Jóságszérum

Kelt: 2009. augusztus 11. kedd | Szerző: kovácsy

| Címkék: influenza, védőoltás | Nincsenek hozzászólások »

Miután elérhető közelségbe került az „újinfluenza” elleni védőoltás, megindult a tülekedés, hogy ki mindenki lenne érdemes arra, hogy részesüljön az ingyenoltásban.

Azt egy percig sem gondoltam, hogy a mozdonyvezetők kimaradnak, meg is nyugodtam, amikor a miniszter bejelentette, hogy megkapják; sőt a magam részéről javasolnám, hogy a számukra nyilván különös megrázkódtatást jelentő szúrás kiheverése érdekében kapjanak egyhetes üdülési támogatást is mondjuk a Kanári-szigetekre, nehogy a szakszervezet megbénítsa az egyébként tökéletes, az ország működőképességét anyaoroszlánként védő vasúti közlekedést.

Aztán jöttek a pedagógusok, akiknek az igénye józan paraszti ésszel érthető, hiszen az ő megfertőződésük azonnal szétszórhatja a kórt egy csomó gyerek szervezetébe, de állítólag ha ez a veszély komoly méreteket ölt, úgyis szünetel a tanítás. Én nem értek hozzá, de elhiszem.

Mindenkinek az ingyenoltási jogosultságát meg lehet érvelni: a pék a kenyeret fertőzné meg, a bróker a tőzsdét, a koldus pedig pont azt, aki a legrendesebb, és pénzt ad neki. Csakhogy a fertőzések elleni védekezésnek megvannak a szakmai elvei, szabályai, és hiába érzi úgy mind a tízmillió állampolgár, hogy jobban ért hozzá, mint a miniszter, elég nagy baj lenne, ha a partvonalról történő bekiabálások alapján dőlne el, hogy ki kap oltást, ki nem.

Ráadásul a jellemző hazai gondolatmenet nem vagy nemcsak szakmai alapon érvel ilyen esetekben, hanem egyrészt szociális kérdést csinál a védőoltásból – adjunk annak, aki nem tudja kifizetni, ahelyett, hogy annak adnánk, akinél meg lehet fogni a járvány terjedését –, másrészt pedig jön az irigy reakció: „A szomszéd gyerek kapott, az én Pistikémnek bezzeg nem jár. Ja a szomszédék biztos AZÉRT, na inkább nem mondom…” Az nem fér bele ebbe a gondolatmenetbe, hogy Pistike lehet, hogy azért nem kap oltást, mert 25 éves…

A példa kedvéért íme a járványban leginkább érintett Amerikai Egyesült Államok oltási célcsoportjai a hozzánk hasonló, nagyjából a lakosság felét érintő oltási forgatókönyv esetére(forrás):

http://www.medscape.com/viewarticle/706775

• terhes nők,
• 6 hónapnál fiatalabb csecsemőkkel egy háztartásban élők,
• egészségügyi dolgozók és sürgősségi orvosi ellátást nyújtók (az ottani rendszer sajátossága miatt említik külön – kzs),
• 6 hónap és 24 év közötti gyermekek, fiatalok,
• Nem időskorú felnőttek, akiknek valamilyen egészségügyi vagy egyéb kockázati okból nagyobb az esélyük influenza esetén szövődményre.

Nyilván hasonlóan megalapozott kottából dolgozik a magyar járványvédelem is. Ha pedig kiderül, hogy nem, akkor gyorsan „le kell vonni a konzekvenciákat”, de nekünk – nem járványügyi szakértőknek – nem érdemes latolgatnunk, hogy kinek miért kellene vagy nem kellene ingyenoltást kapni, mert ez nem több okoskodásnál.

A közbizalmat persze erősítheti, ha világos, áthághatatlan elvek mentén történik az oltás, vagyis mindenkiről megállapítható, hogy jogosult vagy sem, és nincsenek így is, úgy is magyarázható ismérvek, pl. „fontos szerepe van a közlekedésben”, mert ilyen csoportba bárki beleérthető, aztán ismeretségi alapon dől el, hogy a háziorvos beadja-e az illetőnek az oltást.

Ha kimaradunk, bízhatunk a járvány lecsengésében, de akár meg is vásárolhatjuk az oltóanyagot. És magunknak is rosszat teszünk, meg az influenzánál is veszélyesebb, hazánkban nap mint nap pusztító irigységet is tápláljuk, ha a szomszédot utáljuk, mert ő ingyen kapta.