SZÁMTAN AMERIKÁBÓL

2009. augusztus

Az, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke háromszor többet keres, mint a Federal Reserve – az MNB amerikai megfelelője – első embere, az Magyarországon teljesen normális dolognak számít. De hogy a BKV menedzsmentjének egyik tagja százmillió forint végkielégítést kapjon, az azért már túlzás. Nem kicsit, nagyon! Egyébként a kalkuláció alapja az a havi négymillió forintos jövedelem volt, ami a fizetésből és más juttatásokból jött össze.

Gondoltam egy merészet és utánanéztem, vajon Amerikában mennyit keresnek az állami vállalatok menedzserei, ezen belül is a személyzeti osztály (Human Resources) vezetői, különös tekintettel a közlekedési vállalatokra (Public Transportation). Itt most mindenki vegyen egy mély levegőt, mert később nem fog kapni, az biztos! Négymillió forint a július 27-i árfolyamon (1 dollár = 187 Ft) 21 390 dollárt kóstál havonta. Ez évente 256 684 dollár. Az Egyesült Államok Elnökének évi fizetése 400 ezer dollár. Nem tudom, mit szólna Obama, ha valaki szép csendesen a fülébe súgná: Elnök úr, ön 36 százalékkal többet keres, mint a budapesti közlekedési vállalat személyzetise! Isten őrizz, hogy a demagógia bűnébe essek, ezért mindjárt hozok egy másik példát is: ellentétben Mr. Obamával, a Federal Reserve héttagú igazgatótanácsának (Board) tagjai csak havi 15 ezer dollárt keresnek, vagyis évente csaknem 80 ezer dollárral kevesebbet, mint a BKV-nál egy HR-menedzser! Most epésen megjegyezhetném, a Federal Reserve – pestiesen szólva – a fasorban sincs a BKV-hoz képest, de mit lehet tenni, ha egyszer itt így árazta be, no nem a piac, hanem az állam, miközben a Federal Reserve valójában nem is állami cég, igaz, nem is teljesen független tőle, de ebbe most ne menjünk bele.

Nézzük meg, mennyit is keresnek az Egyesült Államokban a HR-managerek. Egy legkevesebb tízezer főt foglalkoztató vállalat személyzeti osztályának vezetője átlagosan 82 692 dollárt visz haza évente (Salary). Kevesebb, mint egyharmadát a 12 és fél ezer főt foglalkoztató BKV személyzetisénél. A tárgyilagosság kedvéért tegyük hozzá, hogy a BKV esetében jövedelemről van szó, amibe beletartoznak a prémiumok, meg még ki tudja mi minden, míg a Salaryba nem. Amerikában tehát akkor keres egy minimum tízezer főt foglalkoztató menedzser ugyanannyit, mint magyar kollégája, ha a 82 692 dollárjára kap még 180 ezer dollár további prémiumot, vagy nevezzük bárminek. Zárójelben: Obamának 50 ezer dollár az évi reprezentációs- és százezer az adómentes utazási kerete. Ha ehhez hozzászámítjuk a 19 ezer dollár szórakozásra fordítható összeget is, akkor Mr. President 169 ezer dollár további “jövedelemhez” jut évente. Átlagos személyzeti osztályunk amerikai menedzsere tehát aligha kap plusz 180 ezer dollárt “egyéb juttatások” címén.

No, de nézzünk munka után! Állást kereső emberünk jellemzői a következők: 1972-ben végzett a Harvard Master of Business Administration (MBA) szakán. Jelenleg is olyan vállalatnál dolgozik amelyik tízezernél több főt foglalkoztat. Emellett az alábbi ismeretekkel rendelkezik: Microsoft Word, Office, Excel, Windows 3.X, 95/98/Me, 2000 vagy XP-általános használata, Windows NT/2000/XP Networking és végül a különböző fizetéseken kívüli juttatásokban is járatos (Benefits and Compensation). Bizonyítványai (Certifications): Hivatásos személyzetis (Professional in Human Resources), Hivatásos vezető személyzetis (Sr. Professional in Human Resources), Hivatásos személyzeti menedzser (Professional in Human Resources Managment), továbbá húsz év gyakorlattal rendelkezik (A “hivatásos” szó ez esetben nem teljesen fedi a “professional” kifejezést, lehetne főfoglalkozásúnak vagy “szakmai képesítése személyzeti vezető”-nek stb. fordítani, de most nem bajlódok vele.) Emberünk a nyolcmillió lakosú New York városában szeretne állást kapni. Az elérhető legmagasabb fizetés 125 107 dollár/év! Mondom, a legmagasabb, mert az ilyen nagyságrendű New York-i cégek ötven százaléka 90 ezer dollár körül fizeti személyzeti menedzsereit. No comment! De nézzük a végkielégítést is. Magyarországon az átlagos kereset – a könnyebbség kedvéért – mondjuk, hogy évi kétmillió forint. Százmillió az ötvenévi átlagos magyar keresetet jelent. Négymillió forintos havi jövedelemmel számolva ezt körülbelül két év alatt lehet megkeresni. Ha New York városában valaki a maximumot keresi, ami ugye évente 125 ezer dollár, akkor végkielégítésként 250 ezer dollárral távozik a cégtől, ami viszont körülbelül kilenc és fél évi átlagkeresetnek felel meg az Egyesült Államokban. Ugyanis itt az egy főre jutó kereset (Per capita income): 26 178 dollár. Az amerikai vezető végkielégítése tehát a fele annak, amit a BKV-s kolléganő kap – akinek ötven évi magyar átlagkereset ütötte a markát!

Tudom, fasiszta-náci veszély van Magyarországon, olvastam a North Pole News-ben még 1994-ben, és a múlt heti Tűzföldi Magazinban is, de valakiknek már illendő volna elgondolkodniuk egy kicsit, mert ez nem normális. Ahogy a 15 millió forintig terjedő 17 százalékos adókulcs sem az, a bruttósítás elképesztő voltáról nem is beszélve. A többi csemegéről a Cipotacipoboltbol.blog.hu-n…

Magyar Hírlap Online – Vélemény - Bárány János költő, Parker, Arizona, USA

Tisztázzuk!

Tisztázzuk! Én abból indultam ki, hogy a 100 millió forintos végkielégités kifizetése törvényes volt. A problémám tehát nem az volt, hogy az illető hölgy ezt az összeget felvette, mert ember legyen a talpán, aki visszautasitotta volna, hanem az, hogy ezt legálisan megtehette. (Ha megtehette.)

Illendő volna az öngondoskodásról szóló, de kisdedeket célzó matinékat legalább addig felfüggeszteni, amig Magyarországon be nem fejeződik a politikai erőközpontok által irányitott eredeti tőkefelhalmozás, amely - történelmi okokból - csak az állam terhére történhetett és történik a mai napig, mert vannak akik nem akarják abbahagyni, még kevésbé abbahagyatni. Feltette már valaki a kérdést, hogy mi indokolja egy nyugdijba vonuló közalkalmazott, egyszerű és szerény, mondjuk egységesen - portástól a miniszterig - 500 ezer forintos jutalom helyetti, végkielégitését?! Egyáltalán: miért is kell valakit nyugdijazása alkalmából végkielégiteni? Nem volt fizetése vagy miért? Az úgynevezett titoktartási pénz abszurd és képtelen voltáról nem is beszélve!

( Az igazságosság bajnokainak érvei a munkaviszony hosszáról meg a poziciók különbözőségéről olyan álságosak, hogy nem is érdemes foglalkozni velük.) Épeszu dolog az egy köztulajdonban lévő vállalattól, hogy valakit (bárkit) a minimálbér hatvanszorosával fizet, majd nyugdijba vonulás cimén "végkielégiti" két villa árával és megajándékozza(!) a szolgálati gépkocsijával. Ne mókázzunk,kedves levéliró kisebbség!

Kaliforniában - jelenleg - 7.50 dollár a minimálbér. ( A legmagasabb Amerikában.) Havi 160 órával számolva ez 1200 dollár. Hallott már valaki olyan állami cégről, amelyik 72 ezer dollárt fizet havonta(!!!) bárkinek is?! Majd abból az alkalomból, hogy az illető nyugdijba megy, végkielégiti két kaliforniai villa árával és még hozzácsap egy autót is. (Hátha nem futotta az addigi jövedelméből.)

Milyen olló "szűkül"? A jövedelmi(?), kedves...de most sem irok neveket, minek?! Persze, nézhetjük egymást hülyének, az is mindegy, milyen ideológiai köntösbe bújtatva, de az az érv, hogy ha valamit nem visz el az Önök embere, akkor majd elviszi a Fideszé, hát ne haragudjon...., de ez már mindennek a teteje?! Nem is minősitem, mert ebben minden benne van.

Annyit azért még hozzáteszek: aki ma, Magyarországon - politikai Rodolfóként - hol öngondoskodásról beszél, hol az "állam rossz gazda" cimű Bullshit-et szajkózza, az nálam rosszhelyen kopogtat.

Egyébként ami a magánvállalatok gondos és takarékos gazdálkodását illeti, az a faviccek kategóriájába tartozik. ( Amerika egyik, hanem a legnagyobb /magán/vállalatának "vezére" pl.

400 millió dollárt kaszált abból az alkalomból, hogy nyugdijba vonult. Ez 13.300 évi átlagos amerikai fizetésnek felel meg. / Van tehát még mit tanulni a BKV-nál! / A vállalat mellesleg

- nagyságrendjéből kifolyólag - csak dőzsdei lufik fújogatásával foglalkozott, hiszen olyan terméket árult, amin akkor is jókora haszon lett volna, ha a - dolgozókon kivül - senki nem csinál semmit.

Ez persze magáncég volt, akik azt csinálnak a pénzükkel, amit akarnak, de ha ennek valódi tulajdonosa lett volna és az illető nem elmebeteg, akkor ez aligha történik meg, mint ahogy akkor sem, ha a cég állami tulajdonban lett volna. Ugyanis ember nem merte volna aláirni a kifizetést, akár törvényes, akár nem! De miután minden ellenkező hirrel szemben a realitás is fokozható, elmondom még, hogy a tizenkét legnagyobb veszteséggel záró magáncég menedzsmentje másfél milliárd dollár prémiumot fizetett ki önmagának, miközben 8 milliárd dollár veszteséget "termeltek".)

Nincs itt semmilyen különbség, legfeljebb annyi, hogy egy köztulajdonban lévő cégnél a"tulajdonosnak" ki kell jelölnie azokat a határokat, amin fölül nem történhet kifizetés, se prémium,se más cimen! A legtöbb üzleti célú vállalkozás menedzsmentjéhez képest a szarka nevű közismert madár, maga a megtestesült megbizhatóság. Hogy a tulajdonos mit hagyna és mit nem, azt pedig felejtsük el! Egyetlen ember vagy család kezében lévő - tőzsdén bejegyzett nagyságú - vállalat már alig létezik. De még ha százával léteznek se tudná átlátni a működését egyetlen ember, de még egy nagycsalád sem.

A másik gyermeteg érvre már többször kitértem. Az állami alkalmazásban állók menedzseri fizetéséről van szó. Hogy ti. elmennének a magánszférába, ha nem lennének - úgymond - megfizetve.Amerikában miért nem mennek el? És akkor még szót se szóltam arról a tényről, hogy az államnaknem bizniszei, hanem feladatai vannak, amihez egészen másféle "tudás" szükségeltetik, mint az üzleti szférában. Szóval hagyjuk a mesét!

Magyarországnak nem az angolszász tipusú kapitalizmust kellene másolnia, hanem, ha már mindenképpen másolni akar, akkor a SKANDINÁV modellt. Ez bruttósitási trükkökkel, meg 17%-os15 millió forintig terjedő adókulccsal, persze nem fog menni. Valahol valakiknek el kéne kezdeni gondolkodniuk egy csöppet. Biztos az, hogy Magyarországnak a szocializmus bástyája után most a (vad)kapitalizmus bástyájává kell válnia?

Ami most történik, az nem folytatható! Itt nem lehet tovább szórakozni olyasmikkel, hogy ja, még a Józsinak kéne 100 millió forint... Például mindjárt első lépésként az Országgyűlés szabályozhatná a köztulajdonban álló cégek menedzsmentjének fizetési maximumát, a minimálbér tizenkétszeresében, továbbá mondja ki, hogy a munkahely elvesztéséből adódó végkielégitések összege - időtől, fizetéstől és beosztástól függetlenül - egységesen - mondjuk - 1 millió forint. Nyugdijba vonulásnál pedig nincs végkielégités csak jutalom, ami - szintén egységesen - 500 ezer forint. Emellett természetesen el kell törölni a bruttósitást és bevezetni a progressziv adókulcsot. (Ha valaki 4 millió forintos fizetésnél nem tudott annyit félretenni, mondhatnám öngondoskodni, hogy öreg napjait megszépitse, az legyen az ő baja!)

Egyre kevésbé futja a havi 40-50 ezer forintos segélyek kifizetésére.Igaz, a 10 és 100 milliós nagyságrendűekre még telik. Szóval akkor, hogy is van ez az "állam bácsi" cimű mese? Kik csüngenek az állam csecsén? Kik várnak "mindent" az államtól?

A rászorultak? Nem arról van szó véletlenül, hogy Magyarország -szabályosan és valóságosan is- segélyezi amúgy is milliomos polgárait a szegényei helyett? Miért is kell dolgozni 70 ezer forintos segélyért egy olyan országban, ahol valakik éppen azért(!) kapnak tiz- és százmilliókat, mert attól a naptól kezdve nem dolgoznak?

Most több kérdésem nincs. Pedig lehetne.