ORVOSHIÁNY SVÉDORSZÁGBAN
Most kicsit borult a bili
…a Dagens Medicin lapban szenvedélyes cikkben fortyant fel Wiveka Elmér háziorvos bérorvos. Valahogy elege lett abból, hogy a bérorvosokat állandóan csak negatív színben tüntetik fel mind a média, mind a vezetés részéről. Ami igazából kiverte nála a biztosítékot, az a Háziorvosi Szövetség főtitkára, aki szokás szerint nekiesett a bérorvosoknak. A helyzet ugyanis az, hogy a háziorvosi körzetekben bizony nagy az orvoshiány és az önkormányzatok kénytelenek bérorvosokat igénybe venni, annak pedig ára van. És nem egy állandó orvosról van ez esetben szó hanem a kolléga max néhány hétre megy oda dolgozni, vagy néhány hónapra. A következőket írja a fent említett cikkben:
„Minden dolgozó embernek szüksége van egy szocio-geográfiai hovatartozásra. Egy saját postaládára – egy saját kis zugra. Kollégákra, mint csapatra. Ismerve és megerősítve lenni. Amikor az orvosok egy jelentős százaléka megváltoztatja ezt a mintát, a hagyományosat felcseréli a túlélésre és a biztonságra, egy másféle fenyegetettség erősödik fel. Maró gúnyként éreztem amikor két nappal karácsony előtt minden rádió minden híradása azt szajkózta, hogy a bérorvosok költsége 2008-ban 912 millió koronára rúgott és egy év alatt 21 százalékkal emelkedett megyénként. A bérorvosokat mint pénzsóvár profithajhászokat festették le, akik cserbenhagyják a betegeiket.
A Háziorvosi Szövetség főtitkára, Maria Dalemar nyilatkozatában kellő távolságot tartott a bérorvosokkal szemben: - Igen, sajnálatos azon betegek helyzete, akik nem kapják meg a megfelelő és remélt ellátást. Feladta azt a feladatát, hogy a háziorvosokat támogassa és képviselje, ehelyett a nemzeti és megyei szintű közgazdászok és a beteg képviseletére szánta rá magát.
A rendkívül drága ellátási rendszert az orvosok nyakába varrta, ahelyett hogy a munkaadók felelősségéről ejtett volna akár egy szót is, pedig az ő felelősségük az ellátási rendszer szervezése. Az ő feladata pedig az lenne, hogy a felmerült helyzetet kihasználva több háziorvosi státuszt és jobb munkahelyi körülményeket teremtsen – ezért választották meg. Nem azért, hogy a betegekért, a munkaadókért vagy épp a pénzügyi helyzetért vállaljon felelősséget.
Azt kellett volna mondania:
» A munkaadóknak nem sikerült egy jól működő háziorvosi rendszert felépíteniük. » A munkahelyi körülmények minden tekintetben olyan rosszakká váltak, hogy a háziorvosok képtelenek egy bizonyos időnél tovább egy helyen dolgozni. » A munkaadók tudatosan kiégetik a dolgozóikat, a női háziorvosok között a legnagyobb az öngyilkossági veszélyeztetettség. » A munkáltatók a kreatív, intelligens orvosokat robotokká változtatták mindenféle követendő gyógyszerelési kivizsgálási listákkal. A napi tennivalókat és a betegidőpontokat mások szabják meg, kizárva annak lehetőségét, hogy az orvos saját maga rendelkezzen a rendelési idejével, a betegeivel, kivizsgálásokkal és kezeléssel, mindazzal amire tulajdonképpen bennünket kiképeztek. » Az orvos viseli a teljes felelősséget, mindenféle jogosultsás nélkül, ha az embernek véleménye van, akkor leginkább úgy értékelik, mint aki képtelen az együttműködésre » A spórolások, átszervezések és minőségbiztosítási ténykedések a munkáltató részéről leginkább csak zűrzavarhoz és dráguláshoz vezetnek. Mi, akik bérorvosoknak mentünk, nem vagyunk hajlandóak mindezt tovább kiállni. Igazából nem a pénz, ami hajt bennünket, a svéd adórendszer ránk is vonatkozik.
Belefáradtunk az örökös harcba. Elegünk van. Az identitásunk van veszélyben. Találnunk kell egy más módot élni és gondoskodni magunkról. Elmenni bérorvosnak miközben várjuk, hogy valamikor jobb lesz a helyzet. És bérorvosként saját magunk rendelkezni az időnkkel, dolgozunk, mikor vagyunk szabadok és tudjuk magunkat feltölteni, hogy folytatni tudjuk, stb. Saját magunkról gondoskodni amikor a Háziorvosi Szövetség főtitkára nem érti meg, hogy ez az ő feladata lenne. És ha nem látja ezt be, akkor menni kellene. És ha mindez drága a megyéknek, akkor az miatt az, hogy nem képesek úgy megszervezni az ellátást és a munkahelyi körülményeket, hogy megtarthassák a dolgozóikat. A munkaadó felelősséggel tartozik a dolgozói iránt, az orvosok iránt is. Szóval, ha erre nem képesek, inkább hagyjanak bennünket békén.” Eddig a cikk, a kommentek hosszú sorban jönnek, a kollégák nagy százalékban vastagon egyetértenek a cikkíróval és nem csak háziorvosok, de pl történetesen a kolléganőm aki a gotlandi pszichiátria orvosaként a nevét vállalva küldött biztató kommentet a kolléganőnek. Szóval meglátjuk mindez hová vezet. Vezet-e valahová? Valami jobbulás felé... ?
http://evergo.blogol.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése