A válság egyszer véget ér - utána jöhet csak az igazi csapás?
Senki sem tudja megjósolni, hogy mikor lesz vége a jelenlegi válságnak és az Egyesült Államok gazdasága mikor térhet magához, ám egyesek már az USA előtt álló, ennél is nagyobb kihívásokra hívják fel a figyelmet. Jelentős azonnali reformkényszer nehezedik a januártól hivatalba lépő Barack Obamára és csapatára, s ezek közül a legfontosabb az egészségügyi rendszer reformja lesz. A Gazdasági Együttműködés és Fejlesztési Szervezet (OECD) napokban megjelent tanulmánya szerint amerikai gazdaság még tovább gyengélkedhet és további állami pénzek becsatornázására lesz szüksége, hogy kikerüljön a nehéz helyzetből, de az egészségügy reformja elkerülhetetlen. Alábbi cikkünkben az amerikai egészségbiztosítási rendszerrel kapcsolatos egyre erősebb reformigény okait vesszük sorra.Hosszabb távon az Egyesült Államoknak nemcsak pénzügyi rendszerét kell alaposan felülvizsgálja, hanem az egészségügyi rendszeréből fakadó problémákat is kezelnie kell - írja az OECD friss országelemzése. Az OECD közgazdászai úgy vélik, hogy amint kilábal a válságból az amerikai gazdaság, jelentős költségvetési konszolidációra lesz szükség annak érdekében, hogy a közpénzügyeket hosszú távon fenntartható útra tereljék. Az OECD tanulmánya azonban felhívja a figyelmet az egészségügyi rendszer egyenlőtlenségeivel kapcsolatos egyre erősebb aggodalmakra is. Mindez oda vezethet, hogy a jelentős egészségügyi kiadások ellenére a népesség egészségügyi állapota csak közepesnek minősíthető nemzetközi összehasonlításban. A 2006-os OECD-adatok alapján az Egyesült Államok messze a legmagasabb összegeket fordítja az egészségügyre: GDP-arányosan 15.3%-ot ér el értéke, nagyobb része a magánforrásokból származik (GDP-arányosan 8.3%).
A fenti OECD adatok alapján a McKinsey friss (decemberben készített) tanulmánya is arra a következtetésre jut, hogy az Egyesült Államok jóval magasabb összegeket fordít az egészségügyre nemzetközi összehasonlításban. A tanácsadó cég hangsúlyozza, hogy a gazdagabb országokra általában igaz, hogy jövedelmük aránytalanul nagyobb részét fordítják az egészségükre (ezt mutatja a következő ábra is).
A McKinsey szakértői azonban felhívják a figyelmet arra is, hogy az USA még a fejlettek közül is kiemelkedik : számításaik szerint a világ legnagyobb gazdasága megközelítőleg 650 milliárd dollárral többet költ az egészségügyre, mint azt a fejlettsége (illetve gazdagsága) indokolná. A McKinsey tanulmánya felteszi a kérdést: azért áll fent ez a többletkiadás, mert az amerikai polgárok kevésbé egészségesek, mint mások a világban? Szerintük a válasz egyértelműen nem. Viszont az tény, hogy a magas GDP-arányos összegek ellenére Egyesült Államok nem áll túl jó helyen több egészségügyi mutató rangsorában: így sem a születéskor várható élettartam, sem pedig a csecsemőhalandóság területén. Az OECD szakértői hangsúlyozzák, hogy természetesen létezik számos tényező (erőszakból és balesetből származó halálesetek magas kockázata, az elhízottak magasabb aránya), ami magyarázhatja az USA szomorúnak nevezhető teljesítményét, azonban mindezek csak részben felelnek a "lemaradásért". A nagyobb okokat az egészségügyi rendszerben találhatjuk.
Az amerikaiak relatív egészségi állapota a McKinsey szerint nem magyarázza a magasabb egészségügyi kiadásokat. De akkor miért költenek többet az amerikaiak? A McKinsey számításai szerint a közel 650 milliárd dolláros többletkiadásért leginkább az amerikai járóbeteg ellátás felel (a többletösszeg kétharmadát magyarázza, kb. 436 milliárd dollár), de fontos szerepet játszanak a gyógyszerköltségek (98 milliárd dollár), és adminisztratív, illetve biztosítási kiadások (91 milliárd dollár). Jelenleg az amerikai rendszerben a betegek 65%-át a járóbeteg-ellátásban látják el, melynek súlya így jelentősen megnövekedett a ’80-as évek óta (akkor még 43% volt ez az arány) és sokkal nagyobb az 52%-os OECD-tagállamokban tapasztalt átlagértéknél. A McKinsey tanulmányának készítői megemlítik, hogy elméletben a járóbeteg-ellátás felé történő hangsúlyeltolódás (a fekvőbeteg-ellátás hátrányára) megtakarítást jelenthet az adott rendszerben, mivel a járóbetegek esetében jelentkező fix költségek alacsonyabbak, mint a több napot felölelő kezelések. (Becsléseik szerint az USA ezzel a hangsúlyeltolódással 100-120 milliárd dollárt takarít meg évente, mivel ennek köszönhetően rövidebbé válik a szolgáltatások igénybevétele, valamint ritkábbá válnak a hosszabb kórházi tartózkodások.) A McKinsey szakértői szerint az "eltolódás" a valóságban nem elvesz, hanem inkább hozzáad az amerikai egészségügyi rendszer költségeihez, ami a járóbeteg-ellátás magasfokú kihasználtságával magyarázható.
A járóbeteg-ellátás magas igénybevétele tehát az "indokoltnál" (vagyis a McKinsey szakértői által a fejlettséghez igazított kiadási szintnél) nagyobb egészségügyi kiadásokból még a megtakarításokkal (a fentebb említett 100-120 milliárd dollárt figyelembe véve) együtt is 326 milliárd dollárért felelős. A 2006-ban összesen 850 milliárd dollár értékű járóbeteg-ellátás jelentős része a kórházi ellátásból és az orvoslátogatásokból származik (három év leforgása alatt 9.3%-kal, illetve 7.9%-kal növekedett értékük).
A tanácsadó cég szakemberei azonban felhívják a figyelmet, hogy a járóbeteg-ellátás magasan jövedelmező "szektornak" tekinthető, az amerikai kórházak nyereségének jelentős része származik innen. A járóbeteg-ellátás mellett a gyógyszerkiadások is jelentős magyarázó erővel bírnak a nemzetközi összehasonlításban magas egészségügyi kiadások szempontjából. A McKinsey szerint a magas gyógyszerkiadásokért nem a magasabb gyógyszerfogyasztás felelős, hanem a - más országokhoz viszonyítva - drágább gyógyszerek. Az összehasonlítható gyógyszertermékek esetében az amerikai árak 50%-kal magasabbak, mint más EU-tagállamokban. De az amerikaiak által használt gyógyszerek ára a számítások szerint 118%-kal haladja meg az EU-tagállamokban használtak árát.
Az amerikai egészségügyi rendszerrel kapcsolatos egyik legnagyobb aggodalom, hogy az amerikai társadalom jelentős része nem rendelkezik kielégítő biztosítással. Becslések szerint 2007-ben 46 millió embernem (a népesség 16%-a) nem volt biztosítása a tengerentúlon és a népesség további igen jelentős hányada "alulbiztosított" - állítják az OECD szakemberei. Ezek az emberek olyan munkavállalók, akik után a munkáltató - tipikusan kisvállalkozások - nem fizet járulékot. Az alkalmazottak általában az alacsonyabb jövedelmi kategóriába eső csoportokból kerülnek ki, ennek következtében az átlagnál is rosszabbak a várható élettartammal kapcsolatos kilátásaik. A biztosítással nem rendelkező, illetve "alulbiztosított" személyek arányának növekedése ronthatja az egész amerikai társadalom várható élettartammal kapcsolatos kilátásait. Részben ez is magyarázza az USA és más országok közötti különbségek fennállását. Éppen ezért az egészségbiztosítás reformja az alacsony jövedelemmel rendelkező egyének számára is hozzáférést kéne biztosítson, mindez segítene mérsékelni a rendszer igazságossági és hatékonysági aggályait - állítják az OECD szakértői, aki megjegyzik, hogy Mexikó és Törökország mellett az Egyesült Államok az egyetlen olyan OECD-tagállam, amely nem rendelkezik közel teljes lefedettséget biztosító egészségügyi rendszerrel. Miközben az egészségügyi biztosítással rendelkezők arányának növelése is rendkívül fontossá vált az USA-ban, nem szabad megfeledkezni arról, hogy az egészségüggyel kapcsolatos kormányzati kiadások is kihívást jelentenek. A Fehér Ház jövő évre vonatkozó költségvetési tervezete azzal számol, hogy amennyiben fennmaradnak a jelenlegi körülmények, akkor 75 év múlva az amerikai GDP 19%-ára bővülhet a Medicare, Medicaid és társadalombiztosításra fordított kiadások aránya. Jelenleg ez az érték 8.4%-on áll.
A kormányzat helyzetértékelése szerint ezen programok súlyának jelentős növekedés mögött az egészségüggyel kapcsolatos költségek növekedése és a társadalom öregedése áll. Az egészségügyi kiadások növekedési üteme az 1970-es évektől stabilan (és egyre jobban) meghaladta a gazdasági növekedés ütemét. A kormányzat számításai szerint az egy főre jutó egészségügyi kiadások növekedése átlagosan 2.7 százalékponttal haladta meg az egy főre jutó GDP-növekedést az 1960-as évektől kezdődően.
Az egészségügyi kiadások növekedése így a költségvetésre is komoly nyomást helyez, ezért az OECD illetékesei is költséghatékonyságra hívják fel a figyelmet. A jelenlegi növekedési folyamat ugyanis véleményük szerint is nem fenntartható. A kormányzat is felismerte ezt a komoly problémát, a 2009-es költségvetési törvény egyik deklarált célja a hatékonyság javítása és a költségek féken tartása, ennek tükrében így óriási kérdés, hogy be tud-e vonni újabb amerikaiakat a biztosítottak körébe.
www.portfolio.hu - http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=3&i=107599
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése