Tervezzünk bioetika kurzust!

2009. augusztus 31.

Kezdődik az új tanév, és ilyenkor az oktatók a kurzustematika véglegesítésével és óravázlatok tervezésével vannak elfoglalva. Idén az egyik órám egy általános bevezetés a bioetikába, amit elsősorban másod-harmadéves hallgatók vesznek fel. A társaság általában vegyes: a diákok egy része orvosi pályára készül, mások bölcsész- vagy társadalomtudományi szakok hallgatói. Milyen témák kerüljenek a tematikába?

Mivel a legtöbb diáknak ez lesz az első bioetika- vagy filozófia órája, az első hét általános bevezetés: megbeszéljük, hogyan lehet etikai kérdésekről értelmesen vitázni, mit jelent az etikában az igazság, mi egy jó érv, hogyan kell egy következtetést felépíteni a premisszákból, stb. Ha minden jól megy, a hallgatók a későbbiekben törekedni fognak arra, hogy a nézeteiket ne csak kinyilatkoztassák, hanem érvekkel próbálják megvédeni.

Mivel az első héten a hallgatók minden további nélkül leiratkozhatnak a kurzusról, a lelkesedés fenntartása végett érdemes néhány érdekesebb bioetikai esetet is bemutatni. Az egyik általában az Isten-bizottság története, amin keresztül a bioetika megszületéséről is lehet beszélni.

A kurzus négy részből áll majd. Először az orvos-beteg viszonyról beszélünk, ezután élet és halál kérdéseit vizsgáljuk meg. A harmadik rész a biotechnológiai forradalom által felvetett etikai kérdésekkel foglalkozik, az utolsó pedig az egészségügyi erőforrások igazságos elosztásával.

1. Orvos-beteg viszony.

Ebben a részben beszélni fogunk az informált beleegyezésről, a betegek önrendelkezési jogáról és az orvosok kötelezettségeiről — mint például az orvosi titoktartás vagy a tájékoztatás. Az egyik órán elemezzük a már itt is bemutatott orvosi matematika esetet: a diákoknak el kell dönteniük, hogy mit javasolnának a kórház etikai bizottságának helyében.

Az önrendelkezési jog bonyolultabb eseteivel folytatjuk. Nem minden beteg képes arra, hogy döntsön a kezeléséről: van, aki már nem kompetens, van, aki még nem kompetens, és van, aki sosem lesz kompetens. Hogyan és kinek kell meghozni az őket érintő döntéseket? Az önrendelkezési jog az emberkísérletetekkel kapcsolatban is számos kérdést vet fel. Mikor hajthatók végre kockázatos kísérletek? Megengedhető-e, hogy harmadik világbeli országokban szegény embereket használjunk orvosi kísérletekhez? És ha már itt tartunk, milyen etikai kérdéseket vet fel az állatokon végzett kísérletezés?

2. Élet és halál.

Ebben a részben a legismertebb bioetikai vitákat vesszük sorra. Első nekifutásra az élet szentségének tételét vizsgáljuk meg. Ebből először ahhoz a problémához jutunk el, hogy szabad-e meghalni hagyni a súlyos értelmi fogyatékossággal született csecsemőket és ki hozhatja meg az ilyen döntéseket.

Nem hagyható ki persze az abortusz és az eutanázia sem. Ezek a legveszélyesebb órák, mert előfordulhat, hogy akad olyan, aki a saját nézeteit szeretné hangoztatni ahelyett, hogy mások véleményét meghallgassa. Nem az a cél, hogy bármilyen álláspont mellett kampányoljunk, hanem hogy sorra vegyük a legfontosabb érveket és ellenérveket. Szó lesz nyilván arról például, hogy mi a magzat erkölcsi státusza vagy hogy van-e különbség aktív és passzív eutanázia között.

3. Biotechnológia és etika.

A harmadik részben a biotechnológiai forradalom erkölcsi kérdéseit vesszük górcső alá. Szó lesz őssejtkutatásról, embriószelekcióról, eugenikáról, illetve az emberi természet genetikai úton való megváltoztatásáról. Ezek izgalmas témák, amikről mindenkinek megvan a véleménye. Az egyik órán azt játszuk, hogy a hallgatók etikai bizottságokat alakítanak. El kell dönteniük, hogy a szülőknek legyen-e lehetősége megválasztani születendő gyermekük nemét, illetve hogy milyen esetekben engednék vagy tiltanák a nemválasztást.

4. Egészségügyi erőforrások elosztása.

Egy egészségügyi rendszer működése nemcsak annak a kérdése, hogy jut-e elég pénz a kórházaknak, vagy hogy állami- vagy magánbiztosítókhoz tartoznak-e a betegek. A kurzusnak ebben a részében az elosztási igazságosság általános kérdéseivel indítunk, majd a társadalmi igazságosság elveit egészségügyi kérdésekre alkalmazzuk. A hallgatóknak többek között el kell gondolkodniuk azon, hogy mekkora szerepet adnának a költséghatékonyságnak vagy az életkornak a források elosztásában.

Nem maradhat ki persze a szervkereskedelem sem. Eladhatja-e az ember mondjuk a veséjét, ami megmenti valaki másnak az életét? Ha nem, miért nem? Milyen alapon korlátozhatók az egyéni jogok? Ezek a kérdések a népegészségügyben is felmerülnek: hol húzódik a határ az egyén szabadsága és a társadalmi érdek között?

Az utolsó órán megint azt fogjuk játszani, hogy a hallgatóknak szabályozást kell kidolgozniuk. Ebben az esetben a téma könnyen aktuálissá válhat: az lesz a feladatuk, hogy eldöntsék, milyen sorrendben kapjon a népesség védőoltást egy új típusú influenzajárványban, amikor nem áll rendelkezésre mindenki számára elegendő vakcina.

Ezzel nagyjából kész is a tematika. Kimaradt valami?

http://bioetikablog.hu/