2009. július 19., vasárnap



Ausztria: A nappali kórházak embertelenek?





Évtizedekig azt hallottuk, hogy Ausztriában nem lehet nappali kórházakkal dolgozni, mert a betegek túl öregek és gyengék ahhoz, hogy reggel felvegyék és este elbocsássák őket. És embertelen a több nappali kórházi ellátást követelni, ezenkívül maguk a betegek is a kórházban akarnak maradni. A regionális politikusok az emberi tényezőkön kívül szívesen teszik felelőssé a fizetési rendszert és ezzel az államszövetséget is.

Mivel mindkettő, tehát az orvosok és a politikusok egy véleményen vannak, nem csoda, hogy a végén a lakosság valóban nem szereti a nappali kórházi ellátást. Kire hagyatkozzanak, ha nem az orvosokra és a regionális politikusokra? Nekik kell garantálniuk, hogy a betegek azt kapják, ami nekik a legtöbbet használ.

A legtöbbet vitatott és leggyakoribb nappali kórházi szolgáltatás a szürkehályogműtét. A betegek öregek, az embertelenség érve tehát azonnal helyben van. És mert Ausztriában, ellentétben más országokkal, amelyek e beavatkozás 75-90%-át nappali kórházakban végzik, 2007-ben Ausztriában a betegeknek csak 11,2%-át kezelték így. A többit nyilván nem orvosi, hanem humán okokból fekvőbetegként kellett kezelni. 2004-ben még egyébként a nappali kórházi arány 18% volt.

Tartományonként más kép adódik. Burgenlandban 2007-ben a szürkehályoggal a betegek több mint 75%-át, 2008-ban több mint 95%-át nappali kórházban operálták. Néhány tartományban az arány 12 és 16% között volt. Utolsó volt Alsó-Ausztria 2,5%-kal. A betegösszetétel azonos. Burgenland tehát embertelen?

Hála a tartomány bölcs döntéseinek, Burgenlandban a főorvosoknak nem kell attól félniük, hogy osztályaikat az alacsony kihasználás miatt bezárják. Ezenkívül a magánbiztosítókkal szerződést kötöttek (ami van más tartományokban is), ami a kórházak számára lehetővé teszi, hogy bevételveszteség nélkül szürkehályogot nappali kórházként is operáljanak.

Ha tehát ez Burgenlandban megy, adódik a kérdés, hogy az emberi szempontokon kívül talán vannak más okok is.

Nappali kórházak ugyanis ott nem kedveltek, ahol fiatal betegek érintettek (orrmandula, fitymaszűkület, kürett, stb.). Itt inkább politikai kívánságokkal, elszámolási ösztönzőkkel, különleges osztályú betegekkel és/vagy egoista önfenntartási törekvésekkel van dolguk helyszíni- és osztályos szinten és nem az emberiességgel.


Nincsenek megjegyzések: