2009. augusztus 27., csütörtök


Félrevezető a gyógyítás ára




Nem sok köze van jelenleg a gyógyítás tényleges költségeinek az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól (OEP) járó gyógyítási díjtételhez, ennek alapösszege betegesetenként 150 ezer forint.

Az első, 1993-ban kidolgozott költségelemzést hat év múlva némileg korrigálták ugyan, ám az azóta eltelt évtized ármozgásai és béremelései hatalmas eltéréseket okoztak az intézmények munkájához szükséges költségelemeknél, s ezt nem követték a tb-díjak. Ezt tapasztalva döntött arról az egészségügyi kormányzat, hogy tavaly ősszel kezdjék meg a gyógyítás tényleges költségelemeinek a feltérképezését.



TÁBLÁZAT
Ápolási nap
a

A 27 kórház által vállalt, napi bontásban végzett adatgyűjtés megtörtént, összegzésével várhatóan október végére készülnek el – mondta a Világgazdaságnak Fülöp Rudolf, a finanszírozási kódkarbantartó bizottság elnöke, a törökbálinti tüdőgyógyintézet igazgató főorvosa. Mivel folyamatosan tájékoztatták az illetékeseket, most furcsának tartják, hogy a felmérés összegzését meg sem várva szeptembertől módosítják a tb-finanszírozásról szóló rendeletet. Így tartani kell attól, hogy továbbra sem lesz köszönő viszonyban egymással a gyógyítás tényleges költsége és az érte kapott tb-apanázs.

A Magyar Kórházszövetség szerint is meg kellett volna várni az adatgyűjtés eredményét. Már csak azért is, hogy a jövő évi költségvetést már a valid adatok ismeretében tervezzék – mondta Varga Ferenc elnök. Példaként az ötven költségelem egyik, igaz, nem meghatározó összetevőjét, a kórházi ápolási napok számát említi. Ez átlagosan egy-kettővel csökkent az elmúlt időben. S ha pusztán ebből indulnak ki a pénzügyi szakemberek, éves szinten akár 17 milliárd forint megtakarítást mutathatnak ki, így akár ennyivel csökkenthetnék a jövő évi kasszát. Ám ez fals következtetés, hiszen elsősorban nem az ápolási napok számától, hanem a gyógyítási beavatkozásoktól, a fejlettebb, ám drágább orvosi technológiáktól, gyógyszeres terápiáktól függ a gyógyítás tényleges költsége.

Egy-egy betegségcsoport ötven költségelemből tevődik öszsze, és mivel már közel tíz éve nem volt valódi költségfelmérés, jelentős aránytalanságok alakultak ki az egyes orvosi szakmák között, de szakmákon belül is. Ezért nem lehet egy-két költségelemet módosítani – erősíti meg a szövetség elnökének véleményét Fülöp Rudolf. S igazolásképpen sorolja: öt év alatt például az energiaárak 400 százalékkal emelkedtek, az élelmiszerek ára pedig a duplájára nőtt.

A valós költségelemzés alkalmazása nélkül folytatódhat a számháború. Az ágazat irányítói például azt mondják: az elmúlt években nőtt a kórházi szakellátásra fordított összeg, ám a gyógyítók úgy vélik, ez zsonglőrködés a számokkal. Szerintük ugyanis az aktív kórházi ápolásra 2003-ban 325 milliárd jutott, az idén ugyanannyi. S ha a kaszsza vásárlóértékét nézik, úgy az elmúlt években 83 milliárddal zsugorodott.

Fülöp Rudolf szerint egyébként kedvező finanszírozási feltételekkel, a költségelemek valóságos ellentételezésével Igaz persze, hogy időközben – 2007. áprilisban – közel 14 ezerrel csökkent az aktív kórházi ágyak száma, ám a betegforgalom nem lett lényegesen kevesebb. A mainál sokkal jobban lehetne bővíteni a kórházinál olcsóbb járóbeteg-szakellátást. E tekintetben van tartalék elsősorban a szemészetnél, a gégészetnél, az urológiai és reumatológiai betegellátásnál, valamint a gyermekgyógyászat területén. Ezen szakellátási formák díjtételeinek emelésével a még meglévő osztályok ágyszáma sok helyen csökkenthető vagy fokozatosan meg is szüntethető.

Fülöp Rudolf azt reméli, mégis csak hasznosítják az általuk készített felmérést, amelyet az ágazat vezetőivel és az egészségügy szakmai szervezeteivel szeretne megvitatni. Úgy gondolja: ez alapján a jövő évi költségvetési előirányzat megszavazásánál bizonyára bölcs döntést hoznának a parlamenti képviselők is.

Nógrádi Tóth Erzsébet


EGY ÁSZ JELENTÉS JAVASLATAI


JAVASLATOK:

Az önkormányzati tulajdonban lévő kórházak pénzügyi helyzetének, gazdálkodásának helyszíni ellenőrzési tapasztalatai alapján - tekintettel arra, hogy az egészségügy az állami újraelosztás egyik legjelentősebb és az egész társadalmat érintő ágazata - javasoljuk:

A) A Kormánynak

1. Kezdeményezze az egészségmegőrzés, megelőzés előtérbe állítása, az egészségügyi ellátó rendszer fejlesztése, valamint struktúrájának, hatékonyságának javítását célzó intézkedések kidolgozása érdekében az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben előírt Nemzeti Egészségfejlesztési Program mielőbbi elkészítését és Országgyűlés elé terjesztését.

2. Gondoskodjon a lakosság egészségi állapotát megbízhatóan bemutató megbetegedési adatoknak, valamint az egészségügyi ellátó rendszer mennyiségi és minőségi jellemzőinek felméréséről, a lakosság egészségügyi ellátási szükségletének monitorozását biztosító információs rendszer megszervezéséről, az intézményi kapacitások szabályozásáról és szerkezetének átalakításáról.

3. Kezdeményezze az egészségügy szereplői (minisztérium, finanszírozó, tulajdonosok) feladatainak és hatáskörének felülvizsgálatát, valamint az egészségügyi szolgáltatások vásárlásával kapcsolatos feladatok egyértelmű meghatározását, a finanszírozó számára előírt célkitűzések megvalósításának folyamatos nyomonkövetését.

4. Intézkedjen a közfinanszírozásból nyújtandó egészségügyi szolgáltatások szakmai tartalmának meghatározása, az ágazatban felhalmozódott adósság rendezésére vonatkozó elképzelések kidolgozása, az egészségügyre fordítható pénzügyi források reálértékének növelése és folyamatos megőrzése érdekében.

5. Tegyen intézkedéseket az ellátórendszer szükségtelen párhuzamosságainak kiküszöbölésére. Ennek érdekében a tulajdonviszonyok átfogó elemzése alapján gondoskodjon a feladatok pontos és normatív meghatározásáról, a jelenlegi - túlnyomórészt önkormányzati tulajdonon alapuló - ellátó rendszert figyelembe véve az állami fejlesztéspolitika struktúra átalakításában betöltött szerepének erősítéséről.

6. Mérje fel hatásaiban és kezdeményezze az amortizáció fedezetének a társadalombiztosítási támogatás összegébe történő beépítését, a cél- és címzett támogatások céljainak az egészségfejlesztési programban megfogalmazott szakmai fejlesztési stratégiával való összhangba hozását.

7. Vizsgálja meg, hogy milyen intézkedésekkel biztosítható az egészségügyben dolgozók 13. havi illetményének fedezete, bérhelyzetének, kereseti viszonyainak tartós javítása és érdekeltté tétele az ágazat szerkezetátalakítási feladatainak végrehajtásában.

8. Kezdeményezze a költségszemléletű számviteli és az egyéb szakmai információs rendszerek kialakítását, a nem költségvetési intézményként történő működési formákat és az intézmények átalakulását szabályozó törvény kidolgozását és elfogadtatását.


B) Az egészségügyi miniszternek

    1. Határozza meg a teljesítményarányos finanszírozás megfelelő működéséhez, szabályozó szerepének érvényesüléséhez és az intézményi teljesítmények ellenőrizhetőségéhez - a kötelező egészségbiztosítási ellátásról szóló 1997. évi LXXXIII. törvényben kapott felhatalmazás alapján - az egyes finanszírozott ellátásokra előírt vizsgálati és terápiás eljárások szakmai tartalmát.

    2. Készítse elő a kórházi kapacitás és struktúra, az egészségügyben dolgozók létszáma és belső szakmai összetétele - a morbiditási adatokra és a szakmai standardokra alapozott - valós ellátási szükségletekhez igazodó átalakítását.

    3. Határozza meg a lakosság kor és betegség szerinti összetételéből adódó változó szükségletekkel összhangban lévő ellátó rendszer szakmai minimumkövetelményeit.

    4. Határozza meg az egyes ellátási szinteken elvégezhető vizsgálatok, beavatkozások körét, az egészségügyi ágazati akkreditáció rendszerét.

    5. Alakítsa ki az egészségügyi reform végrehajtását célzó intézkedések megalapozását szolgáló egységes ágazati információs rendszert.

    6. Kezdeményezze az egészségügy sajátosságait figyelembe vevő, a teljesítmények a költségek egybevetését elősegítő egységes ágazati számviteli rend kidolgozását.

    7. Gondoskodjon az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) és a GYÓGYINFOK felé az intézmények által szolgáltatandó adatok egységes szervezetbe és rendszerbe foglalásáról.

    8. Tegyen intézkedéseket a szolgáltatott adatok megbízhatóságának és az egészségügyre fordított kiadásoknak kontrollálása érdekében a teljes körű finanszírozói ellenőrzés kiépítésére.



http://www.asz.hu/ASZ/jeltar.nsf/0/CDD41CE628108E12C1256CB1004405F9?OpenDocument

Nincsenek megjegyzések: