Csapdák és Egerek

Hankiss: "Így elrontani az országot, ehhez már tehetség kell"

Nem hiszek abban, hogy hirtelen most valami megváltó vezér jön, aki mindent megold - mondta Hankiss Elemér az InfoRádió Aréna című műsorában. Egy beteg társadalomban élünk, mert Magyarország beteg egy roskadozó demokráciában, mert a magyar demokrácia ezer sebből vérzik és rosszul működik. Gyógyulni kell minden embernek, minden kis közösségnek gyógyulni kell ahhoz, hogy az ország végül belendülhessen - írja most megjelent, Csapdák és Egerek című könyvében Hankiss Elemér.

Nem ad okot valamiféle aggodalomra, hogy az egyik, és nagyon sikeresnek látszó alulról jövő kezdeményezés kimondva-kimondatlanul, de inkább kimondva, a magyarországi állampolgárok egy része, a cigányság elleni retorikával érte el a sikereit?

Én nem figyeltem a Jobbiknak a kampányát, tehát nem tudom, hogy ők mit mondanak. De ha ez így van, akkor ez nagyon nagy baj, mert azzal, hogy a cigányságot, a cigányokat szidjuk, azzal az ország kérdéseit nem oldjuk meg, inkább a problémát elmélyítjük. A cigányság kérdése egy óriási országos probléma. Olyan nagy probléma, mint a hatvanas években Amerikában a feketék problémája volt. Ott tizenöt év nagyon kemény munkával egy óriási változást értek el. Ezt a munkát még itt el sem kezdtük még. Egyelőre ez egy olyan seb az ország testén, ami nem gyógyul. A cigányság egy értékes eleme lehetne a magyar társadalomnak, ahogy értékes eleme volt ezelőtt száz évvel vagy kétszáz évvel. A cigányság történetileg, gazdaságilag is elég fontos szerepet játszott az országban.

Kereskedtek, ők voltak a városok között járó emberek, iparosok voltak...

Iparosok, kereskedők voltak, így van. Ezt a lehetőséget elvesztették, ma vagy nem is keresik a helyüket, vagy keresnék, de nem találják, és ilyen szempontból egy nagyon rossz állapotban vannak. Ez az állapot így nem tartható fönt. Azzal, hogy szidjuk őket és ellenük szítjuk a társadalmat, azzal csak rontjuk, nem az ő helyzetüket, az egész ország helyzetét.

Néztem az oldalszámokat, 94 és fél oldalon keresztül elemzi most megjelent könyvében az összes általunk megjárt csapdát, és azt mondja, hogy nem sok esélyünk van. Miből gondolja, hogy az embereknek jobb volna egy másik, egy kevésbé rendetlen, kevésbé lompos, kevésbé szétzilált ország. Látja az óhajt erre?

Óriási mértékben. Nagyon sokat járunk falvakba, városokba, és azt tapasztaljuk, hogy az emberekben óriási igény van a változásra, óriási igény van egy normális országra, óriási igény van még arra is, hogy ők valamit tehessenek önmagukért meg másokért. Az ország rosszkedvű most, mindenki a fülét-farkát lógatja, mindenki aggódik, szorong, mert egzisztenciális veszélyben van, de ennek ellenére óriási az igény a jó hírre, hogy majd végre Magyarországon valami jó történik, nemcsak mindig rossz történik. Óriási igény van arra, hogy már csináljunk valamit, ami segítene rajtunk és a szomszédon is a falvakban és a városokban.

Arra lát igényt, hogy én magam is szeretnék csinálni valamit, és ezért hajlandó vagyok szabadidőmről, erről-arról lemondani?

Igen, erre is látok lehetőséget. Többen vannak azok, akik valahonnan fölülről várják a megoldást, persze, ez a világon mindenhol így van. Az emberek a politikától vagy a fönt lévő emberektől várják a megoldásokat, de nálunk Magyarországon óriási készség van arra, hogy végigcsináljunk valamit. Ismétlem, azt kutatjuk, hogy milyen önszervező, önsegítő mozgások vannak az országban, és rengeteg van, százával vagy ezrével van, hogy három ember összeáll, és megpróbál valamit csinálni.

De mégis egérutakról beszél. A kifejezés nem valami felemelő. Nem azt mondja, hogy egy huszáros rohammal megfordíthatnánk a világot, hanem azt mondja, hogy egérutak. Ez olyan picinyke dolog, nem?

1825-ben Magyarország olyan rossz helyzetben volt, mint a mai Magyarország. Gazdaságilag, társadalmilag egy teljesen szétzilált, nyomorult, reményvesztett ország volt, gyarmati sorban, és gazdasági válságban. És akkor fölállt egy ember, utána egy másik meg egy harmadik, egy Bajza, egy Wesselényi, egy Széchenyi, egy fiatal Kossuth, egy fiatal Eötvös, egy fiatal Deák, és tíz-tizenöt év alatt az országot mozgásba hozták. És ha nem jön a szabadságharcnak a szerencsétlen fordulata, akkor Magyarország elindult volna már a harmincas-negyvenes években egyfajta polgárosodás útján. És mindezt néhány ember kezdte, egy reménytelen helyzetben. Tehát most is tulajdonképpen, ha mindenki egy lépést tenne az országban, minden polgár, az már nyolc- vagy tízmillió lépés volna. Nem hiszek abban, hogy hirtelen most valami megváltó vezér jön, aki mindent megold. Ebben nem hiszek. Egy beteg társadalomban élünk, mert Magyarország beteg egy roskadozó demokráciában, mert a magyar demokrácia ezer sebből vérzik és rosszul működik, majdnem minden intézménye rosszul. A parlamenttől kezdve szinte minden intézménye rosszul működik, tehát nem hiszem, hogy egy hirtelen rohammal a dolgokat meg lehet oldani. Gyógyulni kell mindenhol, minden embernek, minden kis közösségnek gyógyulni kell ahhoz, hogy az ország végül belendülhessen. Persze abban igaza van önnek, hogy ha volna egy olyan politikai, társadalmi elit, akinek volna elképzelése arról, hogy az ország milyen irányba kell, hogy menjen, hogy öt-tíz év múlva milyen országban szeretnénk élni, ha volna egy stratégia. Ha ki vannak dolgozva azok a lépéssorok, amelyek a stratégiát megvalósítják, ha látnám azt a hiteles politikai csoportot, amiben meg lehet bízni, hogy nem fogja ellopni az ország vagyonát meg bevételét, akkor azt mondanám, hogy elképzelhető egy gyors javulás is. Az elmúlt hat-hét évnek a politikájánál rosszabbul nemigen lehet csinálni. Tehát ennyi hibás döntést, amit most a magyar politikai osztály hozott, ehhez már tehetség kell. Így elrontani az országot, ehhez már tehetség kell.

Miért látja olyan borzasztó rossznak a magyar parlamentarizmus teljesítményét? Váltógazdálkodás van, a politikusok leváltják egymást, aztán nem feltétlenül vadonatújak, de mások jönnek, és megpróbálhatják megcsinálni, és ez egészen jól működött, akár a környező országokhoz összehasonlítva is.

Nem azt mondom, hogy a parlament nem működik, a parlament rosszul működik. Számtalan rossz törvényt hoznak, amit vissza kell vonni néhány héten vagy pár hónapon belül. A parlament az adótörvényeket évente, vagy éven belül is, újra és újra változtatja, mert nem tudnak jó törvényeket hozni, és alibiként mondják, hogy a világ változik és válság jött. Ez igaz is, meg nem is. Amikor nem volt válság, akkor is állandóan, minden évben új adórendszer vagy adótörvény volt például.