Hálapénz-kutatás: többlet pénzt
fizetünk az orvosnak
A továbblépéshez azonban elsőként a problémával kell tisztában lenni
A Patika Egészségpénztár minden eddiginél körültekintőbben felmérést végeztetett azért, hogy a hálapénzzel kapcsolatos attitűdöket, adásának okait, a ráfordított kiadásokat felmérje. A vizsgálódást a Magyar Önkéntes Egészségpénztárak Szövetsége és a Corvinus Egyetem Marketing tanszéke segítette. A Patika Egészségpénztár által kiadott sajtóanyagban megköszönik a Világgazdaság Online támogatását, mondván, a minél szélesebb körű adatgyűjtés támogatója volt. Az adatfelvételt 2008 novemberétől idén áprilisig jobbára önkitöltős kérdőívvel, telefonos interjúkkal és szóbeli kérdezéssel 2188 lakos interjúvolásával folytatták le.
A kutatást végzők mindenekelőtt a 18 év feletti hazai lakosságra koncentráltakA válaszadók 67 százaléka nő, 51 százaléka egészségpénztári tag, 8 százaléka pedig egészségügyi dolgozó volt. A felmérésben a vidéki nagyvárosban lakók aránya 28 a kisvárosban lakóké 16, a községekben élők 11, a budapestieké pedig 44 százalék. Hatvan százalékuknak az egy főre jutó jövedelme 60-150 ezer forint, a 60 ezer forint alatti egy főre jutó családi jövedelme 20 százaléknak volt A megkérdezettek 14 százalékának 151-250 ezer, 6 százalékában 250 ezer forint feletti az egy főre jutó havi jövedelme. A kutatásban részvevők 48 százalékánál a háztartás létszáma három, illetve többtagú, 32 százalékánál kétszemélyes, az egyszemélyes háztartások aránya 20 százalék.
"A kutatás szükségességét a legélesebben talán a paraszolvencia értéke mutatja"Amennyiben ugyanis a hálapénz típusonkénti általunk mért átlagos értékét az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak (OEP) lejelentett orvos/beteg találkozók alapján számítjuk ki, akkor az erre célra fordított éves kiadás 2008-ban 296,6 milliárd forint volt. A Patikapénztár kutatásában résztvevők orvos-látogatási szokásai alapján azonban ez az összeg "mindössze" 73,4 milliárd forint" - olvasható az anyagban. A jelentős eltérés a háziorvosi és a rendelőintézeti látogatások különbségéből adódik, ugyanis kórházban meglehetősen jó közelítéssel annyian voltak a felmérés és a hivatalos adatok szerint, előbbieknél a KSH által közzétett OEP-számok a kutatás alapján adódóak csaknem nyolcszorosát teszik ki.
A kutatásban közreműködők 72 százaléka adott hálapénztA kórházi orvosoknak a legkisebb összeg 1000 forint, a legmagasabb összege 500 000 forint volt. A családi egy főre jutó jövedelemének növekedésével -a legfelsőbb jövedelmi csoportban közel kétszerese a legalsóbb jövedelmi csoporténál - a kórházi ellátást honorálja inkább a lakosság. Életkor szerint a 31-50 év közöttiek az átlagnál többet adnak. Érdekesség, hogy valamennyi hálapénz típusnál azt feltételezik, hogy "mások" jobban a pénztárcájukba nyúlnak, mint ők. Talán nem véletlen, hogy a legkiszolgáltatottabb helyzetben a kórházakban fekvők érzik magukat. a válaszadóknak 45,6 százaléka mondta azt, hogy szolgáltatást is csak az átadott borítéknak köszönheti, ugyanez a rendelőintézetben 39,8, a háziorvosnál 34 százalék lett. Tény viszont, hogy a jobb szolgáltatáshoz nagyobb arányban érzik szükségesnek a hálapénzt a betegek, mint a szolgáltatások hozzáféréséhez.
A kutatásban kérdésként szerepelt, hogy vajon a hálapénz hatása miben nyilvánul meg leginkább? A válaszokból kiderült, hogy akár kórházról, akár szakrendelésről lettlégyen szó, a betegek úgy gondolják, külön figyelem csak hálapénzzel "vásárolható". A kórházzal kapcsolatosan a megkérdezettek 66, a szakrendelések 74 százaléka vélekedik így. A többség még hozzáteszi, a várakozás a magánbetegek miatt hosszabb, a megkérdezettek csaknem fele szerint pedig a "választott orvos nélkül ma már többet kell fizetni".
"A hálapénznek egyértelműen hatása van az egészségügyi rendszer működési mechanizmusára, és az orvosok egyes betegekkel szembeni hozzáállására."
(Krasznai Éva)
Naiv kérdések a hálapénzről
Szerző: kovácsyEgy most publikált tanulmány szerint bő hetvenmilliárd forintot költenek az emberek Magyarországon évente hálapénzre. Ez az – újságírók alapvető matematikai hiányosságairól árulkodó módon az egészségbiztosítási kiadások nem fél, hanem több mint öt százalékának megfelelő – összeg a kutatás szerint nagyban a kórházban megélt kiszolgáltatottság leküzdésére, illetve arra szolgál, hogy egyáltalán hajlandóak legyenek ellátni a beteget.
A tanulmány nem támasztotta alá azokat a mítoszokat, melyek szerint a hálapénz valóban a hála kifejezése (ezzel együtt nyilván ilyen is létezik, csak nem ez a jellemző), illetve hogy a betegek az alacsony orvosi bérek mintegy mozgalomszerűen vállalt kiegészítéseként alkalmazzák.
Mások szerint egyébként 300 milliárd az éves hálapénzösszeg; ez már 25 (és nem 2,5) %-a volna az egészségbiztosítási kasszának. De maradjunk az eredeti, szerényebb számításnál: a jó 70 milliárd forint nem kevesebb, mint húszezer orvos (vagyis az orvosok majd kétharmadának) éves bértömege járulékokkal együtt, éppen annyi, mint a háziorvosi és háziorvosi ügyeleti ellátásra költött összeg.
A hálapénz mint jelenség abszurditásának érzékeltetése végett állítottam össze az alábbi csokrot költői kérdésekből.
„A hálapénz a hála kifejezője.” Mivel a hála a lényeg, ugye ugyanúgy tetszenek örülni egy tábla csokoládénak, mint százezer forintnak? Ugye az sem volna gond, ha a jövőben mindenki csokit hozna?
„A hálapénz nem vesztegetés.” Ugye soha nem fordult még elő, hogy a kezelés vége előtt szóba vagy esetleg máris zsebbe került a hálapénz, illetve az előzetesen vagy valószínűsíthetően majd utólag háláját kézzel fogható módon kinyilvánító beteget előnyben tetszett részesíteni, előre tetszett venni a sorban, kedvesebben, udvariasabban tetszett vele beszélni, kívánságaival kapcsolatban megértőbbnek tetszett lenni?
„A hálapénz az alacsony orvosi bérek kiegészítése.” Ugye a kórházon belül létre tetszenek hozni egy közös alapot (arra az esetre, ha a beteg nem találkozna minden kereset-kiegészítésre szorulóval), amelyből a radiológus is részesül, hiszen nemcsak a szülésznek alacsony a bére, és az orvosok közötti szolidaritás legendás. Ugye mindig meg tetszenek vizsgálni, hogy aki adja, nem szorul-e jobban a kereset-kiegészítésre, és ha igen, akkor ha nem is ajánlanak fel neki segítséget, de legalább nem tetszenek elfogadni tőle? Ugye a szintén alacsony pedagógusbérek kiegészítésére a gyermeküket négy évig tanító tanár néni felé az Önök hálája is legalább olyan mértékben megnyilvánul, mint amekkora az Önök kétórás tevékenységéért elfogadott hála?
Továbbá: Ugye a magyar társadalom részének tekintve Magukat, igénybe véve az állam szolgáltatásait (az oktatást, az egészségügyi ellátást, a lakáshitel kamattámogatását és a többit), mindig pontosan be tetszenek vallani és meg tetszenek fizetni a hálapénz közterheit, vagyis nem tetszenek adót csalni?
Kommentek:
BLOGGER KOMMENT:
Vajon miért az orvosok vannak ismét teritéken? Az elmúlt húsz évben volt e konkrét, hatákony elképzelés a hatalom részéről, hogy eliminálja a hálapénz intézményének rendszerét? Mert az tökéletesn igaz, hogy a szakmailag és közgazdaságilag is a legjobbnak tünő elképzelés is - amennyiben nem nyújt megoldást a hálapénz kérdésére - eleve kudarcra itélt. Égetően szükség van az orvosi hivatás morális megtisztulására , mert enélkül minden átalakitási kisérlet eredménytelen.
Politikusainknak végre fel kellene ismerni azt, hogy ebben a válságos helyzetben a kitörés lehetősége az orvoskaron múlik. Az átalakitás akkor lehet sikeres ha a középpontjába a szakorvost állitja. Az átalakitásnak pedig nem az inztézmény privatizáció , nem az ellátássszervezés , nem külső befektetők , hanem a SZAKMAILLAG AUTONOM ÖNÁLLÓ SZAKORVOSI EGZISZTENCIA MEGTEREMTÉSE lehet csak az útja.
Ennek legalapvetőbb feltétele az orvosi jogállás megteremtése és a közvetlen biztositói szerződés joga minden szakorvos számára, függetlenül az ellátás szintjétől. Az már további megfontolás kérdése, hogy a szakorvos egy a biztositónál elkülönitett orvosi dijtétel alapból , a MOK szerint kidolgozott életpálya modell szerint kapja a dijazását, vagy a megtermelt németpont és HBCS értékének megfelelő dijat kapja meg.
Ennek az anyagi autonómiának a megteremtése vezethet a szakmai és a szervezeti belüli autonómia létrejöttéhez, amely oldja a kóros szervezeti hierarchiát. Ezek együttes hatása szüntetheti meg a hálapénzt és a gyógyszer-korrupciót. A jelenlegi feudális rendszerben - az önálló szakorvosi egzisztencia hiányában - az orvosok előremenetele , szakmai elismerése és anyagi helyzete is döntően a felette állók kegyeitől függenek. Senki ne gondolja azt, hopgy a többség nem szeretne változtatni ezeken. És még egyvalamit. Az hogy a rendszer még valahogy működik az az egészséügyi dolgozók áldozatkész munkájának köszönhető.....
És még csak annyit, hogy a hivatalos egészségpolitika által társadalmilag elismert szükségletek tömege , amelyre az igényeket a közfinanszírozás generálja , aránytalan az orvosok jogos jövedelmi elvárásaival szemben.
A hálapénzrendszer legnagyobb haszonélvezője az állam, amely a végletekig kiaknázza ennek a pénzügyi technikának az egyetlen „pozitív” tulajdonságát: a rendelkezésre álló forrástömeghez képest a szolgáltatókra nézve önpusztítóan tökéletes költséghatékonysággal előállított, aránytalanul több és jobb ellátást.
Ahol az ellátás biztosítói és piaci alapú egyszerre, ott nincs parasolvencia. Ezt a kettősséget a szabad orvosválasztás biztosítja, valamint az, hogy a vizsgálatoknak és gyógymódoknak - megfelelő keretek között - rögzített árfolyama van, illetve az ellátás csak bizonyos feltételek mellett ingyenes vagy támogatott.
Az ideologikus alapon tiltott magánpraxis illegálisan újrateremtődött a köztulajdon keretei között. Segítette a folyamatot az ellátásban kialakult hiányhelyzet, és a betegek egy részének a járulékot meghaladó fizetési hajlandósága. A mindenkori hatalom azon álláspontja , hogy a társadalombiztosításnak – lényegéből fakadóan – olyannak kell lennie , hogy ne csak az egyént biztosítsa , hanem a társadalmat is” - csupán azt a következtetést nem vonta le , hogy az elért ellátási szint költségeit – elsősorban az élőmunka tekintetében – legalább az újonnan kialakuló szociális piacgazdaság körülményei között , tisztességesen meg kellene fizetni.
A mindenkire kiterjedő biztosítás elvének azonosítása az általánosan kötelező társadalombiztosítás egységes kockázati közösségével ma sajnos azt jelenti, hogy a társadalom kevésbé tehetős fele támogatja a gazdagabbak hálapénzes bevásárlásait az egészségügyi szolgáltatásokban. Hallgatólagosan megtürt, szabályozatlan magánfinanszirozás (paraszolvencia) akkor csatlakozik a közfinanszirozáshoz, ha az utóbbit fedezetlen igéretek terhelik, az állam eleve megalkuvó hozzáállása mellett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése