Engedtessék meg..

2009. július 04.

"Doktor Nulla egy olyan doktor, akinek a szava nem oszt és nem szoroz. Doktor Nulla nem ért a gyógyításhoz. Csak a pénz érdekli, a beteg nem, műhibát műhibára halmoz, embereket tesz el láb alól, műtéteket cserél össze, rossz terápiát alkalmaz, Istennek hiszi magát, törvények felettinek, szembeszegül a feletteseivel, megszegi a szabályokat, mohó és folyton elégedetlen. Doktor Nulla a Gyurcsány-kormány teremtménye, minden rossz előidézője és megvalósítója."

Doktor Nullákkal mindent meg lehet tenni, hiszen feszt hallgatnak. Nem szóltak a tizenhatezer kórházi ágy megszűnésekor, belenyugodtak abba is, hogy bizonyos intézmények élére olyan orvosokat neveztek ki, akik nem szakmai, hanem párkapcsolati nexusaikról híresek.

Doktor Nullák belenyugodtak, hogy kórházi orvos nem írhat receptet a hazamenő betegeknek, azzal keresse fel a háziorvosát. Elszenvedik, hogy emiatt elátkozzák őket a betegek, akiknek a hozzátartozói látogatási időben nem a mama hogyléte iránt érdeklődnek, hanem a betegjogi biztost keresik, hogy feljelentsék a kezelőorvost. Tűrik, hogy a betegek mindenféle menüket követeljenek rajtuk, sőt ahol harminc betegre egy nővér jut, ott a mama szeretne friss pirítós kenyeret reggelizni, de úgy, hogy vajazza is és etesse is a nővér a mamát. Mert neki kijár...

dr. Seszták Ágnes

(Forrás: Orvosok Lapja)

Engedtessék meg..

...nem tudom elfogadni, hogy nálunk évek óta az egészségügy "tervszerű" leépítése folyik, súlyosan nehezítve az ott dolgozók munkáját. Eközben olyan orvos-ellenes hangulatot szítanak, amely a Rákosi-klikknek is "becsületére" vált volna.

Nem szeretek olyan országban dolgozni, ahol a háziorvosnak (is) szinte permanens és többfrontos harcot kell vívni, többek között a pénztelen, sokszor nemtörődöm és szűklátókörű, sőt esetenként malignus hozzáállású önkormányzatokkal (tisztelet a kivételeknek).

Nem igazán szimpatikus az olyan állam, amelynek vezetői - saját bevallás szerint - évekig nem csináltak semmit, csak hazudtak. És a tüntetők lassan-lassan hazamentek!

Nem szeretek olyan országban élni, amelynek iparát és szinte egész gazdaságát idegeneknek árusították ki az utóbbi két évtizedben. Ennek ellenére az államadósság a többszörösére duzzadt.

Hasonló a helyzet a cseberből-vederbe eső országgal. Amely gyarmat volt (bár népköztársaságnak titulálták) a szovjet hadsereg kivonulásáig és napjainkra újra függő helyzetbe került. Utóbbi megvalósítása azonban még körmönfontabb módon történt, mint az 1945 utáni években.

Nem öröm az élet abban az országban sem, amely életszínvonal tekintetében lassan a térség sereghatója lesz, viszont a "korrupciós raglistán" évről-évre feljebb kerül.

Nem szeretem azt a helyet, ahol gyermekei szeme láttára verhetnek agyon valakit, semmiért.

A magam részéről azt az államot sem szeretem, ahol kompetens személy rezzenéstelen arccal jelenti ki, hogy a halálbüntetésnek nincs bűnmegelőző, visszatartó hatása. Érdekes módon a "mintaállam" (és itt nem az egykori Szovjetunióra, vagy a "népi" Kínára gondolok) számos helyén úgy vélik, hogy bizony van! Vajon mennyi emberéletbe került már ez az "európai" hozzáállás?

Ennyi volt egy találomra kiválasztott néhány pont, ám könnyedén össze lehet szedni akár ennek a többszörösét is. De miért kívánjuk el az orvostársadalomtól azt, amire eddig az országban mások (osztály; réteg, foglalkozási ág) sem voltak képesek? Említhetem például a munkahelyükről kirúgottak tízezreit, a mezőgazdaság nehéz munkáját végzők ezreit, a jogászokat, tanárokat, rendőröket, a média tisztelt képviselőit, sőt még a - nézetem szerinti megfelelő oldalon álló - politikusokat is! Az ország - és benne az egészségügy - mindannyiunk által jutott oda, ahol jelenleg áll. Rettenetes ezt kimondani, de én nem Doktor Nulláról, hanem inkább Nemzet Nulláról beszélnék.

Az egymásra mutogatás helyett az összefogás lenne a célravezető. Mi magyarok az elmúlt 500 évben ezt csak kivételesen ritkán és csak rövid pillanatokra tudtuk megtenni. Talán amikor igazán nagy volt a baj. De észre kellene végre venni, hogy most - amikor "titkos féreg foga rág" - sem kisebbek a problémák. Az összefogás irányában pedig a - jó értelemben vett - provokáló újságcikkek is jelenthetnek egy lépést. Ha ez sikerülne, úgy rájöhetnénk, hogy a "király meztelen^" és könnyedén összedönthető kártyavárban él. Ha nem, úgy maradunk - mindannyian(!) - nullák és folytatódik a percemberek tobzódása.

EGY DOKTOR NULLA

(Forrás: Orvosok Lapja)