Munkajogi pontok

A munka törvénykönyve magyarországi paragrafusai nem épp a legrosszabbak. Eddigi vívmányait megtartani szükséges. Persze nem volna rossz betartatni is. Amennyire lehet, rosszabb munkajogi környezetű államok munkavállalói érdekképviseleti szerveinek ajánlani kötelesség.

Miért nem működik mégsem a törvény? Három főbb tényezőt vélek föltétlen említésre méltónak.

Először is a munkavállalók jogaikkal, vagy azok jelentőségével nincsenek tisztában. Másodszor azok alkalmazásához a keret kialakítása tekintetében hátrányt szenvednek. Harmadszor a jogokkal élést a tőke pressziója, gazdasági és egzisztenciális tényezők akadályozzák.

Három munkavállalói pont
Új munkajogi törvények

Prológ: ma már számos vita alakult ki arról, hol a határ a munkavállaló és a tőkés közt. Ezért ezt az elméleti kérdést nem érintem. A munka elidegenedése sem témánk. Közvetlen célokról szólok.

Az illegitim hatalmak legerősebbike, a gazdasági tőke (így, személyekhez már alig köthetően, önálló folyamatok és entitás gyanánt említhetően) túlhatalma nem formalizálódik, így alig is kontrollálható. Hatalma az elavult állami strúktúrákkal szemben leginkább a szabályozók területi egyenetlenségéből származtatható. A munkajog, az adó- és gazdasági szabályozók államonkénti különbözősége a lokális hagyományokból, éghajlati és kulturális viszonyokból következő organikus fejlődési alapokon nyugvó globális munkamegosztás helyett elsődlegesen a szabályozók változása, a „gazdasági környezet” alapján áll. A termelés, szolgáltatás valós (környezeti, demográfiai, társadalomszerkezeti, kulturális, időben és/vagy térben távol megjelenő tényezőkkel, az ún. externáliákkal kiegészített) költségei helyett csupán a közvetlen, a lokális gazdasági környezetben azonnal jelentkezőekkel kell számolnia (előállítás, fönntartás költségei, adók, járulékok, bérek, egyebek), a territoriális egyenetlenségek kihasználásának esélye pedig jelentős erőfölényt biztosít a tőkének mobilitása révén. Ezért első és legfontosabb célkitűzésként megfontolandó az globálisan egységes adó- és munkaügyi szabályozás szükségessége. (A rendelkezésre álló eszközök kérdése ennek kivívásához persze komoly probléma.)

Európa egy egységesülő piaccá vált – anélkül, hogy gazdasági és munkaügyi egységként a társadalom tagjai azonos közösségi térbe kerültek volna. Holott Európa azon kevés régiók egyike a bolygón, ahol a polgári kontroll, a hatalmi legitimitás mint alapcél nagy társadalmi elfogadottsággal, tradíciókkal bír, még az ún. politikai elit (valójában választott arisztokrácia) által is. Ezért az első olyan nagy politikai egységgé kell kovácsolni, amelyik megvalósítja a teljes jogegységet! Emellett kompetens, állampolgári kontroll alatt álló, demokratikus, globális szervezetek kialakításán kell fáradozni az Európai Unió politikai szervezetinek a környezetvédelem, a munkajog, a gazdasági szabályozás meghatározása érdekében.

De térjünk rá a közvetlenebb feladatokra. Összeurópai szakszervezeti összefogásra van szükség. Új törvényi szabályozásra, a törvények betartásának társadalmi ellenőrzésére. A lényegre.

A munka törvénykönyve magyarországi paragrafusai nem épp a legrosszabbak. Eddigi vívmányait megtartani szükséges. Persze nem volna rossz betartatni is. Amennyire lehet, rosszabb munkajogi környezetű államok munkavállalói érdekképviseleti szerveinek ajánlani kötelesség.

Miért nem működik mégsem a törvény? Három főbb tényezőt vélek föltétlen említésre méltónak.

Először is a munkavállalók jogaikkal vagy azok jelentőségével nincsenek tisztában. Másodszor azok alkalmazásához a keret kialakítása tekintetében hátrányt szenvednek. Harmadszor a jogokkal élést a tőke pressziója, gazdasági és egzisztenciális tényezők akadályozzák.

Javaslatom mindhárom gondra első lépésben a jogi szabályozás megváltoztatásának követelése.

1.) Az első probléma megoldására kodifikálni kell a munkáltatók kötelezettségének törvényét a munkavállaló munkajogi tájékoztatására. Ez nem azt kell jelentse, hogy a munkáltató tájékoztat, hanem azt, hogy minden munkaszerződés csak akkor lép érvénybe, ha egy államilag akkreditált szervezet (akár a munkáltató, vagy egy szakszervezet, esetleg a Munkaügyi Minisztérium, egy munkaügyi oktatói iskola, vagy akár mindegyik) a munkavállaló számára nyilvánvalóvá teszi a munkajog által biztosított jogokat, megkövetelt kötelességeket, és azok jelentőségét. Gondolom, a tűzvédelmi és egyéb szabályzatok ismertetésének kötelezettsége ismerős. Sajnos azt sem tartják be, mivel egy lap aláírása nem jelenti a törvény betartását. Erre a harmadik kérdésnél még érdemes visszatérni. (Megjegyzés témánkat messziről érintve: elgondolkodtató, hogy a – mindenkire érvényes – törvények megismerhetősége látens anyagi cenzushoz – is, hisz nyilván igényhez, satöbbihez is – kötött, hisz a jelenleg hatályos törvények és ítéletek egységes elérhetősége – CD-rom vagy könyv formátumban egyaránt – anyagi befektetésbe – értsd: pénzbe – kerül. Míg 1844-ig a törvény előtti egyenlőséget az ügyvédi képviselet jogának differenciáltsága jelentette, ma az anyagi állapot.)

2.) A második problémakörre megoldást jelenthet a képviseleti biztosítási rendszer. Ez azt jelenti, hogy minden munkavállalás esetén kötelező egy – szabadon választható – érdekképviseleti szervet választani, mint alapszervezetet (ez nem kell tagságot jelentsen és bármely szakszervezet lehet!), és emellett még választható (minimum) egy szakszervezet mint kiegészítő munkavállalói szervezet. Az első pont által említett munkáltatói kötelezettség azt is jelenti, hogy a képviseleti biztosításon belüli lehetőségekről tájékoztatási követelmény fogalmazódik meg. Fontos, hogy a képviseleti rendszerben csak – nem államilag: munkavállalói grémium által - akkreditált szervezetek jelenhessenek meg az „amerikanizálódás”, azaz a szervezett bűnözés, a munkáltatói csoportok vagy egyéb illegitim hatalmak befolyásától mentesítés érdekében.

3.) A harmadik kérdést a munkajogi bűncselekmény mint jogi kategória törvényi bevezetése, megfogalmazása, szabályozása oldhatja meg. Azaz bármely munkavállalói jog korlátozása alapjogi korlátozásnak minősítése, bűncselekményként szankcionálása. Tehát a szakszervezetek alapításának akadályozása, törvényes kereteken belüli tevékenységének korlátozása, a Mt. passzusainak figyelmen kívül hagyásának, a munkavállaló polgári jogai munkáltatói korlátozásának bűncselekményként – illetve ha alapesetben is bűncselekményről van szó, súlyosbító tényezőként – kodifikálása. ( Visszautalva az első pont utolsó megjegyzésére: amennyiben csak „aláíratják a papírt” a munkavállalóval, és nem tájékoztatják jogairól és kötelezettségeiről, vagy tűzrendészeti teendőiről, vagy mittudoménmijéről -, az a munkáltatói jogokat gyakorlók büntetőjogi felelősségét kell fölvesse…)

Nagy gond e tájon (és nem csak e lángoktól öleltünkben: egész Európában) a versenyképesség kérdése. A tőke oda áramlik, ahol kevésbé szabályozzák, mint másutt. Ezért sürgető, hogy az egységes globális gazdaság egységes szabályozását is mielőbb elérjük. (A Tobin-adónak is ez volna igazán a jelentősége: az első globálisan egységes adóforma volna. Megjegyzem, az elsődleges – forrás-jellegű – adókkal szemben jóval inkább a másodlagos – fogyasztási-forgalmi jellegű – adónemek dominanciája felé kellene elindulni – az elsődlegeseket meg nem szüntetve, csupán redukálva, hisz azoknak is megvan a maguk funkciója, például épp az externáliák közösségi kompenzációja terén -, hogy a termelésbe, fejlesztésbe, egyszóval a gazdaságba direkt módon visszaforgatott tőke helyett a fogyasztást, az életminőség helyetti életszínvonal-növelő tranzakciók minél nagyobb részét kényszerítsük vissza a közösségi gazdasági térbe.)

Epilóg: E munka annak idején, évekkel ezelőtt egy rövid óra alatt jött létre. Össszeszedettsége, vonalvezetése nyilván hagy némi kívánnivalót maga után, de ezt a kidolgozásba fektetett kevés idő – és nyilván energia – mellett kéretik a szerző igen gyenge „szakmai-szakpolitikai” és egyéb képzettségének betudni. Vitaindítónak, kérdésfölvetésnek talán megállja a helyét.

Reménykedjünk, hogy lesznek néhányan, akik alaposabban körbejárják a kérdést, és kikristályosodhat egy jól megalapozott koncepció. A magot – remélhetőleg – a szerző elvetette, bízzunk benne, hogy kiforrhat ebből egy megvalósítható program. És meg is valósul.

De hosszú távon, ha Európából nem akarunk egy skanzent alakítani, már csak globálisan érhetünk el eredményeket!

És – belátható – ez így nehéz…

Ui.: E szöveget időről időre - kétévente, mivel addigra törlődik a beküldött cikk - makacsul fölteszem ezen oldalakra. Bizakodom, hogy előbb-utóbb visszhangra talál. Egy konkrét eset, ami megerősít eltökéltségemben:

http://holnapjaink.blog.hu