Az elmaradt rendszerváltás
"Nyilván nem véletlen, hogy a visegrádi országok közül csak Magyarországon nem vontak felelősségre egyetlen vezetőt sem a kommunista rendszer által és alatt elkövetett bűnökért. Az üzenet egyértelmű volt: a politikai elitnek mindent szabad. Olyan egyértelmű, hogy nem is felejtette el senki. Se a körön belüliek, se a kívüliek, és természetesen az igazságszolgáltatási apparátus sem. Miközben a politikai elit tagjai néhány százezer forintos hivatalos fizetésből óriási házakat építettek, és strómanjaikon keresztül komoly vállalati részesedéseket szereztek, soha senki sem bukott le közülük. Ha hinni lehet a kapitánysági pletykáknak, a rendőrök hanyatt-homlok menekülnek az olyan ügyektől, amelyekben politikailag potens emberek érintve lehetnek. Utóbbiak meg ilyen ügyben nemhogy bíróság közelébe nem kerültek, de még a lapok címoldalára is csak a legritkább esetben."
Kapcsolódó anyagok
- A féltudású magyar elit - http://index.hu/velemeny/jegyzet/feltud070321/
- A féltudású elit alternatívája
A köz érdeke számára előnyös alkotó tevékenységek egyszerűen nem kifizetődőek. Miért teremtsen valódi versenyelőnyt a vállalkozó, ha legalább annyit kereshet túlárazott állami beszerzésekből vagy „alternatív csatornákon” kompenzált állami támogatásokból? Miért gyötörje magát a politikus távlatos problémákkal, ha a média és a médiából tájékozódó szavazók nem ezt kérik számon? Miért próbáljon valódi művészi vagy tudományos értéket teremteni valaki, ha az állami pénzt politikailag motivált látszattevékenységért ugyanúgy megkapja? Miért foglalkozzanak a magyar elit tagjai az európai gazdasági térbe való integrálódásunk vagy a kulturális globalizáció lehetőségeivel és veszélyeivel, ha enélkül is pozícióban maradnak?
Az ezígy ellentétbe állítja a köz érdekét az elit tagjainak egyéni érdekeivel. Az elit tagjai a köz kárára boldogulnak. És mostanra nem csak a motiváció a probléma. Mivel sohasem volt rákényszerítve, a mai magyar elit nem tanult meg alkotni, építkezni. Az egész nemzetet érintő összetett kihívások kompetens kezelése minden ország elitjének nehéz feladat. Az ezígy csak „szerezni” tudó elitjének azonban megoldhatatlan próbatétel.
Az ezígy egyenes adásban: az egészségügyi reform
Az ún. egészségügyi reform története jól illusztrálja e tényt. Egy nagyvállalat teljes átalakítását legalább egy évig szokták előkészíteni, hasonló méretű állami intézményeknél ez kicsit hosszabb időt vesz igénybe, míg az igazán összetett nagy rendszerek (és az egészségügy vita nélkül ezek közé tartozik) esetében ez rendszerint két-három évig tart. Két-három évig.
Hazánkban az egész egészségügy átalakításának előkészítésére hat hónap jutott. Kevesebb, mint amennyit például az egyik legnagyobb hazai vállalat szánt adminisztrációs funkciói kiszervezésének előkészítésére. Ki gondolhatta komolyan, hogy ilyen felkészüléssel a rövid távú költségcsökkentésen túlmutató, valódi minőségjavulást eredményező változtatások valósíthatóak meg?
A féltudásúak együgyű magabiztosságával tették fel erre egész kormányzati ciklusuk sikerét.
A féltudású elit alternatívájaCsak az, aki nemcsak soha nem látott ilyesmit, de még csak nem is olvasott róla; aki még azt sem tudja, mit használjon referenciának; aki azt gondolja, hogy a vezetés a deklarációkban merül ki; és aki elhiszi, hogy a „mieink” (a progresszívek, a nemzetiek, a liberálisok – kinek mi tetszik) tényleg mindenhez értenek. Röviden, a jelenlegi magyar elit.
A kormány látványosan bízott abban, hogy ezt az ügyet ilyen megközelítéssel sikerre lehet vinni. A féltudásúak együgyű magabiztosságával tették fel erre egész kormányzati ciklusuk sikerét. Az ellenzék szerint nem is volt szükség változtatásra, esetleg több pénz kellett volna a rendszerbe. Mintha nem az lenne a helyzet, hogy más posztkommunista országok lényegesen kevesebb pénzből három-négy évvel magasabb várható élettartamot biztosítanak.
A legrosszabbak azonban a magyar közélet hivatalos szakértői voltak. Egy szót sem szólnak a megvalósítás esetleges nehézségeiről, hanem csak jönnek a nyolcvanas-kilencvenes évek mozgalmi küzdelmeiből ittragadt toposzaikkal: magán egyenlő tökéletes; állami egyenlő nemzeti; állami egyenlő pazarló; magán egyenlő kizsigerelő. Ja, meg hogy a reformnak mindig örülni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése