Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésének koncepciója


Alapvető feltételek: a népesség egészségi állapotának folyamatos javítása a Kormány által kidolgozandó és megvalósítandó egészségfejlesztési politika megvalósításával.

Főbb elemei:

- Az egészséges életmód kialakítása
- A környezeti tényezők alakításával a kockázati tényezők csökkentése
- Az egészségi állapot társadalmi egyenlőtlenségeinek csökkentése
- A nemzeti egészségügyi programok megvalósítása
- Az egészséget támogató környezet kialakítása, az egészségügy társadalmi megbecsülése

Az ellátó rendszer fejlesztésének területei: ahol az egészségügyi ellátás szakmai, működési rendjének szabályozása szükséges. A szabályozás alapja a szakmai konszenzussal elkészülő szakmai javaslatok.

A területek: 1. a szakmai minimum követelmények, beleértve a humán erőforrás és a tárgyi feltételek megléte, progresszivitási szintenként (a súlyponti kórházak, a centrumok is! ) és azok szakmai tartalma a szakmai protokollok 2. a szakambulancia, a gondozó, a szakrendelés az egynapos ellátások fogalma és szakmai tartalma 3. a sürgősségi ellátás szintjei és tartalma, beleértve az ügyeleteket és a mentést is 4. a mátrix szervezetek működésének szakmai rendjét és tartalmát 5. a kapacitás és a teljesítmény fogalma, valamint mérőszámai, azok tartalma és dokumentációja 6. a finanszírozási adatok karbantartása 7. az ellenőrzés

Rövid koncepció területenként

1. Minimumkövetelmények, progresszivitás, protokollok

Feladat a 60/2003. (X. 20.) ESzCsM rendelet és mellékletének áttekintése, átírása egységesítési, rövidítési céllal és kiegészítve a hiányzó szakmai szabályozásokkal. ---- Először szükséges meghatározni a szakmákhoz tartozó egészségügyi szolgáltatások progresszív ellátási szintjeinek szakmai tartalmát, és ezt követően konkrétan megjelölni az adott szakmai tartalomhoz tartozó személyi és tárgyi feltételeket. ---- A fekvőbeteg-szakellátás területén is a járóbeteg-szakellátáshoz hasonlóan a szakmai tartalmat az adott szakmán belüli I., II. és III. szinthez kell meghatározni és nem az intézmény elnevezését, korábbi jogállását, ellátási területét, vagy beteg beutalási rendjét kell figyelembe venni. ---- Meghatározandó az is, hogy milyen feladatai vannak az egyes szakmai beavatkozásokat illetően a súlyponti kórházaknak és melyek azok a ritka szakmai profilok, szakmai tevékenységek, amik a legeredményesebben csak néhány kijelölt centrumban, az egyetemeken, vagy az országos intézetben végezhetők. ---- A törvénnyel bevezetett jelenlegi fekvőbeteg ellátórendszerben az egyes szubspecialitások koncentrálására feltétlenül szükség van, hiszen az ellátási minőség szakmai garanciája csak bizonyos esetszám mellett biztosítható, s amelynek egyik szabályozási eszköze az évente ellenőrzötten elvégzett esetszám lehet. ---- A személyi feltételek szolgáltatói teljesítése, illetve ennek meglétének ellenőrzése csak akkor lehetséges, ha a humánerőforrás, a szakemberszükséglet a szakmai tartalommal szorosan összefüggő feladatokra épülve van meghatározva. Eldöntendő hogy a progresszív ellátási szintekre vonatkozó személyi és a tárgyi feltételek a szervezeti egységre összevontan értelmezhetők-e? ---- A létszámra vonatkozó minimumfeltételek a jelenlegi szabályozásban több helyen is tartalmaznak speciális képzettséget, jártasságot, gyakorlatot, amelynek objektív meghatározására lenne szükség. E jártasságok, szakmai licencek a szakmai grémiumoknál (szakmai kollégium, szakmai tudományos társaság) jelenleg fellelhetők, de szükséges lenne e tárgyban - a szakorvosi képesítés nyilvántartásához hasonlóan - egy központi, közhiteles nyilvántartás kialakítása, valamint a szakmai gyakorlat előírására vonatkozó egységes szabályozási szempontok kialakítása. ---- Felvetjük a HBCs (Homogén Betegségcsoport) elhagyását, mert mind a diagnózis(ok) (BNO-10), mind a hozzátartozó beavatkozások (OENO -Orvosi Eljárások Nemzetközi Osztályozása) sokkal természetesebb adatot, információt biztosítanak az egészségügyi ellátásról és az elvégzett tevékenységekről, mint az ezekből képzett csoportok. A szakmai és a finanszírozási protokollok sem építhetők a HBCs-re, mert lényegesen több beavatkozást és diagnózist fog át egy homogén betegségcsoport, mint egy-egy szakmai protokoll.

2. Járó és a szakambulancia

A szabályozásban tisztázni kell, hogy mi a speciális járóbeteg-szakellátás fogalma, a szakambulanciák a szakma-kódjegyzék szerint is azonosítottan és megállapítottan kizárólag mely szakmákban és az adott szakma milyen azonosított szakmaterületein működhetnek. A szakambulancia jogintézményi jogfogalma a speciális járóbeteg-ellátási feladatokhoz és a járóbeteg-szakellátás progresszív ellátási szint meghatározása mellett feltételezi a fekvőbeteg szakellátási hátteret. A szakambulancia, mint speciális járóbeteg-szakfeladati ellátás "szakmai minimumfeltételei", a fekvőbeteg-ellátástól (hotel-rész) térben és időben elkülönülten kerüljön meghatározásra, hogy a követelményi és feltételi rendszere pontosan azonosítható, ellenőrizhető és számon kérhető legyen. Szükséges a szakambulancia felkeresési lehetőségének szabályozása. Döntést igényel, hogy a "szabályozott betegút" a területi szakrendelő-orvosának beutalójához kösse (vagy egyéb módon szabályozza) a szakambulanciák igénybevételét.

3. A sürgősségi ellátás

Az év 365 napján 24 órában működő sürgősségi belépési pontok működtetése az alábbi elvek szerint szervezendő: ---- A praehospitalis ellátásban a 24 órában kistérségi összefogással működtetett központi diszpécser-szolgálattal, az OMSZ-szal és a kórházi sürgősségi osztállyal is kapcsolatot tartó központi alapellátási ügyeletek országos hálózatának megszervezése; ---- Az OMSz országos lefedettséget biztosító hálózatának, a megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel történő kialakítása, illetve további fejlesztése; ---- A járóbeteg-szakellátási rendelőintézetekben, a területi egészségügyi központokban a sürgősségi esetek fogadására egy ún. "sürgősségi-szoba" jogszabályban kötelezően előírt működtetése, melyben a sürgősségi eszköz és gyógyszerkészlet rendelkezésre áll, és az ellátó szakszemélyzet "riasztásának" módja a napi munkaidő bármely időpontjában az ott dolgozók előtt pontosan ismert. ---- A kórházi sürgősségi ellátás megfelelő szintjeinek záros határidőn belüli kialakítása minden aktív betegellátást nyújtó egészségügyi intézményben, a jogszabályban előírt "szakmai minimumfeltételek" szigorú számonkérésével és a 24 órában nyújtott, folyamatos üzemeltetéssel. ---- A kórházon belüli - a sürgősségi ellátási vonatkozású mögöttes diagnosztikai, (labor, röntgen, ultrahang, CT, MRI stb.) a műtéti és aneszteziológiai kapacitások folyamatos rendelkezésre állásának biztosítása. ---- A sürgősségi betegellátás finanszírozási rendszerének átfogó korrekciója mind a rendelkezésre állási díj, mind a sürgősségi HBCs-k díjazásának növelésével, a minőségi ellátás biztosítására való szakmai törekvések finanszírozási preferenciáinak kialakításával.

További szabályozási javaslatok:

- az alapellátásban a 24 órában működő központi ügyelet, mint prioritás meghatározása;
- a járóbeteg-szakellátásban a "sürgősségi-szoba" működtetésének előírása és szakmai feltételeinek meghatározása.
- a központi szervezésű ügyeletek finanszírozásának további javítása
- a sürgősségi ellátó egységek fixdíjának további növelése
- az "S"-jelű HBCs-k súlyszám-értékeinek revíziója

4. A "mátrix"

A kórházi ellátórendszer jövőbeli szervezeti működése szempontjából meghatározó jelentőséggel bíró mátrix kórházi, illetve mátrix osztályos működések szabályozására vonatkozó jogszabályi környezet a mátrix szervezeti működés tényleges szakmai és gazdálkodási súlyához képest meglehetősen "szegényes" A gyakorlatban a szakorvos hiány formális kezelési eszköze, mivel a mátrix osztályok többségében a hagyományos szakmai struktúra a működést tekintve lényegében nem változott. A "szakmai minimumfeltételek"-ről szóló rendelet jogviszonyainak teljes körű revíziója adhatja meg az alapját a mátrix kórház és mátrix osztály (továbbiakban:a "mátrix-egység") "szakmai minimumfeltételeinek" kialakításához.

5. Fogalmak, dokumentáció

---- A szakmai adattartalom áttekintése, a betegutakhoz tartozó összes dokumentum adattartalmának általános és egységes előírása. ---- A jelenleg elkülönült orvosi, ápolási, finanszírozási dokumentumok tartalmának egységes elvek szerinti újra-szabályozása ---- A számítógépes dokumentáció technikai feltételeinek teljes körű kialakítása. A számítógépek használatának középtávú időintervallumon belül történő kötelezővé tétele javasolt (személyi feltételre is gondolva: az orvos-írnoki státuszok visszaállítása, munkahelyet teremthetne például kisgyermekes szülőnek részmunkaidőben). ---- Az összes dokumentumra kiterjedően az elektronikus adatkezelés lehetővé tétele. A számítógépek használatának elterjesztése, előírása együtt kell, hogy járjon az adatkezelésre vonatkozó információ-hordozó használatának (papíralapú adatnyilvántartás, illetve archiválás kiváltása, az elektronikus egészségügyi adattovábbítás lehetősége) pontos szabályozásával, előírásával. ----- Az elektronikus kapcsolatok kiépítése részben a kórházon belüli integrált betegdokumentációs rendszerek, és vezetői információs rendszerek (VIR) kialakításával, és a betegellátó-helyek közötti integrált betegdokumentációs rendszerek (IKIR) fokozatos kifejlesztésével. Ez utóbbinál első lépésben egy ellátási területen: a kórház, a járóbeteg-szakellátás, a diagnosztika és a háziorvosi ellátás, illetve a sürgősségi ellátás között, majd további lépésként kórházak és régiók között. (EU-s pályázatoknál legyen prioritási szempont) ----- Központilag, jogszabállyal elrendelt, egységes előírást javasolunk a technikai feltételek és az így előállított tartalomra vonatkozóan. ----- Az ellenőrzés során szükséges dokumentáció prezentálási módjának egyértelmű előírása is szükséges. ----- A finanszírozási adattartalom áttekintése, szükség szerinti csökkentése javasolt, a rekordkép formátumok folyamatos korszerűsítésével és az intézményekben legelterjedtebben használt formátumok bevezetésével. Központilag elrendelt, egységes előírás fenntartása javasolt a finanszírozást szabályozó kormányrendeleti /43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet/ szinten. ---- A kezelőorvos segítségére lehet a megfelelő részletességgel és folyamatosan, esetleg éveken át feltöltött elektronikus paciens rekord (EPR) az integrált betegdokumentációs rendszer, ahol nem csak az aktuális diagnosztikai és terápiás tevékenység követhető, hanem a múltbeli események is megtalálhatók. ---- Az ápolási dokumentáció kiegészíti az orvos által rögzített adatokat az állapotbeli történésekkel és az elvégzett szakápolói tevékenységekkel. Az ápolási dokumentáció egységes adattartalmának előírása, és az orvosi dokumentáció adattartalmával való harmonizálása szükséges. A jövőre vonatkozó javaslat az egyéni, betegnél lévő (chip-kártyás) adathordozó, vagy a háziorvosnál elérhető adatállományhoz történő sürgősségi hozzáférés biztosításának megvalósítása.

6. A finanszírozási adatok karbantartása

---- A költség-homogenitás szempontját prioritásként kezelve felül kell vizsgálni a HBCs-k darabszámát. ----- A HBCs-ben szereplő adatokat (és ennek megfelelően az adatgyűjtést) sok szempontból lehetne egyszerűsíteni, ilyen pl.: a műtétek típusba sorolása, vagyis kis, közepes, nagy-műtétek, melyeknek a költségei éppen a homogenitás elvének megfelelően, a műtéti időhöz rendelt ráfordítási átlag-értékkel kifejezhető. ---- A karbantartást az ún. gyakorisági top-listán szereplő HBCs-kkel kell kezdeni, mert az itt elvégzett költség-pontosítás a legérzékenyebb bevételi tényező, amely mellett a szakmák által használt leggyakoribb HBCs-re is hasonló figyelmet kell fordítani. ---- Új eljárások befogadása: egy-egy új orvosi eljárás engedélyezésre, "kihirdetésre" kerüljön, azaz egy mindenki számára hozzáférhető listán regisztrálják. A regiszter az alapját képezhetné a következő döntési szintnek, azaz a közfinanszírozásba történő befogadásnak.

Az adatgyűjtés megszervezésénél javasolt szempontok:

---- A költséggyűjtés módszertanát a rendszeres karbantartás követelményeinek figyelembe vételével kell kidolgozni. ---- Az adatgyűjtés legyen reprezentatív, mind az intézmények (kórház típus, infrastrukturális adottságok), mind a betegségek, beavatkozások szempontjából. ---- A költséggyűjtésbe bevont intézmények számviteli rendjének egységesítése nélkül a költséggyűjtés megbízhatósága sérülhet. ---- Biztosítani kell az azonnali informatikai feldolgozás lehetőségét, a tömeges adatbevitel gépesítésével (pl. vonalkód technika). ---- Az adatgyűjtés szerződéses kapcsolaton alapuljon ---- Az adatgyűjtés előírt tartalmi és technológiai módszertanának betartására ellenőrzési mechanizmusokat kell kidolgozni, amely tartalmazza a helyszíni ellenőrzéseket is. ---- Az értékelés, és feldolgozás személyi és tárgyi feltételrendszerét biztosítani kell, mint feltételeit a szakszerű munkavégzésnek.

A feldolgozásnak tartalmaznia kell: ----- A kapott adatok ellenőrzését, javítását, összehasonlító elemzések elvégzését, a gyártók, szállítók árinformációinak feldolgozását (összehasonlító árinformációk). A kalkulációs séma újraértékelése szükséges: A jelenlegi súlyszám kalkuláció legvitatottabb pontja az általános költségek felosztási metódusa, azaz: ápolási naparányosan vagy a közvetlen ráfordítások, vagy más mutató alapján történjen meg a költségek felosztása egy HBCs-ben.

7. Az ellenőrzés

A szabályozás indokai és a javaslatok: ---- Az egészségügyi ágazat jelenlegi államigazgatási és hatósági ellenőrzési rendszere már a jelenlegi feltételek között sem működik kellően szolgáltatáselvűen, megfelelő igazgatási hatékonysággal, szakmai hatásossággal és eredményességgel. ---- Az egészségügyi ellátórendszer szakmai struktúrája a közelmúltban igen jelentősen átalakult, nagymértékben megváltoztak a fekvőbeteg szakellátás egészségügyi szolgáltatói működésének lehetséges törvényi keretei, működési feltételei és ellátási követelményei. ---- Indokolt, hogy az egészségügyi szolgáltatók működési engedélybe foglalt ellátási jogosultságaik az Eütv. szerint rögzített és meghatározott állami követelményként kell, hogy megjelenjenek. ---- Az ellátási jogosultságokkal összefüggő államigazgatási és hatósági ellenőrzési feladatokat, megerősítve és javítva az ÁNTSZ igazgatási hatékonyságát (és személyi és tárgyi feltételeit) továbbra is az ÁNTSZ-hez, illetve az OSZMK-hoz telepítve kell érvényesíteni, egyidejűleg biztosítva a működési engedélyek kiadására vonatkozó szabályozások korszerűsítését, egyértelműségét, az ellátási jogosultságok megállapításának jogalkalmazói hatékonyságát, egységességét és eredményességét.

(Forrás: MOTESZ elnökségi beszámoló - MOTESZ Magazin melléklete)