Az elkövetkező 15 évben átfogó erők fogják átalakítani az egyes országok egészségügyi ellátását, nagy kihívások elé állítva a kormányok és az állampolgárok közötti társadalmi szerződést, és megdöntve számos mélyen gyökerező elgondolást az állam egészségügyi ellátást biztosító szerepéről. Az egészségügyet gazdasági vonatkozásban is mélyreható változások érik, eltörölve az egész világon alkalmazott ármeghatározást, a piaci hozzáférhetőséget és az innovációs modelleket.
Az egészségügy térképét - egy közös egészségügyi modellt eredményezve -
három átfogó trend fogja átrajzolni:
1/ az USA hanyatló modellje
Az egészségügyi ellátás igénybevételében élen járó 20 ország, ahol a Föld összlakosságának 16%-a él, az egészségügyi összkiadás majdnem 90%-át költi egészségügyi szolgáltatásokra.
A Föld lakosságának 5%-ával rendelkező USA önmagában a kiadások több mint 45%-áért felelős. Bolygónk lakóinak további 84%-a, akiket a betegségek mintegy 95%-a sújt, az egészségügyi kiadások mindössze 11%-ából veszi ki részét.
Az egészségügyi ráfordítások azonban nem szükségszerűen járnak eredménnyel, így az USA egészségügyi rendszere egyre kevésbé jól teljesít más gazdaságilag fejlett országokéval összehasonlítva. Az Egyesült Államok rendszere olyan egyenlőtlenségeket is generál, melyek más fejlett országok számára elfogadhatatlanok lennének. Az USA az egyike annak a három OECD országnak, melyek lakosságuk számára nem nyújtanak átfogó biztosítási fedezetet (a másik két ország Törökország és Mexikó).
Az USA-ban a 65 éven aluliak 18%-a nem rendelkezik egészségbiztosítással, így még az alapvető egészségügyi ellátás is nehezen elérhető számukra. Míg az ellátatlanok száma egyre nő, (11%-kal 2001 és 2004 között), a biztosítás nélküli állampolgárokra fordított kiadások 10%-kal csökkentek ugyanebben az időszakban.
Az USA-ban az állami ráfordítások csupán az egészségügyi kiadások 45%-át fedezik, a fennmaradó hányadot a biztosítás és a betegek kifizetései teszik ki. Ezzel szemben a fejlett ipari országokban az állami kiadások az összkiadás 70-85%-ára nyújtanak fedezetet. Mindazonáltal míg az USA-ban a GDP arányában kifejezett összkiadás majdnem kétszerese sok európai ország hasonló értékének, és az USA egyre többet kényszerül költeni az idősek és a rászorulók számára ellátást nyújtó Medicare és Medicaid finanszírozására, hamarosan többet fog költeni állami ellátására, mint sok európai ország az egészségügyi összkiadására.
Mindenesetre az USA által nyújtott állami finanszírozás iránya elsősorban a sürgősségi ellátás - az alapellátás és a megelőzés helyett. Amint az állami kiadások meg fogják haladni a privát kiadásokat, az USA rendszerének finanszírozása többségében az adóbevételeken fog alapulni.
A verseny szerepe korlátozottnak tűnik egy olyan rendszerben, ahol a kereslet és kínálat törvényei nem érvényesülnek megfelelően. A világ egészségügyi iparát olyan sokáig uraló Egyesült Államok egészségügyi rendszere teljes átalakításra szorul. Az ipar szerkezete viszont megnehezíti ezeknek a reformoknak a véghezvitelét, így az USA-modell fokozatosan veszíteni fog a világ többi részére gyakorolt hatásából.
2/ a fejlődő országok fokozódó jelentősége
Az ipar egyre inkább a fejlődő országok piacaira összpontosít, ahol a lakosságszám erőteljes növekedése és a gazdasági fellendülés ösztönzőleg hat az egészségügyi keresletre. Ezek a piacok jelentős új középosztálybeli fogyasztói szegmenst fognak kialakítani 2020-ra. Kínának például erre az időre mintegy 750 millió középosztálybeli fogyasztója lesz, és ez a szám évente 48 millió fővel fog nőni. Még Észak-Afrika magas jövedelmű fogyasztói tábora is 1 millió fővel fog gyarapodni évente.
Az ilyen fogyasztók számának növekedése jelentős mértékben emeli az egészségügyi kifizetések szintjét, ami gyorsabb növekedést mutat, mint egy-egy ország anyagi helyzetének javulása. Az előrejelzések szerint 2000 és 2015 között India egészségügyi kiadásai 130 %-kal, Kínáé pedig körülbelül 80%-kal fognak nőni.
A gyógyszertársaságok által folyatott kutatás-fejlesztés az egyik korai jele a fejlődő országok felé való nyitásnak. 2001 és 2006 között a gyógyszercégek által felállított új létesítmények közül 20 be is zárt, ugyanakkor Ázsia 15 új létesítménye eredményesen működik.
3/ a gyengélkedő európai modellek
Európa elöregszik, 2020-ra lakosságának több mint 20%-a 65 éven felüli lesz. Az idősek ellátása komoly terhet ró az egészségügyi erőforrásokra. Az európai egészségügyi rendszerek adóbevételeik, illetve a munkáltatók kötelező egészségbiztosítási járuléka révén törekszenek a szolidaritás és az átfogó hozzáférés biztosítására. Németországban 1950-ben az aktív dolgozók és a nyugdíjasok aránya még 7/1 volt, 2000-re 4/1 lett, és becslések szerint 2020-ra 3/1-re fog csökkenni. Ezek a trendek erősen korlátozólag hatnak az egészségügy adózáson alapuló finanszírozására, így a legtöbb európai ország gazdasági krízis előtt áll, és ez a korcsoportok hosszabb távon jelentkező, hasonló alakulása révén 2050-ben Kínát is veszélyeztetni fogja.
Közös modell keresése
A fejlett ipari országok egészségügyi rendszerei és az újonnan megjelenő piacok egyre kevésbé válnak fenntarthatóvá, működtetésükhöz drasztikus változtatások szükségesek. Így előreláthatólag egy közös egészségügyi modell fog kialakulni, de az átalakulás nem lesz traumamentes.
25 egészségügyi rendszer reformfolyamatai alapján 15 különböző megközelítés volt kimutatható.
Az első megközelítés – a mindenki számára elérhető alapvető szolgáltatások meghatározása – a leginkább kérdéses, mivel a fejlett országok, anyagi erőforrásaik növekedése révén, több egészségügyi szolgáltatást képesek biztosítani lakosaik számára. Az átfogó hozzáférhetőség biztosítása nehezítetté válik a költségvetés korlátozottsága miatt, ilyenkor a figyelem a nagyobb megtérülést hozó területek – szűrővizsgálatok, prevenció, sürgősségi ellátás, stb.- felé fordul.
Minden más megközelítés elsődlegesen az egészségügyi rendszer hatékonyságának növelésére irányul. Az egyes országok gyakorlatilag ezeknek a megközelítéseknek valamely kombinációját választják, ami végeredményben egy közösen elfogadott modellhez fog vezetni.
A reformfolyamatok elindításának fő szereplői: a kormányok, a finanszírozók, a szolgáltatók, az állampolgárok, a szállítmányozók. Célkitűzéseik rendkívül eltérőek a közös modell kialakításában.
A kormányok mindenki számára biztosítani fogják az alapvető szolgáltatásokat: a sürgősségi ellátást, a prevenciót, a rászorulók támogatását, a közegészségügyi ellátást. A szolgáltatások finanszírozásának anyagi hátterét az átfogó adóbevételek és a munkáltatók és munkavállalók biztosítási járulékai fogják képezni. A munkáltatók nagyobb figyelmet fognak fordítani munkavállalóik egészségi állapotára.
A finanszírozók monopóliumot alkotnak vagy regionális bizottságok révén fogják kiutalni a kormányzati pénzalapokat. Ezzel egyidejűleg számos biztosításon alapuló privát szolgáltatás biztosítja az ellátáshoz való gyorsabb hozzáférést és a drágább, kevésbé költséghatékony terápiákat. A költségkímélés érdekében az állami és a privát finanszírozók is fokozott figyelmet fordítanak az ellátás módozataira.
A szolgáltatók körébe egyaránt bele fognak tartozni a hatékony versenyt nem folytató állami létesítmények, és az egymással versenyben lévő privát szereplők. Állami felügyelet alatt álló, regionális tervezés fogja kialakítani a megfelelő egyensúlyt a régiók szakellátást nyújtó centrumai, sürgősségi ellátása és alapellátást folytató létesítményei között, gyakorta a közösség irányába tett lépésekkel. A szolgáltatók egyre inkább fix tarifa és fejkvóta alapján fogják kapni fizetésüket, és kockázatmegosztó megállapodásokat fognak kötni.
Az állampolgárok co-payment-je magasabb lesz, és ez korlátozni fogja a szolgáltatások igénybevételét. Az alapellátást nyújtó orvosok kapuőri szerepkört töltenek be. A nem alapvető szolgáltatásokért fizetett díjtételek visszatérítésére kiegészítő biztosítás révén lehet majd igényt tartani.
A szállítmányozók - mint az orvostechnológiai és a gyógyszercégek – versenyüket a megbízottak által végzett központosított beszerzés, a költség-hatékonyság szigorú elemzése, monopóliumok esetén (innovatív gyógyszerek) a szabályozott árak és a generikumok alkalmazása mellett folytatják.
A közös modell kialakulása során előtűnik, hogy fő változója az alapvető szolgáltatások köre lesz, mely a különböző megközelítések függvénye. A közös modell messzemenő hatást fog gyakorolni az egészségügyi értékláncolatban részt vevő szereplőkre.
A kormányoknak egyensúlyi helyzetet kell teremteniük az egészségügy gazdasági helyzete és a politikai realitások között. Segítséget kell nyújtaniuk a lakosságnak és a munkáltatóknak a nem alapvető szolgáltatások finanszírozásában, és biztosítani azt, hogy a költséges szolgáltatások is hozzáférhetőek legyenek mindenki számára.
A gyógyszertársaságoknak igazodniuk kell a jövőbeli egészségügyi szükségletekhez. Amint a közös modell mindenütt érvénybe lép, a gyógyszercégek már nem számíthatnak arra, hogy a kormányok finanszírozzák az új gyógyszereket, még ha ezek innovatívak és hatékonyak is. A társaságoknak úgy kell kialakítaniuk gyógyszerportfóliójukat, hogy az alapvető gyógyszerek körének és a rendszer prioritásainak megfeleljenek.
A gyógyszerek árának kialakítása egyre komplexebbé és behatárolhatatlanabbá válik, mivel az alapszolgáltatások köre nagy eltéréseket mutat az egyes országokban. Amennyiben ára vagy más tényezők miatt egy gyógyszer kiesik az alapvető szolgáltatások köréből, a gyógyszercégeknek arra kell törekedniük, hogy a privát betegek mégis képesek legyenek ennek megvételére.
A finanszírozók és a szolgáltatók számára egy közös modell érvénybe lépése többnyire új lehetőségeket teremt.
Az állampolgárok számára a közös modell vegyes eredményeket hozhat. A fejlődő országok ki fogják terjeszteni alapvető szolgáltatásaikat, és új gyógymódokat alkalmazhatnak alacsonyabb költségek mellett, mint a fejlett országok. A biztosítással nem rendelkezők az USA-ban könnyebben hozzáférnek az alapellátáshoz, ugyanakkor azok az állampolgárok, akik egészségügyi ellátásuk nagy részét az állami szektortól kapják, jövedelmükből többet fognak költeni kezeléseikre. Ezek a folyamatok nem az egyenlőség elérése irányába hatnak.
Kétségtelen, hogy az új modell fennakadásokat fog okozni az egészségügy értékláncolatában, érzékenyen érintve a kormányokat, finanszírozókat, szolgáltatókat, állampolgárokat és szállítmányozókat. Mindenesetre a kormány és az ipar képviselőinek feladata a kihívásokra való felkészülés, valamint ezek felismerése és megoldása a közös egészségügyi modellhez vezető úton. (ZLL)
Forrás:
http://www.atkearney.com/main.taf?p=5,1,1,120,6
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése