Christoph Fuhr: A 2020. év egészségügyének forgatókönyvei

A Janssen-Cilag gyógyszercég ötödik Delphi-tanulmánya A tanulmány az azt megelőző vizsgálatok eredményein alapult. Ezek szerint a polgárok elsősorban betegség esetén szolidáris biztosítást, a haladás vívmányaihoz való hozzáférést és az eddigieknél szélesebb választási lehetőségeket kívánnak maguknak. A szakértői team az IGES-Institut közreműködésével három forgatókönyvet dolgozott ki a betegbiztosítás és az egészségügyi ellátás 2020. évi helyzetéről. Feltétel volt, hogy a modellek politikailag, jogilag és technikailag megvalósíthatók legyenek. Mindhárom forgatókönyvet egészségügyi szakértők dolgozták ki és egy reprezentatív megkérdezés keretében értékelték. A megkérdezés mérlege: a megkérdezettek enyhe preferenciát tanúsítottak a „B” forgatókönyv iránt, amely bizonyos értelemben a polgárbiztosításhoz közelít. Az egyes forgatókönyvek tartalma: „A” forgatókönyv: Az egészségügyi ellátást túlnyomórészt ún. elsődleges ellátási központokban irányítják. Ezek a betegek központi befogadóhelyei, amelyek ellátják a háziorvosi ellátást és koordinálják a további szakorvosi és kórházi kezelést. A egészségházban költségvetési felelősséggel rendelkező, igen magas szervezettségben működő kapuőrök (orvosok) nyújtanak szolgáltatásokat és ők döntenek a szolgáltatási katalógus volumenéről. Az orvosok és a szakértők véleménye: Az orvosok közül sokan kételkednek abban, hogy a költségvetési felelősséget elsődleges ellátási központok vennék át. Fenntartások fogalmazódnak meg azzal kapcsolatban, hogy az elsődleges ellátási központok fenntartói tőketársaságok lehetnének. Az orvosok tartanak az egészségügyi döntések ökonomizálódásától, az orvosi hivatás „konszernizálódásától”. Alapvető kérdésük, hogy az elsődleges ellátást nyújtó orvosok egyáltalán alkalmasak-e a versenystruktúrákban való működésre. Az orvosok politikailag abszolút valószínűnek tartják ezt a forgatókönyvet. A kötelező betegbiztosítás képviselői alapvetően pozitívan viszonyulnak hozzá. A szolgáltatási tervnek az elsődleges ellátási központok általi adminisztrálása azonban jogilag nem lehetséges és nem is kívánatos. A kórházfenntartók pozitívan értékelik a modellt, vízióját realisztikusnak ítélik meg. A privát betegbiztosítók kételkednek abban, hogy ezek a központok lehetővé tennék a jobb ellátást. „B” forgatókönyv: Az alapellátás minden biztosított számára kötelező és egy egységes alapbiztosítás formájában realizálódik. Az alapellátás tudományos alapokon nyugszik. Új szolgáltatásokat csak abban az esetben vesznek fel az alapbiztosításba, ha tudományosan bizonyítást nyer, hogy azok jobbak a létező módszereknél. Az új módszerre fordított többletköltségek nem haladhatnak meg egy küszöbértéket (a haszonhoz viszonyított költségek). A privát betegbiztosítás az alapbiztosításon felül adókból támogatott kiegészítő biztosításokat kínálhat. Az orvosok és a szakértők véleménye: Az orvosok pozitívan ítélik meg a forgatókönyv vezérgondolatát. A szolgáltatási katalógus korlátozása tekintetében inkább a katalógus alsó tartományában való korlátozás mellett foglalnak állást. A felső tartományban való korlátozást – pl. az innovációk kizárása – tekintetében inkább szkeptikusak. A forgatókönyv gyenge oldalai: Költségmegfontolásokból korántsem fog minden polgár individuális kiegészítő biztosítást kötni. Ennek következménye a szolidaritás gyengülése lenne. A kórházfenntartók képviselői technikailag megvalósíthatónak és működőképesnek tartják a forgatókönyv vezérgondolatát. A kötelező betegbiztosítás képviselői szkeptikusan az individuális tarifák értékelése tekintetében, amelyek biztosításmatematikailag nem leképezhetők. „C” forgatókönyv: A kötelező és a privát biztosítás korábbi szétválasztása megszűnik. Többé nem az állam szabja meg annak részleteit, hogy a betegbiztosítóknak mely orvosi kezeléseket, vizsgálatokat és gyógyszereket kell kifizetniük. Mindössze egy kötelezettség van: az orvosilag szükséges kezeléseket ki kell fizetni. Az ellátás szerkezete a biztosítottak általi kereslet és a biztosítási vállalkozások általi kínálat összjátékából adódik. A fogyasztói egyesülések csoportos tarifákat alkudnak ki a biztosítókkal. Az orvosok és a szakértők véleménye: Az orvosok teljességgel elhibázottnak tartják a forgatókönyv vezérgondolatát, miszerint nem az államnak kellene megszabnia annak részleteit, hogy mit kell kifizetni. Szerintük a Közös Szövetségi Bizottságnak a biztosítási igényre vonatkozó jelenlegi funkcióját nem lenne szabad átengedni a biztosítási vállalkozások részére. Nem látnak egyensúlyt a biztosítók és a fogyasztók között. Tartanak a biztosítottakra és az orvosokra gyakorolt nyomás növekedésétől. A kórházfenntartók elvben működőképesnek tartják a vezérgondolatot. A liberalizáció azonban túl messze megy ahhoz, hogy realisztikusan értékelhető legyen. A privát betegbiztosítók pozitívan értékelik a forgatókönyvet, de nem látják annak valóságos megvalósulási esélyeit. A privát betegbiztosítók szempontjából a modell akkor lenne működőképes, ha a szolgáltatási katalógusokat a biztosítók állítanák össze. [Ld.: Az egészségügyi rendszer Németországban 2020-ban. A Janssen-Cilag Delphi-tanulmánya 2008. 7. sz.] (KB)