rágódni, hogyan tehetjük jobb á az ellátást. hm, hm, szkeptikus vagyok...

•- szupervízió - amikor valaki szakmai tapasztalattal ön specifikus tanácsokat adni a kezelő személyzetnek, én nem értem mit keresek ott, mert bár érdekes, de nem vagyok terapeuta és kéthetente mínusz két óra a betegellátásból. A másik féle szupervíziót én csinálom hetente a hozzám beosztott alorvossal.

- Ja a / jel a táblázatban az esetlegességet jelöli, mármint hogy vagy ez vagy az van az adott időpontban. Csak az érthetőség kedvéért.

Szóval így áll a dolog, ami önmagában nem is lenne rossz, mert nem unatkozom át a 8 órámat. 53 beteg foglalására van hely / hó. 12 óra/hónap telefon-időpontom van, nyilván nem egy beteget foglalózok be egy teljes órára, hanem átlagban 3-at, az 36 beteg pluszban /hó - mert azért a telefonkontakt is ellátás. Mellette hetente 8 óra csak mindenféle megbeszélésekre megy el, az egy teljes nap, 4 nap /hó. És nem is terveztem be sok adminisztrációs időt, 5 óra egy héten, 20 óra /hó, azaz kb két és fél nap havi viszonylatban. Amit viszont a táblázat nem mutat, az a többi ami jön. Becsöppenő akut betegek, a telefonom üzenetrögzítőjére átirányított betegek (visszahívást kér, recept, igazolás hegyek és egyéb ügyek garmadával) minden nap van legalább 3-4 ilyen üzenet, ha nem több + a személyes fakkomba betett receptigénylések + eü biztosító és egyéb ügydarabok + táppénzes igazolások, rokkantosítási papírok és szakvélemények ( konkrétan a beteg további munkaképessége és rehabilitáció témakörben, amiről sem tudásunk, sem képesítésünk nincs), valamint az eü biztosító ügykezelői (nem a biztosítási orvosok) által felülbírált és kiegészítésre visszaküldött biztosítási papírok (kedvenc kérdésem: indokoljam meg hogy az akutan súlyos depressziós beteg miért nem tudja ellátni a munkáját!). Ezenfelül ott van a kétszer fél nap akut háttérügyelet, amikor nem foglalózhatok be beteget, mert azt a minőségtelen hozzáállást nem vállalom be, hogy a beteg 3 hónapot vár a vizsgálatra és én 5 perc után kénytelen vagyok menni, mert jött egy sürgősségi beteg. És ezek az extra tevékenységek nincsenek benne a jól dokumentált betegellátási statisztikákban.

Hát így néz ki a leterheltségem. Többi kollégáé hasonló. Néha nem is fér bele a 8 órába, de nem vagyok hajlandó rendszert csinálni abból, hogy meló után bent maradjak. Másoknak, pszicológusok, terapeuták, azonban van idejük napi kétszer fél óra kávézásra, ahol arról panaszkodnak hogy mennyire le vannak terhelve. És néha néha kibuggyan belőlem egy egy megbeszélésen hogy hát ez így sok. Sajnos nem lehet mindent okosabb prioritálással megoldani.

Az ember megérti, hogy leépítések vannak, meg megszorítások meg spórolni kell, de kérem szépen nem lehet büntetlenül még jobban leterhelni az amúgy is csökkentett létszámú rendszert (mellesleg az üres orvosi állások meghirdetve, csak senki nem jön, főnökünk meg bérorvost hosszabb távra meg nem, mert az drága). - Akkor ki kell jelentenünk, hogy kénytelenek vagyunk lejjebb adni a minőségből - hangzott el Jarek kollégám szájából fél éve egy megbeszélésen. Senki nem szólt semmit. Pedig előbb utóbb ez lesz, de nem akaratlagosan, megy az a minőség lejjebb magától is.

http://evergo.blogol.hu/