Christian F. Freisleben-Teutscher: A betegek jogai és kötelességei ( Az Osztrák Orvosjogászok Társaságának konferenciájára 2009. decemberében Linzben került sor. ) Dr. Leopold-Michael Marzi, az AKH Wien jogi osztályának vezetője szerint a betegek kötelességei bizonyos értelemben a munkavállalási szerződések (ún. „Werkvertrag”-ok) logikájához hasonlóan ragadhatók meg. Képzeljünk el egy olyan helyzetet, hogy valaki vízszerelőt hív, de nem engedi be a lakásba. Ez olyan mintha valaki fogorvoshoz menne, de nem volna hajlandó kinyitni a száját. A betegek kötelességeivel kapcsolatban léteznek, bizonyos „általános jogelvek”, amelyek nem jelennek meg explicit formában jogszabályként, de egyetértés van arról, hogy ha valaki nyújt valamit, akkor annak megfelelő ellenértékben is kell részesülnie. Nem várhatjuk el, hogy minden egyes eset egy az egyhez meghatározott törvénycikkben tükröződjék, gyakran fordul elő, hogy bizonyos előzmények összefüggésbe hozhatók a megfelelő paragrafusokkal. Ezt az elvet az osztrák Legfelső Bíróság és az Európai Bíróság is alkalmazza. A beteg kötelességei szempontjából releváns szempontok: Az együttműködésre való kötelesség: A orvossal szembeni elvárások teljesítéséhez a beteg közreműködése is szükséges. Gyakran az orvos minden igyekezete és minden felvilágosítás ellenére a beteg megtagadja a terápiához vagy a műtéthez való hozzájárulását. A betegnek szíve joga, hogy kitartson álláspontja mellett. Az orvos szempontjából fontos dokumentálni, hogy milyen explicit információkkal szolgált. Az orvos iránti tisztelet: Gyakran pontosan meg kell vizsgálni, hogy a betegnek az orvossal szembeni magatartása nem függ-e össze valamilyen pszichés megbetegedéssel vagy alkoholfogyasztással. Az orvos akár panaszt is tehet, ha a beteg a nyilvánosság előtt folyamatosan rossz fényt vet szolgáltatásaira, folyamatosan kritizálja és lebeszél másokat arról, hogy nála kezeltessék magukat. Amennyiben a beteg kitartóan ignorálja az orvos utasításait és ajánlásait, utóbbi felmondhatja a kezelési szerződést, közölheti a beteggel, hogy ilyen körülmények között nincs mód a kezelés folytatására. A környezettel szembeni tolerancia: A beteg nem támaszthat olyan elvárást, hogy bizonyos emberek, például más származásúak, ne tartózkodjanak vele egy időben a váróteremben. A betegeknek jogában áll véleményt mondani a praxis berendezéséről és felszereltségéről, ezt azonban nem fogják a kedvükért megváltoztatni, végül is visszatérésükkel jelzik, hogy elviselik ezeket a keretfeltételeket. Fontos még az orvosnak, mint munkaadónak a felelőssége: a beteggel szembeni ellátási kötelezettsége mellett alkalmazottainak egészségét is védenie kell. Arról a kényes témáról van szó, hogy a betegek elvárják a szakdolgozóktól az állandó elérhetőséget, amire nincs mindig mód. (KB)

http://www.eski.hu