Létezik egy nemes kezdeményezés, ami úgy látom, őszintén javítani akar az ország állapotán. Részvételi Demokrácia blog a neve. Önmeghatározása szerint a blog nem más, mint "Cikkek a pártokráciától független, helyi közösségeket támogató szakemberek tollából." Ezt érdekesen árnyalja, hogy a blogadmin amúgy az LMP-nek tart képzéseket, de sebaj, az LMP amúgy is a szívem csücske (a szívem nagyobb része meg egy másik párté, hehe).
A blogadmin tegnap úgy gondolta, hogy a volt párja jelenlegi otthonszülésétől startolva demonstrálja a részvégteli demokrácia (rövidség kedvéért RD) mibenlétét. Ki is jött belőle egy poszt, ami már címében is megkapó:
Hát persze, hogy kéjes gyönyör hullámzott végig a szívcsakrámon, amikor megláttam a blogajánlóban. Elvégre szombat este van, az ember vágyik egy kis szórakozásra. Gyorsan el is olvastam, és mikor a sok (orvosi, nem szociológiai) értelemben vett hibán felgerjedve jól be akartam kommentelni a tőlünk, bunkó orvosoktól elvárható sztereotípiát, hogy tudniillik Geréb Ágnest is szülte volna inkább otthon az anyja, egy érdekes jelenségre lettem figyelmes.
Eltűnt a blogbejegyzés kábé 90 százaléka. Mint írta, az anya kérésére törölte a cikk otthonszülésről szóló részét. Számomra ez a dolog több szempotból sem érthető.
Először is nem való kozmetikázni a hibáinkat. Ez még Demcsák Zsuzsának sem áll jól. Másodszor, bár szerintem több orvosszakmai hiba és jó adag (bár az eü. állapotát ismerve, részben indokolt) paranoia jellemzi a törölt részt, enélkül torzó marad a blogbejegyzés.
Harmadrészt pedig szerintem a demokráciától (amire a blog nevelni akar) nem választható el a személyes felelősség sem. Ha egyszer valamit (kellően anonimizált formában, amiért grat.) leírok, ha vele egyes csoportokat (magyar orvosok, kb 40 ezer fő) rossz színben tüntetek fel, akkor nem az az elintézés módja, hogy próbálom meg nem történtté tenni.
Így aztán, anélkül hogy tengelyt akarnék akasztani bárkivel is, itt publikálom a bejegyzés eredeti szövegét, a Google "Tárolt verzió" funkciója segítségével. Persze, ahogy már Munk Verával is megtettem, itt is annotáltam a szöveget, elsősorban szakmai kérdéseket megfogalmazva. Az eredeti szöveg dőlt betűvel látható, a megjegyzéseimet így emeltem ki.
Íme az inkriminált blogbejegyzés:
A szabadságom alatt több mély benyomás ért, valószínüleg még hetekig fogok cikkezni ezekből az élményekből. Az egyik legnagyobb élmény az volt, hogy az ex feleségem új családjában fiú született. Ez így kissé kaotikus, sikerült követni? Lásd még: Tom Hanks, You've got mail: "We are an American family". Gyönyörű baba, nagy szeretettel várták. Bár ez politikailag nem korrekt, Isten éltesse!
Úgy döntöttek, hogy az otthon szülést választják, mert a két gyermek kórházi élménye így vagy úgy negatív élmény volt az anya számára.
Az első gyerekünknél rengeteg direkt agressziót vetett be a kórház, a másodiknál a nagyon kedvesek voltak, de nem engedték mellre tenni a gyereket a szülés után, ennek következtében nem is tudott enni később, sőt 6-hónapos korától egy éves koráig mindent kihányt. Én császárral születtem, ahol ha jól tudom fel sem merül az, hogy mellre tehetik a gyereket, így én sem táplálkoztam természetes úton. Az anya a saját születésénél is hasonló történt, őt sem enegedték mellre tenni, nem alakult ki a szopó reflex és aztán egy életen át hallgathatta a szülőktől, hogy ő lusta. Sok mértékadó szakcikk igazolja, hogy tényleg jó minél hamarabb mellre tenni a gyereket, de ez csak egy a sok lehetséges okból, amik miatt nehezen etethető lehet valaki. Biztos, hogy hat hónapos és egy éves kora közt nem emiatt hányt ki mindent a gyerek. Egy ilyen kis minta alapján pedig nem lehet statisztikailag értékelhető következtetésere jutni. Az is érdekes szakmai kérdés, hogy a szerző, aki valószínűleg legalább 35-40 éves, miért került annak idején császárral a világra. Akkor még messze nem volt ekkora itthon sem a császárok aránya. Jó lenne (szakmailag) tudni, mi volt a császár indoka, hány kilóval született stb.
Ez a leértékelő szülői macera pesze inkább pozitív hatással bírt, hiszen 4 vagy 5 diplomája van és általában 2-3 munkahelye, most már 3 gyerekes anyaként... Gratulálok, az egész olyan, mint Orbánék régi szlogenjének átdolgozása (2 férj, 3 gyerek, 4 diploma, és nyilván legalább 5 kereke van).
A mostani szülés hosszabb volt mint az előzők, 6 órán keresztül volt folyamatos fájás, mégis az otthoni környezet miatt összehasonlíthatatlunk pozitívabban élte meg az egészet. Érdemes az eredeti poszt kommentjeiben elolvasni, nekem egy kicsit nőies ugyan, de hát a szülőnőtől nem is kéne férfias gondolkodást elvárni.
A végén a bábák nem voltak biztosak abban, hogy minden rendben van, ezért kihívták a mentőket. Kiderült, hogy semmi baj nincs, a gyerek hamar megszületett odahaza. 3 mentő jött ki. Mondjunk még egy országot, ahol annyira gazdag az eü, hogy 3 mentőt tud küldeni...
Az első betegszállító volt, akik bepánikoltak attól, hogy ez itt egy szülés.
A bábák nem várták meg a mentőt, mert a két világ, az othonszülés világa és a kórházi apparátus nem bír emberi módon kommunikálni egymással. Sajnálom, ha nehéz nekik egymással kommunikálni, de nekem ez úgy hangzik, hogy a bábák elfutottak a felelősség(re vonás) elől. Ha egy orvos tenné ezt (ti. hogy otthagyja a segítségre szoruló beteget), akkor jogosan vonnák őt felelősségre, meg persze jönnének a kertévék és az EBF).
Az egyik bába szülészovos volt, de ennek ellenére azt feltételezték egymásról, hogy nem fognak szót érteni egymással, a korházi kaszt árulóként megbélyegzi az otthonszülést támogató kollegáit. Ez az utolsó mondat tipikus esete a hangulatkeltésnek. Nincs "kórházi kaszt", az orvosok többsége nem árulónak tartja az otthon szülésben segítőket, hanem a lehetséges veszélyekre próbálja felhívni a figyelmet. Abban egyetértünk, hogy ha valaki empatikusabb és emiatt jobban szeretik a szülőnők, akkor a goromba orvos (mert ilyen is van) joggal érzi magát kényelmetlenül, és ezt sokan közülük nem megfelelő módon vezetik le.
Az othon szülés valóban egészen más műfaj.
Már a felkészítésen elmondták a családoknak, hogy mikor milyen orvosi műszerekre lehet szükség melyek azok az eljárások, amelyek teljesen feleslegesek, vagy egyenesen veszélyesek.
A felkészítés lényegesen információ igényesebb és őszintébb volt.
Az első gyermekünknél feltünt, hogy az orvos lényegében semmilyen kontrollt nem gyakorlol a terhes tanácsadás alatt. Mindíg megkérdezte, hogy "hogy vannak", majd amikor udvariassági gesztusnak vélve mondtuk, hogy jól, akkor kitesséklet a kasszához, és ezzel vége volt. Azért legalább a 3. ilyen esetnél rájöhetett volna a szerző, hogy orvosnál ez nem udvariassági, hanem szakmai okból feltett kérdés. Sem a kockázatokról, sem a folyamatról nem kaptunk édemi betekintést a főorvos úrtól. Ő késett a rendeléseiről, ezért 3 perc alatt végzett. A szülésnél ki volt kapcsolva a telefonja, így a magánrendelőjében kifizett összeg nem bizonyult jó befektetésnek azügyben, hogy elvileg van fogadott orvosunk. Utólag kiderült, hogy nincs. A kollegája teljesen hentes és mészáros módon viselkedett. Az utóbbi 3 mondatban foglaltakra nincs mentsége egyik érintett orvosnak sem. Azt viszont gonoszul megkérdezném, hogy ha magánorvosi rendelésre jártak, de állami kórházban volt a szülés, akkor hogy állunk a lentebb feszegetett korrupció-hálapénz kérdéssel? Megfizetjük a magánorvost, hogy az államiban jobb ellátást kapjunk?
Most ez a szülész csoport (ti. az otthonszülést levezető) beszélt arról, hogy abban a szülésben mi volt az a kockázati tényező, ami miatt ők is azonnal korházi szülésre váltottak volna.
Ennek a szülészcsoportnak a hitelessége mellett szól, hogy velük lehet beszélni ilyenekről, tőlük jönnek ilyen információk. A másik világnak a fizikai ottlét sem megy, nemhogy az információk megérkeztetése. Arról azért ne feledkezzünk el, hogy vélhetően az ellátandók száma sem azonos.
A korházi világ a bábák létjogosultságának megkérdőjelezéseként értelmezi, hogy adott esetben ők félreállnak és átadják a terepet a gépekel és műtő kapacitással felszerelt kórháznak. Ez csúsztatás, l. fentebb.
Senkinek nem tűnik fel abban a szakmában, hogy ez volna a normális kontroll. Akkor kell ezeket a plusz lehetőségeket bevetni, ha szükség van rájuk. Sajnos a szülész szakma ma ott tart, hogy orvosok rávesznek programozott császárra embereket, és annak ellenére, hogy a pszichológusok komoly tarumatizáló tényezőnek tartják a műtétet, olyannak, amely egész életünkre kiható viselkedésben attitűdökben megfogható negatív hatása van, ezekről a kockázatokról nyilván nem beszélnek. Van-e erről (ti, hogy életre kiható trauma) valamilyen lektorált szakfolyóiratban megjenet, hiteles közlemény? Nem kételkedem, csak pl. kíváncsi lennék, az így születettek hány %-ában igazolható a trauma, ez a trauma a műtéttől van-e, vagy pl. olyan ok miatt, ami a műtét oka (intrauterin ártalom, téraránytalanság stb)?
A hazai születés statisztikákból kimutatható, hogy élen járunk a császármetszés tekintetében, durván az európai gyakorlattól elkülönülve. Igen, erről lehet és kell is beszélni, nekem pl. több betegem volt (nem nőgyógyász vagok, csak elmesélték), aki a fájdalomtól, komplikációktól félve ill. divatból csináltatott császárt. Persze aki ezt elvállalja, ahhoz is lenne pár szavam.
Nálunk normális, hogy az orvosoknak szélsőséges mértékben joguk van átvenni a kontrollt. Finomítani kéne: vannak helyzetek, pl. életveszély vagy maradandó károsodás veszélye, ahol ezt KELL tennie az orvosnak. Ez nemcsak emberjogi kérdés, nem csak a szocializáció kezdeti pontja, nemcsak a kórházfinanszírozási - ellátás szervezési kérdés, hanem első sorban lelki ügy.
Abban volt az anya elmondása szerint összehasonlíthatatlanul jobb otthon szülni, hogy barátságos környezet vette őket körül, emberi gesztusok tömegével. A bábák is inkább lelki támaszt nyujtottak, ami a korházi ellátásnak nem része.
Az is fontos társadalmi - gazdasdági - kultúrális összefüggés, hogy korházi szülész - nőgyógyásznak lenni az egyik legjobb biznisz, és senki semmilyen kontrollt nem óhajt gyakorloni ennek az apparátusi érdekcsoportnak az érdekeivel szemben. Sem az állam, sem a betegjogi szisztéma, sem a politika, sem civil körök. Az otthonszülés emnacipációját támogató szakmai mozgalom ugyan azzal a civilgyilkos zsákmányszerző mentalitással találkozik ebben a szakmapolitikai erőérben, mint mindenütt, ahol a szinte totális hatalom és a mezítlábas civilek egy asztalhoz kerülnek. Azért itt van egy csipetnyi önsajnálat, hogy ne mondjam, paranoia. Mit szólna a szerző, ha ismétlődő tapasztalataim alapján én azzal dobálóznék, hogy a betegek körében orvosgyilkos zsákmányszerző mentalitás az alap?
Amikor a korházba bekerült a baba és az anya, mindvégig éreztették vele, hogy súlyos bűnt követett el azzal, hogy otthon szült. Ezek szerint valami baj mégis volt az otthon született babával, ha egyszer kórházba kellett vinni. Érdekes lenne tudni, tényleg veszélyben volt-e, vagy csak óvatosságból tartották bent.
Geréb Ágiék csapata eléggé meg lett hurcolva a sajtóban számos esetben. Megint egy érv számomra, hogy a sajtó hazánkban nem az életvilág mellet tevékenykedik, hanem a struktúrák újratermeléséhez ad csak érveket. Szóval összefonódnak a Blikk és a nőgyógyászok? Akkor is, ha ennek a közérdekhez semmi de semmi köze.
Egyetértünk, hogy a sajtó nem áll a helyzet magaslatán, de Geréb Ágnesék kapcsán nem tartottam kirívóan ártó szándékúnak a legtöbb médiumot. És a hitelességgel kapcsolatban nem csak a hagyományos orvoslásnak vannak teendői. Mi lenne, ha pl. Geréb Ágnes és társai sem eleve sértetten és támadóan lépnének fel? Mi lenne, ha szakmai javaslatokkal állnának elő? Mi lenne, ha érdemben - és nem a weboldalukon megjelentetett, külső szemlélő számára egyértelműen elfogultnak tűnő módon tisztáznák az elmúlt években nagy port kavart haláleseteket?
Meg kellene nézni, hogy mi van külföldön. Igen, Kánaán. Az orvosok is mind ezt mondják, ha a fizetésről, nem anyagi értelemben vett megbecsültségről, várható élettartamról van szó.
Bele kellene látni szakmapolitikai vitákba, mert a mi bőrünkre megy a játék. Tessék utánaolvasni, kérdezni, szakmai fórumokra járni, szülész-beteg fórumokat szervezni, szóval igazi civilként viselkedni.
Nem mindegy, hogy a magyar orvosok (ortopédtől a szívsebészig? nincs itt egy kis általánosítás?) mennyi ideig állnak ellen olyan tudományosan is igazolt tényeknek, hogy a gyereket a szopó reflex bevésődése miatt rögtön a születés után mellre kell tenni néhány percen belül. Mikor fog az ezt akadályozó rendszer X Z Y -ja a vádlottak padján ülni azért, ha ennek a szakmai hibának elmulasztott a kiküszöbölésén fáradozni mondjuk 35 évig azután, hogy a saját szakmájának ez a tantusz leesett? Na itt érzem túlzottnak a pátoszt. Meddig fog a magyar lakosság jelentős része ellenállni annak a tudományosan bőségesen igazolt ténynek, hogy a dohányzás, alkoholizmus, kábítószerfogyasztás az egészséget sokszorosan jobban károsítja, mint a mellretevés elmulasztása? Mikor fog nak a forgalmazók ill. a dohány-, és alkoholtermékekből jövedéki adót szedő állam a vádlottak padján ülni? Én is tudok nagyot mondani...
Mikor keletkezik közbeszéd arról, amit Magyarorszag21. felvetett, mégpedig hogy a hálapénz léte demonstálja, hogy a korrució teljesen természetes számunkra? Mekkora a társadalmi költsége annak, ha nálunk a korrupció, vagy az információkkal való olyan manipuláció, amely hatalma van és kirekesztett szerepbe kényszerít, a világ leg természetesebb dolga?
Szerintem a hálapénz léte az eü.dolgozók kiszolgáltatottságát IS demonstrálja. Meg persze azt, hogy a lakosság (akár fizet be eü. járulékot, akár nem) elsőbbségi szolgáltatást akar olcsó áron (kap-e egy választott orvosként éjjel levezetett szülésért az államiban dolgozó orvos annyi parát, mint amennyit pl. a Telki Magánkórház kér el?). Mindezt pedig egy olyan rendszer keretei között várják el, ami a szolidaritásra épül, és a világ egyetlen országában sem képes mindenkinek, azonnal a legjobbat adni.
http://drmorcz.blog.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése