2009. augusztus 16., vasárnap


In statu nascendi... Übü rendeletet alkot

2007. július 29.

Egy orvos-jogász kolléganő megelégelte a helyzetet. Beadvánnyal fordult a miniszterelnökhöz. Lassan már ezer kolléga írta alá a Herczeg Zita által megfogalamzottakat. A héten több alkalommal foglalkozott e beadvánnyal a média. A problémám már nem az, hogy a kormányzat hogyan volt képes megszülni, s azóta is életben tartani ezen jogtechnikaii, emberi jogi, orvosszakmai torzszülöttet. Van, akitől az ember egy idő után semmit sem vár.

A problémám az orvosszakma ún. krémjének és a kórházigazgatóknak a felelőssége. Gondoljam azt, hogy egyszerű gyávaság, hogy egy egyenes szót nem tudnak kiköhögni? Netán arra kellene gondolni, hogy féltik a szakmai kollégiumi tagságukat, a vezető beosztásukat, az ezzel járó gyógyszergyári, gyógyszerkipróbálási lehetőségekből leszakítható pénzeket?

Kórházigazgatóéktól sokat várni nem lehet. Ők nyilvánvaló politikai kinevezettek. Sokkal közelebb állnak a kinevezőikhez, mint orvosokhoz, betegekhez. De azért e rendelet a kórházak érdekeit is súlyosan sérti. Nyilván megfizethetetlen, ha hallgatnak, s mindenkit hallgatásra bírnak.


2007. március 2.

Az eltelt két hétben érdemi reakció nem jelent meg a sajtóban a Kormányrendelettel kapcsolatban. A Védegylet sajtóközleményét néhány internetes portál változatlan formában és kommentár nélkül közölte. Emellett a Katolikus Rádió és az Inforádió riportot szentelt a Védegylet közleménye után a témának.

Súlyos felelősség terheli az orvosi Szakmai Kollégiumok tagjait amiatt, hogy ezt a példátlanul beteg- és orvosellenes rendeletet szakmai alapon nem kifogásolják. Annál nagyobb sérelem egyszerűen nem érheti az orvoslást, s a betegeket, mint hogy az orvost, akire kénytelen rábízni magát a beteg, arra kényszerítiik a jogszabályok, hogy a gyógyszeres kezelés megválasztása során a társadalombiztosítás számára olcsóbb hatóanyagút válassza minden esetben. Így olyankor is, amikor a beteg problémáját számára sokkal kedvezőbb, s számos esetben nem drágább készítménnyel kellene kezelni. Az már az abszurd kategóriába tartozik, hogy az orvosok bármit tesznek is, 2008. január 1-től havonta (vagy negyedévente) minden másodikat pénzbüntetésre ítélik.



2007. február 22.

A Védegylet sajtóközleményt adott ki a Kormányrendelettel kapcsolatban.


2007. február 14.

Megjelent "A minőségi és hatékony gyógyszerrendelés ösztönzéséről" szóló 17/2007-s Kormányrendelet.


A rendelet szövege némiképp változott az egy hónappal ezelőtti tervezethez képest. Konkrétan megnevez több mint 35 olyan gyógyszercsoportot, mely a szankcionálás alapját jelenti. Emellett az orvosokat csak 2008. január 1-e után fogja büntetni. Minden másban egyezik a tervezettel.


Nem akarom ismételni magamat, az egy hónappal ezelőtt írtak sajnos mind valósággá váltak.


Kérdés, hogy hivatalban maradhat-e egy ilyen Kormányrendeletet előkészítő miniszter. Tudja-e a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, hogy mihez adta a nevét. Tisztában van-e a magát liberálisnak nevező párt, hogy az általa a kormányba delegált Molnár Lajos milyen rendeletet készített elő.


Nem megkerülhető kérdés, hogy a mind mélyebb verbális polgárháború időszakában a kormányhoz közeli sajtó szembesíteni meri-e a hozzá közel álló politikai oldalt egy ilyen szellemiségű jogszabállyal.



2007. január 11. 10:30

Közigazgatási egyeztetésen van egy Kormányrendelet.

Tegnap került virtuális kezembe a "minõségi és hatékony gyógyszerrendelés ösztönzésérõl" címû Kormányrendelet tervezete, melyet - lehet, hogy akár holnap - változatlan formában elfogadnak. (Már csak a legutolsó egyeztetés van hátra, de lehet, hogy idõközben már ezen is túljutott az anyag.) Ennek színvonala oly mértékben kritikán aluli, hogy - ugyan nem vagyok a jelenlegi egészségügyi vezetés barátja -, de a rendelkezésre álló csatornáimon mindent megpróbálok megtenni annak érdekében, hogy ne legyen belõle jogszabály. Ugyanis azt gondolom az ország szégyene lenne, ha 2007-ben egy demokratikus magyar kormány ilyen szellemiségû rendeletet alkotna.A megfogalmazott kritikám itt olvasható.

Ma reggel e-mailt küldtem azon ismerõseimnek, akik még talán befolyásolni tudják az eseményeket. Az egyik szakértõ levelébõl idézek: "Csak remélni merem, hogy a kormány, nem utolsósorban a közigazgatási egyeztetésben résztvevõ hatóságok, valamint szervezetek (pld. Kamarák) feltehetõen negatív véleményét is figyelembe véve úgy rugja tunikán ezt a minõsíthetetlen baromságot, hogy eszement alkotói örök életükben megemlegetik a napot, amikor maguk alá bocsájtották (elnézést a képzavarért)."

Érdemes megemlíteni, hogy 2005. decemberében elkészült a mostanival egyezõ néven egy közös Egészségügyi- és a Pénzügyminisztériumi rendelettervezet. Ezen a linken olvasható. Ez az 51 oldalas alapos szakmai anyag ugyanazt a problémát kívánja orvosolni, számos helyen szövegszerûen is egyezik a mostanival, de a lényege egész más. Érdemes összevetni a két koncepciót annak, akinek van türelme hozzá. Esettanulmányt lehetne írni. Egyrészt arról, hogyan változott a kocepció. (Orvosi) esettanulmányt lehetne írni arról a személyrõl vagy azokról a személyekrõl, akik egy korrekt szakmai anyagból képesek a kollektív bûnösség elvének nevében egy megfélemlítõ, az orvostársadalom egészét bûnõzõnek tekintõ tervezetet készíteni.

A történet akkor is tanulságos, ha végül nem vagy nem ebben a formában lesz belõle hatályos jogszabály. Ugyanis ez már egy többszörös egyeztetésen átment anyag, melyet számos közpénzbõl fizetett szakértõ véleményezett. A jogszabály-tervezet a kollektív bûnösség elve alapján minden hónapban minden második orvost pénzbüntetésre ítélne. Ráadásul olyanért ítélné büntetésre, amirõl egyszerûen nem tehet.

Folyt. köv.

Nincsenek megjegyzések: