2009. január 14., szerda

Kik fognak itt gyógyítani?

„Külföldön keresik a boldogulást a Bács-Kiskun megyei orvosok is”-adta hírül a mai MNO http://www.mno.hu/portal/608866. A cikkben beszámolnak róla, hogy 2004 óta hatvan orvos kérte az úgynevezett jóhírnév-igazolást, ami a külföldi munkavállaláshoz szükséges, s az is kitűnik, mi ennek az exodusnak az oka. Egy doktornőt idéznek, aki Svédországba készül, s akinek alig 150 ezer forintja marad az után, hogy az ápolónőt, a járulékokat és az egyéb költségeket kifizette. Tisztában vagyok vele, hogy még ez is nagyon sokak számára elérhetetlen összeg (sajnos), ezzel együtt szégyenletes, hogy mindössze ennyi egy orvosi fizetés (hivatalosan), így szinte rá vannak kényszerítve az ugyancsak megalázó hálapénzre, amiért megbélyegzés „jár”, s nem is tud az orvostársadalmom minden szegmense élni vele. A társadalom nem érzékeli ennek a veszélyét, nem fogja fel, hogy a külföldre való távozásukkal nagyon hamar, akár egy, másfél évtizeden belül az itthoni ellátás fog veszélybe kerülni.

Tanárként elég jól látom, hogyan alakulnak át folyamatosan a továbbtanulási szándékok. Többbnyire az átlagnál jóval tehetségesebb, kiemelkedő képességű gyerekekből álló osztályaim voltak, a jelenlegiben pedig tucatszámra vannak, akiket bármely egyetemre felvennének. Nagy többségük szorgalmas, céltudatos, tehetséges; nyelvvizsgákkal rendelkeznek. Pályakezdő tanárként mintegy 10-15 éven át azt tapasztaltam, hogy a legjobbak többsége jogi-közgazdasági pályákra ment, orvosnak nagyon kevesen (tanárnak még kevesebben). Ez a folyamat a mostani osztályomnál szakadt meg. Hetedik éve vagyok osztályfőnökük, szaktanáruk, s azt látom, váratlanul sokan készülnek orvosnak, s biztos vagyok benne: töbségüket fel is veszik. Nem akarom őket kínos helyzetbe hozni, vagy hazugságba kergetni, ezért nem kérdezem meg: hányan akarnak itthon maradni, a választ enélkül is sejtem. Intenzív nyelvtanulásuk is jelzés: nemcsak a pluszpontokra hajtanak. Ráadásul ismerve az orvosok itthoni „megbecsültségét” (vagy gyatrán keresnek, vagy megvetik őket a hálapénzért), jó szívvel nem is mondhatnám nekik, hogy maradjanak. Amíg ezek a viszonyok nem változnak, csak azt mondhatom: menjenek. A szólamokból elég volt: a „kötelesség a haza iránt”, „elhivatottság”, az „eredj, ha tudsz… én maradok” eszméje stb. már semmit sem jelentenek.

Hogy aztán kik fognak majd bennünket gyógyítani? Egy ideig talán jönnek még Ukrajnából –Romániából már nemigen -, talán arabok is maradnak még jobb híján, de lassan ők is elfogynak. A Gyurcsok Józsefek napja fog felkelni: megérdemeljük.

Kommentek,

http://killtheradical.blog.hu

"az egészségügy nem üzlet!" nem a hálapénz az elsődleges gond, hanem az, hogy igen komoly lenyúlások vannak, dolgozói részről is. emberek, akik rajta vannak a fizetési listán, mert valakinek a rokonai, magánrendelés kórházi felszereléssel, rendelési időben, közbeszerzések itt is, ilyenek. az egészségügyi felügyeletet is csak, most, majd egy évvel a népszavazás után jutott eszükbe, hogy meg kéne szüntetni, mert amire létrehozták, az nem lesz esedékes - addig viszont fizették.

Fekafika

Nem csak az orvosok mennek el. A műszaki értelmiségiek, közgazdászok, a jó szakmunkások és legújabban már a jogászok is. A folyamat világos. Ha itthon nem teremtenek jobb körülményeket, akkor a jól képzett emberek egyre jelentősebb hányada vándorol el. Nem kellenek olyan körülmények, mint Svájcban, elég lenne,ha tisztességesen végzett munkából tisztességesen meg lehetne élni. Sajnos ezzel szemben a folyamatos jog-, és létbizonytalanság jellemző; az adók túl magasak, az adószabályok bonyolultak, az átlagemberre háruló adminisztrációs teher hatalmas, a jogalkotás teljességgel következetlen, az igazságszolgáltatás gyakorlatilag működésképtelen. Ha így folytatódik csak a köztisztviselők, a politikusok, a nyugdíjasok, egy-két még létező fanatikus hazafi, meg az marad itt aki mindenre alkalmatlan.

Chalabre

Maximálisan megértem az orvosokat. Én nem ítélem el őket sem azért, ha itt maradva hálapénzt fogadnak el, sem azért, ha elhagyják kis hazánkat, ahol nem becsülik őket meg. Nem azért tanulnak (az orvosoknak kell a legtöbbet), nem azért éjszakáznak, ügyeleteznek, vállalják nap mint nap a felelősséget, amely egyetlen szakmában sem annyira azonnali és közvetlen, húsbavágó, életbevágó, mint az övékbe, hogy aztán rongyos 150 ezerért gürcöljenek, döntsenek életek felett. Hogyan várhatjuk el, hogy a műtőben operálva minket agyban ott legyenek, hisz az életünk a tét, miközben létfenntartási gondokkal küzdenek? Nonszensz! S ezek után még bárki elítéli őket a hálapénz elfogadásáért? Nehogymár! Orvostól soha nem sajnáltam. De szégyen-gyalázat, hogy ilyen megalázó, emberhez méltatlan helyzetekbe kell hozni őket.
A politikusok, miniszterek elvileg a szolgáink, a miniszter szó jelentése szerint, de valahogy ezt sehogysem igazolják. Az orvosoknak és tanároknak járna inkább tisztességes fizetés, nem nekik. És hát még sorolhatnánk... Jaj! Féltem a leendő fiatal orvosokat! Nem becsüljük meg, mentjük az értékeinket, hanem elherdáljuk! Ráadásul pazarló mód. Hiszen kitanítjuk őket drága pénzért, aztán máshol aratják le a babérokat. És mi ezért nem is vethetünk rájuk követ. Józan, okos emberek. Nem hülyék.

Corry

Édesanyám mondta sokszor, hogy az orvosok hippokratészi esküjével sokszor visszaéltek. Ő is ügyelt, esténként is felébresztették, kihívták akkor is ha indokolt volt, akkor is ha nem (mondjuk indokolt volt néha az is, de a részeg férj dühöngésének leállítása nem körorvosi feladat). Amit ő végigcsinált, ma már nem sokan tennék meg. Ma mégis panaszkodik; nem hagyják dolgozni, mert akkora az adminisztációja, hogy sokkal kevesebb ideje jut a betegekre. Abba meg belegondolni is rossz, hogy a mi adónkból ül egy csomó ember egy hivatalban, és ezeket a jelentéseket ellenőrzi. Más. Feleségem szintén egészségügyi, a barátnője kiment a labancokhoz dolgozni, most már főorvos. A fizetése más kategória, ez nem meglepő, de azért mondott érdekeset is: ott nincsenek kiskirályok a kórházban, hanem mindenki dolgozik. Nálunk bezzeg: "az egészség nem üzlet", ezért lehetnek kiskirályok, mert senki nem kontrollálja őket. Egyébként meg csatlakoznék Chalabréhoz, becsüljük meg azokat az embereket, akik kézzel fogható, avagy éppen nem fogható értéket termelnek! Nem sok dolog van amit visszasírok a cócalizmusból, de az oktatás az egyik.

janos

Ugy látom, az elöttem szólók már mindent elmondtak ami lényeges ebben a kérdésben is. Elmennek az orvosok, növérek, szak-asszisztensek? Igen, mert itt nem az a menö, a trendi, ha valaki tisztességesen teszi a dolgát,-sokszor lehetetlen körülmények között dolgozik-, hanem a nagyotmondás, az igérgetés, a politikai humbug!Ma az egészségügyben--ezt már leirtam nem egyszer--csak a bolondok és a megszállottak maradtak(a megszállottak, pedig bolondok) akik szeretik és elkötelezettek a munkájuk iránt, vagy már az idősebb korosztályhoz tartoznak.Aki még megtudja tenni elmegy. Igaza van!Mert amig egy léhütö politikus --aki halandzsázik, igérget , finoman szólva--nem mond igazat--több megbecsülést kap, mint pl: az orvos,egy mérnök, egy közgazdász,vagy egy informatikus, addig miröl beszélünk?A fiatalokat ma már nem tartja vissza a "nagydumás" , vagy az" igérgetös" politikusi szöveg,mert azt látják, hogy aki tisztességesen akar megélni az beledöglik!Látják szüleiket és nagyszüleiket,-- akiknek azt igérték hogy jobb lesz--belefáradtan, megtörten -a politikától megundorodva,élik hétköznapjaikat.Ök már ebböl nem kérnek, és igazuk van! Nekem is van két fiam, akik gondolkoznak hogy bejelentkezzenek e a "kék" utlevélért!(nem orvosok--olajmérnök és közgazdász) Ám, aki az eü-t lekezeli és lenézi, annak azt kivánom, ha beteg lesz,--orvos és ápolónők helyett-- akkor gyógyitassa, mütesse meg magát , a Cser-Palkovics, a Fodor,a Nyakó vagy a Dávid I-val, az ágya mellett pedig rohangáljon Herényi, a Szijjártó, a Kóka vagy a Szekeres! Akkor majd meglátja és megérzi a különbséget!

Corry

Többször hoztam példának Morita Akio könyvét a Made in Japan -t. Az úriember a Sony elnöke volt, és a könyvet 1985 -ben írta, amikor már javában zajlott az ázsiaiak előretörése, és azért írta, hogy jobban megértsék a japánokat. Stanfordban tartott egy előadást és ott egy mondatban kifejtette a lényeget a japán és az amerikai között: az USA -ban az össz hallgatói létszám 40% -a jogász, mig a japánoknál ugyanez az arány a mérnökökből. Ergó az egyik oldalon termelnek, a másik oldalon indusztriálisan keverik a keverendőt, amiből azért nem sok haszon van össz társadalmi szinten. De mi Magyarországon élünk. Vannak rinyálásra és szarkeverésre koncentráló társadalmak, ilyen a miénk is, itt a semmiből két réteg él meg, a rinyáló és hát a másik, elismerve, hogy az utóbbi jobban, főleg az úgynevezett uralkodó "elit" tagjai. És hát az orvosok egyik elébb említett csoportba sem tartoznak. Fentebb írtam, hogy a tudás nem demokratikus fogalom. Ha valaki valami olyan dolgot tud amire sok más ember igényt tart, akoor azt az embert meg kell fizetni és kész. Ha ezt nem tesszük, elmegy oda, ahol megfizetik.

Chalabre

Múltkor valamelyik itteni posztra egyik kommentelő válaszként linkelt egy MTV 2 Záróra beszélgetést Hankiss Elemérrel. Végighallgattam, és megérte. Hankiss jó gondolkodó. Ott említette meg a beszélgetőpartnere, hogy Magyarországon nem motiválnak. Példának hozva fel azt az akkor friss esetet, hogy az autópálya építkezéseken dolgozó munkások közül egynehányan közhírré tették, hogy a nyilvántartások rendszeresen idővel eltűnő tintával írottak, ezzel adva lehetőséget a csalásra, sinkófálásokra. A Hivatal azonban nem dicsérte meg a visszaélésre figyelmet felhívókat. Míg más országokban ezért az járt volna. Nálunk nem dicsérnek, csak elvárnak és büntetnek. Ez hosszútávon egyáltalán nem motiváló. Ahogy az üres ígérgetések sem. Hiszen lassan húsz éve azokat hallgatjuk. Hiteltelen itt már szinte minden. Nem csoda, hogy elkívánkozunk innen.

http://sasika61mondja.blog.hu/2009/01/13/kik_fognak_itt_gyogyitanis